"- Azt akarja mondani, hogy időgépet csinált... egy DeLoreanból?"

Ez a nap is eljött. Harminc évvel ezelőtt mutatták be Robert Zemeckis mára kult klasszik filmjét, a nyelvünkön nagyon sekélyesen ragozható Vissza a jövőbét. Gondolkodtam mikor is kellene írni róla, mert az USA-ban a nyár kellős közepén, július 3-án küldték mozikba, hogy kihasználják a Függetlenség Napja keltette hétvégi forgalmat. Nálunk viszont két év késéssel, 1987-ben mutatták be október 15-én, ami szintén csütörtökre esett. Úgyhogy végül is az döntött, hogy a Corvin mozi ismét műsorra tűzte a filmet, ahol felújított minőségben, és az eredeti szinkronnal nézhetitek meg ezt a remekművet, a mai naptól.

Persze azt se feledjük el, hogy 2015 az az év, ahová a második részben eljutnak Martyék, és repülő autók, meg méretre igazítható cipők, légdeszka, fiatalító kúra, meg hülye hajú, kifordított zsebű fiatalok, és a Cápa 19. része kellene, hogy jelenleg meghatározza életünket. Most, hogy így végig gondolom tényleg, meglehetősen mókás, hogy a 80-as évek sci-fijei mennyire rosszul ítélték meg a technológiai fejlődést, pláne azok, amelyek a közeli jövőbe helyezték a cselekményt. Bár a hülye hajú fiatalokat eltalálták...

Azt hiszem mindenkinek van egy Vissza a jövőbe emléke. Olyan ez a film, ami beég az agyadba, és örökre ott marad, akár egy mérföldkő. Én például mai napig emlékszem, amikor elmentem egy barátomhoz, és épp ezt a filmet nézték egy másik barátommal, nagyjából a közepénél tarthattak. A rongyosra nézett VHS plusz élvezeti értéket adott, és jótékonyan elfedte a film esetleges hibáit. Aztán mire vége lett, kiderült, hogy valójában az a második rész, de persze akkoriban simán össze lehetett keverni a hasonló filmeket, pláne, hogy a folytatás második fele szintén 1955-ben játszódik. Szóval az eredeti filmet kicsit később láttam, és azóta se találkoztam senkivel, aki ne szeretné - még anyám is imádja, márpedig, ha ő szeret egy filmet, annak aztán tényleg jónak kell lennie.

Visszatekintve ma már olyan egyértelmű, hogy ez a film egy ilyen jó történettel, emlékezetes karakterekkel, fasza zenével elérte mindazt a sikert, amely alanyi jogon kijárt neki, mind kritikai, mind pedig pénzügyi szempontból. És mégis, ha visszamegyünk 1985-be, ennél nagyobb lutri a filmtörténet során talán nem is volt. Senki nem hitt benne, senki nem akarta megcsinálni, senki nem akart rá pénzt herdálni, és az eredeti forgatókönyvet elnézve, ez többé kevésbé még érthető is. Akár fogalmazhatnék úgy, hogy sorozatos véletleneknek, és a mázlifaktornak köszönhető, hogy ez a film egyáltalán elkészült, és abban a formában készült el, ahogy.

1. - Előkészületek

A háttérben két ember áll, a már említett Zemeckis, aki író-rendezőként, és jóbarátja Bob Gale, aki pedig író-producerként jegyzi a filmet. A Dél-Kaliforniai Egyetemen találkoztak, ahol hamarosan csömört kaptak, hogy mindenki az intellektuális francia új hullámot istenítette. Ők viszont elsősorban olyan filmeket akartak készíteni, amik ízig-vérig amerikaiak - Zemeckis litván-olasz katolikus, Gale pedig zsidó. Számukra sokkal vonzóbb volt James Bond, Walt Disney és Clint Eastwood világa és szórakoztatóak. Miután 1973-ban lediplomáztak és összedobtak egy nyertes vizsgafilmet, párosukra hamarosan felfigyelt, a Cápa óta hatalmas ismertségnek, és elismerésnek örvendő Steven Spielberg, aki mentoruk és első két filmjüknek producere lett.

Azonban mind az 1978-as I Wanna Hold Your Hand, mind pedig az 1980-as Tragacsparádé megbukott a kasszáknál, és Zemeckis hamar bekerült egy skatulyába, mint tehetséges rendező, akinek éppencsak a filmjei nem hoznak pénzt a konyhára. Ha ez nem lett volna elég, a két film között Zemeckisék megírták a Meztelenek és Bolondok forgatókönyvét is, ami Spielberg első bukott filmje lett. Mindenki azt kérdezte a rendezőzseni, hogy tudott egy ekkora baromságot letenni az asztalra, a Harmadik típusú találkozások után?

Emiatt egyre nagyobb lett a két Bob vállán a teher, ugyanis lassan úgy tűnt, csak azért engedik őket filmezni, mert jó barátai Spielbergnek. Ennek ellenére, amikor 1980-ban megírták a Vissza a jövőbe forgatókönyvét, és megmutatták neki, annyira tetszett a történet, hogy ismét felajánlotta szívesen lenne producer ennél a filmnél is. Zemeckis azonban tipródott, úgy vélte, ha még egy filmet készít, és az is megbukik, soha az életben nem kerülhet kamera mögé. Amikor aggodalmait megosztotta Spielberggel az őszintén válaszolt, igen ezt jól látja.

