"- Vonatrablás?

- Tudományos kísérlet!"

No hát mindenkit köszöntök az utolsó Back to the Future írásomban... legalábbis ami a mozifilmeket illeti. Nem nem lesz második rész, ugyanis a harmdik részről nagyon kevés anyagot tudtam előbányászni. Ami egyrészt köszönhető annak is, hogy ezt a részt a másodikkal egyszerre forgatták le, így már az előző írásaimban sok mindenről beszéltem, ami erre is igaz. Például, hogy tizenegy hónapon át forgatták a két részt, ami között csupán három hetes szünetet tartottak, és a második rész vágási munkálatai miatt további egy hónapon át  a rendező, Robert Zemeckis naponta átrepült Burbankbe, hogy ellenőrizze a vágást, aztán másnap hajnalban már ment is vissza Észak-Kaliforniába, ahol a harmadik rész forgatásának oroszlánrésze zajlott.

Emiatt a második rész kicsit meg is sínylette, és Zemeckis hiába mondja azt, hogy számára egyszersmind az a legkedvesebb filmje, rendre hozzáteszi, hogy a legfurcsább is, amit a nézők azzal díjaztak, hogy sokan a legkevésbé szeretik, egész egyszerűen azért, mert nem kerek, félbe lett hagyva, mintegy előkészíti a harmadik részt, ami az egészet, s magát a trilógiát is lezárja. Aztán ott van a forgatási költség, ami még mindig negyven millió, a színészek, akikről megint nincs sok értelme beszélni, hiszen akit megnyertek a folytatásnak, az szerepelt itt is, kivétel nélkül. George McFly egyetlen pillanatig látható, amikor Marty végül megérkezik újra 1985-be, itt tettek rá egy napszemüveget, hogy a csere senkinek ne legyen nyilvánvaló, ugye nem Crispin Glovert, hanem Jeffrey Weissmant láthatjuk.

A jelenethez visszahívták a Marty két testvérét alakító Marc McCluret, és Wendie Jo Sperbert. Utóbbi épp szülés után jött vissza egy nap erejéig. Lea Thomspon se járt jobban, lényegében egy alibi szerepet kapott, ő játssza Saemus feleségét Maggiet és jelenléte csupán arra volt jó, hogy ismét megkapjuk az ébredős jelenetet. De Saemus szerepét se érzem olyannak, amit ne lehetett volna kihagyni, persze rajta keresztül láthatjuk a McFly família első generációját, akik Írországból jöttek át, és az eredeti hangsávban elég ékesen nyomatják a folklórt, sajnos ebből egyik szinkron se ad át semmit.

Saemus szerepét eredetileg Glovernak írták, de miután ő nemet mondott így őt is Michael J. Fox játssza. Sokkal jobb mint amikor a 2015-ös énjét kellett megformálnia, mert ide elég volt egy vörös paróka, bajusz, meg egy hülye kalap. Azok után amennyi trükkfelvételt készített az ILM a második részhez, ez már igazán gyerekjátéknak bizonyult, és bár rengeteg "közös" jelenetük van, igazából csak egy volt a necces, amikor átadják neki a még gyermek dédapját. Hogy hogy nem Maggie pont az átadás pillanatában kitakarja a képernyőt, cseles, és egyben ügyes is. Saemusnak volt egy testvére Martin, aki dettó ugyanolyan heves vérmérsékletű volt mint Marty - a Marty a Martin becézése -, tehát Marty Martinra ütött, Saemus meggondoltsága pedig gyávaságba csapott át George idejére.

Ebből is látszik, hogy a McFly famíliáról már nem lehetett többet elmesélni, meg nem is nagyon volt érdemes, az első két rész lényegében róla szólt. Barátnőjét Jennifert - Elizabeth Shue - is csak az utolsó két jelenetben láthatjuk. No és mindez azt mutatja, hogy a harmadik rész bár folytatás, de többé kevésbé sokkal eredetibb mint a második rész, mert új arcokkal találkozhatunk benne, és végre Doki karakterére fókuszálnak a készítők, míg Marty mellékszereplővé degradálódik hiába lesz sokat a vásznon. Ugyanakkor bár nagyon szeretem Christopher Lloydot azt kell mondjam, hogy ő mindig is érdekesebb volt karakterszínészként, mintsem úgy, hogy ő kerül a középpontba. És ez bizony itt is igaz.

Értem, hogy a karakterét színesíteni akarták, de kis híján elérték vele, hogy totálisan beszürküljön - ez egy általános hiba, hogy egy klassz mellékszereplőről annyi mindent tudunk meg, hogy a végére kiderül, a legtöbb fölösleges. Itt van Doki, aki 1985-ig csak a tudománynak élt, nem akart semmi mást és az ember elfogadta, nem kérdezősködött, de 1885-ben hirtelen szerelmes lesz, és mindent kész felforgatni mert öt perc alatt belezúgott a helyi tanítónőbe. És jönnek a kérdések. Most komolyan ez az ember az életében nem volt még szerelmes? A tudomány embere, aki nem hagyta Martynak, hogy önös érdekből változtasson a történelmen, most minderre fittyet hány? Mindenáron meg akarja semmisíteni az időgépet... hogy aztán építsen egy másikat? Ha a vonat tud gőzzel menni, nem lett volna egyszerűbb a DeLoreant is átszerelni gőzüzeművé?

A film érezhetően leül, amikor ezek a romantikus részek következnek, mert a néző továbbra is Martyra kíváncsi, és Doki meg segítse bölcs tanácsaival kalandjai során. Emiatt, bár a harmadik rész is egy remek film, én ezt tartom a leggyengébbnek, noha a kritikusok sokkal jobban fogadták mint a kesze-kusza második etapot. Szinte a teljes film a vadnyugaton játszódik, leszámítva az első húsz percet ami 1955-ben, és az utolsó tízet, ami meg 1985-ben. És mivel az előző rész hipermodern volt, itt most a fő poénforrást az elmaradottság fogja jelenteni - hozzáteszem az iparosodás előtti technikai elmaradottság, ami kizárólag a 20. századhoz mérten elmaradott.

