„Csináltad már a pajtában?"

Masszív spoilerek következnek, szóval itt hagyja abba mindenki, aki netán nem látta volna a második évadot, és kedves az élete! Egész egyszerűen erről az évadról értelmetlen behatóbb ismeretek nélkül beszélni/írni/olvasni. Szóval aki ajánlót szeretne, vagy ismerkedni, annak ott van az első hat részről írt ismertetőm, ahol általánosságban foglalkozom a sorozattal. Azonban jelen írásban – csakúgy, mint a Breaking Bad második évadjától – egész egyszerűen muszáj leírnom pár húsba vágó csattanót és fordulatot.

Miért? Mert ahogy az AMC másik sorozatában, itt is hasonlóan működik a mechanizmus: az első évad felépíti az alapokat, megágyaz magának a cselekménynek, bemutatja a főbb – jelen esetben életben maradt – karaktereket, a második évad pedig egész egyszerűen elkezdi használni mindezt. És mindezzel a készítők olyan ügyesen zsonglőrködnek, hogy egyhuzamban daráltam le mind a 13 részt, mert izgalmasra sikerült az egész. Úgyhogy félre is teszem a szokásos fanyalgásom, jóformán egyetlenegy dologba tudok igazán csak belekötni – mégpedig, hogy az első évadban bemutatott Atlantát a sutba dobják, és az első részt nem számítva hőseink megérkeznek egy farmra... hogy aztán ott maradjanak az évad végezetéig.

És ezzel pontosan azt veszik ki a sorozatból, amit értékelni lehetett benne. Az apokaliptikusság. Atlanta látképe, ahogy nagysága mellett az ember eltörpül. Persze megértem, nem lehetett könnyű akár pár rész erejéig sem elérni az üresség érzetét, és mindenképpen kellett valami más – olcsóbb – megoldás. De pont egy tanya? És miért ez a tanya maradt érintetlen? Vagy fordítsuk meg. Akkor ezek szerint tanyán jobb a helyzet? Pár rész után ezen túllendülünk, mert mint írtam, majd' minden epizódban kapunk valami baaaaaaazdmeeeeg érzést, és valszeg ez indította be igazán a The Walking Dead szekerét, hiszen az első két rész után máris zöld utat kapott a harmadik évad, mely már tizenhat részesre hízott. A második évad esetében 2011. október 16-tól vetítettek le hét epizódot, majd egy meglehetősen hosszú ünnepi szünet után a maradék hat részt 2012. február 12. és március 18. között adták le. Mindegyik epizód 40 perces, leszámítva az elsőt, mely egyórás – és a Fox ismét kivágott belőle részeket.

Hőseink kezdik megszokni, hogy bizony ez van, zombik lézengenek az országban, és próbálnak erre berendezkedni. Vagyis kaja, lőszer, gyógyszerek és benzin lesz a négy legfontosabb dolog, amire szükségük lesz. Az első részben az országúton tökre örültem neki, hogy nem nyávognak már annyit, hogy te jó isten, mi volt itt, hanem nagyon praktikusan egyből azt nézik, mit hasznosíthatnának. Kivéve Dale-t – az öregember, aki ebben az évadban sikeresen az agyamra ment –, aki már kezdi is a vernyákolást, hogy jaj, az autó hűtője tropára ment, erre odaszólnak neki, hogy ha itt nem talál fogára való hűtőt, akkor sehol. Aztán kényelmesen leszívnak annyi benzint az autókból, amennyi beléjük fér, és nem azon agyalnak, hogy ezt most szabad vagy sem.