Ezért aztán bármennyire is szerelemgyerek volt a filmterv, fájó szívvel félre kellett rakni, és keresni egy tuti témát, ami sokkal közönségbarátabb. Négy hosszú évig Zemeckis nem készített semmit, majd 1984-ben moziba küldte A smaragd románcát, amely egyértelműen meglovagolta Az elveszett frigyláda fosztogatóinak sikerét. A népnek bejött, a tíz millió majdnem kilencvenet fialt, és mivel Hollywoodban mindig annyit érsz, mint az utolsó filmed Zemeckis renoméja hirtelen helyre billent. Megnyílt az út az álomprojecthez, amelyben az a fiatal gyerek a professzorral utazik, abban a furcsa autóban.

Az alapötlet Gale fejéből pattant ki, aki a Tragacsparádé befejezése után hazalátogatott szüleihez, a Missouriban található St. Louisba, és otthon a pincében kutakodás közben megtalálta apja középiskola évkönyvét. Kiderült, hogy ő volt az iskolatitkár, ami gondolkodóba ejtette Galet. Tisztán emlékezett, hogy a saját középiskolai titkárát kifejezetten utálta. Vajon barátok lettek volna az apjával, ha történetesen egy iskolába járnak? Hogy ezt kiderítse egyetlen megoldás kínálkozna, visszamenni az időben. Amikor ezt Kaliforniában elmesélte Zemeckisnek ő rögtön továbbszőtte az ötletet egy anyukáról, aki példálózik, hogy annak idején ő még egy fiút se csókolt meg, és valójában kiderülhetne milyen könnyűvérű volt.

Az ötlettel bekopogtattak a Columbiához 1980 szeptemberében, a stúdió vezetője Frank Price pedig úgy vélte jó tinivígjáték lehetne belőle így megbízta a kettőst, hogy írjanak belőle forgatókönyvet. A cselekményt azért helyezték 1955-be, mert 1980-ból kivonva tizenhetet - ennyi idős Marty - máris 63-ban járunk, pár évet még lecsippentünk a bátyónak, és a nővérkének és az ötvenes éveket kapjuk meg. Ebben az érában születik meg a rock n'roll is, valamint a tinik ekkor kezdtek igazán lázadni az USA-ban, és minden szabadabb lett. Az pedig az első változatban is szerepelt már, hogy Marty fedezze fel a rock n'rollt. Emiatt meglehetősen irigy vagyok az amerikai kultúrára, mert bele se merek gondolni, hogy kis hazánkban 55-ben mi is zajlott, a legvadabb idők.

Viszont a forgatókönyv az USA-ban tudott működni. Ahogy Zemeckis fogalmaz, ekkor még érték volt az ember. Vagyis az 50-es évek Amerikája a Nagy Amerikai Álom korszaka, egy aranykor, amire szívesen emlékeznek vissza. Aztán felépült a bevásárlóközpont és a nyolcvanas évekre tönkre teszik a kisboltokat, és ez történt minden városban. Ez a nyolcvanas évek, amikor nálunk azt se tudta senki mi az a szupermarket, nemhogy hipermarket. Amiről Zemeckis beszél, ugyanaz történt itt is harminc év csúszással.

Hogy a véletlen mennyire közbejátszott, már a forgatókönyvírásnál is mi sem bizonyítja jobban, mint ahogy az időutazást is elképzelték. Zemeckis két filmet tart igazán jónak, ami ebben a témában létezik. Az 1960-as Időgépet H. G. Wells tollából, és Charles Dickens Karácsonyi énekét. Sok egyéb film nem tartja be az időutazás szabályait, pl. az Egy ifjú jenki Arthur király udvarában című filmben a főhőst kupán vágják és nem csak időben, de térben is utazik. Ezért arra törekedtek, hogy a cselekmény egy adott helyszínen belül játszódjanak, ahol időbeli változások fordulnak elő.

Hasonlóan hibás az Időről időre 1979-es film is, amelyben maga Wells utazik előre az időben, hogy elkapja Hasfelmetsző Jacket, és ott is Londonból New Yorkba kerül. Azonban a Wells iránti tiszteletből Zemeckis is úgy döntött november 5.-ére küldi vissza a főhőst, mert ez az a nap, amikor Wells is megérkezik a filmben. Wells a saját szerkezete segítségével utazik az időben, nem álmodik, nem képzelődik, vagyis tudományos alapokra helyezték az időutazást. Emiatt Zemeckisék is időgépben gondolkodtak a kezdetektől.

A forgatókönyv első vázlata 1981. februárjára került Price asztalára, akinek csomó minden nem tetszett, így azt kérte írják át. Az első terv az időutazás megvalósítására egy lézeres szoba lett volna, ahová belépve a hősök képessé váltak utazni az időben. Következőnek egy hűtőszekrényt találtak ki, amit, hogy beüzemeljenek levittek volna a nevadai sivatagba, ahol a kísérleti atomrobbantásokat végezte a kormány. Az ötletet azonban pont Spielberg vétózta meg, aki attól félt, a gyerekek esetleg utánoznák ezt, és nem akarta, hogy bemásszanak az otthoni hűtőszekrényekbe. A legérdekesebb, hogy Spielberg később mégis felhasználta az ötletet az Indiana Jones és a Kristálykoponya királyságában, bár ott a hűtőszekrény nem időutazáshoz, hanem a túléléshez kellett.

