"- Azt akarja mondani, hogy időgépet csinált... egy DeLoreanból?"

Ez a nap is eljött. Harminc évvel ezelőtt mutatták be Robert Zemeckis mára kult klasszik filmjét, a nyelvünkön nagyon sekélyesen ragozható Vissza a jövőbét. Gondolkodtam mikor is kellene írni róla, mert az USA-ban a nyár kellős közepén, július 3-án küldték mozikba, hogy kihasználják a Függetlenség Napja keltette hétvégi forgalmat. Nálunk viszont két év késéssel, 1987-ben mutatták be október 15-én, ami szintén csütörtökre esett. Úgyhogy végül is az döntött, hogy a Corvin mozi ismét műsorra tűzte a filmet, ahol felújított minőségben, és az eredeti szinkronnal nézhetitek meg ezt a remekművet, a mai naptól.

Persze azt se feledjük el, hogy 2015 az az év, ahová a második részben eljutnak Martyék, és repülő autók, meg méretre igazítható cipők, légdeszka, fiatalító kúra, meg hülye hajú, kifordított zsebű fiatalok, és a Cápa 19. része kellene, hogy jelenleg meghatározza életünket. Most hogy így végig gondolom tényleg, meglehetősen mókás, hogy a 80-as évek sci-fijei mennyire rosszul ítélték meg a technológiai fejlődést, pláne azok, amelyek a közeli jövőbe helyezték a cselekményt. Bár a hülye hajú fiatalokat eltalálták...

Azt hiszem mindenkinek van egy Vissza a jövőbe emléke. Olyan ez a film, ami beég az agyadba, és örökre ott marad, akár egy mérföldkő. Én például mai napig emlékszem, amikor elmentem egy barátomhoz, és épp ezt a filmet nézték egy másik barátommal, nagyjából a közepénél tarthattak. A rongyosra nézett VHS plusz élvezeti értéket adott, és jótékonyan elfedte a film esetleges hibáit. Aztán mire vége lett, kiderült, hogy valójában az a második rész, de persze akkoriban simán össze lehetett keverni a hasonló filmeket, pláne, hogy a folytatás második fele szintén 1955-ben játszódik. Szóval az eredeti filmet kicsit később láttam, és azóta se találkoztam senkivel, akinek ne szeretné - még anyám is imádja, márpedig ha ő szeret egy filmet, annak aztán tényleg jónak kell lennie.

Visszatekintve ma már olyan egyértelmű, hogy ez a film egy ilyen jó történettel, emlékezetes karakterekkel, fasza zenével elérte mindazt a sikert, amely alanyi jogon kijárt neki, mind kritikailag, mint pedig pénzügyileg. És mégis, ha visszamegyünk 1985-be, ennél nagyobb lutri a filmtörténet során talán nem is volt. Senki nem hitt benne, senki nem akarta megcsinálni, senki nem akart rá pénzt herdálni, és az eredeti forgatókönyvet elnézve, ez többé kevésbé még érthető is. Akár fogalmazhatnék úgy, hogy sorozatos véletleneknek, és a mázlifaktornak köszönhető, hogy ez a film egyáltalán elkészült, és abban a formában készült el, ahogy.

Úgyhogy ez alkalommal magára a történetre nem is fecsérelnék sok szót - akit érdekel az előbb utóbb úgyis megnézi, ha jót akar magának -, spoilerezni, ha akarnék se tudnék. Ismertetőmet bátran ajánlom filmnézés előtt, után, és aközben. Nézzük hogyan is kezdődött az egész.

1. - Előkészületek

A háttérben két ember áll, a már említett Zemeckis, aki író-rendezőként, és jóbarátja Bob Gale, aki pedig író-producerként jegyzi a filmet. A Dél-Kaliforniai Egyetemen egyetemen találkoztak, ahol hamarosan csömört kaptak, hogy mindenki az intellektuális francia új hullámot istenítette. Ők viszont elsősorban olyan filmeket akartak készíteni amik ízig vérig amerikaiak - Zemeckis litván-olasz katolikus, Gale pedig zsidó. Számukra sokkal vonzóbb volt James Bond, Walt Disney és Clint Eastwood világa és szórakoztatóak. Miután 1973-ban lediplomáztak és összedobtak egy nyertes vizsgafilmet, párosukra hamarosan felfigyelt, a Cápa óta hatalmas ismertségnek, és elismerésnek örvendő Steven Spielberg, aki mentoruk és első két filmjüknek producere lett.

Azonban mind az 1978-as I Wanna Hold Your Hand, mind pedig az 1980-as Tragacsparádé megbukott a kasszáknál, és Zemeckis hamar bekerült egy zsákba, mint tehetséges rendező, csak épp a filmjei nem hoznak pénzt a konyhára. Ha ez nem lett volna elég, a két film között Zemeckisék megírták a Meztelenek és Bolondok forgatókönyvét is, ami Spielberg első bukott filmje lett. Mindenki azt kérdezte a rendezőzseni hogy tudott egy ekkora baromságot letenni az asztalra, a Harmadik típusú találkozások után?

