Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Call of Cthulhu - Prisoner of Ice (1995)

2015. november 29. - scal

"There are strange aeons where even death may die..."

26896-prisoner-of-ice-dos-front-cover.jpg

Bruno Bonnellnek volt egy nagy fájdalma. Minden áron Call of Cthulhu játékot akart készíteni. Az Infogrames atyaúristene már ennek szánta az azóta - meglehetősen kalandos, de minden szégyenfoltja ellenére is figyelemre méltó - önálló sorozattá evalválódott Alone in the Dark-ot is. De persze a Chaosium szóba se állt velük. Ha valaki azonban tüzetesen megnézi a játékban található háttereket, környezetet, elég hamar fellelheti az elidegeníthetetlen jegyeket, amik a lovecrafti hagyományokra mutatnak. Kb. ordítva. De semmi cicó, ha nincs jogdíj, akkor az max egy nem hivatalos Cthulhu játék. Azért ne sajnáljuk Bonnellt. Nagy igyekezetében csupán a túlélő horror műfaját alkotta meg, amit később olyan "csekély" nevek öregbítettek mint a Silent Hill, vagy a Resident Evil.

Bonnell azonban továbbra sem volt elégedett. Őneki Cthulhu játék kellett, ha beledöglik is. Az Infogrames-ről még nem sokat beszéltem, egyik kedvenc francia kiadóm volt. 1983-ban alapították Párizsban, majd amikor átköltöztek Villeurbanne-be logójuknak egy jópofa armadillot - tatu - választottak. Bonnell elmondása szerint azért, mert ez az állat - ahogy ő fogalmazott: a dinoszaurusz - mindent túlélt. Ha valaki nem tudná a tatuk még a paleocénban jelentek meg, vajmi keveset változtak, és azóta is vígan elvannak. Nomen est omen, az Infogrames úgy, ahogy tényleg túl is élt mindent, a vég csak nem rég 2009-ben érte utol, de akkor csúnyán.

A 80-as években nagyon sok belga képregény átiratot készítettek, egyik legnagyobb sikerüket a North & South-al érték el, amit talán senkinek se kell bemutatnom, akinek volt Commodore 64-e. A 90-es évekre olyannyira megerősödött a piaci helyzetük, hogy mindig megbízható minőséget tudtak szállítani. Ők adták ki a legutóbb tárgyalt Outcastot is. Egyszóval az ember tudta, hogy ha egy általuk kiadott - és pláne ha eszkábált - játékot kezd el, mindig valami különleges, és frankó élményt kap. Szellemi örökösüknek az Ubisoftot tekintem.

Infogrames_Logo_1996-2000.svg.png

Bonnell azonban mohó lett, és 1996-ban elhatározta, hogy kiterjeszti az Infogramest, így szisztematikusan kezdett fejlesztőket és kisebb kiadókat felvásárolni. Angliában az Oceant és a Gremlin Interactive-ot. Ausztráliában az OziSoftot, Amerikában pedig a Shiny-t, a GT. és Hasbro Interactive-ot. Ez utóbbival be akartak szállni a handheld piacra. Persze érthető, hogy Bonnell addig akarta zabálni a kishalakat amíg voltak - ekkoriban szépen lassan a többi kiadó is kezdett hízni, ami mára elvezetett ahhoz a sajnálatos helyzethez, hogy kb. van hét-nyolc nagy kiadó oszt szevasz.

2003-ban nevet változtattak Atarira - úgy vélték így az eladások megugranak majd, hiszen az Atari az USA-ban ismert brandnek számított -, de épp az ellenkezőjét érték el. Ezzel egy időben sorozatosan jöttek a bukások. A Shiny totál meghülyült - olyan jó játékokat gyártottak mint az MDK, Messiah, vagy a Sacrifice -, de a Mátrix branddel nem tudtak mit kezdeni. Mind az Enter the Matrix, mind pedig - a jócskán megkésett - Path of Neo irtózatos bukást hozott - tegyük hozzá abszolút megérdemelten. A kreativitás távozott a csapatból és megalapították a Planet Moon Studiost, hogy olyan remek játékokat készítsenek mint a Giants, vagy az Armed & Dangerous. A GT-hez tartozó Legend Entertainment szintén leszerepelt minden idők egyik legjobb FPS játékának folytatásával, az Unreal 2-vel.

Az adósság egyre nőtt, a kapitány pedig elsőként, 2007-ben hagyta el a hajót. Bonnell 24 év után távozott az Infogrames (Atari)-től. A hír hatására még aznap ugyanennyi %-ot estek a cég részvényei a tőzsdén. Ezután ahogy mondani szokták elkezdték árulni a családi ezüstöt, és igyekeztek úgy profithoz jutni, hogy villámgyors leépítésekbe és brandek kiárusításába kezdtek. Végül 2009-ben az európai részleget felvásárolták a japánok (Namco-Bandai), az amerikai részleg még 2013-ig kihúzta, jelenleg épp a csődeljárás zajlik ellenük. De ez az Infogrames már régen nem az, ami a fénykorban, húsz éve, amikor még valóban szívvel, lélekkel készítettek játékokat, mint ezt a remekbe szabott kis horror kalandot.