Az írás fázisában további nehézséget jelentett Marty és Doki szoros barátságának ábrázolása. Végül mindezt azzal a rendkívül hangulatos nyitójelenettel oldották fel, amiben már kapunk utalást, hogy a srácnak szabad bejárása van az öreg lakásába, tud gitározni, és hogy Doki meglehetősen sok furcsa projecten dolgozik. Martynek csak bátyja lett volna, de ő se lakott már a családdal. Amikor Marty visszatér 1982-be 1952-ből apja bokszoló lett volna, író helyett.

Az áprilisra elkészült második változat lett, amivel azután évekig házaltak. Itt megváltoztatták a film befejezését, ami eredetileg a következő lett volna: Marty sosem találja fel a rockzenét, mert a báli mulatságot megzavarja a rendőrség, ellenben azt javasolja a Dokinak, hogy a Coca Cola elengedhetetlen az időutazáshoz. Amikor visszaérkezik 1985-be azzal szembesül, hogy minden elmés találmány, repülő kocsi és egyéb Coca Colával működik, továbbá mindenki mambót táncol. Ezért úgy dönt annak szenteli életét, hogy meghonosítsa a rockzenét. A záró jelenetben Marty apja lemegy a pincébe, és kutakodás közben megtalál egy újságot 1955-ből, amin egy fénykép arról tanúskodik, ahogy a fiát elviszik a rendőrök.

Price azonban továbbra sem tartotta elég merész tini vígjátéknak, amit olyan filmek fémjeleztek akkortájt, mint a Malackodók (1982), vagy a Változó világ (1982). Így azt tanácsolta vigyék más stúdiókhoz hátha valaki ráharap. A következő négy évben Zemeckiséket negyvenszer utasították vissza. Először a nagy stúdiók, aztán a kicsik, végül mindenki, csak Spielberg hitt a filmben, aki akkoriban alapította az Amblin Entertainment filmgyárat Kathleen Kennedyvel és annak férjével Frank Marshallal. A Disneynek ellenben azért nem kellett, mert ők meg pont túl merésznek találták. Kerek-perec kijelentették, nem adják a nevüket valamihez, amiben egy fiú, azért utazik a múltba, hogy a saját anyjával enyelegjen! A 20th Century Foxot csak addig érdekelte, amíg ki nem derült Spielberg csak executive producerként adja a nevét a filmhez, de valójában nem csinál benne semmit. A többi stúdiót pedig vagy az riasztotta el, hogy ez a történet nem érdekelné a fiatalokat, vagy a tény, hogy ekkoriban sorra buktak meg az időutazásos filmek, mint Terry Gilliam Időbanditákja, vagy a Végső visszaszámlálás.

A smaragd románcának sikere végül meggyőzte Pricet, hogy mégis támogassa a filmet. A probléma már csak annyi volt, hogy időközben átigazolt a Universalhoz a forgatókönyv meg ott maradt a Columbiánál. A forgatókönyvet végül úgy sikerült megszerezni, hogy egyik nap Guy McElwaine Price utóda a Columbiánál felhívta, hogy elkérje az 1944-es Gyilkos vagyok, klasszikus film noir jogait, mert az egyik készülő filmjük túlságosan hasonlított rá. Price a jogokért cserébe pár félredobott forgatókönyvet kért csupán, amit a Columbia úgysem fog soha használni.

Ezek egyike véletlenül pont a Vissza a jövőbe volt. Ezután Price megmondta Zemeckisnek, hogy kap elég pénzt, hogy lefogassa a filmjét. Zemeckis viszont minden stúdióra haragudott, akik nem bíztak benne, és úgy gondolta kizárólag Spielberg érdemli meg, hogy bevegye a buliba. Spielberg viszont nem akarta, hogy Price beleszóljon a filmbe, mert nem támogatta az időközben leforgatott E.T.-t a földönkívülit. Így azt ajánlotta inkább az Universal főnöke Sidney Sheinberg felügyelje a munkálatokat, aki egykor Spielberget is felfedezte, és azóta is jó kapcsolatokat ápoltak.

Az eredeti ötletek alapján Doki az Orpheum elhagyatott színházban él és Martyval kalóz VHS kazettákkal üzérkednek, ebből szereznek pénz, de Sheinberg ezt mereven ellenezte. Neki köszönhető továbbá, hogy Emmett Brown megszólítása Prof-ból Doki lett, hogy Marty anyja Meg-ről, majd Elieen-ről Lorraine lett - Sheinberg feleségét hívták így -, valamint, hogy Einstein csimpánzból kutyává változott. Amikor Zemeckis ezen nem akart változtatni tudálékosan fejtegette: "Alapos kutatást végeztem, egyetlen film sem volt sikeres, amiben csimpánz szerepelt" - milyen kár, hogy Tim Burton nem végezte el ezt a kutatást a Majmok bolygója előtt. Zemeckis ekkor példának okáért felhozta Eastwood két filmjét, a Minden áron vesztest, és a Bármi áron vesztest, azokkal vajon mi a helyzet? "Az teljesen más, ott egy orángután szerepelt."