Amikor Marty kér egy pohár vizet Saemuséknál, és meglátja mit is ittak elődei, vagy, hogy a hús tele van söréttel. Történészként gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy milyen jó nekem, mert betéve ismerem a különböző korokat - ??? -, kisujjból kirázom a világ bármely részéről mi állt ott száz éve - ??? -, szóval, mi a kedvenc korszakom, és hova mennék vissza? Sehova, normális vagy? Igazából a modernkor embere addig virgonckodna mondjuk a középkorban míg egy bennszülött rá nem lehelne, utána kimenekülne a világból, csak kerüljön vissza a saját korába. Gyerekként persze az ember nem gondol bele, de maximum a huszadik századot járnám be, bár lehet internet nélkül egy hét abból bőven elég lenne.

1955

Az előző film végén Marty sikeresen megsokkolta Dokit, hogy visszajött a jövőből. Ezt itt is láthatjuk, a film a legendás első rész fináléjával nyit, immáron harmadszor nézhetjük meg, amint Marty visszamegy 1985-be, anélkül, hogy visszatekertük volna a filmet. Te ez olyan jó rész volt nézzük meg megint! - Minek még kétszer láthatod, csak nézd tovább a trilógiát... Persze nem kárhoztatom őket, tényleg hihetetlenül színvonalas bármikor, és bármennyiszer újranézem. A cliffhangerek halála azonban, hogy felcsigázzák a nézőt, majd elütik valami viccel a következő részben. Itt is majdnem ez történik. A film hihetetlenül csendesen indul, nyugodtság árad belőle, és ez később az egész filmen is tetten érhető.

November 13-a vasárnap van, a nagy események másnapja. Doki békésen pihen, Marty alszik, lábát stílusosan a légdeszkán pihentetve, amit a világ minden kincséért se adna ki a kezéből. Az órák ketyegnek, Einstein... izé Kopernikusz is alszik, aztán a film kezdetét veszi. És ez az első, ami nem tetszett, - mármint nem az, hogy kezdetét vette a film, hanem, - hogy Doki az egészet totál úgy reagálja le, mint aki előtte egy hétig nem azzal foglalkozott, hogy megvalósítson egy időutazást. Persze poénos, hogy ismét nem akarja elhinni Marty meséjét - a jelenet ugyanaz mint az első részben, csak pepitában -, és mivel bemenekül a fürdőszobába még azt az órát is láthatjuk, ami miatt beütötte a fejét... no de, miért viselkedik így a tudomány embere?

Doki ebben a részben nagyon sokszor úgy viselkedik, hogy az rémesen karakteridegen. Ennyire nem tudja elfogadni, hogy Marty akár ugyanabban a pillanatban visszajöhetett a jövőből? Akár minden másnap? És ezúttal még a plutóniummal se kell bajlódni. Különben is Doki azt mondta az első rész végén, hogy milyen kár, hogy el kell mennie, és csak harminc év múlva tudnak majd újra beszélgetni. Erre tessék, amikor teljesül a vágya, és nem is kell harminc évet várnia, akkor meg előbb hinné el, hogy egy kísértetet lát? Értem a poénfaktort, mert tényleg vicces, de nem illik a karakterhez.

Ugyanez a karakteridegen viselkedés indítja be az eseményeket is, mert a bányánál megtalálják Doki sírját, és Doki elkezd őrjöngeni, hogy mégis miféle jövő ez. Bazdmeg dokikám olyan jövő, hogy te arról se akartál tudni, hogy majd a terroristák kinyírnak, tudod, tegnap este ott üvöltöztem véresre a torkomat, te meg azt mondtad, hogy nem vállalod a kockázatot. Most meg érdekes módon vállalod? Apropó Doki majd ragassza már össze azt a levelet, ami még mindig ott hever a ballonkabátjában széttépve. Mert csak hogy tudja 1985-ben majd szitává lövik a terroristák!!! Tehát Doki ha valamiről nem tud, az nem érdekli, de ha igen, akkor azonnal meg akarja változtatni a jövőt? Eszerint elég lett volna egy alkalmas pillanatban Martynak ráüvöltenie, hogy DOKI magát lelövik 1985-ben!

Tudom, tudom, kötözködök. De csak azért, hogy lássátok, a trilógia harmadik része alapvetően, és sok helyen bolygatja meg az eddig jól működő filmek tematikáját. Az se tetszik, ahogy Doki önfeledten örül annak, hogy a vadnyugaton kovács lett belőle... Azért az egy nehéz, fizikai meló, és egy tudósnak nem valami nagy karrier, még a vadnyugaton se, és miért is nyugodott ebbe bele? Marty kellőképpen le is reagálja a dolgot. Persze maga a levél tetszik, és végső soron minden ember maga dönt a saját sorsáról.

Ezenkívül csomó mindent megtudunk Dokiról, hogy mennyire szerette a Verne könyveket, és hogy emiatt szentelte életét a tudománynak. Hogy az ő szülei az I. Világháború idején költöztek Hill Valleybe és nevüket von Braunról változtatták az angolosabb Brownra. Hogy van egy második keresztneve: Lathrop, valamint, hogy ekkor is volt egy kutyusa, akit azonban még Kopernikusznak hívtak. Albert Einstein 1955. április 18-án halt meg. Kopernikusz valós neve Foster volt. Einsteint pedig valójában Tigernak hívják, de mivel 1989-re túl öreg lett, le kellett cserélni, és a folytatásokban egy Freddie nevű kapta meg a szerepet. A csere szerintem minden kutyabolondnak nyilvánvaló, dacára a hasonlóságnak, mert még nekem is feltűnt. Fajtája valami terrier keverék, a pontos információkat nem lehet tudni.

Szinte hihetetlen, de az 1955-ben játszódó jelenetek során csak Fox és Lloyd szerepel. Senki más. Hill Valleyből se látunk sokat, persze igazából már nincs is mit látni belőle. Marty további négy napot tölthet itt, ami egyáltalán nincs érzékeltetve, november 16-án kezdi meg újabb időutazását. Itt be kell ismerjem, elkövettem egy hibát, a vadnyugati részek ugyanis szeptember 2.-a és 7.-e között zajlanak, nem értem miért hittem azt, hogy oda is október 26-án érkezik. Viszont mivel az mégiscsak a legfontosabb dátum az egész trilógiából, így talán nem baj, hogy mai napra időzítettem az írást, és talán elnézitek nekem, hogy nem írtam a harmadik részről szeptemberben.