Melissa McBride-ról nem sokat beszéltem az előző évad során, mert ott nem alakított főszereplőt. Karaktere most sokkal jobban kiteljesedik. Ő egy annyira elnyomott nő volt a házasságában, hogy még valószínűleg azt a zombit is gyűlölte, aki széttépte soviniszta férjét, de lassan kezdi összeszedni magát. Annyira ő se szimpatikus számomra, de azért sokkal kevésbé irritáló, mint a legtöbb versenyző. Ráadásul van egy lánya, Sophia – az azóta egész korrektül kifejlődött Madison Lintz alakításában –, aki az első részben egy meglehetősen banális eset kapcsán eltűnik, és ezzel biztosítja a sorozat dinamikáját, mert fél évadon keresztül őt keresik. Ráadásul az évad egyik legsokkolóbb/legemlékezetesebb jelentét kapjuk általa. Ahogy utoljára kibotorkál a pajtából, az egész egyszerűen zseniális.

Hiszen totál potyára keresték odakint. Tűvé tettek utána mindent, közben meg ott volt az orruk előtt, és ugye menthetetlen volt, mióta csak nem tudtunk róla. Pedig komolyan elgondolkoztam rajta, hogy valahogy megúszta. Szimpatikus kislány volt, viszont totál hülye, egész egyszerűen nem hiszem el, hogy egy ilyen idős lánygyerek így reagáljon – pláne, hogy állítólag értelmesebbek mint fiúk.

Ezzel megint bevisznek egy gyomrost Ricknek, aki megint azért követett el egy hibát, mert jót akart, és sikerült a leghülyébben megoldania (?) a helyzetet. Egyáltalán nem értem, miért hagyta magára a gyereket – állítólag akkor tudta csak mindkét kóborlót elcsalni???? –, egész egyszerűen nem hiszem el, hogy ezek a tetvek gyorsabbak lennének az embereknél, meg hogy ilyen lélekszakadva kell előlük futkározni. Ez a seriff karakter még idiótább mint volt az első évadban, bár szerencsére azt hagyják a fenébe, hogy reggelente próbálja hívogatni azt az embert... akit az első rész óta soha többé nem látunk. Csak mert megmentette. A felszarvazott férj ráadásul az évad közepén megtudja, hogy lyuksógorok lettek komájával, és az az abszurd helyzet áll elő, hogy egy ideig titkolja a csávó előtt, hogy ő minderről tud.

Ugyanakkor Shane-t kezdtem megkedvelni, mert lehet, előadásmódja olyan, mint egy vaddisznóé, de a radikális elvei inkább olyanok, amelyek segítenék a túlélést, semmint Rick bűbájos mosolya, aki azon kívül, hogy jól tud célozni, nem igazán tesz semmi hasznosat a közösségért. És ugyan, mennyire fontos számára valóban a közösség? Lehet, kizárólag a családjával törődik? No mindegy. Shane több jó fordulatért is felelős az évadban – ha azt vesszük a pajta kinyitása is hozzá köthető – pl, amikor kiderül, hogy megölte Otist. A rend őre beszart. Az egyik legjobb epizód, ahogy leborotválja a hülye haját, előadja, hogyan is menekült meg – kicsit eszembe juttatta a Breaking Badet, ott is külső változással járt a belső torzulás –, aztán az epizód végén megtudjuk, mi is történt valójában.

Halála is meglepett, mert nem gondoltam rá, hogy ilyen hamar kiírják a sorozatból, és nem is igazán értem. Most kezdett igazán beindulni a szerelmi háromszög, de végtére is sokat hiányozni nem fog. Na és akkor Lori. Ez a nő továbbra is borzasztó. Lassan egy szoknyát húzhatna Skylerrel. El is gondolkoztam, hogy egy normális feleségtípust nem tud az AMC prezentálni? Mi a csatorna üzenete ezzel? A feleségek önzők és utálatosak? Le se szarják férjeiket... hát azért ez nem valami szép látásmód, és gyorsan hozzátenném, nem is hiszek benne. Az pedig, hogy ilyeneket mondd: „Irigylem a pragmatizmusodat..." Ki a faszom beszélget így a barátnőjével? Mert ez minden, csak nem életszagú párbeszéd.