Eredetileg, amikor Marty visszatért a jelenbe, Doki volt a világ leghíresebb feltalálója, és olyanná formálta a világot, ahogy azt az 1939-es New Yorki világkiállítás a Futurama elképzelte. Repülő autók, robot kormornyikok, automatikus fotóalbumok és egyéb őrült találmányok hemzsegtek mindenfelé, így Doki egy csapásra gazdag ember lett. Nem terroristák, hanem a kormány ügynökei lőtték volna le, amit Marty egy diktafonnal rögzít, nem kamerával.

1984 júliusára elkészült a harmadik változat, ami tartalmazta ezeket a módosításokat, de itt még Lorainne Biffel ment volna táncolni, ahol Marty űrlényként elzavarja, a bálon pedig nem a Johnny B. Goode-ot hanem a Rock Around the Clock-ot hangzott volna el. Ebben a verzióban döntöttek úgy, hogy legyen mobilizálható az időgép, és építsék egy atommeghajtású autóba. A DeLorean DMC-12, amire elsősorban futurisztikus kinézete miatt esett a választás. Sirályszárnyas ajtajaival még a nyolcvanas években is az volt, nemhogy az ötvenesekben, amikor a repülő csészealjas filmek fénykorukat élték.

Végül financiális okokból szükség lett egy negyedik verzióra is. Ugyanis még ekkor sem szabadultak az atommeghajtás ötletétől, és a kocsit mindenképpen át akarták vinni Nevadába. Ez azonban túlságosan költséges megoldás lett volna, és a stúdió kerek perec megmondta, hogy ebből nem lesz semmi, találjanak ki helyette mást. Vagyis ismét az a helyzet állt elő, hogy egy fantasztikus jelenet csak azért született meg, mert nem volt pénz a sokkal semmitmondóbbra. Hiszen a villám befogása a filmtörténet egyik legemlékezetesebb momentuma. A villámlás miatt át kellett írni a forgatókönyvet, mert ez lényeges részét képezi az egész cselekménynek.

Ekkor dőlt el végképp, hogy Hill Valleyt sosem hagyják el a hősök, ekkor került be az óratorony, aminek hatalmas számlapja még jobban ráerősít az időtényezőre, ami a film központi kérdését adja. Te vajon mit tennél, ha a múltba kerülnél? Megpróbálnád megváltoztatni, vagy nem vállalnád a kockázatot? A forgatókönyv végső verziója 1984 október 12-re készült el. A Darth Vaderes jelenet itt még Biffel játszódott volna, és csupán a legutolsó, negyedik verzióban került a forgatókönyvbe. Marty és anyjának Ödipusz-komplexusos felhangjait pedig végül azzal sikerült tompítani, hogy Lorraine amikor megcsókolja Martyt azt mondja: "olyan mintha a testvéremmel csókolóznék".

Azonban Sheinberg a film címét se szerette. Egy levélben részletesen kifejtette az álláspontját Zemeckisnek "- Senki nem néz meg egy filmet, aminek a címében a jövő szó szerepel! Senkit nem érdekel a jövő, az embereket a múlt érdekli! Változtassátok meg! Legyen mondjuk, Űrlegény a Plútóról. A farmer Peabody fiának a kezében látszik egy képregény, annak a címe Űrzombik a Plútóról, ezt is változtassátok meg Űrlegény a Plútóról-ra. A Darth Vaderes jelenetben Marty pedig mondja inkább azt, hogy ő egy Űrlegény, aki a Plútóról jött, semmint a Vulkánról." Zemeckis ezen totál kibukott. Egyrészt be kell ismerni, Sheinberg bármilyen jól okoskodott a másik három változtatás kapcsán, ez egy istentelen szar cím lett volna, másrészt viszont Zemeckis örülhetett, hogy egyáltalán szóba állt vele egy stúdió. Kétségbeesésében ismét Spielberghez fordult. "- Mit tegyek Spigi, meg akarja változtatni a film címét, és totál komolyan gondolja. Hogy mondjam meg neki, hogy egy baromság?"

Spielberg mivel kötetlenebb viszonyt ápolt a nagyfőnökkel, és küldött neki egy válaszlevelet, amiben kifejtette, mennyire jót röhögtek a viccén, és igazán köszöni, hogy veszi a fáradtságot, hogy a munkálatokat vidámabbá tegye. Tudta, hogy Sheinberg van annyira büszke, hogy ne ismerje be egyáltalán nem viccelt. Így maradt a film címe az, ami. Ugyanakkor annyit hozzátennék, hogy Sheinbergnek annyiban mégis igaza volt, hogy a cím elsőre nagyon összezavarja az embert. A jövőbe nem visszamegyünk, hanem előre, ahova visszamegyünk az a múlt. Engem annak idején egyáltalán nem tett kíváncsivá a cím, sokkal inkább eltántorított a logikátlansága.

2. - Szereposztás

Bár alapvetően Micheal J. Foxot nézték ki a szerepre, aki ekkoriban a Családi kötelékek című tévésorozatban szerepelt, annak stúdiófőnöke Gary David Goldberg nem, hogy nem engedte el, de még azt se engedte neki, hogy elolvassa a forgatókönyvet. Úgy vélte, annyira jó az alapanyag, hogyha hagyja neki elolvasni és aztán közli, hogy nem mehet el a szerződése miatt, Fox meg fogja utálni. A sorozat másik főszereplője Meredith Baxter ekkoriban ment szülési szabadságra, s emiatt minden részben szükség volt Foxra. A Universal a film moziba küldésnek határidejét május 30-ra lőtte be - Memorial Day - és már 1984 végére járt, a forgatás kezdetét már így is kétszer eltolták, sürgősen találni kellett tehát valaki mást, akivel elkezdhették a munkát.