1955 ismét lehetőséget adott arra, hogy elsüssenek pár újabb poént. Amikor Doki fitymálóan megjegyzi, hogy nem csoda ha tönkrement a mikrochip, hiszen silány japán gyártmány, Marty meg csak néz, mert a japánok gyártják a legjobb cuccokat. És Persze Doki azt se tudja ki az a Clint Eastwood, és amilyen hacukába felöltözteti Martyt, nos az mindent elmond arról milyen "westernek" is uralták a vásznat Sergio Leone előtt. Új helyszínként megismerhetünk egy autósmozit - ahol szerintem simán kevesebb a hely a gyorsuláshoz, mint a Lyon estates főutcáján, ahol még hátra is kellett tolatni, és Doki persze nevetve közli, hogy Marty nem gondolkodik négy dimenzióban, hiszen az indiánok már nem lesznek ott, de persze 1885 után rittig ott lesznek, még a fegyvereket is úgy tartják mint a paravánon. Doki utal az első részre is, hogy azért választotta ezt a területet, nehogy nekicsapódjon valami fának, ami 1885-ben ott állhatott, ugye 1955-ben elcsapott egy fenyőt, ha még emlékszünk rá.

A DeLoreanon ismét végeztek egy kis átalakítást. Ezt egyébként nagyon bírtam, hogy mindegyik részben kicsit változtattak rajta. Itt a csomagtartóra szereltek böhöm nagy tranzisztorokat, ami kb. manapság egy odvas fogban elfér, és mindig is érdekelt, hogy ekkoriban miért voltak a gumikerekek fehérek? Eleve nagy ötlet, hogyan is küldi át az 1985-ös Doki a hozzá képest jövőben - tehát a múltban - ragadt Martynak a kocsit, és persze lehetne vitázni, hogy hetven éven át senki nem találta meg, nem omlott be a bánya, a kocsi se rohadt szét - még a külső rozsdamentes acélváz csak hagyján, de a belseje? - de egyelőre nincs kedvem, mert majd eljön ennek is az ideje, de nem most, hanem majd 1885-ben. És mivel 1955-ről most már sokat dumáltam, ugorjunk is csak át 1885-be, hiszen csak egyetlen pillanat.

1885

Köszöntök mindenkik 1885-ben. Miután Marty túlélte az indiántámadást, és elrejtette a kocsit, konstatálja, hogy a kocsiból szivárog a benzin. Éppen tenni akarna valamit, de hát nem lehet, mert egy medve pont arra jár, nehogy egy cseppet is meg tudjon menteni. Ezt nevezem erőltetett írói megoldásnak. Ez a kocsit több lövés túlélt, de egy nyílvessző kinyírta. Legalább a csizmáit nem húzta fel, így utat adhatott egy újabb jópofa Nike reklámnak. A vadnyugat amúgy meglehetősen ki is nyírta a termékelhelyezéseket, igazából csak a Nike, meg a Pepsi úszta meg, utóbbi is csak az utolsó előtti jelenetbe tudott bekerülni pár másodperc erejéig.

Miután Marty ismételten belefutott a családjába és megint felébresztették - Maggie amúgy miért ilyen ellenséges vele? - szemrevételezhetjük az éppen épülő Hill Valleyt. Ez a jelenet kis híján vetekszik az első rész 1955-ös rácsodálkozós jelentével. Éppen ácsolják az új törvényházat, már ott a helye az órának, amit hamarosan át is adnak, Lou kávézója helyén most még egy egyszerű ivó áll, és így tovább. Zemeckis szerint mindenki akar előbb utóbb westernt forgatni, mert az az igazi Amerika. És az általuk választott időszak a legromantikusabb, mert a polgárháborúnak már vége, közel húsz éve volt az országnak felépülnie belőle, az iparosodás még nem indult be, de a vonat már az élet részét képezi.

Hogy miért épp itt játszódik a harmadik rész? Állítólag Fox beszélte rá a rendezőt, amikor az megkérdezte egy forgatási szünetben, hova is szeretne visszamenni. A kaszkadőrök egymást ölték, hogy benne lehessenek a filmben, mert a 90-es években már szinte senki nem csinált ilyen mozikat, és meg kellett fogni minden lehetőséget, úgyhogy a legjobb szakemberek közül lehetett válogatni, akik tudtak lovagolni, esni, lőni, lasszózni, szóval mindent, amit a színészeknek úgy kellett elsajátítani. Fox külön emiatt a film miatt tanult meg lovagolni és lőni is, úgy érezte magát, mintha a suliban lenne ismét, mert minden nap valami új dolgot kellett megtanulnia.

A Biff ősét alakító Thomas F. Wilson kifejezetten kérte, hogy minden jelenetét ő csinálhassa meg. Rengeteget gyakorolt mire tökéletesen lovagolt, és bánt a lasszóval. A vadnyugat egyébként is kézenfekvő volt, hiszen ha ekkor építik Hill Valleyt, vajon még meddig lett volna érdemes visszamenni? A polgárháborús időkbe? Davy Crockett korszakába? Igazából a nézőnek az is a vadnyugat. Előtte meg az USA-ban sok minden nem történt, és ugye, sose térben utazunk a filmekben, hanem csak időben.

A filmet akár egy Eastwood emlékműnek is felfoghatnánk, külön engedélyt kértek Eastwoodtól, hogy felhasználhatják e a nevét a poénokhoz, persze ebbe mindenki kedvenc pisztolyhőse szíves örömest belement, utólag úgy nyilatkozott, hogy felettébb hízelgő volt, hogy Marty számára ő jelenti az igazi vadnyugatot. Most képzeljük csak el ha John Wayne-ként mutatkozik be. Marty később még egy poncsót, meg egy normális kalapot is szerez, hogy az utalás minél teljesebb legyen. Az Eastwood nevet aztán minden létező helyzetben ki is használják, már azon is röhögnek, hogy miféle hülye név ez - pedig Marty láthatóan nagyon vagánynak gondolja -, majd amikor nem akar kimenni Tanennel párbajozni, benyögik, hogy mindenki tudni fogja, Clint Eastwood volt a vadnyugat leggyávább embere. A leszámolás egyértelműen az Egy maréknyi dollárért-ot idézik meg, csak nem vaslappal, hanem kályharostéllyal. Marty tanult az első rész hibájából, ahol saját névvel mutatkozott be az anyjának, jobban tette volna, ha ott is Calvin Kline marad.

