"Utak? Ahová megyünk, ott nincs szükség utakra!"

3. A forgatásról

Miután Eric Stoltz cseréjét a Universal szentesítette - olyan két hét után - a forgatás zajlott tovább mintha mi sem történt volna, időspórolás végett. Elvégre azokat a jeleneteket fel lehetett venni, amelyek nem kívánták meg Fox szereplését - az más kérdés, hogy ezekből meglehetősen kevés létezik, Marty a film 90%-ban felbukkan. Ahol elég volt a kaszkadőr, vagy kifejezetten az kellett, azokat is felvették, a second unit direktora - egyben a film egyik executive producere - Frank Marshall is megállás nélkül forgatott tovább. Talán már kitértem rá mi az a second unit, de most megint megteszem.

Tehát minden olyan felvételt ez a csapat végez, ahol nem játszanak színészek, de a filmhez kellenek, mert rá lehet vágni bizonyos jeleneteknél. Totál külön dolgozik a rendezőtől, és olyasmiket vesz fel mint a film eleji órás pászta, a DeLorean kerekének forgása, egy messzi felvétel Hill Valley-ről, és sorolhatnám. Tehetséges second unit rendezők egy idő után valódi rendezőkké léphetnek elő, Marshallal is ez történt, neki köszönhetjük az Arachnophobiát, az Életben maradtakat, vagy éppen a Kongót.

A végén már közeliket sem készítettek Stoltzról, sőt szóltak a díszleteseknek, hogy ne bontsák le az 1955-ös helyszíneket, mert még szükség lesz rájuk. Amikor Christopher Lloyd megtudta, hogy csere lesz, először viccelődött, hogy milyen Ericet rúgnak ki? Hiszen ő csak Martyt ismeri - utalva arra, hogy Stoltz mennyire beleélte magát a szerepbe. Lea Thomspon kicsit örült is neki, mert akkoriban Dannis Quaiddel járt, aki épp a Kedves Ellenségem forgatta Münchenben, és emiatt kellemetlenül érintette Stoltz közeledése. Thompson néha két felvétel közt átrepült Európába, hogy találkozzon a pasijával miközben a rendező, Robert Zemeckis megtiltotta neki, hogy elhagyja az országot, hiszen bármikor behívhatták újra felvenni egy jelenetet.

Thompson elmondása szerint Stoltz példaképe Al Pachino, meg Robert De Niro volt, és azért játszott úgy, ahogy, mert ekkoriban minden fiatal színész őket akarta utánozni. Thomas F. Wilson viszont kifejezetten örült a cserének az első részben már említett verekedős jelenet miatt, ahol Stoltz annyiszor ütötte meg ahányszor elhangzott, hogy csapó. Stoltz leghíresebb szerepe később a Ponyvaregény köntösös drogdílere lett.

Fox viszonylag könnyen belerázódott a szerepbe a nehézségek ellenére, miután végzett a tévénél hétköznapokon este fél héttől hajnali fél háromig forgatott, majd maximum öt óra alvás után húzott vissza a sorozat felvételeire. Péntekenként este tíztől, másnap reggel hatig, hétig is eltartott egy forgatás, majd hétvégéken következtek a nappali felvételek. Egy átlagos forgatási napon, ha minden optimális, kettő, három hasznos percet tudnak rögzíteni. Ezzel a rapszodikus menettel, általában fél, egy percet sikerült. Fox mindezt nagyon kimerítőnek ítélte meg, de úgy vélte, mindig is az volt az álma, hogy a tévében is dolgozzon, meg a filmszakmában is, és bár nem úgy gondolta, hogy egyszerre, az ember ne panaszkodjon, ha megkapja  sorstól, amit akart.

Zemeckis szintén pokolként élte meg a forgatást, magában adott a filmnek egy alcímet: Vissza  jövőbe - a film, ami sose lesz kész. Egy idő után egyre rosszabbul aludt, borotválkozni is elfelejtett, és életében nem érezte magát ennyire slamposnak, kövérnek, morózusnak, és betegnek. Ők ketten különösen sokat beszélgettek a forgatási cigiszünetek alatt. Foxra ugyanis nagy hatást tett, hogy Zemeckis mennyire szívén viseli a projectet. Ami érthető is volt, A smaragd románca után kapott ugyan egy második esélyt, de érezte, hogy mindenkinek - különösen neki - jobb lesz ha ez a film is aratni fog.

Zemeckis úgy döntött először felveszik az 1955-ben játszódó jeleneteket, majd lerontják a díszleteket, és jöhetnek az 1985-ösök. A legtöbbet a Universal egyik állandó külső díszletében forgatták, az úgynevezett Courthouse Squaeren. Ez egy tipikus amerikai városbelső, amit az 1950-es évektől kezdve használnak különböző filmekhez mind a mai napig. Az adott film kedvéért mindig újradesignolták. Több tucat épület alkotja a meglehetősen komplex díszletet, ahol többek között a Ne bántsátok a feketerigót, a Pszichó folytatását, vagy éppen a Szörnyecskéket is forgatták. Ez utóbbi különösen felismerhető bizonyos jelenetekben, mert alig egy évvel korábban készült.

A Vissza a Jövőbe sikeréig a díszletet Mockingbird Square-nek hívták. Az azóta eltelt harminc évben többek között itt készült a Knight Rider, Sliders, Hihetetlen Hulk, Magnum, Batman és Robin, Menekülés Los Angelesből, Minden6ó, Hull a pelyhes, Amistad, Buffy a vámpírok réme, Bölcsek kövére, Szívek szállodája, és a Macska a kalapban is. A díszlet háromszor is leégett, először 1957-ben, majd 1990-ben, végül 2008-ban, de mindannyiszor újraépítették. Az utolsó tűzvész volt a legpusztítóbb, ekkor égett le a tér mögötti King Kong díszlet, a New York utca, amit a Pókember 3-hoz is használtak, két teljes videoarchívum, és az óratorony hátulja.

A díszletre leginkább azért volt szükség, mert egyetlen város se engedte volna meg, hogy a komplett főterét visszavarázsolják harminc évvel korábbi önmagára. A leginkább még a kaliforniai Petaluma város hajlott volna erre, de az ismételten eszméletlen pénzbe került volna, így hatékonyabb volt, ha felépítik a a városka teljes látképét. A többi jelenethez létező helyeket kerestek. Doki 1955-ös házának belsőjét a Pasadenában található Robert R. Blacker Házban vették fel, míg a külsőket a szintén itt található David B. Gamble - a Procter & Gamble alapítójának - házánál rögzítették, amely 1966-tól a Dél-Kaliforniai Egyetem tulajdonába került, ahol a két Bob is diplomázott, ma már múzeumként működik.

A Twins Pines Mall/Lone Pine Mall szintén egy létező bevásárlóközpont parkolójában készült, Industry városában a Puente Hills Mallnál. Az iskolai jeleneteket a Whittier Középiskolában rögzítették, ahol többek között Richard Nixon is érettségizett. Marty meghallgatását a McCambridge park szabadidőközpontban Burbankban, a Tengermélyi Varázst pedig a Hollywoodi Metodista Templom sportcsarnokában vették fel. Az 1955-ös jelenetekhez, ahol Lorraine él szüleivel a Bushwell sugárutat használták Dél-Pasadénában. Egy itt élő dokumentum filmrendező a film sikerét követően negyedórás filmet készített a fáról, amiről George leesik.