Ralph Macchio - A karatekölyök sztárja - baromságnak tartotta az egészet - és rövid úton kijelentette, hogy nem érdekli a dolog, mert nincs benne semmi különös csak egy srác, egy autó, meg plutónium tabletták. Szerették volna megszerezni a kanadai pop énekest Corey Hartot is, de ő visszautasította a meghallgatást. Johnny Depp jellegtelen alakítást nyújtott, utólag Gale csak a jegyzeteiből emlékezett, hogy egyáltalán ő is benézett. Szóba került John Cusack, Charlie Sheen, Ben Stillert és Robert Downey Jr. is. Végül két jelölt maradt C. Thomas Howell a Vörös Hajnalból és Eric Stoltz az ekkor még be sem mutatott 1985-ös Maszkból. Sheinberg végül Stoltz-ot ajánlotta, mert nagyon tetszett neki a Maszkban nyújtott alakítása, amit egy korai tesztvetítésen látott. Annyira biztos volt a döntésében, hogy felajánlotta Zemeckisnek, ha Stoltz nem válik be, azt választ helyette, akit akar.

Stoltz-al végül hat hétig forgattak, mire kiderült, hogy nem érzi a film humorát. Túlságosan drámaira vette a figurát és a közös jelenetei sem működtek Lloyddal. Hiányzott a kémia. A legfurcsább az egészben, hogy ezt Stoltz is érezte, és egyszer fel is hívta egykori mentorát Peter Bogdanovichot, hogy elpanaszolja neki, egyáltalán nincs meggyőzve Zemeckis rendezői zsenijéről, és ő sem érti mi lenne ebben a filmben humoros, amikor ez egy tragédia. Stoltz egyébként annyira átlényegült Martyvá, hogy szabályosan követelte, hogy a szünetekben is ezen a néven szólítsa mindenki a stábból, a jelmezében aludt, és egy pillanatra sem vette le, kivéve, amikor Thompsonnak csapta a szelet - mert úgy gondolta, az még sincs rendjén, hogy az a nő is Martynak szólítsa, aki az anyját játssza a filmben.

Végül Zemeckis mint már oly sokszor, ismét Spielberghez fordult tanácsért. Három millió ment el az elmúlt másfél hónap alatt, és a Universal tizennégyben szabta meg a felső határt. Spielberg azonban azt mondta, ha úgy érzi cserélni kell inkább tegye azt, semmint készítsen egy olyan filmet, amivel nem elégedett. Spielberg azt is mondta Zemeckisnek, vannak a filmszakmában ilyen nehéz döntések, ez senkinek nem könnyű, de azért ő a rendező, mert neki kell meghoznia ezeket a nehéz döntéseket. Amikor eldöntötték a cserét, és még nem volt biztos ki lesz a következő Marty megmondták az operatőrnek, hogy a közös jelenetekben csak Lloydot vegye, hogy egyszerűbb legyen beilleszteni Marty jeleneteit. Az 1955-ös díszletet pedig nem engedték elbontani, dacára, hogy szinte minden ekkor játszódó jelenetet már felvettek. 

A búcsú végül mégsem lett annyira fájdalmas, mert Stoltz megkapta a teljes gázsiját és Zemeckisék minden interjúban elmondták, hogy nagyszerű színésznek tartják, csak a castingnál rosszul választottak. Stoltz is úgy fogalmazott, nem az ő világa a film, egyáltalán nem bánta, hogy kikerült a projectből. Többek között ez is szimpatikus volt Foxnak, és amikor végre megkeresték azonnal igent mondott, anélkül, hogy elolvasta volna a forgatókönyvet. Az egy hónap csúszás ugyanis elegendőnek bizonyult, hogy Baxter visszajöjjön a szülési szabadságról, és így Goldberg áldását adta az ügyre. De kikötötte, hogy Foxnak ugyanúgy be kell járni a tévéhez is, ha pedig egy napra esik a két forgatás a tévé nyer, vagyis nem írják ki az adott epizódból, nem hagyhat ki egy felvételt sem.

Ez azt eredményezte, hogy Fox éjjel, nappal forgatott, és naponta 4-5 órát aludt csak, a tévétől átment kocsival a Universal stúdiójába, onnan meg vissza. De mivel mindig is ezt akarta csinálni, és még fiatal volt - 24 évesen játszotta a 17 évest - a szervezete nem sínylette meg különösebben a kialvatlanságot. Ráadásul benne megtalálható a humorfaktor, és a vagányság is, ami ehhez a karakterhez kellett. Ő az a fiú, aki példakép lehet bármely tininek. Az ember meglátja és felsóhajt, na ilyen akarok lenni, nem Jesse Eisenberg, Shia LaBeauf, meg Michael Cera-szerű véglény, akik azt kommunikálják, ugyanolyan nyüzügék mint te, ne is változz meg, jó vagy ilyen puhapöcsnek.