Két másik filmből is kapunk idézetet, egyrészt a Taxisofőrből a "Hozzám beszélsz?" részt, amikor végre megkapja az első Peacemaker Coltját, valamint a Piszkos Harryből, ami Eastwood másik meglehetősen híres filmsorozata. Ezen kívül bemutatja Michael Jackson híres moonwalkingját, amikor Tannen ráparancsol, hogy táncoljon. Ha valakit érdekel, az ekkor keletkező hangokat Michael Winslow szolgáltatja, aki a Rendőrakadémiában meg az Űrgolyhókban is többször bemutatta egyedi képességét már ha zörejek hangutánzásáról volt szó.

Marty sikeresen eléri, hogy még mielőtt összefutna Dokival, felakasszák, mert a vadnyugaton sajnos se gördeszka, se semmi, ellenben itt nem csak megverik az embert, de egyenesen le is lövik. Persze Doki miután meglehetősen könnyedén túltette magát azon a tényen, hogy bár megírta Martynak mit tegyen, ő nagy ívben tojt az egészre, máris nekilátnak, hogy előkészítsék a DeLoreant az újabb időutazáshoz, és ezzel meg is érkeztünk a trilógia legnagyobb kérdőjeléhez, mármint, hogy miért is kellett ezt a kocsit ripsz ropsz benzinessé tenni?

Csak mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy az első részben Marty még rá is kérdez mivel megy a járgány. Mire Doki mondja, hogy a kocsi ELEKTROMOS, a PLUTÓNIUM pedig ahhoz kell, hogy létrejöjjön az időutazáshoz szükséges 1.21 gigawatt. Na most ha a kocsi mindig is benzinnel ment, ahogy itt állítja Doki, miért is nem kaptunk soha egy jelenetet, hogy a kocsit feltankolják? Hiszen külön kapunk egy részt, ahol nagy körültekintéssel belehelyeznek egy adagnyi plutóniumot. Egy filmben soha nincs olyan jelenet, ami fölösleges lenne. Pláne ezekben a filmekben, ahol külön kis modelleken mutatják be azt, ami majd a fináléban történni fog, nehogy a néző elveszítse a fonalat.

Azt is mutatják elég gyakran, ahogy a házi atomreaktorba, Mr. Fusionbe szemetet pakolásznak. Azt nem ronthatták el, mert ha 1955-ben gond volt a plutónium, mekkora gondot okozott volna 1885-ben? Emiatt viszont kitalálták, hogy a kocsi mégiscsak benzinnel megy. De jó legyen, bár a seggetekből rángattátok elő, mint nyulat a kalapból, legyen. Menjen benzinnel. Ha viszont benzinnel megy akkor az újabb kérdést generál: miért nem szívták le a benzint abból a kocsiból, amivel Doki jött 1885-be? A két kocsi ziher, hogy létezik egymás mellett, mert Zemeckis saját maga mondja az első rész kapcsán, hogy csakis azért rohadt le a járgány a film végén, mert a trükkmestereknek épp elég gond volt a két Martyval foglalkozni, a két DeLorean újabb heteket jelentett volna, amire nem volt idő - kérdés, hogy ha Marty kocsival érkezik a Lone Pine Mall parkolójába, akkor is elkésett volna e?

Sokan kérdezik azt is, miért nem használják eleve azt a DeLoreant, amit Doki elrejtett? Egyrészt mert ha Marty azzal a kocsival menne 1985-be, akkor nem találná meg 1955-ben amivel visszajöhetne 1885-be, ami időparadoxont hozna létre, másrészt mint ahogy azt Doki is írja 1885-ben nem tudja megjavítani a kocsi időáramköreit. Tehát ez tiszta sor, de meddig tart leszívni egy gallonnyi benzint, még csak nem is az összeset, esetleg egy cetlin figyelmeztetni Martyt, hogy vigyen magával benzint, mert kelleni fog, és hasonlók. Egy burleszkbe illő jelenetsorozatban sikeresen totálisan tropára is vágják a kocsit a biztonság kedvéért. Lovakkal húzatják... Doki meg megjegyzi, a leggyorsabb ló se tud negyven mérföldes sebességnél gyorsabban vágtatni... akkor miért is próbáltátok ki egyáltalán? Vagyis van itt nekünk hirtelen egy soha nem hallott magyarázat, aminek fizikális kivetülése rögtön meg is hibásodik, és használhatatlanná teszi a kocsit, csakhogy megkaphassuk a vonatos lezárást.

Imádom a vonatos finálét, majdnem még jobb is mint az első rész vége, de már gyerekként felkaptam a fejem, amikor Doki mondja, hogy MINDIG IS benzinnel ment a kocsi. Hát soha az életben nem volt erről szó, pedig amennyi benzinkutat mutattak a filmekben igazán tehettek volna bele egy tankolást. Nem, ezt az utolsó pillanatban tette bele Bob Gale, szívesen meghallgatnám a konkrét magyarázatát miért nem talált ki rá valami jobbat. Mi meg elhisszük neki, mert ettől nem válik rosszabbá maga a film, de az látható, hogy még egy rész, és totálisan szétesik az első részben még kikezdhetetlennek látszó logika, ami alapján felépült a cselekmény. Kár érte.

Ezt leszámítva logikailag nem igazán tudok és akarok a filmmel kötözködni, csak olyan jó lett volna, ha kicsit jobban megerőltetik az agyukat. Például mi lett volna, ha a gumik mennek szét? 1885-ben volt már autógumi? Nem hiszem, és ugyanott vagyunk, kocsit nem bírja el a szekérkerék, elég hamar eljutunk a vonathoz, aztán jöhet az elosztó, és már meg is van miért is nem tud a kocsi önerőből gyorsulni.

Minthogy Doki karaktere került a középpontba, keresni kellett egy hozzáillő menyecskét, akit a film legüdébb jelensége Mary Steenburgen formál meg Clara Claytonként. Őt ismerősként köszönthettem már gyerekként is, mert az Irány Délre című filmet előbb láttam mint ezt, lényegében ugyanezt játssza, a vadnyugati nő, szinte a ruhája is ugyanilyen. Leginkább azonban akkor lepődtem meg, amikor féléve megnéztem az Időről időre című filmet, amiben dettó az történik vele mint a filmben. Csak ott ő játssza a 20. századi nőt, aki beleszeret az időutazó 19. századi férfiba, itt meg ő a 19. századi nő, aki beleszeret az időutazó 20. századi férfiba.

