Amikor anno, Kirsten Dunst-al akarta kiheverni a haver szerelmi bánatát, nem hittem volna, hogy eljön a nap, amikor ő fogja nyelven csókolni Pókembert. De ugyanekkor azt sem hittem volna, hogy meglett harmincasként odáig jut, hogy az összehányt utca kövével próbálja ugyanezt kivitelezni. Lehet szidni a Másnaposokat, mert volt pofája stílust teremteni, és mint ilyen tolakodnak az epigonok a kondérhoz, hátha jut egy zsíros falat. No, a Lánybúcsú tipikusan erre hajaz, annyit változtattak a dolgokon, hogy itt most csajokkal élhetjük át mindezt. És persze szarok a poénok...

A csajos filmekkel, úgy szoktam kiszúrni, hogy viszek magammal egy hölgyeményt, aki jól képviseli majd az ellenkező nem véleményét a filmmel kapcsolatban, amit én úgy sem tudok értékelni, meg helyén kezelni, mert csak egy hülye pasi vagyok, akinek az vicces ha egy pasi nagyot szellent a kamerába, de ha mindezt nő teszi azon felháborodok. Jelentem, ő sem volt a végeredménytől elragadtatva, sőt ahogy néztem, jó páran ki is mentek a teremből, de ez nem mérvadó ugyebár. Vagy mégis?

A történet szerint adva vagyon négy barátnő, akik valójában halálosan gyűlölik egymást de minimum féltékenyek a másikra, szóval úgy viselkednek, ahogy azt a szingli barátnők teszik a forgatókönyvírók szerint. Hogy, hogy nem, a leglúzerebb, legkövérebb - akivel ha valaki barátkozik, csak azért teszi, hogy saját önbecsülésén csiszoljon, legalábbis a film szerint - bejelenti, hogy férjhez megy, ráadásul egy olyan pasihoz, akiért a "jó nők" is epekednek.

Támad tehát a sárga, meg a zöld szemű szörny, de ha már így történt, megpróbálják valahogy kibírni mindezt, és szerveznek egy lánybúcsút dundikának, aki azonban kiosztja az egész bandát, és elmegy szunyálni. Mindezek után a barinők nem átallják eltépni az esküvői ruhát, és igen, kitaláltátok, egy éjszakájuk marad, hogy mindent mégis rendbe hozzanak: ruhát, egymás iránti kapcsolataikat, és saját elkefélt életüket, amihez nagyban hozzájárul, hogy minden csajszinak feltűnik egy potenciális lovag, kinek a múltból, kinek a jelenből. Lényeg, hogy semmin nem fogunk meglepődni, ha kettőnél több filmet láttunk előtte, még akkor se, ha ebből az egyik a Sivatagi Show volt.

De egy ilyen filmnél nem is ezen van a hangsúly, hanem a mondvacsinált problémákon, a film végi morális tanulságon - mindenki bekaphatja, hm, nem is rossz -, az ocsmány beszéden, és a vicces, de többnyire émelyítő, és kínos poénokon. Ezekből van is jó pár, de nem tudom, én komolyan azt hittem Dunst valahogy ennél már jóval többet akar. Lehet egy habkönnyű csajos vígjátékban szeretett volna szerepelni, - de ez már a Szex és New Yorknak se nagyon megy - csak elkövette azt a hibát, hogy nem rúgatta ki Lizzy Caplant, aki játékával lemosott mindenki mást. Pedig Dunst volt a legismertebb név, még úgyis, hogy a film, szuper alacsony áron, mindössze három millerből készült, amiben nyilván a hölgy gázsija is benne foglaltatott. Odakünn aztán akkorát hasalt, hogy még az egyhatodát sem termelte vissza - szeptembertől - és ez valszeg nálunk sem fog másképp alakulni.

Ilyen az, ha valaki nagyon meg akarja írni személyes élményeit, ami nyilván csak neki jelentett spirituális utazást - Leslye Headland első rendezése, és forgatókönyve - beletesz mindent ami népszerű, összemixeli, csak épp kifelejti a spirituszt, amitől a Másnaposok valamiért több volt - és nem csupán a hímeknek tetszett!!! -, és amitől még egy olyan film is, mint a Koszorúslányok olümposzi magasságokat kezd hirtelen karcolni.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!