Marty karaktere nagyon hamar megkedvelhető, mert küszködik, hogy sikeres legyen, de öt perc alatt leírják, a pszichopata igazgató kifejezetten rá vadászik, mert urambocsá' elkésik a suliból, van egy idióta apja, egy alkoholista anyja, a bátyja a Burger Kingben kulizik, a nővére meg depressziójában dagadtra zabálta magát. Kész csoda, hogy kapott egy gyönyörű barátnőt, aki még támogatja is. Ilyen háttérrel, mit lehet azon csodálkozni, ha a falu bolondjának tartott Dokival tölti minden idejét? Fox tudott gördeszkázni - a legenda szerint úgy tanult meg a film kedvéért, de ez nem igaz, a kaszkadőrét tanították, mert ő nem tudott.

Fox saját bevallása szerint a filmben is azt kellett csinálnia, mint régen a középiskolában, gördeszkázni, hajkurászni a csajokat, és gitározni egy bandában - ezt szintén csinálta a suli éveiben - így végtelenül testhezállónak találta az egészet. Szerepe aztán annyira rajta maradt, hogy még évekkel később is Martynak hívták. Az egyik legfurcsább ilyen eset a Himalájában történt vele, amikor pár buddhista szerzetes sétált el mellette az úton, és az egyik odaköszönt neki, hogy: Helo Marty McFly! A McFly név egyébiránt ír származásra utal, eredetileg McDormatt lett volna, de Zemeckis túl soknak találta a szótagokat. 1955-ben a legjobb film Oscarját a Marty nyerte, de ez csupán véletlen egybeesés, a becenév Martin Casella nevéből származik, aki a két Bob asszisztense volt a Tragacsparádé készítésekor.

Az új főszereplő - azért ezt ízlelgessük egy kicsit - járt hátránnyal is. Először is a film legtöbb jelenete azért játszódik éjszaka, mert Fox csak délután hattól, reggel hatig ért rá, a nappal játszódó jelenetek többségét belsőkben vették fel, amit megvilágítottak, vagy a hétvégén, ami kiemelt túlórának számított. Azon kívül egy csomó mellékszereplő is csak azért került a filmbe, mert az eredeti Marty Stoltz volt.

A Foxnál csupán tíz nappal idősebb Lea Thompson csak azért kapta meg a szerepet, mert Stoltz oldalán játszott a Szabadnak született 1984-es vígjátékban. Jennifert először Jill Schoelen játszotta volna, majd Melora Hardinnal kötöttek két filmre szóló szerződést, de amikor Stoltz ment, őt is elbocsátották, mert magasabb volt Foxnál, és így már nem illett hozzá, mint barátnő. Ekkor került a képbe Claudia Wells, akit szintén nem érdekelt a film mert ő is épp egy sorozathoz szerződött el, de azt hat hét után elkaszálták, így a színésznő szabaddá vált. Sajnos a két folytatásban lecserélték őt is, és aztán totálisan eltűnt a filmszakmából. Éteri szépsége pedig már a múlté, mert időközben szétbotoxolta magát.

Biff szerepére a kezdetekben Tim Robbins neve is felmerült, végül Thomas F. Wilson csak azért játszhatta el, mert Billy Zane és J.J. Cohen fizikuma nem bizonyult kellőképpen félelmetesnek Stoltz mellett. Ha ekkor Fox játssza a szerepet, akkor Cohenből lesz Biff, így viszont be kellett érnie a Skinhead névre keresztelt liebling szereppel, ő az a három csóka közül, akinek bőrkesztyűi vannak. Zane-nek - A báránysültek hallgatnak, Titanic -, szintén ez volt az első filmszerepe, ennek megfelelően egyetlen árva szót sem szól egész végig. Karaktere neve Match, mert folyton egy gyufaszál lóg a szája sarkában. A 3-D szemüveget viselő gyerekből - akinek neve 3-D - meg leginkább az az érdekes, hogy az USA-ban már az 50-es években kísérleteztek ezzel a kezdetleges piros-kék műanyagos ál 3D-vel, itthon meg a 90-es évekig azt se lehetett tudni mi a szösz ez. Ők hárman alkotják Biff gangjét.

Wilson egy nagyon nyugodt, jóravaló srác, aki teljesen az ellentéte annak, amit alakítania kellett. Mivel az iskolában annak idején őt is terrorizálták, így tudott az emlékeiből meríteni. A suli étkezőjében zajló jelenetben Stoltz szándékosan meglökte, annak ellenére, hogy Wilson többször is felszólította, ez csak egy szerep, ennyire ne élje bele magát. Ennek ellenére, valahányszor felvették vele a jelenetet, Stoltz teljes erővel behúzott neki, egyik alkalommal kis híján eltörte a kulcscsontját. Wilson arra számított a parkolós jelenetben esetleg revánsot vehet sérelmein, de addigra már Fox kapta a szerepet. Stoltz ennek ellenére néhány frame erejéig benne maradt a filmben, az ökle és a karja az övé a kávézós jelenetben, valamint a Twin Pines bevásárlóközpontban ő vezeti a DeLoreant, de csak messziről.