A díszletek sokat hozzátettek, hogy érzékeltessék a harminc év alatt végbemenő változásokat. Pl. Doki 85-ben már csak abban a garázsban lakik ahol 55-ben elrejtik a DeLoreant. Ekkor még egy nagy háza van, körötte földek, nyilván mindent eladott, hogy megvalósítsa az időgépet, ahogy erre később utal is. A kezdő jelenetben látható egy újságcikk, ami arról tesz tanúbizonyságot, hogy Doki háza leégett, még az is lehet saját maga gyújtotta fel, hogy a biztosítási összeget felvehesse utána. A garázs valójában egy lakás volt, ami egy Burger King mellett helyezkedett el, és cserébe a cég szerepeltetéséért a filmben, ingyen fogathattak benne, és parkolhattak a lakás előtt.

Martyék háza még fel sem épült, a Lyon Estates-t csak egy korabeli plakát hirdeti, hogy milyen boldog élet vár majd ebben a kertvárosban az emberekre. Az oroszlánszobrokat Bob Gale miatt helyezték a falak tetejére, mert hasonlót látott St. Louisban, ahol felnőtt. És akkor ott van maga az óratorony, ami az egész film központi épülete - a macska szobrok eredetileg az 1982-es Párducemberekhez készültek és az utolsó opillanatban tették őket oda, hogy ne legyen olyan csupasz a felület. A film végi jelenetben Doki felmászik rá, hogy újra helyrehozza a viharban szétkapcsolódott vezetéket, és tevékenysége folytán letörik egy darab a párkányból, ami a módosult 1985-ben is ott marad. Ezek az apróbb változtatások pedig sokat hozzátesznek a film egészéhez, mert arra mindenki felfigyel, hogy Marty családja alapjában megváltozott, de a háttérben történő dolgokat csak többszöri nézéssel veszi észre az ember.

Hasonlóan jól működik a film első öt perce is, amikor szinte mindent bemutatnak, mégis az ember ilyenkor figyel legkevésbé a filmre, és eleve nem tudja mire számítson, mire kéne figyelnie. Pedig Doki garázsáéból sok minden kiderül, például a plutónium lopást be is mondja a tévé, aztán Marty gördeszkáját neki is löki a ládának, de persze nem veszi észre. A rengeteg óra közül az egyik a pontos időt - 8 óra 20 perc - mutatja, ami lent van a padlón, egy másikat, ahol egy italozó emberke ücsörög akkor látunk meg elsőnek, amik Thomspon neve kiíródik, utalván a karaktere alkohol problémáira. Aztán van egy olyan is, ahol meg egy másik emberke lóg az óra számlapján, ahogy az majd Dokival is történni fog a film végén.

A jelenet egyébként tisztelgés is az 1923-as némafilm, a Felhőkarcoló szerelem, és a főszereplő Harold Lloyd előtt - akivel Christopher Lloyd csak névrokon, de ettől függetlenül vicces, hogy mindkét Lloydot lelógatták egy óra számlapjáról. Marty elsőnek a CRM 114-es kapcsolót indítja be az erősítőn, amelyet Spielberg tett a filmbe, hogy példaképe Stanley Kubrick előtt tisztelegjen vele. A CRM 114 több Kubrick filmben is megjelenik, a 2001 Űrodüsszeiában, és a Dr. Strangeloveban is. Doki karaktere már akkor érdekes, amikor nem is látjuk, de háteret már kapunk belőle. Pl. a kutyáját Einsteinnek hívják, akit egy Rube Goldberg-szerű találmánnyal etet. Ez volt az első film, amely alkalmazott ilyen masinát, a Pee Wee Nagy kalandját egy hónappal később mutatták be.

Vagy 1955-ben, amikor elmeolvasó készüléken töri az agyát, és a kedvencem, amikor szabadkozik, hogy Hill Valley főtere sajnos túl sematikusra sikeredett, mert nem volt ideje méretre vágni, és kifesteni. Közben meg egymaga egy hét alatt se készített volna ilyen tökéletes maketteket. Aztán ott vannak a kiírások a kamionján, nyilván nyújt valami szolgáltatást a hétköznapi emberek felé is, amit a 24 órás ügyelet is tanúsít, de ami kb. olvashatatlan, az a sárga címke a kamion hátulján. Egy atombomba teljesen el tudja rontani a napodat. És tényleg. A lakásában pedig ott van négy példaképe arcmása is, Isaac Newton, Thomas Edison, Benjamin Franklin, és Albert Einstein. Mindegyikük valamilyen szinten megjelenik a film történetében is, Einstein relativitás elmélete elengedhetetlen az időutazáshoz, Newton fogalmazta meg a gravitáció fogalmát - "Nehéz ügy Doki" -, Franklin találta fel a villámhárítót, Edison pedig ugyanúgy rengeteg mindent feltalált mint Doki, függetlenül attól hogy működött-e vagy sem. 

No és akkor térjünk rá a DeLoreanra, amit a film bemutatója óta iszonyatosan nagy kultusz övez, manapság húsz harmincmillió forinton alul nem is lehet beszerezni egyet se. Évente két három tucatot szerelnek össze egyéni megrendelésre - hát a film miatt, mégis mi miatt - amire az eredeti, már le nem gyártott alvázszámokat teszik fel, de az eredetileg harminc ötéves járgányok közül mára mindössze pár száz maradt működőképes - eredetileg két év alatt mindössze 8853 darabot gyártottak le - ami továbbnöveli az értékét. Miközben ha leszámítjuk a futurisztikus kinézetet egy átlaghon aluli kocsit kapunk. Rosszul gyorsul, nincs benne hely, kényelmetlen, a kitalálója pedig olyan drogbotrányba keveredett, hogy alig tudott kimászni belőle.

A magyar-román származású John DeLorean szép karriert futott be, dolgozott a Chryslernél, Pontiacnál, végül a General Motorshoz került, de 1973-ban felmondott, mert meg akarta valósítani az álmát. 1975-ben megalapított a DeLorean Motor Companyt, a kocsin látható DMC ennek a monogramja - csak azoknak írom le, akiknek hozzám hasonlóan a Devil May Cry ugrana be. Akart egy stílusos sportkocsit, úgyhogy gyorsan meggyőzött pár befektetőt - köztük néhány hollywoodi sztárt is -, hogy jól járnak, ha Európában építenek gyárat, egészen pontosan Belfast egyik külvárosában, ahonnan aztán visszaszállítják a kocsikat az USA-ba, mert elsősorban az amerikai piacra szántak. Ehhez kellett neki csekély 175 millió.

