A most következőkben exkluzív interjút olvashattok Kertész P. Balázzsal/Ambrose Montanussal, aki többek között Krisztofóró kalandjaiért is felelősségre vonható. Ambrose rendkívül sokoldalú lény, igazi modernkori polihisztor: író, zenész, műfordító, világutazó, kalandor. Így utólag azt mondom kész csoda, hogy összefutottunk az internet sztrádáin. Az alábbiakban elsősorban Krisztofóróról faggattam, de természetesen emellett sok minden egyéb dolog is felmerült, minthogy mennyire jó az idő Cipruson, és, hogyan és miért vált ő Ambrose-zá.

Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést, hogy válaszolsz néhány kérdésre. Az interneten szörfölve úgy vettem észre legtöbbjük sokakban felmerült, akik szerették a sorozatot, karaktereket, történeteket.

Örülök hogy tetszett, nem dolgoztam hiába. Én köszönöm az ismertetőt. Ugyan régi az írás, de csak mostanában hívták fel rá a figyelmemet. Jól esett. És köszi az alaposságot is, az őseredeti könyvecske felfedezését.

Arra kérlek mesélj magadról kicsit, ki vagy, honnét jöttél?

Én egy UFO vagyok. Ami azt jelenti, jelenleg web developerként tevékenykedem Kis-Ázsiában. Ez egész pontosan Limassolt jelenti Cipruson. Négy éve élek itt, te jó ég! Leragadtam itt, úgy látszik. Olyan mint egy örökkévalóság. Egész jó hely, az időjárás feltétlenül, végül is van itt egy tenger. Nagyon szép, időnként meg nagyon szórakoztató, szerencsére.

Jó messzire keveredtél.

Megfordultam itt ott, a világban. 1954-ben születtem Budapesten, majd rövid ideig jött Ausztrália, Bangkok, aztán 90-ben visszajöttem az országba, és leköltöztem vidékre, Badacsonyba, 99-ben Szombathelyre, és 2011 óta Cipruson élek.

Az ember általában nem úgy születik, hogy ő bizony író lesz, mikor jött az első gondolat, hogy a fejedben lévő történeteket papírra vesd?

Eredetileg programozónak tanultam, de aztán mindenféle mást csináltam csak azt nem. Többek között építkezésen is dolgoztam, zenéltem, szerkesztettem, és mellette írni kezdtem mesekönyveket, színdarabot, képregényt, rádiós játékot. Tinédzser koromban megjelentem irodalmi lapokban, pl. Páskándi Géza rovatában a Kortársnál. Aztán 1984-ben a Móra kiadta Az égszínkék vándormanó című mesémet. Innentől kezdve jó darabig minden évben írtam valamit, és az legtöbbször bekerült a Móra valamelyik sorozatába. A Pufi, a háziszellem 85-ben jelent meg. A Különös mendemondák Hallgatag Erikről című novellagyűjteményem 1986-ban, a Delfin sorozatban. A Berzenke és a Csepürágók pedig 87-ben.

Mennyiben volt másabb tíz-húsz éve írni?

A Hallgatag Erik 60.000-es példányszámban jelent meg. De a legnagyobb különbség, hogy a honorjából el voltam pár hónapig. A színdarabokéból viszont nem. Kr. u. (Krisztofóró után - a szerk.) és Ausztrália előtt bedolgoztam a Pannon kiadónak, szerkesztettem mindenfélét, meg ha támadt valami üres felület valahol, akkor írtam bele.

Fordítóként is dolgoztál 1994-től, lényegében míg Ciprusra ki nem mentél. 

Miután külföldön kikalandoztam magam írtam két színdarabot. A Münchhausen, az űrbáró című opust szerte az országban játszotta a tatabányai Jászai Mari színpad társulata, - Éless Béla, Szokol Páter, Simorjay Emese - Laár András zenéjével benne (bemutató 1994. november 11. - a szerk.). Nagyon elégedett voltam, végül is volt két színdarabom a deszkákra állítva és közönségnek eljátszva. De iszonyat keveset kaptam érte, kompenzálásképpen még a dramaturg is én lehettem. Na azokból a jogdíjakból jöttem rá hogy ebből megélni nem fogok, talán a csekély piaci igény miatt. Viszont kiderült hogy angol szövegek értelmes magyarra átültetésére annál nagyobb a piaci igény. Az akkor jelentős Magyar Könyvklubhoz betérve egykori Mórás főszerkesztőmbe ütköztem, aki, láss csodát, ott is főszerkesztett. Innentől kezdve eszméletlen sokat fordítottam különböző kiadóknak; Kalligram, Lap-ics, Vince, Helikon, Akadémiai, Édesvíz, tuti száz fölött, és nem novellácskákat. Volt köztük fantasy, (Magic the Gathering - a szerk.) - ezoterikus, UFO-s, japán kultúráról szóló könyv, Ed McBain krimi, Michael Chricton...