Biff Tannen karaktere szerintem minden gyökérkedése ellenére is szerethető - engem érdekelne a szülői háttere, miért is vált ekkora barommá. Leginkább mert egy totál szerencsétlen gyerek, aki annyira idióta, hogy semmit nem változik harminc év alatt se. Ugyanazokat a szar poénokat nyomatja, ugyanúgy hatalmaskodik George felett csak már a munkahelyén, és még egy oltást se tud rendesen kimondani. Ez egyébként Wilson imprója volt, az eredeti szövegben ezt mondja McFlynak: - Why don't you make like a tree, and get out of here? Helyesen: Make like a tree, and LEAVE! A fafej - angolul butthead - beszólást is ő találta ki. Zemeckis elmondása szerint nem szereti, ha a szereplők eltérnek a szövegtől, de ha hozzá tudnak tenni a karakterhez, akkor rábólint. Biff Tannen neve a Universal egyik igazgatójának, Ned Tanen nevéből csinál viccet, aki a két Bob első közös filmjét antiszemitizmussal vádolta, - noha Gale mint írtam zsidó.

Crispin Glover George szerepében egy katasztrófa! Én nem tudom, hogy tudták megtalálni ezt a gyereket - Foxszal mindössze egyetlen epizód erejéig játszott a Családi kötelékekben -, és miért pont őt nem cserélték le - csak a két folytatásban? Alapjában értelmezte félre a szerepét, mert azt hitte egyenrangú partnerek Foxszal - akitől három évvel fiatalabb - és folyton le akarta játszani a közös jelenetekben. A legtöbb probléma a forgatásokon vele volt, folyvást vitatkozott Zemeckissel, hogy kapjon más ruhát, álljon máshogy a haja. Ihletét a karakterhez David Lynch 1977-es Radírfejéből szedte. Máskor pedig egyenesen Brandoval példálózott, hogy ő aztán sose alkudott meg!

A szövegkönyvet se akarta megtanulni, így pár jelenetét egyszerűen utószinkronizáltatták vele. Nagyívű, széles mozdulatait, kezének remegését szintén ő hozta be a filmbe, hogy még esetlenebbnek ábrázolja a figurát. A legnehezebb mégis az volt, hogy a film végén el tudja játszani a minden frusztrációktól mentes, középosztálybeli kiegyensúlyozott családapát. Maga George karaktere se volt soha szimpi, egész egyszerűen ez a gyerek már túlságosan gáz. Eleve az, hogy valakit így csicskáztatnak a középiskola utolsó éveiben számomra nem is állja meg a helyét, szerintem ez a fajta gyerekes viselkedés sokkal inkább korábbi időszakra tehető.

Még az igazgató is szívatja, amit nem is tudok hová tenni. Egy felelős beosztásban tevékenykedő ember nem lehet ennyire részrehajló. Amikor Biff böllenkedik akkor csak várja mi lesz belőle, de bezzeg, ha feléje dobnak egy papírrepülőt, már megy is rendet teremteni. Mr. Strickland - beszélő név - szerepében James Tolken az egyetlen színész, aki mindhárom filmben el tudta játszani önmagát. A többieknek vagy nem volt szerepe, vagy egyszerűen lecserélték őket. És akkor ott a nagy kérdés, honnét, vagy kitől örökölte Marty a tökösséget? Merthogy nem a csokis tejet rendelő papától az ziher. Ahogy Doki megjegyzi: "Lehet, hogy örökbe fogadtak."

Marty két testvérét Marc McClure és a 2005-ben elhalálozott Wendie Jo Sperber alakítja. Előbbi a Superman filmek fotósaként, Jimmy Olsen szerepéből lehet ismerős, utóbbi pedig a Legénybúcsúban is feltűnt, de őt Zemeckisék magukkal hurcolták már első filmjük óta, mindig kapott valami apróbb szerepet. Hathatósan segítették tovább mélyíteni a lepukkadt családképet. Ha megfigyeljük Sperber Linda McFly szerepében az egyetlen, aki SEMMIT nem változik a film végére - több pasija lesz, de az ő karakterével nem kezdtek semmit, pedig jópofa.

Christopher Llyodot szándékosan hagytam a végére, mert számomra mégis inkább róla szól ez a film. Mondjon Zemeckis bármit én a filmet inkább sci-finek tartom vígjátéki elemekkel, mint családi mozidélutánnak megspékelve egy kis időutazással. Lloydnak EZ élete szerepe. Dr. Emmett Brown pedig a filmtörténelem tíz legjobb karakterének egyike. És még itt is közrejátszott a véletlen, mert Lloydot már akkor jónak ítélték, amikor meg sem szólalt - a nézése mindent elmondott maga helyett. Azonban őt nem érdekelte a szerep és hazament.

Otthon elmesélte a feleségének miféle hülyeségbe akarták már megint belerángatni - épp túl volt a katasztrofális Buckaroo Banzai kalandjain, ahol John Lithgow-al együtt szerepelt. Gale mellett Neil Canton volt a film másik producere, és mivel ő bábáskodott a Buckaroo Banzai felett is így először Lithgow-t ajánlotta, de ő máshová szerződött, majd a szintén Buckaroos Jeff Goldblumot, végül Lloydnak szólt - de szóba jött James Woods, Dudley Moore, John Cleese, Mandy Patinkin, Robin Williams és Gene Hackman is. Lloyd, hogy meggyőzze döntése helyességéről az asszonyt gyorsan be is mutatott pár jelenetet, mire a neje: - Te hülye vagy, ezt utasítottad vissza? Azonnal húzzál vissza, és írd alá! Lloyd hallgatott a feleségére, és a többi már történelem.