A prototípust 1976-ban építették, a tényleges gyártás pedig 1981-ben kezdődött, de egy évvel később már le is állt. Így lett a DMC-12-es, az egyetlen típus, amit készítettek. A kocsi sirályszárnyajtókkal, üvegszálas, műanyag karosszériával, valamint festetlen, szálcsiszolt, rozsdamentesacél lemezborítással rendelkezik - amire a gyártó huszonöt év garanciát vállalt. Farmotoros - V6-os PRV - Peugeot-Renault-Volvo - motort szereltek bele -, a csomagtartó az orrban helyezkedik el, tehát úgy tessék elképzelni mint egy Skodát, gondolom felénk azzal már többen találkoztak. Minden DeLorean választható automata sebváltóval, légkondicionálással, eredeti bőrüléssel, és autórádióval gördült le a szalagról - ez utóbbinak antennáját háromszor helyezték át, mire megtalálták a végleges helyét, ahol használhatónak is bizonyult, hogy rendes adást lehessen vele fogni.

A kocsi bukásához több dolog is hozzájárult. Egyrészt a 80-as évekhez köthető az autópiac legnagyobb pangása - kb. mint a nem rég lezajlott válság hatásaként az ingatlanpiaci árak is a padlót verték -, a rozsdamentes anyagok indokolatlanul drágává tették a kocsit, a beígért 150 lóerő pedig gyakorlatilag 130-ra redukálódott, amikor kiderült, hogy az USA-ban környezetvédelmi előírások miatt katalizátort kell szerelni az autóba. 8,8 másodperc alatt gyorsult százra, maximális sebessége 210 kilométer volt, és meg volt az a hülye szokása, hogy 88 mérföldnél átrepítette az utasait a jövőbe... bocsánat, nem tudtam, kihagyni. A kocsi azonban csak 85 mérföldet tudott, ezért leragasztották és újrafestették a számlálót, egy 95 mérföld végsebességet jelző lappal.

A végső döfést az hozta, amikor DeLoreant 1982-ben letartóztatták drogcsempészésért, és bár a vádak alól később tisztázta magát, addigra úszott az adósságban, és le kellett állítania a termelést. Alapvetően az autó jóval megelőzte korát, és Bobék is emiatt figyeltek fel rá. Ahogy Doki fogalmaz, ha már autóból építünk időgépet, miért ne csináljuk stílusosan? A filmhez valójában három autót is használtak. Egyet használtak a beszállás, kiszállás felvételeinél, ezt a kocsit alakították át a legjobban. Egyet azokhoz a részekhez, amikor ténylegesen vezetik az autót, a megfelelő gyorsulás eléréshez, új motort kellett szerelni a kocsiba. Egyet pedig szétvágtak, mert a belső felvételeket máshogy nem tudták megoldani, a kétszemélyes autóba, ugyanis képtelenség volt kamerát betenni.

A  filmben látható autó eredeti rendszáma a következő: 3CZV657, ezt lecserélték egy akkoriban már divatosnak számító saját rendszámra, ami az OUTATIME lett az eredetileg tervezett NOTIME helyett. Hogy a kocsit időgépesebbé tegyék megbízták Ron Cobb díszlettervezőt, majd később Andrew Probertet, akik olyan filmeken dolgoztak, mint az Indiana Jones vagy az Alien sorozat. Zemeckisék ugyanis azt akarták, hogy autó kicsit veszélyesnek tűnjön, amit valaki egymaga buherált meg a garázsában. Ezért kerültek rá a csövek, repülőgép alkatrészek. Az atomreaktor egy Dodge Polaris dísztárcsájából készült, a hátsó két SPOILER pedig valójában hűtőborda akar lenni, ami a fisszió során keletkező hőt vezeti el.

Az atomreaktort az utolsó jelenetben lecserélik Mr. Fusion-re, ami a jövőben - vagyis már idén - egy környezettudatos üzemanyag fejlesztő ketyere, ami a szemetet hasznosítja újra. Valójában ez egy kávédaráló a Krups egyik futurisztikusabb tervezéséből. Az eredetileg rajta levő Westinghouse logót le kellett szedniük, mert a gyártó nem ment bele a reklámba. Amikor a kocsi utazik az időn át, megfagyott, így külön hajszárítóval kellett melegíteni a pneumatikus szárnyajtótartókat, mert a hidegtől a gáz térfogata csökkent, és az ajtó szép lassan lecsukódott, ezért látható a filmekben, hogy aki utazik benne rendszerint beveri a fejét. Zemeckis úgy döntött jót tesz a film humorfaktorának, így ezeket benne hagyta a filmben.

Marty nem csak az ajtóval nem volt jóba, annyi mindent szereltek be az autóba, hogy valahányszor sebességet váltott, beverte a kezét, a könyökét, az ujjait, és egy csomó horzsolást szerzett, többek között a mindenki kedvence Fluxuskondenzátor miatt. Amikor a filmet bemutatták a DeLorean gyára már nem is létezett, az autók értékét pedig tovább növelte, hogy kevés készült belőle. A filmből származó márkajog után járó jövedelem lett a legnagyobb bevételi forrása John DeLoreannak, aki még levelet is küldött a készítőknek, mennyire örül, hogy meglátták a potenciált a járgányban. A siker után még külön KIT-eket is piacra dobtak, amivel időgéppé alakíthatták át a kocsit a tulajdonosok. Azonban ez sem volt elég a csőd elkerüléséhez, 1999-re a pereskedés minden vagyonát felemésztette.

A kocsival kapcsolatban sose értettem, hogy mi olyan furcsa abban, hogy pont egy DeLoreanból épített az öreg időgépet. Gondolom ez is egyike azoknak az poénoknak, amit igazán csak egy USA-ban született érthet. Marty ugyanis nagyon sokáig kétkedik az egészben, még úgyis, hogy látta a tesztet a kutyával. Amikor már átkerült 1955-be is azt feltételezi bizonyára álmodik. Egyáltalán nem akar ő az időben utazni, csak mivel a koordináták be vannak állítva, és feltöltötték a reaktort plutóniummal, amikor felgyorsít 90 mérföldes sebességre, hogy lehagyja a terroristákat, automatikusan átrepül 1955-be.

A film maszkjai szintén egyedülállóak. Olcsóbb lett volna idősebb színészeket felbérelni, akik eljátsszák George, Lorraine, és Biff időskori verzióit, az akkori filmek inkább ezt a megoldást alkalmazták. Azonban Dokinak mindenképpen maszk kellett, és Zemeckis akart valami nagy durranást a filmbe. Valószínűleg Stricklandre is tettek pár ráncot, de nála sokkal látványosabb, hogy 85-ben már minden haja kihullott. Az pedig tipikus, hogy egy kisvárosban harminc éven keresztül ő az igazgató, kirobbantani se lehet a helyéről. A négy színész közül én kétségkívül Wilson maszkját tartom a legjobbnak, ezt a csávót tényleg sikerült tökéletesen átformálni, azt hiszem gyerekként nem is realizálódott bennem, hogy ugyanaz a színész alakítja, annyira másmilyen lett. Minden egyes forgatási napon, három órát vett igénybe ezeknek a maszkoknak a felhelyezése.