Ráadásul totál röhejes, hogy most azzal akarják magyarázni Lori ambivalens viselkedését, hogy mennyire megijedt a világvégétől. Persze érthető, úgy érezte, meghal, és kefélni akart, hopsz, a férje legjobb barátja volt épp kéznél. Rém bugyuta magyarázatot kapunk a sorozattól, hadd ne kajáljam már meg. Elég lett volna valami nagyon is kézzel fogható flashbackben rávilágítani, hogy Rick egyáltalán nem volt olyan jó ember régen, vagy hogy Lori egy nimfomániás büdös ribanc. De az, hogy szereti a férjét, meg meg is csalja... mert félt, szóval sok mindent elhiszek, de ezt azért nem. És ha mindez nem lenne elég, még teherbe is esik... Mi az istennek kell minden sorozatba egy terhes nő? Ennyire érdekli az embereket, hogy egy apokaliptikus világban hogyan tudnak felnevelni egy csecsemőt? Egy gyerek okozta galiba nem elég?

Érdekes kérdéseket vet fel, szó se róla, de nekem ez kicsit sok. Rájöttem, velem van a baj, meg a hozzáállásommal. Ugyanis én élni akarnék. Mindegy, hogy hogyan, de túlélni! Valamiért lennék olyan hülye, és bíznék magamban, hogy ügyes leszek, és elfutok, meg megölök épp elég kóborlót. Itt meg minden második szereplő öngyilkos akar lenni, meg feladja, pedig az esélyeik egyáltalán nem rosszak, tekintve, hogy a szerencsés kevesek közé tartoznak, akiket nem kaptak el, és nem alakultak át. Úgy alhatnak, hogy mindig őrködik valaki, és lehet, vadászni kell a kajára, de nem kell többet adót se fizetni! Egyszer meg majdcsak elfogynak ezek a dögök. Ha meg valaki öngyilkos akar lenni? Hát csinálja.

Andrea karaktere pontosan ilyen. Az évad közepéig agonizál azon, hogy nem halhatott a hugicája után. És, hogy senkinek nincs joga életre kényszeríteni, mert az ő döntése. Komolyan, ebben a sorozatban ilyen fontos drámai kérdések merülnek fel. Oké, kevés az empátiám, hiszen meg kellene értenem, hogy egy rettegés ezeknek az embereknek az élete, és bármelyik napjuk az utolsó lehet. És milyen jövő várhat egy gyerekre, pláne egy meg nem születettre – akinek azt se tudják, ki az apja, khm. De mit csináljak, amikor csak arra tudnék gondolni, hogy minden ingyen van a Tescóban? És minél előbb el kell oda jutni, nehogy megromoljon a sok homár, lazac, kaviár.

Komolyra fordítva a szót, tényleg csak én látom úgy, hogy az emberiség mindig is talpra állt, legyőzött MINDENT amit csak lehetett, mert a legtöbb emberben a TÚLÉLÉS, és nem a kétségbeesés, meg az apátia munkálkodott? Legyőzött pestist, leprát, atombombát, világháborút, holokausztot, és le fogja győzni a zombikat is. Andrea, higgyél nekem! Egy ilyen helyzetben abból kellene építkezni, ami van, nem pedig azért rinyálni, ami nincs. Aztán a csaj egyik jelenetben totál átlendül a ló túloldalára, és már azért kezdenek aggódni érte, mert egy kíméletlen, érzéketlen gyilkológép lesz belőle – aki egyébként van akkora barom, hogy kis híján megölje Darylt. Kár, hogy nem jöttek össze Shane-el hosszú távon, zsák a foltja esete lett volna.