Emiatt egyre nagyobb lett a két Bob vállán a teher, ugyanis lassan úgy tűnt, csak azért engedik őket filmezni, mert jó barátai Spielbergnek. Ennek ellenére, amikor 1980-ban megírták a Vissza a jövőbe forgatókönyvét, és megmutatták Spiginek, neki annyira tetszett a történet, hogy ismét felajánlotta szívesen lenne producer ebben a porjectben is. Zemeckis azonban tipródott, úgy vélte, ha még egy filmet készít, és az is megbukik, soha az életben nem kerülhet kamera mögé. Amikor aggodalmait megosztotta Spielberggel az őszintén válaszolt, igen ezt jól látja.

Ezért aztán bármennyire is szerelemgyerek volt a filmterv, fájó szívvel félre kellett rakni, és keresni egy tuti témát, ami sokkal közönségbarátibb. Négy hosszú évig Zemeckis nem készített semmit, majd 1984-ben moziba küldte A smaragd románcát, amely egyértelműen meglovagolta a szintén Spielberg által készített Az elveszett frigyláda fosztogatóinak sikerét. Mindenesetre a népnek bejött, a tíz millió majdnem kilencvenet fialt, és mivel Hollywoodban mindig annyit érsz, mint az utolsó filmed Zemeckis renoméja helyre billent. Megnyílt az út az álomprojecthez, amelyben az a fiatal gyerek a professzorral utazik, abban a furcsa autóban.

Az alapötlet Gale fejéből pattant ki, aki a Tragacsparádé befejezése után hazalátogatott szüleihez, a Missouriban található St. Louisba, és otthon a pincében kutakodás közben megtalálta apja középiskola évkönyvét. Kiderült, hogy ő volt az iskolatitkár, ami gondolkodóba ejtette Galet. Tisztán emlékezett, hogy a saját középiskolai titkárt kifejezetten utálta. Vajon barátok lettek volna az apjával, ha történetesen egy iskolába járnak? Hogy ezt kiderítse egyetlen megoldás kínálkozna, visszamenni az időben. Amikor ezt Kaliforniában elmesélte Zemeckisnek ő rögtön továbbszőtte az ötletet egy anyukáról, aki példálózik, hogy annak idején ő még egy fiút se csókolt meg, és valójában kiderülhetne milyen könnyűvérű is volt.

Az ötlettel bekopogtattak a Columbiához, 1980 szeptemberében, eredetileg nekik akarták eladni az ötletet. A stúdió pedig úgy vélte jó tinivígjáték lehetne az ötletből, és megbízta a kettőst, hogy írjanak belőle forgatókönyvet. A cselekményt azért helyezték 1955-be, mert 1980-ból kivonva tizenhetet - ennyi idős Marty - máris 63-ban járunk, pár évet még lecsippentünk a bátyónak, és a nővérkének és az ötvenes éveket kapjuk meg. Ugyanakkor ebben az érában születik meg a rock n'roll is, valamint a tinik ekkor kezdtek igazán lázadni az USA-ban, és minden szabadabb lett. Az pedig az első változatban is szerepelt már, hogy Marty fedezze fel a rock n'rollt. Emiatt meglehetősen irigy vagyok az amerikai kultúrára, mert bele se merek gondolni, hogy kis hazánkban 55-ben mi is zajlott, a legvadabb idők. Egy évet hozzáteszünk, Budapesten nem éppen a Mr. Sandmant hallgatnák.

Viszont a forgatókönyv az USA-ban tudott működni. Ahogy Zemeckis fogalmaz, ekkor még érték volt az ember. Vagyis az 50-es évek Amerikája a Nagy Amerikai Álom korszaka, egy aranykor, amire szívesen emlékeznek vissza. Aztán felépült a bevásárlóközpont és a nyolcvanas évekre tönkreteszik a kisboltokat, és ez történt minden városban. És ez a nyolcvanas évek, amikor nálunk azt se tudta senki mi az a szupermarket, nemhogy hipermarket. De ami ennél is durvább, hogy Zemeckis ugyanarról beszél, ugyanaz történt lényegében itt is húsz-harminc év csúszással.

Hogy a véletlen mennyire közbejátszott, már a forgatókönyvírásnál is mi sem bizonyítja jobban, mint ahogy az időutazást is elképzelték. Zemeckis két filmet tart igazán jónak, ami ebben a témában létezik. Az 1960-as Időgépet H. G. Wells tollából, és Charles Dickens Karácsonyi énekét. Sok egyéb film nem tartja be az időutazás szabályait, pl. az Egy ifjú jenki Arthur király udvarában című filmben a főhőst kupán vágják és nem csak időben, de térben is utazik. Ez logikailag képtelenség - feltételezzük, hogy maga az időutazás nem az. Ezért arra törekedtek, hogy a cselekmények lehetőleg egy adott helyszínen belül játszódjanak, ahol időbeli változások fordulnak elő.

Hasonlóan hibás az Időről időre 1979-es film is, amelyben maga Wells utazik előre az időben hogy elkapja Hasfelmetsző Jacket, és ott is Londonból New Yorkba kerül. Azonban a Wells iránti tiszteletből Zemeckis is úgy döntött november 5.-ére küldi vissza a főhőst, mert ez az a nap, amikor Wells is megérkezik a filmben. Wells a saját szerkezete segítségével utazik az időben, nem álmodtak, nem képzelődtek, hanem tudományos alapokra helyezték az egészet. Ezért Zemeckisék is időgépben gondolkodtak a kezdetektől.