A filmet végül száz forgatási nap után, április 20-án fejezték be, a Universal pedig eltolta a bemutatási határidőt májusról augusztusra, hogy legyen elegendő idő az utómunkálatokra. Miután azonban a félkész anyagot levetítették egy tesztközönségnek, és azok majd' megőrültek a filmért, Sidney Sheinberg stúdiófőnök még egyszer utoljára megsokkolta Zemeckist, és a bemutató időpontját előrehozta Július 3-ra, hogy minél többet kaszáljanak a nemzeti ünnep miatt. Emiatt az utómunkálatokra hirtelen, mindössze kilenc hét maradt. A tesztvetítés során egy csomó jelenet alatt még nem volt zene, nem volt digitális effektus, hiányzott a repülő DeLorean és az utolsó jelenetek is fekete-fehérben látszódtak, de így is mindenkinek nagyon tetszett.

Ekkor csillant meg először az esélye, hogy ez a film tényleg ütni fog, és a közönség érti és szereti majd. Az egyetlen gondot az okozta, hogy mivel ekkor még senki nem tudta, időutazásról lesz szó, mindenki ledöbbent, amikor a kutya eltűnt az autóval. Azt hitték valami baj történik vele, és abban az egy percben amíg nem jelent meg ismét a képernyőn - valójában egy perc huszonegy másodperc!!!! - érezhető feszültség uralkodott a nézőtéren. Aztán miután Doki elmagyarázta az órával Einstein egyszerűsített relativitás elméletét mindenki megnyugodott, úgyhogy a marketing során ráerősítettek, hogy tudatosuljon a nézőkben, egy fantasztikus filmre vesznek jegyet, amiben a központi téma az időutazás lesz.

Hogy a film végül el is készüljön a bemutató napjára, két vágót is ráállítottak a projectre, akik váltott műszakban dolgoztak, napi 24 órán keresztül. Éjszaka megvágták az adott mennyiséget, nappal pedig Zemeckis lemeózta az elkészült anyagot, megírta a megjegyzéseit, majd éjszaka ennek tükrében folytatódott a vágás. Még ekkor is rengeteget javult a film. Nyolc teljes percet kiszedtek belőle, melyek között csupa felesleges jelenet szerepel, vagy olyan, ami meglehetősen hülye színt ad egyes karaktereknek. Például Marty totál belegabalyodik az anyuka komplexusba, és annyira ráhelyezik ezzel a hangsúlyt, hogy az már nem vicces, hanem kínos, Doki még cinkosan rá is néz, hogy ugyan már nagyon dögös a mamája, semmi baj nincs ha kicsit ráizgult. (WTF?)

Aztán Doki megvesztegeti a zsarut, amikor az az engedély felől kérdezősködik. Marty meglátja az anyját, amint éppen puskázik egy dolgozatírás közben, George-ot pedig bezárják egy telefonfülkébe, Strickland pedig jön és jól kiröhögi. A Darth Vaderes jelenet eredetileg hosszabb volt, amiben Marty egy hajszárítóval akarja kiolvasztani George agyát, majd kloroformot használ, hogy az apja eszméletét veszítse. A jelenetben aktívan segédkezik Doki is, vagyis nem Marty találta ki az egészet. Érdekes módon kimaradt Doki cuccainak bemutatása is, az viszont a filmben maradt, amikor a bőröndöt Doki beteszi a DeLorean csomagtartójába.

Zemeckis kis híján kivágta a teljes Johnny B. Goode-ot is, mert úgy érezte nem viszi előre a történetet. Hát lehet, hogy nem, de ettől függetlenül egy kibaszott jó jelenet. Szerencsére ez is tetszett a tesztközönségnek, így megmaradt nekünk, ha már a rendező úr nem igazán állt a döntési képessége tetőfokán. A film trükkjeit az Industrial Light & Magic készítette, amivel Zemeckisék az utolsó pillanatokig teljesen elégedetlenek voltak, mivel akkoriban nem létezett digitális technika, és mindent optikailag oldottak meg, értsd: bevetítették az egyenes jelenetekhez a máskor felvetteket, és a kettőből csináltak egyet. Bár mindenki egy speciális trükkökkel teletömött filmnek tartja, a Vissza a jövőbe összesen 32 ilyet tartalmat.

Minthogy az ILM ekkor mindössze kilenc éves múltra tekintett vissza a legtöbb trükkfelvételük nem csupán mára avult el, pl. a bevetített repülő kocsi a zárójelenetben, vagy a DeLorean lángoló keréknyomai, ahová Dokiékat utólag illesztették be, de a legrosszabb kétségtelenül az a pillanat, amikor Marty szeme láthatóvá válik a tenyerén keresztül, azt már gyerekként is csúnyának találtam.

Eredetileg az időutazást is jobban meg akarták csinálni, ahogy az autó a tér-idő kontinuumon keresztül eléri rendeltetési helyét, de aztán Zemeckisék ezt elvetették, mivel az egész egy pillanat alatt zajlik, és egyáltalán nem ez a lényeg a filmben, hanem maga az idő ahova érkezik Marty és az autentikusság. Sokkal jobban néznek ki a hagyományos trükkök, és valószínűleg a film is azért ilyen jó, mert ezekre helyezték a hangsúlyt. A DeLorean keréknyomait például speciális olajjal húzták ki, amely meghatározott ideig lángolt, és lassan aludt ki, hogy legyen idő közben felvenni a jeleneteket.

4. Zene

A film teljes zenei albumát Alan Silvestri komponálta, az akkori legnagyobb zenekarral, amit filmhez addig összeszedtek, egészen pontosan nyolcvanöt fővel. Zemeckis A smaragd románca alatt ismerkedett vele össze, ugyanabban a pulóverben nyitott be az ajtón, mint amit Zemeckis is viselt, és a rendező ekkor már tudta, hogy ez egy gyönyörű barátság kezdete lesz. Steven Spielberg viszont egyáltalán nem volt lenyűgözve attól, amit Silvestri abban a filmben produkált, és egyfolytában saját zeneszerzőjére John Williamsre hivatkozott, miszerint ha az ember nagy filmet akar, a zenének is grandiózusnak kell lennie.

Amikor Zemeckis megmutatta a főtémát Spielberg egyből rácsapott; Valami ilyesmi kéne a filmedhez Bob! Mire Zemeckis azt felelte, ez a végleges zene, és Silvestri komponálta. Zemeckis ugyanis meghagyta Silvestrinek, hogy dacára, hogy a film nem valami nagy világmegváltó történettel rendelkezik, készítsen egy igazi epikus zenét, egyértelműen le akarta vele nyűgözni Spielberget, és ez sikerült is. A komponálás két héttel a tesztvetítés előtt kezdődött. Érdekes módon a teljes anyagot csak 2009-ben adták ki önálló CD-n, az 1985-ös albumon elsősorban a betétdalok kaptak helyet, és Silvestritől mindössze két összeollózott téma szerepelt 12 percben - összesen 42 percnyi anyagot szerzett.