Amikor kiderült, hogy ez a film Zemeckis egyik kedvence, akkor már tudtam, hogy nem lehetett véletlen, kettő, ennyire hasonló a szerep. Kifejezetten neki írták. Amit végül alig vállat el, kizárólag a gyerekei unszolására írta alá a szerződést. Abban a megtiszteltetésben lehetett része, hogy Lloyd vele csókolózott először a vásznon - egy egyáltalán nem giccses jelenetben, még egy üstökös pont akkor szántja ketté az eget. Más források úgy tudják Lloyd már csókolózott előtte is filmen.

És akkor most kicsit számoljunk. A 19. századi tanítónő 30 éves ekkor, Brown a különböző források szerint vagy 1914-ben, vagy 1920-ben született, én azért kétlem, hogy 35 évesnek akarják beadni 1955-ben, szóval, legyen inkább 41. Vagyis 1985-ben 70 éves. Soha nem volt senkije, feleségül vesz egy nála 40 évvel fiatalabb nőt, aztán pár éven belül csinál is neki két kis lurkót, majd tíz évvel később épít egy másik időgépet, hogy 80 évesen találkozzon Martyval. Persze befeküdt egy fiatalító klinikára, ami miatt ebből le lehet csípni 30-40 évet. Időben pedig még ennél is öregebb. Lloyd valójában 47 volt az első rész, 51-52 a két folytatás forgatásakor.

Kettejük romantikus viszonyát meglehetősen nehezményezi Marty, mert Doki egyre inkább nem az eszére, hanem a szívére hallgat, és megint azt mutatja egy film, az időutazásba egy nő bizony csak bekavar. Kifordítva ismétlődik meg a jelenet az első részből, amikor Lorraine kopogott be a garázsba, és akkor is épp tesztelték hogyan is fog az időutazás a valóságban lezajlani, csak akkor Martyhoz jöttek, most meg Clara jön Dokihoz. Doki itt is elnézést kér, mert nem tudta méretre vágni a makettet - a harminc évvel későbbi Doki hetven évvel korábban -, pedig még egy kis mozgó szélkereket is eszkábált, és persze megint minden úgy lesz, ahogy azt bemutatják.

Ez előtt már csak egy dolog van hátra, valahogy elintézni Biff Tannen 1885-ös kivetülését, Kiforrt Vadkutya Tennemet. Bizony, a Scalféle nagy elhallásokba tuti bekerül Kiffort Vadkutya, mert annak van értelme, de a Bjufordnak annak mégis micsoda? Bufordot Wilson játssza, és amennyire bírtam őt a második részben itt annál kevésbé. Először is, egy istentelen nagy barom, erőszakos, analfabéta, de hát milyen legyen egy bandita a vadnyugaton? Azonban, hogy az emberei okosabbak nála, számomra totálisan hiteltelenné teszi, és nem félelmetes, csupán egy papírízű gonosz. Nem tudok róla ódákat zengeni, a lényeg, hogy a végén tárgyát köpjön, amit sikerült minden eddiginél frissebbre és undorítóbbra megalkotni.

Bumfordi Tannen egy szószegő, csalárd, hitvány, aljas haramia, aki ráadásul egyes megnyilvánulásával nagyjából olyan mintha valami korai westernfilmből szökött volna, esetleg a némafilm korszakból. Fejbevágják egy üveggel, eltörnek a hátán egy széket, aztán mindenki jót nevet, hogy seggberúgták, amitől eltaknyol. Pedig Buford eredetileg veszedelmesebb volt, még a Strickland sheriffet is megölte egy kivágott jelenetben, ezért van az, hogy a végén a helyettes tartóztatja le, és utószinkronizálták, ahol a sheriffgyilkosság vádját postakocsi rablásra cserélték. A kivágott jelenet egyébként marha pocsék, felvezetik micsoda szigorú, meg kemény ember a sheriff, aztán meg simán kilövik a kezéből a puskát, és ráadásul mindenhová magával hurcolja a fiát? Eszméletlen suta, és kiábrándító pillanat, a vágódeszkán végül azért maradt, mert a stúdió szerint egy családi filmbe nem igazán illett volna.

Buford egyébiránt számolni se tud, már itt is gondjai vannak, a szólásokkal: "- Lepuffantalak mint egy kacsát!" csak itt nem Lorraine-re nyomul, hanem Clarara, és nem a McFlyokkal van gondja, hanem Brown dokival, akivel egyébként a többi idősíkban még csak nem is találkozott. A végső párbaj - amiben azért kapunk egy kiszólást a Délidőre is - során is úgy viselkedik mint egy pojáca, ott köszöngeti a közönségnek, hogy "lelőtt" egy embert. Szerencsére már ekkor is tudja mivel lehet Mr. Eastwoodot kihozni a sodrából, de a nyuszi vagy kiszólást nem chickennek mondják az eredeti hangsávban, hanem yellow-nak a yellow-bellyből, amit ebben az érában szerfelett alkalmaztak a dél-nyugati területeken.

Korhű utalásokból megint el leszünk látva, miszerint a frizbit valóban a Frisbie sütiket gyártó családi vállalkozás fedezte fel véletlenszerűen. Dokit Tabascoval térítik magához, ami az egyik legerősebb paprika készítmény, és ekkoriban fejlesztette ki Edmund McIllhenny, az üvege szinte mai napig változatlan, ahogy címke is, és a legviccesebb az egészben, hogy kiötlője sose gondolt úgy rá, mint valami sikertermékre, csak a fiai fedezték fel, hogy ebben akár még pénz is van. A drótkereskedő úriember az a személy, aki később megalapítja a Texacot. Ugyanígy konzisztens a film a saját történelmén belül is, Mr. Statler jelenleg telivéreket árusít, 1985-ben Toyotát fog, ahogy a trágyahordó A. Jones leszármazottja D. Jones is ugyanúgy trágyával üzletel.