Na jó, nézzünk valakit, aki élvezi az apokalipszist! Daryl, aki továbbra is a sorozat legkúlabb arca – ő benne sincs az eredeti képregényben –, szakadok a beköpésein, ahogy félvállról lövi fejbe a zombikat – Nyughass már! –, és egymaga többet tesz Sophia előkerítéséért, mint a legtöbben. Pedig ő egy akkora rossz fiú, hogy Harley Davidsonon jár kel, amire SS-szimbólumot festettek. Kéne neki adni egy csajt, mert szerintem az ilyen vadorzók nem sokáig bírják alapjáraton nő nélkül. Shane halála után talán Andreát képzelném el mellé a jelenlegi felhozatalból. Nagyon sok jó jelenet köthető hozzá, a legemlékezetesebb egyértelműen, amikor egymaga vergődik a folyóparton, és próbál kimászni a csapdából, ahová került. A képzeletbeli beszélgetése a sokkal fasisztább bátyjával – aki ugyanazt a kék speedet szívja, amit a Breaking Badben gyártanak, kis easter egg – igazi ínyencség.

Az abszolút kedvencem azonban Glenn továbbra is. Kifejezetten vártam az évadban, hogy kamera elé kerüljön. Ő nyögi be a legjobb mondatot: „Srácok... ööö... az a helyzet, hogy kóborlók vannak a pajtában, és Lori terhes." Még mindig nagyon szerethető a karaktere, egyáltalán nem túl sok. De a legjobb dolog, hogy még be is csajozik, és egyértelműen a legjobb nőt dugja a sorozatban, akit az elbűvölően szép Lauren Cohan alakít. Éljen soká az ifjú pár! Csak nehogy emiatt beszürküljenek. Van kémia közöttük, tetszett, ahogy egymásra talált ez a két ember az őrületben, az a spontaneitás, ahogy egymáséi lettek, egyszerre volt vicces és aranyos. Valami jobb kort idéz fel számomra a kettősük, amikor még az embereknél egy párválasztás egy életre szólt, és nem 4-5 évvel számoltak, hogy a kihűlt kapcsolat után majd öt perc alatt találnak mást. Itt most nem lehet a zombik miatt. Itt meg kell becsülni az ilyen szerelmet, ami egyébként is ritkán adatik meg.

Cohan a farmgazda idősebb lányát játssza, és végre nem egy idegesítő csaj, hanem szerethető, tudja, mit akar, helyén az esze, és a legfontosabb... nem azon rinyál, hogy de jó lenne meghalni. Kerestem, hogy hol láthattam eddig, de sajnos alig szerepelt filmekben, pedig csak hét évvel fiatalabb Jovovichnál, akire kicsit mintha hasonlítana is, de jobb mellei vannak. Remélem, felfedezik, így harminc körül illene, ráadásul Bak lány, úgyhogy hajrá, és sokáig ne egyék meg. Ahogy apja végül elfogadja Glennt... egy ázsiait, akire sokáig ferde szemmel néz, az egy igazán megható és egyben felemelő jelenet is. Azok a szavak, amelyeket Glenn-nek mondd, ahogy átadja egykori örökségét, aranyat érnek, hiszen minden fontos benne foglaltatott.

Az öreg Hershelt alakító Scott Wilson az elején ellenszenves volt, mert egy mogorva – bár furcsa módon segítőkész – állatorvost formál meg, aki nem hajlandó elhinni, hogy a zombik... ööö zombik. Hanem csak betegek, akik meggyógyíthatók, és egy egész rakattal eteti őket a pajtában. Az egyik leggroteszkebb jelenet, amikor pórázon vezetik a frissen fogott példányokat. Komolyan azt hittem, azért gyűjtik őket, mert így a szabadon kóricálók elkerülik a területet, lévén a szag alapján feltételezik, hogy itt elegen vannak. De nem, ez a hülye csak azért gyűjti őket, mert reménykedik a felépülésükben.