Az első terv egy lézeres szoba lett volna, ahová belépve a hősök képessé váltak utazni az időben. Következőnek egy hűtőszekrényt találtak ki, amit, hogy beüzemeljenek levittek volna a Nevadai sivatagba, ahol a kísérleti atomrobbantásokat végezte a kormány. Zemeckis azonban attól félt, a gyerekek esetleg utánoznák ezt, és nem akarta, hogy bemásszanak az otthoni hűtőszekrényekbe, hátha tudnak időt utazni, így elvették ezt is. Spielberg azonban csaknem harminc évvel később szinte teljes egészében felhasználta az ötletet az Indiana Jones és a Kristálykoponya királyságában persze az alapvető funkciókat módosítva, ott a hűtőszekrény nem időutazáshoz kellett. Most már legalább tudom, miért az volt az egyetlen jó jelenet a filmben, mert az még az aranykorszakból maradt vissza.

Harmadik nekifutásra Bobék úgy döntöttek legyen mobilizálható az időgép, és építsék egy atommeghajtású autóba. A DeLoreanra elsősorban futurisztikus kinézete miatt esett a választás. Felnyitható szárnyas ajtajaival még a nyolcvanas években is az volt, nem hogy az ötvenesekben, amikor a repülő csészealjas filmek fénykorukat élték. Ugyanakkor még ekkor sem szabadultak az atommeghajtástól, és ha a hűtőt nem is, a kocsit mindenképpen át akarták vinni Nevadába. Ez azonban túlságosan költséges megoldás lett volna, és az Universal kerek perec megmondta, hogy ebből nem lesz semmi, találjanak ki helyette mást.

Vagyis már megint az a helyzet állt elő, hogy az egyik legfantasztikusabb jelenet azért született meg, mert nem volt pénz kivitelezni egy sokkal semmitmondóbbat. Hiszen abban szerintem vita nincs, hogy a villám befogása a filmtörténet egyik legemlékezetesebb momentum, amit ember gyereke láthat. A villámlás miatt át kellett írni a forgatókönyvet, mert ez lényeges részét képezi az egész cselekménynek. Ekkor dőlt el végképp, hogy Hill Valleyt sosem hagyják el a hősök, ekkor került be az óratorony, aminek  hatalmas számlapja, csak ráerősít az időtényezőre, ami a film központi kérdését adja. Te vajon mit tennél, ha a múltba kerülnél? Megpróbálnád megváltoztatni, vagy nem vállalnád a kockázatot?

Az írás fázisában további nehézséget jelentett Marty és Doki szoros barátságának ábrázolása. Az eredeti ötletek alapján kalóz VHS kazettákkal szereztek volna pénzt az időgép megépítésére, de a Universal ezt érthető okokból mereven ellenezte. Végül mindezt a rendkívül hangulatos nyitójelenettel oldották fel, amiben már kapunk utalást, hogy a srácnak szabad bejárása van az öreg lakásába, tud gitározni, és hogy Doki meglehetősen sok furcsa projecten dolgozik. A Darth Vaderes jelenet eredetileg Biffel játszódott volna, és csupán a legutolsó verzióban került a forgatókönyvbe. Marty és anyjának Ödipusz-komplexusos felhangjait pedig végül azzal sikerült tompítani, hogy Lorraine amikor megcsókolja Martyt azt mondja: olyan mintha a testvéremmel csókolóznék.

A forgatókönyv első vázlata 1981. februárjára került a Columbia asztalára, akiknek viszont nem tetszett a végeredmény, mert nem volt elég merész egy tini vígjátéknak, amit olyan - egyébként rakás szar - filmek fémjeleztek akkortájt, mint A suttyók visszavágnak (1984), a Malackodók (1982), vagy éppen a Sean Penn főszereplésével készült Változó világ (1982). Azt mondták vigyék a Disneyhez, ők majd harapnak rá. A Disney viszont pont amiatt utasította el, mert túl merésznek találta. Mit képzelnek, a Disney majd adja a nevét valamihez, amiben egy fiú, visszautazik a múltba, csak hogy a saját anyjával enyelegjen? Hát normálisak maguk? Menjenek a Foxhoz ha ilyet akarnak csinálni! A Foxot egészen addig érdekelte, míg ki nem derült a filmhez Spielberg mint executive producer csak a nevét adja, de valójában nem csinál benne semmit. Tényleg? Hát akkor arra van az ajtó uraim.