Doki és Marty kapcsolata talán ebben a filmben a legfurább. Egészen a harmadik részig kellett várni, hogy Doki végre szóljon Martynak, hogy balesetet fog szenvedni, miközben saját halálától annyira kikészült, hogy még Martyra is ráripakodott, hogy ugyan ne álljon már a sírján. Állítólag mindenki elnézőbb saját magával, és ez Dokira különösen igaz, néha ugyan felereszkedik a köd az agyáról, de ha Clara a vászonra kerül, totálisan meggárgyul, egyszer a múltban akar maradni, egyszer meg a nőt akarja magával vinni. Véleményem szerint Doki túlságosan ragaszkodik saját konvencióihoz, elvégre mi történik a nővel? Maximum nem róla neveznek el egy szakadékot.

Sőt mivel eredetileg meghalt, simán magával is vihetné, hiszen azáltal, hogy tovább él, sokkal jobban tudna változni a történelem. A tér-idő kontinuum pedig még hálás is lehet érte. Mindezen csupán azért akadékoskodok, mert nagyon tetszett az első rész lezárása, ahol mindezt leseperte. Ezután elvárható lenne, hogy kicsit lazábban kezelje a dolgokat, hiszen láthatta már ekkorra, a sors nincs előre megírva. Doki ezt mondja, Doki azt mondja, Doki összevissza beszél. Pedig olyan jó dolgokat ki tud találni az eszével... mint... mint... mint azt a hűtőgépet, ami egy közepesnél nagyobb darab jeget képes előállítani. Vagy a reggeli pirítós készítője, ami megint egy klassz reflektálás az első rész nyitányára.

Aztán egyszer csak meglátja a fényt az alagút végén, és igazat ad Martynak, nem kockáztathatja a tér-idő kontinuumot, lehet, hogy hetven év alatt egyszer se volt szerelmes, de a tér-idő kontinuum mindenek előtt. Ahogy Marty fogalmaz: Nehéz ügy. Illetve itt most szöveget cserélnek, és míg ezt Doki mondja, Marty úgy reagál: Te magasságos egek! És aztán jöhet a finálé.

A második részről sok jót lehet mondani, de nem volt egy olyan fináléja, mint az elsőnek, ami a nyitott befejezés miatt történhetett, vagy mert nem tudtak mit kitalálni. Zemeckis azonban mindenképpen valami olyasmit akart, amitől tátva marad a szája a nézőknek, és szerintem ezt sikerült is elérnie. Noha Marty lehet nem is tudja, de ez volt a legveszedelmesebb utazása. Ugyanis, mi történik ha nem gyorsul fel 88 mérföldre? Szépen kinyiffan, vagy jobb esetben kiugrik a kocsiból, összetöri magát, az időgépnek meg annyi, és várhat tíz évet, míg Doki kifejleszti a vonatot. Addig kellemes kikapcsolódást a vadnyugaton.

Ehhez képest az első rész villámos megoldása kutyafasza volt. Ha ott elcseszik a dolgokat Marty nem hal meg, a járgány se megy tönkre, és miután elintézte, hogy összeboronálja a szüleit, a nagyobb problémát elhárította. Onnantól kezdve addig marad a múltban ameddig csak akar. Még mindig belóghattak volna Nevadába, hogy lopjanak egy kis plutóniumot. Itt viszont. Hát egy kicsit meredek, bár Dokinak úgy tűnik meg van az adottsága, hogy folyamatosan életveszélyes helyzetbe sodorja szeretteit - ugye, a kutyán teszteli a kocsit, amikor ezelőtt a találmányai nem működtek, aztán meg képes elé állni, és még Marty életét is kockáztatja a siker gyanánt. Dokinak kétségkívül vannak fura pillanatai.

Mindenesetre ahogy folyamatosan gyorsítják a vonatot nagyon tetszik, a végén még a kazán is felrobban, és szinte hajszálra addig tart, mint az első rész végi finálé, 7 perc 22 másodperc. A három fázist, három különböző színű füst jelzi, aztán megkapjuk a légdeszkát is, az egész rendkívül izgalmas, és székbe szögezi az embert. A film egyik legjobb poénja, amikor megmondják, hogy ez márpedig nem vonatrablás, hanem tudományos kísérlet. Bár azt nem tudom a szenes vagont miért nem kapcsolják le amikor egyáltalán nem is lapátolnak, a gyutacsok fűtik a kazánt. Nem lenne gyorsabb a mozdony anélkül? És ha már itt tartunk, abban sem vagyok biztos, hogy bármikor bármilyen mozdonyt fával fűtöttek volna szén helyett.

Persze semmi nem a terv szerint megy, mégis a végére minden a helyére kerül, tisztára mint egy matek másodfokú egyenlet. Marty megérkezik 1985-be, ahol immáron az Eastwood szakadékon keresztül szépen integethet a sok kocsiban ülő elképedt utasnak. Azért ez se semmi jelenet. De persze nem miatta van leeresztve a sorompó, hanem a vonat miatt, ami jön és mivel erősebb pozdorjává zúzza a DeLoreant. Sose szeretem ezt látni, egy álom törik itt össze, tudom sokszor elmondták a filmek alatt, de sose akartam elhinni, hogy valóban meg fog semmisülni. Elvégre Marty feltölti benzinnel és megint visszamehetett volna Dokiért. A jelenethez két DeLoreant is felhasználtak, az egyiket kilapították, a másikat pedig ripityára robbantották.

Ebben a filmben egyetlen tárgy jelezte az idő változását, egy fénykép 1955-ből, amiről érdekes módon hol eltűnt, hol feltűnt annak a neve, aki meghalt. És egy emlék 1885-ből, ami azt bizonyította mindez megtörtént. Jah és persze a fax, amit Jennifer elhozott 2015-ből, még az előző részből. Itt végre kipróbálhatják a hőn áhított Toyotát, jön a fiatalkori Needles, és mint egy idegbeteg rocksztár túráztatja a verdáját... Marty a trilógia végére megtanulta a leckét, nem kell minden barom heccelésének felülni. Ettől még nem lesz valaki gyáva.

Az utolsó jelenetben kénytelen beavatni barátnőjét, akit pedig elkábítottak, meg hazudni is készült, hogy csak egy álom volt az egész és aztán ebben a hazugságban élte volna le vele az életét. Nyilván amikor a nő a fiatalkori Jenniferbe is belefut, és elájul, akkor megint hazudott volna neki. De ez mindegy is, hiszen kezdetét veszi a csilingelés, és egy hihetetlenül logikátlan, de mégis fantasztikus jelenetben - a műszerek előbb jelzik a vonatot, minthogy az materializálódna - megérkezik Doki a csodavonattal, ami nekem már kicsit sok. Hát igen van ami már nekem is sok, egy gőzzel működő, repülő vonat, az bizony sok.