Teljesen véletlenül akadtam a Krisztofóró és a Gőzlovag című füzetecskére. Azt hittem eleve gyurmasorozatnak készült.

Na igen, a gőzlovagos füzetke előbb jelent meg, hogy bármiféle TV sorozatról szó esett volna. 1986-ban jött ki a Csiperke sorozatban szintén a Móránál. Mivel lényegében egy nyolc lapos füzetkéről van szó, tűzőkapoccsal egybefűzve, ezt "csak" 8800 példányszámban adták ki.

Csak az első rész jelent meg nyomtatásban. Tervezted a többi kiadását is?

Nem, mindig másban gondolkodtam. 89-ben például előállítottunk egy nagyon mulatságos kis könyvecskét Dargay Attilával, a címe Jambus és Marcipán. A szöveg tőlem származik, bár az elejére Attila odaöntött egy bevezetést az egyik karakter – a kis sárkány – születéséről, amitől én a kezdetektől fogva húzódoztam. Kérdeztem tőle: de Attila, miért olyan fontos ez? Hát mert azok a rajzok már készen vannak – felelte nagyon racionálisan.

Ez nekem nagyon ismerős. Csak nem ez volt az alapja a Sárkány és Papucsnak, az is Dargay?

Oda dalszöveget írtam Mikó Istvánnal. Az Kr. u. egyben készült, de akkor már nem voltam az országban.

Honnan jött az elképzelés, hogy Krisztofóró történetei jó alapot szolgáltathatnának egy televíziós sorozatnak?

A 80-as évek vége felé, a Pannónia filmstúdióban, ahol akkoriban elég sok időt töltöttem, levetítették Nagy Gyula diplomafilmjét, ezzel a rítussal aztán menthetetlenül animációs rendezővé emelkedett. Ahogy egy Unicum mellett mondta kedvenc tartózkodási helyemen, az intézmény büféjében, na most rendező lett, de ugyan mit fog rendezni? Hiszen ez az épületegyüttes tele van rendezőkkel, és sokuknak ugyancsak nincs mit rendezniük… Társaságunk harmadik tagja, Hankiss Elemér, aki a dramaturgiai tanács tagjaként volt jelen az eseményen, felhívta a figyelmét, hogy az asztalnál történetesen ül egy író, akivel közösen talán elő tudna állni valamivel.

Ha az információim helyesek az első tizenhárom részt te írtad, vagy csak a karakterek származnak tőled?

Azt kell mondjam helyesek az információid. Előálltunk az ötlettel, a szokásos menetrend szerint - szinopszis, sorozatterv, vázlatok stb. -, majd amikor a tévétől megérkezett a tényleges megrendelés, megírtam az első évad tizenhárom forgatókönyvét.

Miért éppen Krisztofóró? Honnan jött ez a név, honnét az ötlet? Ez a kérdés rendre felmerül az interneten, és a névválasztás az egyik legnehezebb, ami egy írónál felmerülhet.

Miért éppen Krisztofórónak hívják? Leginkább, mert így neveztem el. Valószínűleg mivel ez a név már annyira rettenetesen súlyos egy ilyen karakternek, mint a mi lovagunk, hogy nem csoda ha csetlik-botlik alatta. Aztán elmúlt egy-két évtized, és egy másik országban az történt, hogy egy Fülöp-szigetek-i leány betolta a házba, ahol laktunk, a gondjaira bízott kisdedet, én meg igyekeztem normális társasági embernek mutatkozni - UFO-nak az egyáltalán nem olyan könnyű -, és jobb híján megkérdeztem hogy hívják a zsenge úriembert, mire a filippina rávágta hogy „Hrisztoforosz”. Nahát, mondtam, persze senki nem értette, ugyan mitől olyan nahát, hiszen errefelé lépten-nyomon Hrisztoforoszokba lehet botlani - és Leonidaszokba, meg Arisztotelészekbe, de az nem tartozik szorosan ide -, azóta már én is hozzászoktam. Amúgy görög származású, Krisztushordozót jelent, szó szerint.

Miért Henry de Libe néven szerepelsz a stáblistában, amikor a nyomtatott verzióban még ott a saját neved? Emiatt sokáig tévúton jártam, hogy az ötlet nem magyar, hanem francia. Emlékeztetett a humor ugyanis a La Fontaine meséi című rajzfilmsorozatra, amely viszont valóban koprodukcióban készült.