A 80-as években azonban még nem volt nagy keletje a film Score-ját a kiadni, általában rápakolták a főtémát, aztán jöhettek a "neves" előadók betétdalai. Manapság már kiadják mindkettőt, mert az instrumentális filmzenére - ezt nevezik score-nak - egyre többen kíváncsiak. Original Sound Track lehet mindkettő, a score, ami többnyire a háttérben húzódik meg és felerősíti, vagy épp tompítja a jeleneteket, és mindenképpen hangulatot fest. És az is elképzelhető, hogy egy film csupán jól összeválogatott, vagy direkt a filmhez készült betétdalokat vonultat fel. Az még a jobbik verzió ami ennél a filmnél történt, mert ekkoriban gyakran adtak ki olyan CD-ket is, amelyeket a film csak ihletett, vagyis nulla közük volt magához az alkotáshoz, nyilván ahhoz, hogy kiadják még többet kellett fizetniük érte.

Silvestri témája a 18. percig nem is hallható - akkor csendül fel, amikor először megpillantjuk a DeLoreant - eredetileg a főcímnél hallható lett volna a film védjegyévé váló csillámló dallamocska, de ezt Zemeckis leszedte az utolsó pillanatban. Ugyanakkor kétségtelen, hogy bár nem rossz a szerzeménye, mégis a filmet Huey Lewis and the News The Power of Love-ja adja el, akiket szintén Silvestri ajánlott be a filmhez. Annak idején a rádióban szarrá játszották ezt a zenét, még a 90-es években is amikor gyerek voltam, nem volt olyan nap, hogy ne adta volna le a Danubius, vagy a Juventus. 

Az első dal, amit magától írt Lewis nem tetszett Zemeckisnek, ezért behívta és megmutatta a jeleneteket, ami alatt szólnia kellene a dalnak. Lewis felkiáltott: "Á ide Dúr hangzású dal kell", ezután hazament és másnapra - 1985. május 30. - megírta a Power of Love-ot, ami a mai napig aktív banda egyetlen olyan slágere lett, ami valaha felkerült a toplistákra. Az egyetlen gond az volt vele, hogy nincs benne a főcím, és semmi nem utal arra, hogy ez egy időutazásos film lenne, a producerek pedig ekkor arra törekedtek, hogy ez feltétlenül így legyen, hogy a hallgatók össze tudják társítani a mozikba küldött filmmel. Így memókat küldtek szét a rádióadóknak, hogy mindig mondják be a szám lejátszása előtt, a hamarosan mozikba kerülő Vissza a jövőbe betétdalát hallhatják.

Bár mindössze egyetlen számot kértek Lewistól, ő annyira megihletődött, hogy pro bono összedobott egy másik számot is, amely már utalt a film témájára, ez lett a Back in Time. Szerintem ez is marha jó, de a közelébe sincs a The Power of Lovenak. Ez szól a stáblista alatt, valamint a rádióból, amikor Marty visszatér 1955-ből. Lewis cserébe kapott egy cameo szerepet, ő az a köcsög bíró, aki a meghallgatáson lefújja Martyék próbálkozását, akik természetesen a The Power of Love egy áthangszerelt, metálosított verzióját akarják előadni, nagy lelkesedéssel, de... túl nagy hangerővel. Valamint Marty szobájának a falára felkerült a csapat akkoriban megjelent SPORTS kislemezének plakátja is.

A Johnny B. Goode felvételeinél úgy tűnik Fox játszik a gitáron, ezt egy Paul Hanson nevű zenész érte el nála, aki megtanította, hogy mímelje a gitározást. Helyette Tim May játszik, a szöveget pedig Mark Campbell énekli, akivel utószinkronizálták Foxot. Mindez nálunk a szinkron miatt észrevehetetlen, de az angol eredetiben azért lehet hallani, hogy ez nem Fox hangja, ahhoz túl opálosan szól. Hogy mindezt elfedjék, a stáblistában Marty McFly-t tüntették fel előadóként. A viccelődés ellenére ez Chuck Berry szerzeménye 1955-ből. Fox a jelenet során híres előadókat utánoz, a The Who-t, amikor belerúg a hangszóróba, Angus Youngot az AC/DC-ból, ahogy csúszik a padlón, Jimmy Hendrixet, és Edward van Halent a szólója során, valamint magát Berryt, ahogy féllábon ugrál a gitárral. Marty itt egy Gibson 1963 ES-345TD-t penget, az előző két alkalommal pedig egy Erlewine Chiquita volt a kezében az erősítős jelenetben, a meghallgatáson pedig egy Ibanez black Roadstar II.

A 85-ös lemezre ezek mellett felkerült a Marvin Berry and the Starlighters kitalált együttes által prezentált két szám; a Night Train, ami egy blues klasszikus, 1951-ben adta elő először Jimmy Forrest, valamint az 1954-es Earth Angel, ami később visszaköszönt Clark Kent osztálytalálkozóján a Superman 3-ban is. A korongon helyet kapott még az 1955-ös Wallflower (Dance with me Henry) Etta Jamestől, valamint két a háttérben alig hallható popzene. Az egyik a Heaven is One Step Away, a creditet sem kapott Eric Claptontól, valamint a hasonlóan járt Time Bomb Time Lindsay Buckhingamtól. Nyilván van valamilyen szabály, hogy ha húsz másodpercnél kevesebbet használnak fel egy dalból, akkor azért nem kell fizetni, de akkor utólag miért érezték, hogy mindenképpen a CD-n a helye?

Miközben lehagyták a Mr. Sandmant, amit eredetileg a The Chordettes adott elő, de a filmben a The Four Aces tálalásában hallhatjuk - egyáltalán nem rosszul!!!! -, és nekem mai napig az egyik kedvenc dalom. Rettenetesen jól megadja az ötvenes évek hangulatát, és fantasztikus aláfestést nyújt, miközben Marty rácsodálkozik arra a Hill Valleyre, amit maximum a szülei elbeszéléseiből ismerhet. Például, hogy milyen olcsó a benzin, csupán öt cent, vagy a kirakatban Nat King Cole Unforgettablejét hirdetik, mint vadi új dalt, és így tovább. Ugyanitt a Chordettes plakátját lehet látni, a Mr. Sandman hirdetésnél.

Szintén nem hallható a CD-n Davy Crockett balladája sem, ami Lou kávézójában szól a vurlitzerből, Fess Parker előadásában. Davy Crockett egyébként egy running gag a film alatt, a plakátja ennek is kint van a kirakatban, majd Lorraine házában az öcsi fején is láthatunk egy mosómedve sapkát. Az albumról hiányzik továbbá a Pledging my Love 1954-es nóta Johnny Ace-tól, valamint az Van Halen szerzemény, amivel Marty megsokkolja az apját. Ezt eredetileg a Szabadnak született című filmnek írta, ahol Thompson is játszott, 

5. A film fogadtatása

A filmet 1200 mozi kezdte vetíteni 1985. július 3-án. Zemeckis totál be volt szarva még ekkor is, hogy bukta lesz a film, mert Foxot nem tudta a filmet promótálni, a Családi kötelékek miatt Londonba kellett utaznia ahol egy különkiadást rögzítettek. Továbbá nem tetszett neki az sem, hogy minden egyes előzetesbe a marketingesek bevágták a "Are you telling me my mother's got the hots for me?" mondatot. Attól tartott ez túlságosan rossz ízt ad az egésznek, de aztán azzal nyugtatta magát, ő ehhez aztán végképp nem ért, a marketingesek csak tudják mit csinálnak.

