Robert Zemeckis megint megcsinálta. Ezzel azt hiszem el is mondtam mindent e filmről, de azért még ódázok pár bekezdésen keresztül ha nem bánjátok. Már akkor vártam a Flight bemutatóját amikor megláttam belőle az első trailert, tudtam, hogy jó lesz, éreztem hogy jó lesz, és nem is csalódtam egy dekát sem - talán csak a végén ingott meg számomra ez a kőkeményen felépített mélylélektani dráma, de ne felejtsük Oscarért indult Denzel Washington, szóval ezt betudom ennek. Az a csodálatos Zemeckisben hogy minden filmje kristálytiszta, és bár Spielberg szárnyai alól nőtt ki ő is - egyesek szerint nem is említhető vele egy lapon - de ellentétben a nagy öreggel neki nem csak az áll jól ha bolondozik - Smaragd Románca, Vissza a Jövőbe, Roger Nyúl a pácban -, de a fajsúlyosabb darabokkal is játszi könnyedséggel birkózik meg - Forrest Gump, Kapcsolat, Számkivetett. Éppen ezért szontyolodtam el, amikor elkezdte a CGI filmjeit gyártani - Polár Expressz, Beowulf, Karácsonyi Ének - nem mintha ezek nem lettek volna jók, de Zemeckisben egész egyszerűen több van, és meg mondom úgy ahogy van, egy fél pillanatig el is gondolkoztam, vajh 12 év után még tud-e kezdeni valamit egy élőszereplős filmmel. Jelentem igen.

Mellesleg a trailer eléggé becsapós, mert látszólag arra helyezi ki a helyzetet, hogy a Washington alakította pilóta bár bravúros landolást hajt végre, a vizsgálat során kiderül alkohol volt a vérében, és akár életfogytiglant is kaphat. Ebből én egy olyan filmet vártam, amiben a média pajzsra emeli a pilótát, miközben ő nem akar a hős szerepben tetszelegni és a tárgyalóteremben pedig ízekre akarják szedni. Szóval valami olyasmit amit már máshol láttunk, de Zemeckis tálalásában még nem. Na most sikerült alaposan megvezetnie a filmnek, mert ez a film egész egyszerűen olyan mélységeiben foglalkozik az alkoholizmussal, amit így még sose láthattunk. Ugyanis nem arról van szó, hogy Washington csak bedobott pár felest mert kirúgott előző nap a hámból és pont véletlenül másnap lezuhant, hanem, hogy éjjel-nappal vedel, megállás nélkül, és ha túl sokat ivott akkor kokainnal józanítja magát, hogy egy elfogadható állapotban legyen. Kúrogatja az egyik stewardesst, a felszállás után belülről nézi a szemhéját míg a másodpilóta vezeti a gépet, az ex felesége csak akkor hívja fel ha pénz kell tőle, a fia látni sem akarja, és úgy alapjában véve meglehetősen romokban van az élete, de szarik bele, hiszen a pia látszólag megold mindent. S mindezt három perc alatt olyan szépen festi fel Zemeckis, hogy azt tanítani lehetne, nem szájbarágósan, a néző levágja a gesztusokból, a reakciókból.

Utána pedig jön egy olyan negyven perc, hogy székbe szögeződsz ahogy Te magad is lezuhansz a géppel, mert így még biztosan nem éltél át repülőgép szerencsétlenséget, hiába nézted ronggyá az Airport sorozatot. Innentől kezdődik antihősünk pokoljárása, ahol barátai talán jobban szeretnék kihúzni a szarból, mint ő saját magát, aki valójában elkezd tépelődni, egyik pillanatban megfogadja soha nem iszik többet, mert valahol érzi talán még így is része volt a szerencsétlenségben, habár isteni csoda ahogy lehozta a gépet. Másik percben ahogy a dolgok szarul állnak ismét a piába menekül és nem is akar tudni még saját magáról se.

Persze mindehhez kellettek a csodálatos színészek, igazából Zemeckis ha akart volna se lőhetett volna mellé, mert Washington egész egyszerűen bármit képes eljátszani, talán még Morgan Freemannél is jobban szeretem. Amit láthatunk tőle már már azt engedi sejtetni, közelről ismeri az alkoholizmust. Ahogy egyik percben sír mert bravúr ide, bravúr oda csak meghaltak páran, köztük olyanok is akik közel álltak hozzá, a másik percben pedig mint valami féreg menti a szaros irháját, mert börtönbe azért nem akarna kerülni, valami olyasmiért, amibe ha belegondolunk egyáltalán nem vicces: hogy az istenben képes egy pilóta ilyen életre, amikor naponta több száz emberért felel? Sőt ha ezt a cégnél hallgatólagosan még tudják is, miért nem segítenek rajta, vagy miért nem távolítják el a pozíciójából? Milyen érdekes, hogy ez a szakma is nagy felelősséget kíván, meg a Nyitott szívben ismertetett sebészi hivatás, mindketten alkoholisták, és mégis az a film pocsék, ez meg egy mestermű. Nem is sejtettem pár napja, hogy ilyen hamar találok cáfolatot, hogy lehet ezt a témát érdekesen is bemutatni, csak ügyes rendező kell hozzá.

A mellékszerepekben is kiváló színészek asszisztálnak Washingtonnak, Don Cheadle - sokkal jobb ilyen szerepben látni mint a Vasemberben töltelékként -, Bruce Greenwood - repes a szívem, hogy végre olyan nagy filmekben kap rendre szerepet, mint a Star Trek, vagy jelen alanyunk - de nagyon jó a szintén függő lány szerepében Kelly Reilly - Sherlock Holmes -, vagy Adam Tomei - Marisa tesókája, és a Jolly Joker John Goodman, akinek szerepét kicsit eltúlozták a trailerben, mert szinte alig van porondon, és egyébként tényleg olyan mintha Jeff Bridgest alakítaná. Eye candynek pedig ott van a tökéletes testű Nadine Velazquez - Nevem Earl - sokan kérdezték már hogyan nézett ki az exem, na az ott az Ő teste.

Végezetül tényleg csak a giccsbe hajló befejezést emelném ki ismét, de olvastam hogy másnak e nélkül nagyon komor lett volna a film, valamint azt, hogy a Kapcsolat után ez a második Zemeckis film, amibe ilyen intenzíven bevonják Istent, hogy volt e dolgokhoz bármi köze? A rákos fiú, vagy épp a - már már bigott? - másodpilóta erőltetett monológja azért szerintem kicsit túlzás volt. Ezen apróságok miatt ez a film csupán egy igen erős nyolcas, de soha ennél rosszabbat, és persze várjuk a következő filmjét Mr. Zemeckis.