Aztán kiderül, hogy totál szerethető öreg, és csak a farmja, meg a családja a fontos neki. És persze kinek lenne hozzá elég bátorsága, hogy lelője a saját feleségét, gyerekét, aki bár átváltozott, de az arca ugyanaz. Hershel kapcsán egy csomó érdekes kérdés is felmerül, merthogy nagyon vallásos, meg kicsit alkoholista is. És ugye, azt hirdeti az utolsó ítélet, hogy járni fognak a holtak... A kocsmai beszélgetése a hitehagyott Rickkel egyszerre megrendítő és hatásos is. Ráadásul nagyon jól egybeforrasztották az élőktől való félelemmel, amit hiányoltam az első évadból, ahol ezt inkább burleszkként oldották meg. Ugye, ott kiderült, hogy valójában mindenki jó arc, csak fél a másiktól. De miért lenne egyértelmű, hogy csak azért, mert a holtak járnak, minden élő összetart, és egyből jó fej lesz. Az élőktől talán még jobban kell félni, mert sokan azt keresik egy apokalipszis során, hogyan árthatnának másoknak, használhatnák ki a jóhiszemű embereket.

Azt hittem, Hershel karakterét hamar lapátra teszik, és hősies halála még kapóra is jött volna, de kellemes meglepetésként ért, hogy az utolsó pillanatban megmentették – ellenben a mostohafiával, aki meglehetősen ostobán halt meg a kis buszban. Wilson sok filmben kapott apróbb szerepeket, ismerős lehet Az utolsó szamurájból vagy éppen A gazdatestből.

No és akkor így a vége felé kanyarodjunk vissza az idióta Dale-hez! Ehhez az okoskodó, hülye, vén, faszhoz. Én igen remélem, hogy amennyiben zombiinvázió lesz, az ilyen elvakult, humanista, liberális idióták fognak először megdögleni. Annyira meggyűlöltem ezt az embert, hogy igazi örömet nyújtott számomra, amikor felfalták az évad végén. Így húzták ki a beleit a nyitott hasán, ezek a dögök ugyanis leginkább a hasba szeretik belefúrni a kis kacsójukat, és kiemelni pár belet. Tudom, miért csinálják ennyit... látványos, de csöppet túlhasznált.

A legutóbb még nem piszkálta a csőrömet az öreg ennyire, de amit ezúttal lerendezett, az minősíthetetlen. A folytonos akadékoskodása, a demokratikus, etikus elvek szajkózása, mintha nem egy olyan világban élne, ahol zombik eszik az emberi agyakat, beleket. És még sértve érzi magát, amikor a szereplők sorra elküldik a picsába az elvei miatt. Mi jogon viszi el a fegyvereket? Mi alapján jött rá, hogy Otist Shane ölte meg? Akit nyilvánvalóan azért utál, mert Andrea megkedvelte... de ezt még magának se vallaná be. És még sorolhatnám. Aztán, amikor szembesülnie kell vele, hogy ezek az apró cseprő dolgok, csak őt érdeklik, de a többieket nem – Daryl a képébe vágja, hogy ő is tudja, megölte Otist, de nem érdekli –, teljesen begolyózik.

A nagy tanács, amit rendeznek, mindennek a teteje, ahogy a világ összeomlásáról beszél, meg hogy lealjasulnak állattá, mert ki akarnak végezni egy kívülállót... aki veszélyt jelent az egész csapatra. És hogy ez mennyire nem helyes. Legszívesebben megmondtam volna az öregnek, hogy álljon már üresbe, nem tudom, hány éves, de ha holnap megerőszakolják a zombik, biztos több jó évre emlékezhet vissza, mint bárki a többiek közül, úgyhogy könnyen papol a demokratikus elvekről. Igaz, az egész galibát okozó gyerek is Rick miatt került a farmra, és ezt az ügyet is Shane oldotta meg... a maga módján. De félre gond, Dale-t kibelezték, hála a jó istennek, a magyar szinkron miatt pedig kapunk egy poént is: Dale-után.

