A film megalkotója a nagyszerű, dán direktor, Thomas Vinterberg. Honnan lehet ismerős a név? Ő volt az az alak, aki a Dogma mozgalom legelső filmjét alkotta meg, amely „Születésnap”-ként van feljegyezve a dogma-korszak „nagykönyvében”. Sokan, tévesen azt hiszik, hogy ez a műve is a Dogma mozgalomhoz sorolandó, de aki jobban beleássa magát a témába, megtudhatja, hogy a film a mozgalom legtöbb előírásának nem felel meg és persze nem is akar. Más célból készült: egy olyan problémát és annak minden velejáróját szeretné nekünk prezentálni, amely a legtöbb kulturális rétegben tabu vagy legalábbis kerülendő témának számít. Ez pedig nem más, mint a pedofília. Ez a kérdéskör elég sok kellemetlenséget tud okozni, főleg akkor, ha hasonló eset vagy probléma a mi közvetlen környezetünkben merül fel.

Miért van különösen nehéz helyzetben főhősünk?

Egy óvodás (!) kislány (Klara) vallomása szerint a Mads Mikkelsen által (zseniálisan) játszott Lucas, aki egyébként az óvodájában dolgozó szülő „valamit tett vele”. Azt, hogy pontosan mit gyakorlatilag az ott dolgozó óvónő, szülők és olyan emberek rágják a kislány szájába, akiknek fogalmuk sincsen a valódi tényekről. Erre a vélt igazságra Klara csak félve rábólint. A felnőttek úgy gondolják, hogy vagy kellemetlen beszélni erről a kislánynak, vagy pedig akkora sokként érte a történés, hogy ezért nem akar a témáról hallani. Pedig csak hazudik. Lucas nagyon nehéz és kilátástalan helyzetbe kerül. Szép lassan a hozzá közelebb álló ismerősök és rokonok is elkezdenek elbizonytalanodni és eltávolodni tőle. Ebben a helyzetben Lucas tehetetlen. Akármit is csinál vagy mond, a közvélemény általi álláspontos nem tud változtatni. Fokozatosan tiltják ki a különböző helyekről, ami eddig az életét jelentette. Először eltiltják a kislánytól, majd az óvodából, később még a boltból is. De ami a legnagyobb, hogy ez a viselkedésforma, az utálat kihat a családjára is. És ő tehetetlen…

Attól a ténytől eltekintve, hogy a film egy rendkívül különleges koncepcióval tud előrukkolni, nagyon fontos, hogy az általa felvetett problémát és következményeit hitelesen tudja a nézőnek előadni… Itt nem lesznek olyan pillanatok, amikor a néző a fejét fogja az emberek „nem emberiességétől” vagy kiszámíthatatlan cselekedeteitől. Félelmetesen pontosan van kidolgozva a mindegyik karakter, és ami a legfontosabb, a főhősé is. Könnyedén tudunk azonosulni vele, átérezni a problémáját. Egy időre belekóstolhatunk abba a szörnyű érzésbe, hogy milyen rettenetes dolog is, az, ha valakit megrágalmaznak egy olyan, súlyos dolog miatt, amit nem követett el. A film gyönyörűen felépíti a főszereplő idegállapotnak folyamatos romlását: ellenkezés, tagadás, a vélt igazsággal szembeni küzdés, majd a csendes tűrés és végül a megtörés, amikor elpattan a cérna…

Egy brutális erejű drámáról van szó, amely könyörtelenül, de hitelesen mutat a nézőnek egy olyan problémát, amely problémával más, hollywoodi film garantáltan nem foglalkozik. Egy olyan koncepción alapul, melynek nem lehet feloldás a vége, nem fog a néző megkönnyebbülni.

Nem véletlen az Oscar-jelölés…