És tudták. A film tizenegy héten át volt az élen a mozikban. A második hétvége többet hozott mint a nyitó, mert a film sikere elsősorban szájról szájra terjedt, és az emberek tódultak a mozikba. Ez manapság már elképzelhetetlen. Egyedül az Európai Vakáció vette át a vezetést egy hét erejéig, de a rákövetkező héten a Vissza Jövőbe ismét az élre került. Észak-Amerikában 210 milliót kaszált, az egész világon pedig 383-at. Ezzel egy csapásra az 1985-ös év legsikeresebb filmje lett.

A Universal is boldog volt, mert rögvest a harmadik legsikeresebb addigi produkciója lett - az első kettő az E.T. és a Cápa volt. Egészen 1993-ig nem is előzte meg egy film se, akkor is Spielberg Jurassic Parkja kellett hozzá. Az azóta eltelt harminc év alatt is mindössze a tizenkilencedik helyre szorult vissza. Idén például a listába verekedte magát a Halálos Iramban 7, és a Jurassic World, amely jelenleg a Universal valaha elkészített legsikeresebb filmje (WTF?). Szóval a Vissza a jövőbe nem csak siker lett, de egy Mega-Hit, ami után kérdés nem merült fel azzal kapcsolatban, hogy Zemeckisnek van-e létjogosultsága a filmszakmában.

A színészek megdicsőültek, és hirtelen keresetté váltak, Fox karrierje itt indult csak be igazán. Wilson pedig egy idő után rászokott, hogy rögtön a fanok kezébe nyom egy képeslapot ha megrohamozták, mert erre időspórolás végett felfirkantotta a leggyakoribb kérdésekre a választ. A filmet négy Oscar díjra jelölték, legjobb forgatókönyv, legjobb betétdal, legjobb hangkeverés, és legjobb hangvágás kategóriákban, de csak ez utóbbit kapta meg. Kicsit érthetetlen, hogy pont a maszkokat hagyták ki, sőt akár egy legjobb mellékszereplőt is kaphatott volna Lloyd. Ezen kívül kapott egy Hugo és egy Saturn díjat, valamint szinte minden kategóriában jelölték BAFTA és Golden Globe-ra is.

A filmet saját bevallása szerint Fox egyetlen gyermeke se nézte meg, Crispin Glover mindössze egyetlen egyszer tekintette meg a bemutató után, Lloyd viszont minden egyes alkalommal ott ragad előtte, amikor épp adja a tévé. Amikor kiderült, hogy Ronald Reagen-ről elsütnek egy poént, a Fehér Ház azonnal bekérette a forgatókönyvet, hogy ellenőrizzék benne maradhat e. Reagannek viszont annyira tetszett hogy azt üzente vissza, bármit is vegyenek ki a filmből, ennek maradnia kell. Ha valaki nem tudná az egykori elnök színészként kezdte pályafutását, amikor Marty megérkezik 1955-be a mozi éppen a Cattle Queen of Montana westernt játssza, ahol Barbara Stanwyck oldalán domborított.

De persze az igazi poén az, amikor Doki leripacsozza - de persze csak a szinkronban, az angol eredetiben, csak meglepődik, hogy egy színészből elnök lett -, aztán felsorolja a korszak pár ismertebb személyiségét; Jane Wyman Reagen első felesége, Jerry Lewis a korszak legnagyobb komikusa volt, Jack Benny szerepeiben pedig mindig zsugori alakokat formált meg, ami Dopki agyában predesztinálta őt a pénzügyminiszteri tisztségre. Reagen amikor végül megnézte a filmet, visszatekertette a jelenetet a gépésszel, annyira tetszett neki. Sőt, amikor 1986-ban újraválasztották még idézett is a filmből, beépítette szövegébe az "Ahová megyünk, ott nincs szükség utakra." mondatot.

Minthogy a filmet előbb mutatták be mint amikor az események játszódnak, 1985. október 26-án rengeteg rajongó összegyűlt a Puenta Hills Mall parkolójában, hogy megnézzék feltűnik e Marty a DeLoreannal. Sajnos nem történt semmi - elképzelhető, hogy ha manapság készülne a film, képesek lettek volna a készítők odamenni egy geg erejéig. A Whittier Középiskola 2010-ben egy plakettel köszönte meg Bob Galenek, hogy a film sikere öregbítette az intézmény hírnevét, emiatt táblát is helyeztek el az iskola falán, hogy a diákok láthassák, itt forgatták a filmet.

Gyakran felmerül a filmmel kapcsolatban, hogy pofátlan módon rengeteg terméket jelenít meg. Ennek a legnagyobb győztese egyértelműen a Pepsi. Azonban Zemeckis elmondása szerint ezek hozzátartoznak az életünkhöz, és ezek segítségével az időutazást autentikusabbá tudták tenni, hiszen a Pepsi logója rengeteget változott a köztes harminc évben, míg a Coca Coláé nem igazán. A Texaco feltöltőállomásra is azért esett a választás, mert annak a kinézete sokkal többet változott mint a Shellé, amit eredetileg akartak.

Ezzel én is egyetértek, és a filmben nem is zavar hogy lépten nyomon valami márkát láthatunk, mert ebben a filmben ennek funkciója is van. Pl. amikor Marty kér egy diétás Pepsit, amit majd csak a hatvanas években fejleszt ki a cég. A dologhoz hozzátartozik, hogy ekkoriban Foxnak szerződése is volt a Pepsivel, hogy azt reklámozza, nyilván meggyőzhette Zemeckist, hogy a Pepsit minél többször tegyék be a filmbe - leszámítva a Lou kávézójában történő beszélgetést, összesen kilencszer bukkan fel a Pepsi valamilyen formában a film során, azaz átlag tíz percenként legalább egyszer bekerül a tudatalattinkba.

De ott a jelenet amit sose értettem, amikor nem tudja kinyitni az üdítős üveget. Hát ott lecsavarozni próbálja a kupakot, amivel én először 2000 után valamikor találkoztam, de az USA-ban már 1961-től bevezették, és értelemszerűen 1955-ben még nem tudja lecsavarozni a kupakot. Marty Nike cipőt hord 1985-ben - egyébként Doki lábán is az van - de a cég 1964-ig nem is létezik, ezért 1955-ben - nehogy zavar keletkezzen a tér-idő kontinuumban - Marty egy pár Converse-re cseréli a csukáit - a csöves Red lábán is az van 1985-ben, jól ment ezeknek a csöviknek az USA-ban harminc éve. Biff a film végén Adidas melegítőbe csicskáskodik, Marty alsógatyája pedig Calvin Klein - amit még be is építenek a forgatókönyvbe -, és a franciáknál Pierre Cardinra, a spanyoloknál meg Levi Straussra változtatták.