Ebből is látszik, hogy milyen lutrinak tette ki Marty életét a Doki. Amikor ő érkezett bezzeg fél percen belül jött egy vonat: Marty nyugodj meg a híd már meg lesz építve 1985-ben... no persze lehet épp akkor jön arra egy száztonnás szerelvény, ami halálra zúz... Esküszöm Doki helyenként a tér-idő kontinuum miatt jobban aggódott mint Marty életéért. De a lényeg, most nem jön vonat, és el tudunk búcsúzni, majdnem öt percen keresztül. Hogy megismerjük a világ két legirritálóbb és leghülyébb nevű gyerekét, Gyulát, és Vernét, - a szinkronban felcserélték, pedig Verne, akinek hülyébb neve van, a sokkal ijesztőbb kölyök.

És miután mindenki elbúcsúzott, és már kiírják a Vége feliratot is, hogy elejét vegyék a spekulációknak, hogy lesz e újabb rész, és én is legalább ötvenszer megnéztem csak ezt a  részt... Meglátom egy elemező videóban, hogy miközben Doki beszél a kis Verne kb. olyan fejet vág mintha ő lenne az Ómenből Damian, integet Jennifernek, hogy jöjjön csak fel hozzá, és a kukijára mutogat???? És ezt egyetlen egyszer se vettem észre? És ezt benne hagyták a világ egyik legjobb trilógiájában? És ezt Zemeckis nem vágta ki? És ezt a stábból SENKI nem szúrta ki? És nem tudták kitakarni? És nem tudták újra felvenni? Más szögből, más kamerabeállásból? Nem tudott az ILM a kezébe rajzolni valamit, egy Verne regényt esetleg, amit fogott volna maga előtt?

Ép ésszel nem tudom felfogni. Állítólag azt mutogatta, hogy pipilnie kell - nyilván sokáig kellett egyhelyben állnia, de akkor is, hát ilyesmit benne hagyni a filmben? Ezt nem akarom elhinni, vagy fél napig röhögtem újra, meg újra, amikor először megláttam. Betettem ide a videót, 2:40-től kezdődik a móka, de előtte is jó dolgokat mondanak úgy en bloc az egész trilógiáról.

A film utóélete -

Még ez a rész is 243 milliót hozott, ami a legkevesebb a három rész közül, de Zemeckis elmondása szerint folytatást nagyon nehéz csinálni, ugyanis mindenkinek a fejében pontosan meg van egy kép, milyennek is kell annak lenni. A Rotten Tomatoeson 74%-on áll, ami pontosan 11%-al több mint a második részé, és 22%-al kevesebb mint az első részé. Elég egy jó westernt készíteni és az amerikai kritikusokat kenyérre lehet kenni. Alan Silvestri zenéjét ismét dicséret illeti, ugyanis nagyon jól hangszerelte át a főtémát, hogy westernes legyen, kicsit mintha nyúlt volna a nagy klasszikusoktól, pl. a Hét mesterlövész tökéletesen kihallatszik, de, ennyi kellett ide. Ami a lényeg, megkülönböztethető a zenéje a másik két résztől, és így önálló ízt kap, holott a főtéma ugyanaz maradt. Az albumot még 1990-ben kiadták.

Ezen felül a filmhez felkérték a ZZ Top-ot is, hogy készítsen egy nótát, ez lett a Doubleback, ami legalább olyan jól sikerült, mint öt éve a Power of Love - ami Needles kocsijában szól -, és jelzi, hogy a 90-es évek visszafordíthatatlanul megérkeztek. A klipet előbb láttam, mint magát a filmet, és onnét ismerősek voltak a karakterek. Ha valami nagy hiányossága a második résznek, akkor az az, hogy nincs egy ilyen frankó betétdala, ami aztán a stáblista alatt is szólhat. A ZZ Top egyébiránt a filmben is szerepel, ők alakítják a táncos mulatság alatt zenélő... zenészeket, de hiába szakállasak, legalább annyira kilógnak a filmből, mint ZZ Top a Back to the Future 3-ból. Zenéjükkel nagyon jó hangulatot csináltak amíg ott voltak, gyakran segítették a stáb fáradalmait kipihenni. A filmhez írt nótán kívül a korabeli muzsikákat is ők játsszák, mint az Ó te drága, Clementine, vagy a Turkey in the Straw.

A filmnek három úgynevezett RIDE parkot is építettek. A Floridai 1991-ben, a Kaliforniai 1993-ban nyitott de mindkettőt bezárták 2007-ben. A Japán 2001-ben nyílt, és aki akar, oda még ellátogathat, egészen 2016 február 28-ig, Tehát van rá még négy hónapja. 1991-ben a CBS egy animációs rajzfilmsorozatot készített, ahol néha Lloyd emberi mivoltában is feltűnt. A sorozat 26 részt ért meg, nem ígérem, hogy tartok belőle bemutatót, mert meglehetősen bugyutácska, és sajnálatos módon nem Martyra fókuszál, hanem Vernére meg Gyulára. Nálunk ráadásul nem is vetítették, idáig azt se tudtam, hogy volt belőle rajfilm is. Itt ráadásul az időgép már téren keresztül is utazik. Nyilván nem volt nagy siker, különben száz részig tuti nem állnak meg. Pedig még egy hétrészes képregényt is rajzoltak hozzá.

Készültek játékok is, az első részé még csak Commodore 64-re jelent meg 1985-ben a második részé 1989-ben Nintendora, majd 1990-ben a harmadik részt végre kiadták PC-re. Lett egy árkád verzió is, de igazából nem nagyon használták ki a témát, egészen 2010-ig nem is jelent meg semmi egyéb. Nyilván a 25. évfordulóra vette meg a jogokat a TellTale. Ez utóbbi kalandjáték lett, így várható róla egy ismertető, mert nagyon jó kritikákat kapott, valamint ennél is fontosabb, hogy egy ideje már tesztelem.