Szerzői név. A története hosszú és banális. Röviden, ezekhez a lovagokhoz egy francia szerző jobban illett.

Ahogy olvastam a történetet, pár mondatot leszámítva szinte egy az egyben bekerült a történet a gyurmafilmbe. Mennyire vontak be az animációs sorozat készítésébe?

Semennyire. De nem is tartottam rá igényt. Na meg a stúdióvezető sem. Ráadásul Gyulának ez volt az első munkája, és neki is voltak ötletei. Miért zargatott volna, ha éppen úgy hozza a sors, valamin módosítani kell, vagy változtatni? Na meg megtalálni se volt könnyű akkoriban. Eleve basszgitároztam, emiatt mindig mozgásban voltam, és főleg sokat éjszakáztam.

Miért nem vettél részt a másik két évadban? Azt nem gondolnám, hogy kifogytál az ötleteidből. Időhiány, esetleg… kreatív nézeteltérés az oka, vagy csak már nem érdekelt?

Közben történt egy csomó minden, például szétesett a stúdió az addig ismert formájában - na nem az épület maga -, költözködtem szerte mindenfelé, Meg amúgy is úgy voltam vele; megírtam. Innentől miért dumáljak bele egy másik szakember munkájába? A megvalósításban ő az aki hozzá tud tenni. Legalábbis ez volna az eszményi, úgy általában.

Miért lett vége a sorozatnak? Noha viszonylag sok részt – 40 – megért, lényegében mai napig ez az egyik utolsó teljesen magyarok által készített animációs sorozat.

Fogalmazhatunk úgyis, hogy outsider voltam/vagyok, nincs ezzel semmi baj. De pontosan ezek miatt fogalmam sincs. Ha évek elteltével Gyulának nem sikerült volna rám találnia, arról sem értesülök, hogy közben született több évad is - azok már az ő tollából.

Magát a sorozatot láttad egyben, hogy milyen lett, amikor kijött?

Nem. Pár éve néztem meg belőlük a YouTubeon néhányat.

Ez érdekes, miért nem?

Én íróként megtettem, amit megtehettem, onnantól a teremtmény éli az önálló életét, ideértve a megvalósítás formáját és az utóéletét is. Számomra inkább találkozni érdekes vele, ha így szembejön, most épp a te ismertetőd képében.

Miért nem jelent meg ez eddig DVD-n? Ki ül a jogokon, ami miatt ez nem történt meg, holott lényegében minden animációs mesénk megjelent már? Ez pedig még az MTV mesetárba sem került bele!

Kívülállóságom révén fogalmam sincs mikor, kik, miért, illetve miért nem forgalmazták ilyen, vagy amolyan módon.

Az interneten láttam, hogy mostanában Ambrose Montanus néven írsz. Honnan ez az új név? Szereted Ambrose Biercet?

Te vagy az első aki ráérzett. De annyira nem új. Elsősorban mert voltam olyan élethelyzetben, hogy ki kellett eszelnem magyarul nem beszélőknek egy értelmezhető és megjegyezhető nevet. Henry de Libe jó ideje nem vagyok már, az utóbbi húsz évben Ambrose Montanus néven írok. Az Egykor már ezen a néven jelent meg 94-ben a Biográfnál, de a színdarabjaimat is már ezen a néven írtam. Azóta ha megjelenik tőlem bármi az ez alatt a név alatt jelenik meg. A régebbi írásaim e-könyves újrakiadásai szintén. Egyedül az Előre, gonoszok-nál használtam a Kertész Balázs Montanus-t mert az 1985-ös Minervás kiadás is Kertész Balázs Pé névvel jelent meg. Az Egykort különösen ajánlom szíves figyelmébe minden olvasónak. Lényegesen eltér az addigi meséimtől. 

Mit csinálsz mostanság?

1990-től 2008-ig leginkább fordítottam, de néha írtam is. Aztán amikor kiköltöztem egyszer csak programozni kezdtem, túl az ötvenen. Erre mi történt? Meghívtak egy zenekarba basszgitározni. Úgyhogy időnként fényes rendezvényeken fellépünk és játszom a számomra tök ismeretlen görög nótákat. Színtiszta jazz. Bár szerintem részben biodíszletnek használnak, feldobni a zenekar látványát. Legutóbbi koncertünkön mondta nekem a ciprusi elnök: Te vagy a legjobb basszgitáros Cipruson. Mondom neki - Ez a probléma a kis országokkal, hogy ezek szerint itt én vagyok az egyetlen.

Kertész P. Balázs,  Henry de Libe, Ambrose Montanus a FilmBook nevében is köszönöm az interjút.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Amennyiben tetszett az interjú, olvasd el az ismertetőt Krisztofóróról is.