Marty három technológiai kütyüt visz vissza a múltba, egy JVC GR-C1-es videokamerát, egy Aiwa MK-PO2 MKII walkmant, amibe AGFA kazettát tesz, valamint egy Casio CA-50-est, ami az egyik első digitális karóra, amibe számológépet is építettek - telefonáláskor ez kezd pittyegni. A film eleji furgont vezető csávó - a film kaszkadőr koordinátora - sapkáján a hazánkban kérészéletűnek bizonyult - Mountain Dew felirat virít, Marty bátyja a Burger Kingben dolgozik, Martyt egy Panasonic rádió ébreszti, Einsteint Kal Kan kutyakaját kap, az anyuka Lorraine Popov vodkába fojtja bánatát, a család többi tagja pedig Miller és Bud Light sört vedel. Az egyik marketinges arról is meggyőzte Zemeckist, hogy a Kaliforniai Mazsolát is reklámozzák, mert az E.T. is milyen jó reklámot csapott a Reese's Pieces-nek, de Zemeckis szerint egy tál mazsola a Tengermélyi Varázs bálban úgy nézett volna ki mint egy tál piszok, úgyhogy a végén arra a padra festették fel, amin a csöves bácsi alukál. Ezen aztán persze megsértődött a reklámot kérő fél, és vissza is kérte, majd kapta a reklámért fizetett ötezer dollárt. Zemeckis elhatározta a jövőben csak bartelles szerződést köt a reklámok miatt - vagyis a Texaco adja például a ruhákat, eszközöket, biztosítja a helyszínt stb. - és nem pénzt.

A tévében sugárzott verzióban, amikor Doki arról beszél, hogy Líbiai terroristákról lopta a plutóniumot, egy alternatív szinkront adtak le, amiből kivették a származásukat. Apropó, ők is Volkswagen T2-es kisbusszal jönnek - ami egyébként csak elsőre tűnik viccesnek, valójában tényleg szerették, átlagos kinézete miatt, és mert több helyről is tüzet tudtak nyitni -, és AK-47-essel lövöldöznek, bár nem tudom ez utóbbi reklámnak számít e? Hasonlóan az alternatív, tompított szinkront adták le a film végi lezárásnál is, ahol az eredetiben Marty kiejti az asshole szót, amikor afelől érdeklődik, idióták lesznek a jövőben? Szimplán idiótákra cserélték, az már mehetett nyugodtan. Aztán ott van a hőn áhított Toyota 4x4-es terepjáró, ami miatt az európai kritikusok meg is jegyezték, hogy a film arra tanít, az anyagi javak jelentik a boldogságot - miközben ezt egyetlen amerikai kritikus sem hozta fel.

Amikor 1986-ban a filmet kiadták VHS-en beillesztettek egy Folytatása következik feliratot, hiszen mindenki azt akarta Zemeckis folytassa a kalandot, aminek egy poén erejéig akaratlanul meg is ágyaztak. De amikor 2002-ben kiadták DVD-n ezt eltüntették, és azóta sehol nem látható - a tévében azonban mai napig így vetítik. Szerencsére Zemeckis nem hisz a rendezői verziókban, így a filmnek nincs ötvenféle változata. Azt vallja nem véletlenül lett ez olyan amilyen 1985-ben, és pont ezért lett siker, ha változtatna rajta, azzal azt ismerné el, hogy nem bízik magában. A film így tökéletes, illetve, amik tökéletlenek benne azok is csak azt bizonyítják, emberek készítették, mert ha túlságosan tökéletes lenne a végén az Isten még megorrolna rájuk.

A jogok szerencsére Zemeckisnél, és Galenél vannak, és mindketten úgy vallják, hogy dacára a rengeteg megkeresésnek, a filmből, - legalábbis míg ők élnek - soha nem fog készülni sem folytatás, és pláne nem remake, vagy a mostanában olyan divatos reboot,  mert mindent elmeséltek a három résszel, amit szerettek volna. Ezt egyedül Lloyd sajnálja a legjobban, aki mindig is szeretett volna egy negyedik részt, ahol az ősi Rómába jutnak el, bár nem tudom ezt mégis hogy képzelte el.

6. A DVD kiadásról -

Egyre kevesebb értelmét látom, hogy kitérjek a DVD szekcióra, mert egész egyszerűen rohadt gyorsan eljárt felette az idő. 2002-ben adták ki, de alig öt évvel később bejött a Blu-ray, a nagyfelbontás, és a mai monitorokon már elég pocsékul néz ki az egykor szépen hasító DVD. A filmet 2010-ben a 25. évforduló alkalmából újították fel csak, amit nálunk már ki se adtak, csak Blu-rayben. A napokban pedig megjelenik ez a lenti csoda, a 30. évforduló alkalmából, ha elég nagy fan vagy, és van már egy DeLoreanod, akkor beépítheted az ülés mögé a Fluxuskondenzátort is.

Ennek megfelelően az itthoni DVD kiadás megegyezik a 2002-es külföldivel, és amiért mégis szeretnék róla ejteni pár szót, az azért van, mert az egyik legjobb kiadvány, ami megfordult a kezeim közt. Először is, MINDEN extra magyar feliratot is kapott, fordítási hibával nem találkoztam, és ahhoz képest, hogy egyetlen korong az egész rengeteg mindent rázsúfoltak, vagyis vagy emiatt lett a kép szemcsés, vagy pedig itt valóban kihasználták a DVD 9 nyújtotta helyet.

Külön külön ki sem adták, csak egyben az egész trilógiát, három korong, egységes - eredeti - borító, a szitázás nekem mondjuk nem tetszik, mert ilyen kékes-ezüstös akármi az egész, én egy szép szagos, színesnek jobban örültem volna. Már csak a slimtokos verziót tudtam beszerezni, nem a digipakkot, amit szét lehet hajtani. A hang 5.1-ben és DTS-ben is ott figyel a lemezen eredeti verzióban, valamint kapunk magyar hangot is szintén 5.1-ben. A képarány 1.85:1-es, és mindenhez angol, magyar, cseh, román, török görög és arab felirat is dukál. A menü nem rossz, a filmből kivágott jelenetek elevenednek meg miközben kalandozunk a korongon, és húsz jelenet közül is választhatunk.

Extrák tekintetében el leszünk látva. Először is kapunk egy negyedórás werkfilmet, amiben leginkább az lesz a jó, hogy nagyokat lehet röhögni hogy néztek ki ezek az emberek 1985-ben. Spielberg például katasztrófa a hajával, meg a napszemüvegével. Ekkor még mindenki úgy nyilatkozik, hogy nem is tudja, a film siker lesz e, csak bizakodik benne. Aztán egy másik werkfilmet is kapunk szintén negyedórában, amit már kifejezetten a DVD kiadványhoz készítettek 2002-ben, A Trilógia készítése címmel.

Megnézhetjük azt a nyolc percet, amit kivágtak a filmből, tanulságos lesz, valamint egy közel három perces Outtakes marháskodást, amikor pl. a stáb megviccelte Foxot, és a parkolós részben a víz helyett tényleg whiskeyt tettek az üvegbe, és naná, hogy mindenki be volt avatva, csak Fox nem. Egy két perces felvételt az elkészült öreg maszkokról, Lloyd, Thompson és Wilson közreműködésével. Két jelenet összehasonlító storyboardját, egyik a gördeszkás üldözés, másik pedig a toronyórás jelenet. Tonnányi korabeli fényképet, valamint az eredeti trailert.

