“Ó Alan, csodálatos háborúnk lesz együtt!”

Hallottatok már geek II. Világháborús filmről? Nem sokról mi?! Akkor tessék. Bemutatom nektek a Kódjátszmát: A történelem szó szerinti legeslegelső informatikai szupercsapatát.

Ez egy igaz történet, életrajzi film formájában, aminek középpontjában a zseni, kissé antiszociális Alan Turing áll. Ő szereli össze azt a batár nagy kódoló gépet, ami segíthet feltörni azokat a náci katyvasz jeleket, amikben mellesleg minden információ megtalálható az esetleges támadásokról. Persze Turingnak ehhez szüksége van egy csapatra, akik nagyjából az overly manly man nőcsábász (Matthew Good)tól a beépített orosz ügynökig (ohhóó igen az is van, nagyon érdekes kis csapat!) utálják, viselkedése miatt. Egészen Joan Clarke (Keira Knightley) felbukkanásáig. Turing bizalmasa és legjobb barátja ez a lány, aki hihetetlen szeretettel fordul felé, amilyennel talán még senki sem. Annyi bátorítást, megértést és buzdítást kap tőle (na de nem olyan nyálas módon ám, valami oly tündérit képzeljetek), hogy majdnem leolvadtam a székről. Nálam ez a női mellékszereplő karakter az egyik legkedvesebbé nőtte ki magát a film ideje alatt. Ja és mellesleg ő is a csapatban van szóval adunk egy ökölkocit a genderequalitynek is!

Megmagyarázom nektek Alan miért ilyen fura! Képzeljétek el, hogy összegyúrjuk Sherlock Holmest Sheldon Cooperrel. Vagyis felsőbbrendű, lenéző, fűszerezve kiállhatatlan természettel, aki a szarkazmus és a vicc fogalmát nem ismeri, csak úgy mint az elfogadott társadalmi konvenciókét. De ezek ellenére szerethető karakter, bár meg merem kockáztatni, hogy Clarke-os párbeszédek sokat segítenek ezen. Benedict Cumberbatch amúgy még másmilyen hangszínen is beszél a filmben, sejtetve, hogy karaktere meleg. Ha bárki elolvasott bármilyen ajánlót, vagy utána kutatott, tudhatja, hogy akkoriban büntették a homoszexualitást Nagy Britanniában. Az illetőnek vagy börtönbe kellett mennie, vagy hormonkezelésnek alávetnie magát.

A hormonkezelés alatt pedig ne arra gondoljatok, hogy olyan boostereket kellett szednie mint a bodybuildereknek, hanem konkrétan a hormonkezelésbe betegedett bele. Alan a két éves hormonkezelés közben feladta, és véget vetett életének. Korának egyik legnagyobb zsenije lehetett volna, a számítógép elődjének feltalálója. Említenem sem kell, hogy azért beszélek erről mert ennyire érzekelhető volt a filmben.

Ó és persze ez nem minden. Mondtam már, hogy az “imitációs játék” szuper titkos küldetés volt? Szinte senki nem tudott róla 50 évig, csak az a hat ember  és egy magasrangú MI6 ügynök (Mark Strong) (játssza, akinek érdemes figyelni a nagyon jó szövegeire!!). Nem csak az egy mindfuck, hogy Turing munkásságát semmilyen módon nem ismerték el, cserébe megbüntették közerkölcssértésért, hanem az is, hogy fél évszázadig titok volt, és alig páran tudták kb. 14 millió ember kinek, és minek köszönheti az életét. Persze érthető, hogy taktikailag ez volt a legjobb húzás, de akkor is nehezemre esik elképzelni ötven évnyi titoktartást.

A norvég rendező, Morten Tyldum szerintem ügyesen vitte vászonra ezt a történetet, még Alan gyerekkoráig is visszamentünk, hogy megértsük őt, bár a kölyökszínész nekem nem volt szimpi de rajta kívül igazán senkibe nem lehet belekötni színészi játéka miatt.

A trailert bárhol megnézhetitek, én inkább azt mutatom meg nektek amikor egy riporter az imitation game szójátékot kihasználva arra kérte Cumberbatchet, hogy utánozzon hírességeket!