A Gunman olyan mint egy szörnyű álom. Amíg tart rossz érzés kerülget, de ahogy felébredsz - behelyettesítendő: elhagyod a mozitermet - már azt se tudod miről szólt. Bár inkább semmilyen álom, mert egy totál semmilyen, átlagos, hétköznapi filmről beszélünk, ami megkockáztatom, ha a 80-as években lát napvilágot akkor se lett volna siker, így viszont mindenki kérdőjelként meredezhet, hogy mégis mi a fészkes fenét akartak/vártak ezzel/ettől a készítők?

Pedig a film számomra totál jól kezdődött - kis háttér információ: utálom Sean Penn-t, és akkor még nem mondtam semmit, nincs olyan színész aki jelenleg él és mozog, akit nála jobban gyűlölnék. Egyszerűen ellenszenves akárhol felbukkan, ahogy kinéz, amilyen fejeket vág, ahogy gesztikulál, mimikál, beszél, egyszóval egy lapáttal agyonverném ha tudnám, hogy megúszom. És akkor azzal kezdődik a film, hogy Javier Bardem el akarja szedni ettől a gyökértől a nőjét, akit viszont nagyon is bírok. Hát ki ne segítené ezt a latin szeretőt, hogy ettől a köcsög digótól lenyúlja Jasmine Trinca-t? Azok a jelenetek a film elején, ahogy ezek ketten turbékolnak, Bardem meg sóvárogva nézi őket egész jók. Csak az a baj, hogy ezután a film még legalább száztíz percig tart.

A nagy terv a következő, meg kell merényelni Kongó egyik befolyásos államférfiját, merthogy Bardem és Penn lenn dolgoznak fekete Afrikában látszólag jófiúként, de néha elvégeznek egy két piszkos melót, különben nem jutna kenyér az asztalra. Csakhogy egy minisztert likvidálni nekik se olyan könnyű, így miután Penn meghúzta a ravaszt, helikopterre ültetik és el is tűnik a kontinensről nyolc évre. És ez a gonosz terv csak azért, hogy Bardem rányomulhasson és nyolc éven át kefélgethesse Penn nőjét, aki persze nem tud az ex kettős életéről.

Azonban hamarabb utolérik a mesterlövészt minthogy filmet forgassanak az életéből. Így egy szép napon rossz arcú fekák Pennre támadnak, hogy elvarrják a szálakat. Azonban Penn akar lenni az új Liam Neeson és megy és kiírt mindenkit, amíg csak szufla szorult beléje - hogy karakterét jobban elmélyítsék, megfűszerezték egy totál nevetséges betegséggel. Nagyjából ennyi lenne a történet, amiben a legunalmasabbak talán éppen az akciós részek, de nem kell félni nem volt pénz rá, hogy sokat forgassanak belőle, így a film inkább rinyálással telik. Meg olyan baromságokkal, hogy nyolc év után a nagy szerelmes gerlepár rögvest egymásnak esik, a nő persze hozzá ment Bardemhez, de gyerek az nincs, mert az ugye mennyire életszerű. Ahogy az is, hogy egy ilyen bérbe vehető gyilkos ennyire magához köt valakit, akivel bármikor zsarolhatják, és ugye ő is tudja, hogy akármikor fel kell kötnie a nyúlcipőt, és csapot, papot, meg két csöcsöt hátrahagyni.

Az egész történet egy akkora logikátlan faszság, hogy ehhez legalább három forgatókönyvíró kellett - igen, az egyik maga Penn volt. Aztán ott van a színészi játék, illetve nincs itt. Penn egyértelműen beállt abba a sorba, amit Neeson taposott ki - öreg ember nem vén ember -, aztán jött a Jack Reecher, Három nap a halálig, November Man, és most a Gunman. Igaz, ezek a filmek nem nagyon akarják azt szem előtt tartani, hogy azóta Neesonnak se áll ez olyan jól. De félre gond, mert lényeg, hogy lőjünk, csak akkor legalább lőnének. Ehelyett Penn bociszemekkel keresi, kutatja ki is akarja megölni, Bardemnek meg annyira szar szerepet írtak, hogy úgy viselkedik a film második felében mint egy komplett idióta, és mivel karaktere nagyon sok kérdést vetne fel, ezért inkább egy undorítóan gusztustalan - és BALFASZ - írói fogással, gyáván elmenekülnek ezek elől.

Aztán ott van a vágy tárgya, ez a Trinca. Nem csoda, hogy nem hallottad a nevét, nem egy emlékezetes csaj az biztos. Esetében nincs kémia se Bardem, se Penn között, egész egyszerűen nem lehet érteni mit esznek ezen a nőn, hogy egy kontinenst felgyújtanak érte. A motivációi meg egész egyszerűen röhejesek, bár ha jobban belegondolok, csak amolyan "hülyepicsásak". Semmi önállósága, semmi önérzete, büszkesége. Mehet a levesbe! Akiknek jutott pár jó pillanat, az Ray Winstone, és Idris Elba, de ők meg nem szerepelnek annyit, hogy miattuk érdemes legyen kivárni a rengeteg üresjáratot.

Egészen kétségbeejtő, hogy az első, és eredeti Taken rendezője Pierre Morel EZT tudta lepakolni alig hét évvel a nagy előd után. És minthogy az eltelt időben se alkotott semmi emlékezeteset, valószínűleg úgy marad meg az emberiség kollektív tudatában, mint aki egyszer belenyúlt valamibe, és azóta kétségbeesetten próbálja előhalászni a receptet, de azt nem írta le. Szóval nem úgy mint a Gunman, mert ez... ez sehogy nem fog senki tudatában megmaradni.  

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!