A következő négy évben Zemeckisék még kétszer írták át a forgatókönyvet, miközben egyre több stúdió mondott nemet. Először a nagyok, aztán a kicsik, aztán már mindenki. Volt stúdió amely többször is elküldte őket melegebb éghajlatra. Ekkor változtatták meg a film végét is, amely eredetileg a következő lett volna: Marty sosem találja fel a rockzenét, mert a báli mulatságot megzavarja a rendőrség, ellenben azt javasolja a Dokinak, hogy a Coca Cola elengedhetetlen az időutazáshoz. Amikor visszaérkezik 1985-be azzal szembesül, hogy minden elmés találmány, repülő kocsi és egyéb Coca Colával működik, továbbá mindenki mambót táncol. Ezért úgy dönt annak szenteli életét, hogy meghonosítsa a rockzenét. A záró jelenetben Marty apja lemegy a pincébe, és kutakodás közben megtalál egy újságot 1955-ből, amin egy fénykép arról tanúskodik, ahogy a fiát elviszik a rendőrök. Megint csak azt tudom mondani, ugye de klassz, hogy ezt sose forgatták le?

No de, mint azt fentebb elmeséltem jött A smaragd románca, - eddigre Spigi is megcsinálta a családbarát E.T.-t - és az Universal zöld utat adott a projectnek. Habár voltak kikötései. A stúdió fejese ekkoriban Sidney Sheinberg volt, aki többek között Spielberget is felfedezte. Neki köszönhető, hogy Dokit, Dokinak hívják és nem professzornak, hogy Marty anyja Meg-ről, majd Elieen-ről Lorraine lett - teljesen véletlenül Sidney feleségét is így hívták -, valamint, hogy Einstein csimpánzból kutyává vált. Amikor Zemeckis ezen már nem akart változtatni tudálékosan fejtegette: "Alapos kutatást végeztem, egyetlen film sem volt sikeres, amiben csimpánz szerepelt" - milyen kár, hogy Tim Burton nem végezte el ezt a kutatást a Majmok bolygója előtt. Zemeckis ekkor példának okáért felhozta Eastwood két filmjét, a Minden áron vesztest, és a Bármi áron vesztest, azokkal vajon mi a helyzet? "Az teljesen más, ott egy orángután szerepelt."

Sheinberg ezenkívül a film címét se szerette. Emiatt küldött egy memót Zemeckisnek, amiben részletesen kifejtette az álláspontját. "- Senki nem néz meg egy filmet, aminek a címében a jövő szó szerepel! Senkit nem érdekel a jövő, az embereket a múlt érdekli! Változtassátok meg! Legyen mondjuk, Űrlegény a Plútóról. A farmer Peabody fiának a kezében van egy képregény a filmben, annak a címe Űrzombik a Plútóról, ezt is változtassátok meg Űrlegény a Plútóról-ra. A Darth Vaderes jelenetben Marty pedig mondja inkább azt, hogy egy Űrlegény, aki a Plútóról jött, semmint a Vulkánról."

Zemeckis ezen totál kibukott. Egyrészt be kell ismerni, Sheinberg bármilyen jól okoskodott a másik három változtatás kapcsán, ez egy istentelen szar cím lett volna, másrészt viszont Zemeckis örülhetett, hogy egyáltalán szóba állt vele egy stúdió végre. Nyilván ez is Spielberg hatására. Kétségbeesésében ismét Spielberghez fordult. "- Mit tegyek Spigi, meg akarja változtatni a film címét, és totál komolyan gondolja. Hogy mondjam meg neki, hogy egy baromság?" Spigi szerencsére kötetlenebb viszonyt ápolt a nagyfőnökkel, és küldött neki egy válasz memót, amiben kifejtette, mennyire jót röhögtek a viccén, és igazán köszöni, hogy veszi a fáradtságot, hogy a munkálatokat vidámabbá tegye. Tudta, hogy Sheinberg van annyira büszke, hogy ne ismerje be egyáltalán nem viccelt.

Így is lett, így maradt a film címe az ami. Ugyanakkor annyit hozzátennék, hogy Sheinbergnek annyiban mégis igaza volt, hogy a cím elsőre nagyon összezavarja az embert. A jövőbe nem vissza megyünk, hanem előre, ahova visszamegyünk az a múlt. Engem annak idején egyáltalán nem tett kíváncsivá a cím, sokkal inkább eltántorított a logikátlansága. És csak a barátaim miatt néztem meg, akik azt mondták tegyem le a seggem, és nézzem, mert tök jó film.

2. - Szereposztás

Bár Micheal J. Foxot nézték ki alapvetően a szerepre, mivel ekkoriban épp a Családi kötelékek című tévésorozatban szerepelt, annak stúdiófőnöke Gary David Goldberg nem hogy nem engedte el, de még azt se engedte neki, hogy elolvassa  forgatókönyvet. Úgy vélte, annyira jó az alapanyag, hogyha hagyja neki elolvasni és aztán közli, hogy nem mehet el a szerződése miatt, Fox meg fogja utálni. A sorozat másik főszereplője Meredith Baxter ekkoriban ment szülési szabadságra, s emiatt minden részben szükség volt Foxra. A Universal a film moziba küldésnek határidejét május 30-ra lőtte be - Memorial Day - és már 1984 végére járt, a forgatás kezdetét már így is kétszer eltolták, sürgősen találni kellett tehát valaki mást, akivel elkezdhették a munkát.