Lloyd Doki karakterét két valós személyből rakta össze, egyikük Albert Einstein, a másik pedig Leopold Stokowski karmester. Einsteinről talán már mindenki hallott, de vajon ki az a Stokowski? Nézd meg a Vissza a jövőbe Dokiját, hát olyan. A teátrális, széles mozdulatok, a sok gesztikulálás, ami nem állt jól Glovernak, pont az tette jóvá Lloyd karakterét. A film egyértelműen megtelik élettel, amikor megjelenik a vásznon, még a fáradtabb részek is rögtön a feledés jótékony homályába merülnek, mert jön Doki. Aki megteheti annyira nem normális, hogy úgy teszteli a kocsit, hogy eléje állnak, és neheztelően néz Martyra, amikor az mégis félre próbál húzódni a DeLorean útjából. Mi van, ha rosszak a kalkulációi? Persze ez fel se merülhet. Hihetetlenül szerethető.

Mindig is fantasztikus színésznek tartottam Lloydot, felolvad a karakterben, gyakran úgy nézek végig egy filmet, hogy rá se jövök őt látom szerepelni. Pl. a későbbiek folyamán ő alakította a Roger nyúl a pácban Doom bíróját, vagy az Addams Family Festrejét, az Irány délre hoppon maradt sheriff helyettesét. Leghíresebb szerepe azonban kétségkívül ez.

Doki háttértörténetét jobban ki akarták dolgozni. Eleve gyanús, hogy a neve német eredetű, aztán hozzátették, hogy a Manhattan projecten is dolgozott, majd inkább ment a saját feje után, és az amerikai álom megtestesítőjeként időt és pénzt nem sajnálva, egy garázsban kifejlesztette az időgépet. Lehet bolondnak tartották a hétköznapi emberek, de mégis neki lett igaza a végén. De most komolyan! Jobb lett volna ettől a maszlagtól a film? Ránézel a karakterre, és ÉRTED. Benne van a szemeiben a megszállottság, hogy őt tényleg csak ez élteti. Ahogy a kapcsolata Martyval is totál egyértelmű, elvégre egyet telefonál és a srác máris szalad hozzá hajnali fél egyre a Tesco parkolójába!

Doki a filmben gigawatt helyett jigowattot mond, ami az 1900-as évek első felében bevett gyakorlat volt a fizikusok körében, de később teljesen kikopott a zsargonjukból. Ezzel is érzékeltetni akarták, hogy ez az ember a saját feje után megy - mondjuk a szinkronban ebből semmit nem lehet érzékelni. Hasonlóan a Magasságos Egek - ami szerintem nagyon jó - felkiáltás az angol eredetiben Great Scott! ami szintén egy kiveszett sóhajtás, és a Great GOD torzult verziója. Valamint mivel Lloyd nagyon magas Stoltzhoz passzolt, de Fox esetében a közeli felvételeknél folyton összegörnyedt, hogy beleférjen a frame-be. Emiatt kapta jellegzetes testtartását.

Zemeckisék elmondása szerint Lloyd volt a legjobban kezelhető színész. Egy végtelenül higgadt ember, aki rezignáltan vette bármit is csináltak vele, pl.: hogy kötélen lógatták le az óratorony tetejéről, hogy semmit nem lehetett hallani a szélgép miatt, és kiordibálhatta a tüdejét, akkor is újra kellett szinkronizálni utólag, vagy hogy Fox miatt folyton hajnalban kellett felvenni ugyanazokat a jeleneteket, amiket egyszer már megcsinált Stoltz-al. És ez szerintem igen dicséretre méltó, tekintve, hogy a közös jeleneteik a film legjobbjai közé tartoznak. Kinyílik a film, amikor a kettősük látható a vásznon. Sőt még viccelődött is vele, hogy Foxot ébren tartsa. Egy pillanatig nem lehet érezni azt a fáradtságot, mint nálunk egy-egy újraszinkron kapcsán, amikor visszahívják ugyanazt a színészt - khm, khm, kis foreshadowing :D

Lloyd egyetlen furcsasága, hogy nem tudott próbafelvételt tartani, és ilyenkor mindig nagyon lassan, tagoltan, frusztráltan, zavartan, természetellenesen alakított, úgyhogy Zemeckis le is szokott erről, és minden jelenetét élesben vette fel. Az elején ugyan idegesítette, hogy mindig kicsit máshogy játszik Lloyd, de később már ő maga hívta fel a figyelmet rá, bármit is fognak látni Lloydtól, az biztos, hogy fantasztikus lesz.

És itt most van egy rossz hírem, ahogy azt a címből már sejthettétek, itt abba hagyjuk mára, és holnap belecsapunk a forgatási nehézségekbe, az azóta kialakult DeLorean kultuszba, és az időutazás okozta galibákra. Szégyen nem szégyen én csak most vettem észre a 250. nézésre, hogy a Twin Pines Mall a film végére Lone Pine Mall lesz, mert Marty elcsapja a kocsijával a két tuja közül az egyiket. Szóval, ahogy annak idején a VHS-re is rátették:

Folytatása következik!

Vissza a jövőbe (1985) második rész

Vissza a jövőbe 2 (1989) első rész

Vissza a jövőbe 2 (1989) második rész

Vissza a jövőbe 3 (1990)

Lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren: Follow @Filmbook4

Hallgass minket YouTubeon: www.youtube.com/@filmbook_podcast

vagy Spotifyon: https://open.spotify.com/show/5YBaIxW97mIJ1Er7UQitHL

kontakt: filmbook.blog@gmail.com