2004 környékére már a csapból is mobiltelefon folyt, a Nokia még nem tudja, de az Apple már igen, hogy pár év és totál átveszik a piac irányítását, de addig is nézzük ezt a filmecskét, amiben az igazi főszereplő egy Nokia 6600-as, és bár alig másfél óra, mégis hihetetlenül pörög, és beszippant. Ebben a vonatkozásban hasonlóságokat vélek felfedezni ezen film és a némiképpen szintén ezen témát körbejáró Fülke (2002) között.

A filmet egyébiránt azért néztem meg végre, mert le akartam törölni a vinyóról. Évek óta ott tespedt rajta, de hát az ember a sokadik dzsézönsztethem filmtől már nem igen vár csodákat. Előre untam, ahogy nagy keményen kioszt meg lever mindenkit, történet meg sehol. Szerencsére azonban, ebben a filmben ő inkább afféle másodhegedűs, és leginkább Chris Evans viszi a hátán a filmet, aki tíz éve még épp próbálta megtalálni önmagát ma meg ugye szupersztár. Jó is volt látni tőle valami korai csemegét.

A történet szerint elrabolnak egy nőt - az öregen is szexi Kim Basingert -, nem tudni miért, csak hogy baj lesz ha bizonyos idő elteltével nem működik együtt elrablóival. Egy padlásba zárják, ahol az egyetlen telefont is összetörik. Ennek darabjaiból a nő aztán összerak egy kezdetleges telefonféleséget, amivel felhív egy véletlen számot. Na és ekkor csörren meg Evans mobilja, aki megint egy kigyúrt tahót alakít, és persze ugyan ki hinné el egy téves hívásról, hogy nem ugratás, hanem tényleg valaki nagyon nagy bajban van ott a vonal másik végén? Ki tudja hol?

A film végig fenn tudja tartani az érdeklődést és a feszültséget, ami abból adódik, hogy a két szereplő között a beszélgetés egy pillanatra se szakadjon meg - mint anno a Féktelenülben, ahol meg nem lehetett lassítani -, és az íróknak sikerült is az összes lehetséges kellemetlenséget előrángatni, ami egy ilyen helyzetben előfordulhat, ami aztán extrém megoldásokat kíván. Így fordulhat elő, hogy Evans fegyverrel rabol ki egy mobilüzletet, hogy szerezzen egy megfelelő töltőt - persze kifizeti -, amivel a lemerülést tudja elkerülni. Vagy elcsórja más valaki kocsiját, mert összegerjedt a telefonjával egy másik mobilozó, és nem hallja az elrabolt nő hangját. Esetleg túl távol kerül a száguldás közben a közvetítő antennától, és a kapcsolat végképp megszakad.

Feltűnik még a mindig rosszkedvű William H. Macy, aki egyedüliként komolyan veszi az esetet a rendőrségen és nyomozni kezd a fura ügyben. Jessica Biel, aki Evans nyafogó barátnőjét alakítja, hihetetlenül gyönyörű - persze mivel tíz évvel fiatalabb és veszettül jól néz ki. És akkor hol van mindenki kedvenc kopaszkája, Jason Statham, akivel reklámozták a filmet - ekkoriban az ő neve többet ért mint Evansé? Nos Jasonünk végre egy igazán testhezálló szerepet kapott, mert ő alakítja az emberrablót, aki morcos, köcsög, bunkó, néha beszól kettőt, a végén meg lelövik a gecibe. Ennél nagyobb kihívást jelentő szerepet sosem lett volna szabad rá osztani.

Ugyan az írók szerettek volna valami mondanivalót is beleszőni a filmbe - felelősségvállalás, megkomolyodás, - de a tempó mindent überel és nem kegylemez a nézőnek, aki kétségbeesetten akarja keresni a lyukakat a történeten. Az akció mindenek felett! Szóval ha nem tudod mit nézz ma este, akkor én tudom: a Mobilt. Úgyis egész nap azt bámulod nem?

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!