Ralph Macchio - A karatekölyök "sztárja"- baromságnak tartotta az egészet - és rövid úton kijelentette, hogy nem érdekli a dolog, mert nincs benne semmi különös csak egy srác, egy autó, meg plutónium tabletták. Elgondolkoztak John Cusackon is, egy ponton még a kanadai pop énekest Corey Hartot is behívták meghallgatásra. Johnny Depp jellegtelen alakítást nyújtott, utólag Gale csak a jegyzeteiből emlékezett, hogy egyáltalán ő is benézett. Végül két jelölt maradt C. Thomas Howell a Vörös Hajnalból és Eric Stoltz az ekkor még be sem mutatott 1985-ös Maszkból. Számomra a legmegdöbbentőbb felfedezés a filmmel kapcsolatban, hogy ezzel a gyerekkel szinte MINDENT leforgattak, és csak egy hónap után jöttek rá, hogy itt egy fatális félreértés történt. Stoltz egész egyszerűen nem érzi a film humorát. Túlságosan drámaira vette a figurát, a közös jelenetei Dokival sem működtek olyan nagyszerűen mint ahogy az a végeredményben látható.

A legfurcsább az egészben, hogy ezt Stoltz is érezte, és egyszer fel is hívta egykori mentorát Peter Bogdanovichot, hogy elpanaszolja neki, egyáltalán nincs meggyőzve Zemeckis rendezői zsenijéről, és ő sem érti mi lenne ebben a filmben humoros, amikor ez egy tragédia. Stoltz egyébként annyira átlényegült Martyvá, hogy szabályosan követelte, hogy a szünetekben is ezen a néven szólítsa mindenki a stábból, a jelmezében aludt, és egy pillanatra sem vette le, kivéve, amikor Thompsonnak csapta a szelet - mert úgy gondolta, az még sincs rendjén, hogy az a nő is Martynak szólítsa, aki az anyját játssza a filmben.

Végül Zemeckis mint már oly sokszor, ismét Spielberghez fordult tanácsért. Három millió ment el az elmúlt hónap alatt, és a Universal tizennégyben szabta meg a felső határt. Spielberg azonban azt mondta, ha úgy érzi cserélni kell inkább tegye azt, semmint készítsen egy olyan filmet, amivel nem elégedett. Spielberg azt is mondta Zemeckisnek, vannak a filmszakmában ilyen nehéz döntések, ez senkinek nem könnyű, de azért ő a rendező, mert neki kell meghoznia ezeket a nehéz döntéseket. Spigi az első hónapban hiányzott a forgatásról, és nem tudott tanácsot adni, de végül ő is helyesnek tartotta Zemeckis döntését.

A fájdalmas búcsú végül mégsem volt annyira fájdalmas, mert Zemeckisék minden interjúban elmondták, hogy egyáltalán nem Stoltz hibája volt ez, nagyszerű színésznek tartják, és Stoltz is úgy fogalmazott, nem az ő világa a film, egyáltalán nem bánta, hogy kikerült a projectből. Többek között ez is szimpatikus volt Foxnak, és azonnal igent mondott, amikor végre megkeresték. Mert az egy hónap csúszás pont elegendőnek bizonyult, hogy Baxter visszajöjjön a szülési szabadságról, és így Goldberg áldását adta az ügyre. De kikötötte, hogy Foxnak ugyanúgy be kell járni a tévéhez is, ha pedig egy napra esik a két forgatás a tévé nyer, vagyis nem írják ki az adott epizódból, nem hagyhat ki egy felvételt sem.

Ez azt eredményezte, hogy Fox éjjel, nappal forgatott, és naponta 4-5 órát aludt csak, a tévétől átment kocsival a Universal stúdiójába, onnan meg vissza. De mivel mindig is ezt akarta csinálni, és még fiatal volt - 24 évesen játszotta a 17 évest - a szervezete nem sínylette meg különösebben a kialvatlanságot. Ráadásul benne megtalálható a humorfaktor, ugyanakkor vagányság is, ami ehhez a karakterhez kellett. Ő az a fiú, aki példakép lehet bármely tininek. Az ember meglátja és felsóhajt, na ilyen akarok lenni, nem Jesse Eisenberg, Shia LaBeauf, meg Michael Cera-szerű véglény, akik azt kommunikálják, ugyanolyan nyüzügék mint te, ne is változz meg, jó vagy ilyen puhapöcsnek.

Marty karaktere nagyon hamar megkedvelhető, mert küszködik, hogy sikeres legyen, de öt perc alatt leírják, a pszichopata igazgató kifejezetten rá vadászik, mert urambocsá' elkésik a suliból, van egy idióta apja, egy alkoholista anyja, a bátyja a Burger Kingben kulizik, a nővére meg depressziójában dagadtra zabálta magát. Kész csoda, hogy kapott egy gyönyörű barátnőt, aki még támogatja is. Ilyen háttérrel, mit lehet azon csodálkozni, ha a falu bolondjának tartott Dokival tölti minden idejét? Fox alapjáraton tudott gördeszkázni - egy makacs legenda szerint úgy tanult meg a film kedvéért, de ez nem igaz, a kaszkadőrét tanították, mert ő nem tudott.