Rick fia sokat nem csinál az évad során, mint haldoklik, és amikor életben van, hát igyekszik minden erejével azon lenni, hogy ellenszenvessé váljon. Tiszteletlen az apjával, utálatos az anyjával, nem fogad szót, és állandóan megy a saját hülye feje után. Ha ezt így folytatja... de hát eddig se volt nagy kedvenc. És akkor zárjuk a szereplőket az egyetlen fekával. Nem is értem ezt a sorozatot, hogyhogy nem szerepeltet több négert? Georgia a negyedik állam, ahol a népesség arányát nézve a legtöbb fekete lakik. Ez rasszista hozzáállás, csúnya AMC! De jó, itt van nekünk mutatóba T-Dog – miért nincs neki normális neve? –, aki az első évadban többet szerepelt, mint itt. Azt hittem, fognak vele kezdeni valamit... tévedtem. Halál semmilyen karaktert kapott ő is, úgyhogy IronE Singleton igazából megszívta.

A zombik még mindig lenyűgözőek és egyediek. Tényleg nincs két egyforma, ráadásul olvastam olyat is, hogy az AMC hirdetést adott fel olyan embereknek, akiknek egy vagy akár több végtagját is amputálták, hogy élethű zombikká alakítsák át őket. Bizonyos jeleneteket pedig utólag CGI-vel korrigáltak, ahol a zombik lélegzete látszódott a hideg időjárás miatt. Szerencsére ebben az évadban már kapunk valami magyarázatfélét is a zombiinvázióra, miszerint mindenki fertőzött. Akár megharapja egy zombi, akár nem, feltámad, hacsak nem lövik szét az agyát. Alszik a banda, az öreg Dale kap egy szívinfarktust, mert Andreára gondolt, álmában meghal, és egy óra múlva feltámad... Csinos.

Frank Darabontot még az előkészületek alatt kirúgták, így ő már csak executive produceri minőségben tűnt fel, és az irányítást ebben az évadban átadták Glen Mazzarának. Darabontról először azt írták, önként távozott – mert képtelen volt alkalmazkodni a tévésorozatok által diktált szoros tempóhoz –, aztán kiderült, az AMC azért rúgta ki, mert csökkentették a költségeket. Mégis, mit gondoltatok, miért egy farmon játszódik az egész? Mindez 2011 nyarán történt, az is szerepet játszhatott benne, hogy Darabont előtte fél évvel szélnek eresztette ez összes írót – köztük Mazzarát –, és elhatározása szerint a teljes második évadot szabadúszókkal akarta íratni. Pletykák szerint még Stephen King neve is felmerült mint lehetséges szerző.

Az AMC később mindenkit újra visszavett, és átadta a gyeplőt a kezelhetőbb Mazzarának. Fogalmam sincs, mit gondoljak erről. Lehet, megint működött a kreativitás, és a kevés pénzt izgalommal és akcióval, meg jó sok erdővel kompenzálták. De egyértelműen jobbak ezek a részek, mint az első évad, Darabont ide vagy oda. A képregénytől való látványos eltérések engem nem zavarnak; Shane-t sokkal előbb megölik, és valójában sosem jutott el a farmra, ráadásul Carl tette, míg Rick később a zombi Shane-t ölte meg. Sophia nem veszett el, és Dale is jóval később lehelte ki... gyalázatos lelkét.

Zárszóként megjegyezném, hogy a sorozat zenei világa továbbra is rettenetesen sivár, pedig nyilván lehetne egy csomó country nótát, dzsesszt, bluest, dixielandet elsütni, vagy a Georgia államra jellemzőbb dallamokat beleszőni a zombiirtás hátterébe, de egyelőre ennek se híre, se hamva. Mindenesetre ezután sokkal nagyobb vehemenciával vetettem bele magam a harmadik évadba, ami már azért is sokkal jobb kell, hogy legyen... mert céltalan... akarom mondani Dale-talan ;)

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!