A DVD kiadásról -

Az első DVD kiadás 2002-ben jelent meg, majd 2007-ben ezt követte a Blu-ray, 2010-ben a 25 éves, és most pár napja a 30 éves kiadás. Nálunk az első verzió jelent meg. A specifikációk ugyanazok mint az előző részben tárgyaltnál, még a cseh hangzást is megkapjuk. A menü igazodik a westernes témához, és ez is mozog. Az érdekességek az extrák lesznek ezúttal is, ami viszont még soványabb mint a kettes lemezen. Kommentárt ne is várjunk, a korabeli werk rajta sincs - az eredeti kiadáson ott van -, csak a 2002-ben készített negyedórás kisfilm - vagy a szétvágás előtt három negyedórás dokumentumfilm, mert legalább annyit beszélnek az első két részről is, szóval lehet csak a jobb hely kihasználtság miatt vágták háromba.

Kapunk egy percnyi vicces jelenetet, a kivágott jelenetet, ahogy megölik Stricklandet, nagyjából ötven fotót a forgatásról, és a színészekről, valamint az eredeti mozielőzetest - és milyen jó, hogy megnéztük A magányos lovast, legalább tudom, hogy a Tell Vilmos is egy újabb utalás az egykor népszerű amerikai western sorozatra -, és egy ajánlót, hogy vegyük meg az E.T.-t hát kurvára nem fogom megvenni az E.T.-t mert még ma is beszarok tőle. Továbbá három storyboard-végső jelenet összehasonlítást is végignézhetünk, egyik az indián támadás, a második a párbaj a főtéren, a harmadik pedig ugyan mi más lehetne, mint a nagy vonatos finálé. Érdekesek ezek a storyboardok, lehet nálunk is kötelezni kéne rá a filmeseket, egyből megugrana a grafikusok melója.

A szinkron ugyanolyan amilyen volt, itt már sok eltérés nincs az előző részhez képest, ha szeretitek a szinkront az eredetit ajánlom, a DVD-n ugyanis az új - értsd: pocsék - van. Vagy nézzétek angolul, a harmadik részre egész megkedveltem Fox és a Lloyd eredeti hangját, utóbbié nagyon idegenül csengett elsőre.

És akkor egy kis statisztika a végére. A DeLorean összesen 15-ször utazik a három film alatt, 570 évet oda és vissza, minden egyes időzónából található rajta alkatrész amikor megsemmisült, a toronyóra hetven év, két hónap, hét nap, két óra, és négy percig járt folyamatosan. A DeLorean 71 évet öregedett, Marty 14 nappal, három órával, és 27 percet, Jennifer viszont hét óra, huszonhat percet fiatalodott. Én pedig több mint egy teljes napot töltöttem csak és kizárólag a filmek újra meg újra nézésével, - hatszor az első, háromszor a második és a harmadik - nem számítva extrák, kisfilmek, és a YouTube érdekesebb videóit.

Összességében jól szórakoztam, amit én Zemeckistől megtanultam ez alatt a három hét alatt, hogy ha egy ember mond valamit a munkádra, azzal nem kell törődni, mert véleménye mindenkinek van, de csak egy. Ha valamit ketten-hárman mondanak, abban lehet valami, ha viszont ugyanazt mondják újra és újra nagyon sokan, akkor azon érdemes elgondolkozni. Doki pedig azt tanította... de hiszen tudjátok: "A sorsotok nincs megírva előre. Senkié sem. A sorsotokat magatok irányítjátok, úgy csináljátok, hogy jó legyen."

Nos lassan nekem is el kell búcsúznom, Isten veletek, drága olvasóim. Megértő, kedves és hűséges társaim voltatok ezen az utazáson, örömömre szolgált, hogy a FilmBookot választottátok az elmúlt napokban, hetekben. Megőrzöm majd építő hozzászólásaitokat, kiegészítéseiteket, és valahányszor majd egy újabb ismertetőre szánom el magam, igyekszem ezeket szem előtt tartani. Barátotok, az internet szövevényében, Scal.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

UI: Nem szívesen rontom el a kedvét senkinek így a végére, de mivel szándékosan nem beszéltem erről az első két rész során, nem tudom most kihagyni. Foxnak ugyanis 1990 az utolsó jó éve, 91-ben behívják a dokik és közlik vele, hogy fiatalkori Parkinson kórban szenved. Egész egyszerűen annyira igazságtalannak érzem ami történt vele, hogy azt nem tudom szavakban kifejezni. Bizonyára banálisan hangzik, mert nagyon sok hétköznapi emberrel is történik szörnyűség, de őket nem ismerem, Foxtól pedig kaptam valami jót, ezt a három filmet mindenképpen. És általában követem a színészek életét, akiket bírok, és tudom külön kéne választani a karaktert a színésztől - de hiszek is abban, hogy általában egymásra találnak - és Foxról soha nem hallottam semmi olyat, amiért megérdemelte volna ezt.

Persze senki nem érdemli ezt, de Fox egy annyira jóravaló és kedves ember, az egész lényéből ez árad, akárhol nyilatkozik, ezt az ember nem tudja hosszútávon titkolni. Az is szörnyű, ami Reevessel vagy Walkerral történt, de Reeves balesetet szenvedett, Walkernek meg legalább gyors halála volt. Fox pedig ezzel él immáron huszonnégy éve. 1997-ig még el tudta titkolni, de aztán egyre jobban átvette a testén a mozgáskoordinációs zavar, és mostanság már egy interjú erejéig se nagyon tud nyugton maradni. Éppen ezért egyik szemem sírt, a másik meg nevetett amikor most a Marty McFly nap alkalmával láttam vele  asok interjút. Tudom, hogy alapítványt hozott létre, de úgy tűnik akármilyen gőzerővel kutat, ő ezt már nem tudja legyőzni, egész egyszerűen vannak gyógyíthatatlan betegségeink, amik ellen nincs orvosság - talán csak a jövőben.

Ennek ellenére mai napig nem adta fel, bár az első években az alkoholizmusba menekült, de végül a családja segített neki. Ráadásul pont a Vissza a jövőbe III forgatásán halt meg az apja, cserébe megszületett az első fia. És annyi barmot látok mai napig kommentelni a különböző videók alatt, hogy miért táncol. Szerintem aki a FilmBookot olvassa, az tisztában van vele, hogy milyen az állapota, de ha mégis innét hallottál volna erről először, hát akkor tudd, hogy ezért. Nincs a filmszakmában még egy ember, akit ennyire sajnálnék azért, ami történt vele.