Fox saját bevallása szerint a filmben is azt kellett csinálnia, mint régen a középiskolában, gördeszkázni, hajkurászni a csajokat, és gitározni egy bandában - ezt szintén csinálta a suli éveibe - így végtelenül testhezállónak találta az egészet. Szerepe aztán annyira rajta maradt, hogy még évekkel később is Martynak hívták. Az egyik legfurcsább ilyen eset a Himalájában történt vele, amikor pár buddhista szerzetes sétált el mellette az úton, és az egyik odaköszönt neki, hogy: Helo Marty McFly! A McFly név egyébiránt ír származásra utal, eredetileg McDormatt lett volna, de Zemeckis túl soknak találta a szótagokat, és tőle ered a McFly. Megjegyzendő még, hogy 1955-ben a legjobb film Oscarját a Marty nyerte, de ez csupán véletlen egybeesés, a becenév Martin Casella nevéből származik, aki a két Bob asszisztense volt a Tragacsparádé készítésekor.

Az új főszereplő - azért ezt ízlelgessük egy kicsit - járt hátránnyal is. Először is a film legtöbb jelenete azért játszódik éjszaka, mert Fox csak délután hattól, reggel hatig ért rá, a nappal játszódó jelenetek többségét belsőkben vették fel, amit megvilágítottak, vagy a hétvégén, ami kiemelt túlórának számított. Azon kívül egy csomó mellékszereplő is csak azért került a filmbe, mert az eredeti Marty Stoltz volt.

A Foxnál csupán tíz nappal idősebb Lea Thompson például csak azért kapta meg a szerepet, mert Stoltz oldalán játszott a Szabadnak született 1984-es vígjátékban. Én őt nem is tartom annyira jónak, egyértelműen a Jennifert alakító Claudia Wellst favorizálom, annyira szép ez a lány, hogy mindig szerelmes leszek bele. Külön tragédia, hogy a két folytatásban lecserélték őt is, és aztán totálisan eltűnt a filmszakmából. Az öt évvel ezelőtti játékban viszont a hangját adta Jennifernek. A szerepét eredetileg Jill Schoelen játszotta volna, majd Melora Hardin kapta meg a szerepet, de amikor Stoltz ment, őt is elbocsátották, mert magasabb volt Foxnál, és így már nem illett bele a barátnő képébe.

Biff szerepére a kezdetekben Tim Robbins neve is felmerült, végül Thomas F Wilson csak azért játszhatta el, mert az eredetileg kiszemelt J.J. Cohen nem bizonyult testalkatilag erősebbnek Stoltznál. Ha Fox játssza a szerepet, akkor Cohenből lesz Biff, így meg be kellett érnie a Skinhead névre keresztelt liebling szereppel, ő az, a három csóka közül, akinek bőrkesztyűi vannak. Ha már a holdudvarnál tartunk, gyorsan kitérnék Billy Zanere is - de ki a fene az a Billy Zane? jah, akinek a legnagyobb szerepe A báránysültek hallgatnak volt? nem is a Titanicban is játszotta az idegbeteget -, akinek ez volt az első filmszerepe, ennek megfelelően egyetlen árva büdös szót nem szól egész végig. A karakter neve, Match, mert folyton egy gyufaszál lóg a szája sarkában. A 3-D szemüveget viselő gyerekből - akinek neve 3-D - meg leginkább az az érdekes, hogy az USA-ban már az 50-es években kísérleteztek ezzel a kezdetleges piros-kék műanyagos ál-3D-vel, itthon meg a 90-es évekig azt se lehetett tudni mi a szösz ez.

Wilson egy nagyon nyugodt, jóravaló srác, aki teljesen az ellentéte annak, amit alakítania kellett. Mivel az iskolában annak idején őt is terrorizálták, így tudott az emlékeiből meríteni. A kávézós verekedésben ráadásul Stoltz valóban megütötte, annak ellenére, hogy Wilson többször is felszólította, ez csak egy szerep, ennyire ne élje bele magát. Ennek ellenére, valahányszor felvették vele a jelenetet, Stoltz teljes erővel behúzott neki egyet, egyik alkalommal kis híján eltörte a kulcscsontját. Amikor megtudta, hogy a parkolós jelenetben majd revansot vehet már előre örült, hogy majd ő is odateszi magát, de pechére addigra már Fox kapta a szerepet. Egyébiránt ez az egyetlen jelenet ami Stoltzal maradt benne a filmben, néhány frame erejéig még a haja is mintha látható lenne, de az ökle és a karja kétségkívül az övé, nem Foxé.

Biff Tannen karaktere szerintem minden gyökérkedése ellenére is szerethető - engem érdekelne a szülői háttere, miért is vált ekkora barommá. Leginkább mert egy totál szerencsétlen gyerek, aki annyira idióta, hogy semmit nem változik harminc év alatt se. Ugyanazokat a szar poénokat nyomatja, ugyanúgy hatalmaskodik George felett csak már a munkahelyén, és még egy oltást se tud rendesen kimondani. Ez egyébként Wilson imprója volt, az eredeti szövegben ezt mondja McFlynak: - Why don't you make like a tree, and get out of here? Helyesen: Make like a tree, and LEAVE! A fafej - angolul butthead - beszólást is ő találta ki. Zemeckis elmondása szerint nem szereti ha a szereplők eltérnek a szövegtől, de ha hozzá tudnak tenni a karakterhez, akkor rábólint. Biff Tannen neve a Universal egyik igazgatójának, Ned Tanen nevéből csinál viccet, aki a két Bob első közös filmjét antiszemitizmussal vádolta, - noha Gale mint írtam zsidó.