Aztán kapunk egy beszélgetést Zemeckissel és Gale-el, az egykori egyetemükön, amit jobb híján bevágtak a film alá audiokommentárnak, és bár nagyon jó, meg informatív, de ez nem audiokommentár, aminek van funkciója, történetesen, hogy akkor beszéljenek egy egy jelenet hátteréről, elkészítéséről, amikor azt épp látjuk is. Itt random jönnek a storyk, és sajnos egy félórával kevesebb ideig tart mint maga a film. Összességében az jött le nekem a beszélgetésből, hogy Gale sokkal jobb arc, mint Zemeckis. Utóbbi hebrencs, meg benne van a zabszem a seggében, emlékezetes, amikor azon siránkozik, manapság már nem lehet tesztvetítéseket tartani, mert az internet miatt egy órán belül kikerülne egy felvétel.

Úgyhogy ennél jobban járunk ha bekapcsoljuk a Trivia Tracket, ami nekem a legjobban tetszett a DVD-ről, olyasmikre hívta fel a figyelem, amik felett simán elsiklottam eddig - mert ugye beszippant  film, és nem azt nézem melyik sarokban mi található. Az egyetlen baj vele, hogy nagyon hamar eltűnik, mert ezerrel nyomatja az infót, így mindig le kellett állítsam a filmet, hogy elolvassam az érdekességeket, és így a két órás filmből öt órás lett. Viszont ez is magyar, nem is emlékszem mikor találkoztam olyasmivel, hogy lefordítják a Trivia Tracket, ami inkább Blu-rayen terjedt el. A 25. évfordulóra kiadott DVD-n már helyet kapott egy normális kommentár is Gale-el, valamint egy hosszabb werk, amit idén egy újabb werkkel egészítettek ki. Igazából erről a filmről már sokkal több mindent nem lehet elmondani.

Viszont amiért fekete pont jár, de kurva nagy, az az eredeti szinkron teljes hiánya. Az eredeti verziót 1987-ben készítették, és nagyszerű volt. A film nem volt sem vágott, sem kibővített, hogy bármi is indokolja egy újraszinkron létjogosultságát, erre sikerült egy közel tökéletes kiadványra rábaszni ezt az új lelketlen szart, amihez lehet visszahívták Rajhona Ádámot, Rudolf Pétert, és Götz Annát csak közben eltelt húsz kibaszott év, ami alatt hallhatóan megöregedett a hangjuk. Rajhonáé túlságosan reszelős lett, Rudolfé meg markánsabb, hát közel az ötvenhez miért is gondolta bárki, hogy képes lesz egy húsz évest szinkronizálni? Persze akkoriban a MOKÉP ült a jogokon, a Universal pedig nem engedett a minőségből - bár ha mondjuk egy ügyes marketinges, aki tud is angolul tárgyalni meggyőzte volna őket, hogy a magyarok ötször többet vesznek a kiadványból, mert SZERETIK az eredeti szinkront, akkor belemennek, de tuti meg se próbáltak tárgyalni. 

Nem is az öregedés a legnagyobb gond, hanem, ahogy játszanak. Rajhona totál fáradt, és öblösen szól, Rudolf meg olyan modoros, hogy Krisztus a kereszten majd megbocsát neki. Lehet annak nem tűnik fel, aki ezzel látja elsőre, de ha összehasonlítja a kettőt, két perc alatt kiütköznek a különbségek. És persze minden más szereplő új hangot kapott, pláne, hogy azóta jó páran meg is haltak az eredeti gárdából. A hab a tortán, hogy még a fordításban is vannak különbségek, és bizony nem válik az előnyére. Például már az első jelenet, amikor Marty szétcseszi az erősítőt, Dokit valamiért nem szinkronizálták le a telefonban, lehet úgy voltak vele, jöjjünk rá Marty válaszaiból miket mond - de ennek mi az értelme, hiszen az angol eredetiben lehet hallani a telefonban miket mond... 

Vagy vegyük azt a jelenetet, ami már elsőre is kifogott a lelkes gárdán, de 87-ben ez még elnézendő. Marty megkérdezi amikor Einstein eltűnik a kocsival, hogy "Hol a csudában vannak?" mire Doki azt válaszolja: "A kérdés helyesen: Hol a csudáBAN VANNAK?" Hát ennek sincs sok értelme az biztos, de Rajhona áthelyezte a hangsúlyt a mondat végére és ettől annyira jó a jelenet, hogy mégis működik. Meglehet nem lett volna nehéz lefordítani az angol eredetit, ahol Doki azt mondja eredetileg: "A kérdés helyesen: Nem az, hogy HOL, hanem, hogy Mikor vannak?" Erre az új szinkronban ezt lehet hallani helyette: "De mi a csoda történt?" "Jól mondod, nagyon jól, csoda történt!" Mi a faszom?

Az eredeti verzióban is voltak változtatások, de azok valahogy jobban illettek a film egészébe. Pl. Amikor Marty elkezd kamerázni és egy pillanatra félrenéz a szinkronban Doki rászól: "Ne lazsálj", amikor az eredetiben csak azt mondja "Ezt figyeld". Vagy a beszélgetés Lou kávézójában, ami az eredetiben meglehetősen agresszív volt, és a pultos mindenáron azt bizonygatja Martynak, hogy ha rendel valamit, akkor ki kell fizetnie, a magyar verzióban sokkal inkább értetlenkedés lett a jelenetből, mert nem tudja mit is akar kérni Marty, mert azok az üdítők még nem léteznek. Az eredeti verzióban Marty egy TAB-ot kér, ami a Coca Cola egyik első diétás üdítője volt 1963-ból, és nálunk még most se ismerik, nem hogy a rendszerváltás előtt. Ennek ellenére a jelenet jó lett, és a poén megmaradt

De mit is túráztatom itt magam, azóta már ezer éve összebarkácsoltam egy házi kiadást, amin Blu-ray minőségű a kép, és rajta van a tökéletes eredeti szinkron is, úgyhogy mindenki bekaphatja. Ráadásul most néztem meg először angolul a filmet, és így is tetszett, szóval, ha csak a második szinkronos verziód van meg, inkább nézd angolul, felirattal, mint ezzel a minősíthetetlen összetákolt akármivel. Szerencsére a Pannóniának és a Corvin mozinak volt esze, és jelenleg az első szinkronnal sugározzák a filmet, - a MOKÉP bedőlése miatt manapság már sokkal könnyebben lehet ezeket a szinkronokat megszerezni  mint tíz-tizenöt éve - menjetek, és nézzétek meg, ha láttátok azért, ha meg nem,akkor meg azért.

Idáig tartott utazásunk, és minthogy jövőhéten Martyéknak valahol fel kell bukkanniuk október 21-én, számíthattok rá, hogy ha máshol nem is, de itt a FilmBookon bizony találkozni fogtok velük. Hiszen... "Ha az ember nagyon akarja, bármit elérhet a világon!"

 Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!