Crispin Glover George szerepében egy katasztrófa! Én nem tudom hogy tudták megtalálni ezt a gyereket - Foxszal mindössze egyetlen epizód erejéig játszott a Családi kötelékekben -, és miért pont őt nem cserélték le - csak a két folytatásban? Alapjában értelmezte félre a szerepét, mert azt hitte egyenrangú partnerek Foxszal - akitől három évvel fiatalabb - és folyton le akarta játszani a közös jelenetekben. A legtöbb probléma a forgatásokon vele volt, folyvást vitatkozott Zemeckissel, hogy kapjon más ruhát, álljon máshogy a haja. Ihletét a karakterhez David Lynch 1977-es Radírfejéből szedte. Máskor pedig egyenesen Brandoval példálózott, hogy ő aztán sose alkudott meg! A szövegkönyvet se akarta megtanulni, így pár jelenetét egyszerűen utószinkronizáltatták vele.

Nagy ívű széles mozdulatait, kezének remegését szintén ő hozta be a filmbe, hogy még esetlenebbnek ábrázolja a figurát. Biztos remek színpadi színész - nagy karriert azóta se futott be a mozikban. A legnehezebb mégis az volt, hogy a film végén el tudja játszani a minden frusztrációktól mentes, középosztálybeli kiegyensúlyozott családapát. Maga George karaktere se volt soha szimpi, egész egyszerűen ez a gyerek már túlságosan gáz. Eleve az, hogy valakit így csicskáztatnak a középiskola utolsó éveiben számomra nem is állja meg a helyét, szerintem ez a fajta gyerekes viselkedés sokkal inkább korábbi időszakra tehető.

Még az igazgató is szívatja, amit nem is tudok hová tenni. Egy felelős beosztásban tevékenykedő ember nem lehet ennyire részrehajló. Amikor Biff böllenkedik akkor csak várja mi lesz belőle, de bezzeg ha egy papírrepülőt feléje dobnak, már megy is rendet teremteni. Mr. Strickland - beszélő név - szerepében James Tolken az egyetlen színész, aki mindhárom filmben el tudta játszani önmagát. A többieknek vagy nem volt szerepe, vagy egyszerűen lecserélték őket. És akkor ott a nagy kérdés, honnét, vagy kitől örökölte Marty a tökösséget? Merthogy nem a csokis tejet rendelő papától az ziher. Ahogy Doki megjegyzi: "Lehet, hogy örökbe fogadtak."

A család fennmaradó két tagját, Marc McClure és a 2005-ben elhalálozott Wendie Jo Sperber alakítja. Előbbi a Superman filmek fotósaként, Jimmy Olsen szerepéből lehet ismerős, utóbbi pedig a Legénybúcsúban is feltűnt, de őt Zemeckisék magukkal hurcolták már első filmjük óta, mindig kapott valami apróbb szerepet. Hathatósan segítették tovább mélyíteni a lepukkadt családképet. Ha megfigyeljük Sperber Linda McFly szerepében az egyetlen, aki SEMMIT nem változik a film végére - jó, több pasija lesz, de lényegében az ő karakterével nagyon nem kezdtek semmit, pedig jópofa.

Christopher Llyodot szándékosan hagytam a végére, mert számomra mégis inkább róla szól ez a film. Mondjon Zemeckis bármit én a filmet inkább sci-finek tartom vígjátéki elemekkel, mint családi mozidélutánnak megspékelve egy kis időutazással. Lloydnak EZ élete szerepe. Dr. Emmet Brown pedig a filmtörténelem tíz legjobb karakterének egyike. És még itt is közrejátszott a véletlen, mert Lloydot már akkor jónak ítélték, amikor meg sem szólalt - a nézése mindent elmondott maga helyett. Azonban... őt se érdekelte a szerep és hazament.

Aztán otthon előadta a feleségének miféle hülyeségbe akarták már megint belerángatni - épp túl volt a katasztrofális Buckaroo Banzai kalandjain ahol John Lithgow-al együtt szerepelt. Minthogy annak filmnek is Neil Canton volt a producere, aki Gale mellett a Vissza a jövőbe második hivatalos producere is volt, először Lithgow-t ajánlotta, de ő közben máshol írt alá, majd a szintén Buckaroos Jeff Goldblumot, végül Lloydnak szólt - egy darabig pedig James Woodson és Dudley Moore-on is elgondolkodott. Lloyd, hogy meggyőzze döntése helyességéről az asszonyt gyorsan be is mutatott pár jelenetet, mire a neje: - Te hülye vagy, ezt utasítottad vissza? Azonnal húzzál vissza, és írj alá! Lloyd hallgatott a feleségére, és a többi már történelem.

Lloyd Doki karakterét két valós személyből rakta össze, egyikük Albert Einstein, a másik pedig Leopold Stokowski karmester. Einsteinről talán már mindenki hallott, de vajon ki az a Stokowski? Nézd meg a Vissza a jövőbe Dokiját, hát olyan. A széles mozdulatok, a teátrálisság, a sok gesztikulálás, ami nem állt jól Glovernak, pont az tette jóvá Lloyd karakterét. A film egyértelműen megtelik élettel, amikor megjelenik a vásznon, még a fáradtabb részek is rögtön a feledés jótékony homályába merülnek, mert jön Doki. Aki meglehet annyira nem normális, hogy úgy teszteli a kocsit, hogy eléje állnak, és neheztelően néz Martyra, amikor az mégis félre szeretne állni a DeLorean útjából. Mi van ha rosszak a kalkulációi? Persze ez fel se merülhet. Hihetetlenül szerethető.

Mindig is fantasztikus színésznek tartottam Lloydot, felolvad a karakterben, gyakran úgy nézek végig egy filmet, hogy rá se jövök őt látom szerepelni. Pl. a későbbiek folyamán ő alakította a Roger nyúl a pácban Doom bíróját, vagy az Addams Family Festrejét, az Irány délre hoppon maradt sheriff helyettesét. Leghíresebb szerepe azonban kétségkívül ez. Amikor felbukkant tavaly a Hogyan rohanj a VeszTEDbe cameo szerepében hatszor tekertem vissza, annyira röhögnöm kellett. Karakterét később több B film pofátlanul leutánozta, vagy csak egyszerűen ellopta.

Doki háttértörténetét eredetileg jobban ki akarták dolgozni. Eleve gyanús, hogy a neve német eredetű, aztán hozzátették, hogy a Manhattan projecten is dolgozott, majd inkább ment a saját feje után, és az amerikai álom megtestesítőjeként időt és pénzt nem sajnálva, egy garázsban kifejlesztette az időgépet. Lehet bolondnak tartották a hétköznapi emberek, de mégis neki lett igaza a végén. De most komolyan! Jobb lett volna ettől a maszlagtól a film? Ránézel a karakterre, és ÉRTED. Benne van a szemeiben a megszállottság, hogy őt tényleg csak ez élteti. Ahogy a kapcsolata Martyval is totál egyértelmű, elvégre egyet telefonál és a srác máris szalad hozzá hajnali fél egyre a Tesco parkolójába...

Doki a filmben gigawatt helyett jigowattot mond, ami az 1900-as évek első felében bevett gyakorlat volt a fizikusok körében, de később teljesen kikopott a zsargonjukból. Ezzel is érzékeltetni akarták, hogy ez az ember a saját feje után megy - mondjuk a szinkronban ebből semmit nem lehet érzékelni. Hasonlóan a Magasságos Egek - ami szerintem nagyon jó - felkiáltás az angol eredetiben Great Scott!, ami szintén egy kiveszett sóhajtás, és a Great GOD torzult verziója. Valamint mivel Lloyd nagyon magas Stoltzhoz passzolt, de Fox esetében a közeli felvételeknél folyton összegörnyedt, hogy beleférjen a képbe. Emiatt kapta jellegzetes testtartását.

Zemeckisék elmondása szerint Lloyd volt a legjobban kezelhető színész. Egy végtelenül higgadt ember, aki rezignáltan vette bármit is csináltak vele, pl. hogy kötélen lógatták le az óratorony tetejéről, hogy semmit nem lehetett hallani a szélgép miatt, és kiordibálhatta  tüdejét, akkor is újra kellett szinkronizálni utólag, vagy hogy Fox miatt folyton hajnalok hajnaláig kellett felvenni ugyanazokat a jeleneteket, amiket egyszer már megcsináltak. És ez szerintem igen dicséretre méltó, tekintve, hogy a közös jeleneteik a film legjobbjai közé tartoznak. Kinyílik a film, amikor ez a két ürge látható a vásznon. Sőt még viccelődött is vele, hogy Foxot ébren tartsa. Egy pillanatig nem lehet érezni azt a fáradtságot mint nálunk egy-egy újraszinkron kapcsán, amikor visszahívják ugyanazt a színészt - khm, khm, kis foreshadowing :D

Lloyd egyetlen furcsasága, hogy nem tudott próbafelvételt tartani, és ilyenkor mindig nagyon lassan, tagoltan, frusztráltan, zavartan, természetellenesen alakított, úgyhogy Zemeckis le is szokott erről, és minden jelenetét élesben vette fel. Az elején ugyan idegesítette, hogy mindig kicsit máshogy játszik Lloyd, de később már ő maga hívta fel a figyelmet rá, bármit is fognak látni Lloydtól, az biztos, hogy fantasztikus lesz.

És itt most van egy rossz hírem, ahogy azt a címből már sejthettétek, itt abba hagyjuk ma, és holnap belecsapunk a forgatási nehézségekbe, az azóta kialakult DeLorean kultuszba, és az időutazás okozta galibákra. Szégyen nem szégyen én csak most vettem észre a 250. nézésre, hogy a Twin Pines Mall a film végére Lone Pine Mall lesz, mert Marty elcsapja a kocsijával a két tuja közül az egyiket. Szóval, ahogy annak idején a VHS-re is rátették:

Folytatása Következik!

 Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!