25066_boxshot_1.jpg

Bármennyire is hihetetlen, mind a mai napig összesen négy Call of Cthulhu játék létezik. A PoI volt a második, és az Infogrames utolsó együttműködése a Chaosiummal. Az első Alone in the Dark 1992-es, és mivel az jött, látott és meggyőzte a Chaosiumot, hogy talán mégis érdemes tárgyalásba kezdeni a franciákkal, így 1993-ban Infogramesék végre valódi Cthulhu játékot kotyvaszthattak Shadow of the Comet címmel. Ahogy azt legutóbb elbeszéltem, ez a legvérfagyasztóbb sprite alapú Point&Click cucc mind a mai napig - és minthogy ilyeneket már nem gyártanak, ezt a titulust valszeg nem is veszélyezteti semmi. A játék Lovecraft egyik legismertebb - és legjobb - történetének, az Árnyék Innsmouth felett-nek feldolgozása.

A Prisoner of Ice pedig - bár elsőre nem látszik - de ennek a játéknak a folytatása. Csak technikailag sokkal jobb. Windows 95-ön is - csak és kizárólag ablakban - futó grafikával, valódi, és midi zenével, remek történettel, csavarokkal, viszonylag rövid játékidővel, és letisztult kezelőfelülettel. Sajnos a mosdatás közben a horrorisztikus hangulatot kiöntötték a fürdővízzel együtt. De ez legyen a legkisebb gond. A játékkal a PC Guru mellékleteként találkoztam, és azért vetettem rá magam, mert kevés legális játékot lehetett beszerezni akkoriban, olcsón. Az újságok többször is nehezményezték, hogy a melléklet miatt vásárolják őket, és ezt inkább a cikkek miatt tegyék... de hát most minek hazudjak, mindenki a játék miatt vette ezeket a lapokat.

Aki nem ismeri a Cthulhu mítoszt, röviden arról szól, hogy az emberek előtt már éltek emberi ésszel felfoghatatlan lények, akik uralták e Földet. Szerencsére legyőzték őket és jelenleg a mélyben szunnyadva várnak a nagy visszatérésre. Néhány elmebeteg időről időre azonban igyekszik - ki tudja miért, talán mert nem normális - felébreszteni ezeket a lényeket. Közülük a leghatalmasabb Cthulhu, akit ha csak meglátsz megbomlik az agyad, egyébként nagyjából úgy néz ki, mint Davy Jones a Karib-tengerből. A játékok különböző korokban játszódnak, amikor különböző elmebetegek igyekeznek megbolygatni ilyetén módon a világ jelenlegi menetét. Nekünk az lesz a feladatunk, hogy mindezt megakadályozzuk, és lehetőség szerint életben, no meg ép elmeállapottal ússzuk meg a kalandot.

A Shadow of the Comet 1910-ben játszódik, a Prisoner of Ice pedig a második világháború előestéjén, 1937 januárjában veszi kezdetét. Mi Ryan hadnagyot alakítjuk, egy amerikai titkos ügynököt, akit egy angol tengeralattjáróra vezényelnek, hogy figyelemmel kísérje, három titkos láda megszerzését a náciktól. A kaland további erénye, hogy nem elkoptatott helyszíneken játszódik; Antarktisz, Falkland szigetek és Argentína - ez utóbbi ugye náci szimpatizáns ország volt, és Lovecraft szerint Buenos Airesben található a Necronomicon egyik még létező példánya is. A játék nagy hátránya, hogy meglehetősen hamar lelövi a poént, történetesen, hogy mi is található a dobozokban. Ők lesznek a Prisoner of Ice-ok, akiket a nácik csodafegyverként akarnak bevetni, hogy megszerezzék a világuralmat. Szinte minden fejezetben le kell győznünk belőlük legalább egyet.

Az Infogrames sajnos elfelejtette, hogy a a Shadow of the Comet azért volt olyan borzasztóan szívdobogtató, mert csak sejtette a horrort, - minden horror első szabálya - a Prisoner of Ice meg tálcán kínálja. Tessék félj a gagyin animált Alien lighttól. Szerencsétlentől ha tíz éves, esetleg annál fiatalabb vagy még talán fogsz is, ha senki nincs a házban rajtad kívül, és ha minden villanyt lekapcsolsz... esetleg. Az idegesítőbb azonban sokkal inkább az, hogy amikor ki kell őket nyírni az rendre időlimites, bár szerencsére, ilyenkor a játék van olyan jó fej és gyorsan készít egy autosavet. De erre a játékra is elmondható, hogy nem árt sűrűn menteni a meglepetések elkerülése végett.

Kezelőfelülete igen egyszerű. Jobb egérgombbal nézelődünk, bal egérgombbal interakciót kezdeményezhetünk, pl. emberekre kattintva lejönnek bizonyos témák szavai, és akkor beszélgethetünk. Vagy használhatjuk a nem sok tárgyunkat. Nem vagyok teljesen biztos benne, de még az is elképzelhető, hogy ez az első játék, amely ezt a fajta kezelőfelületet bemutatta. A Curse of Monkey Island még 97-ben is három parancsot használt. A Larry 7 1996-ban legördíthető menüvel operált. A Broken Swordban köszön majd vissza ez a bal klikk-jobb klikk felállás, és azt terjeszti el szélesebb körben, de nem tartom kizártnak, hogy az Infogrames a nagy egyszerűsítés közepette, csendben feltalált volna egy forradalmi újítást. Rájuk vallana hogy észre se vették. A párbeszédeknél is témákból válogathatunk - vagyis nem láthatjuk konkrétan mit fog mondani Ryan, csak azt, hogy mivel kapcsolatban, - bár itt még nem ikonok jelzik, csak szavak. Azt is beállíthatjuk, hogy kattintásra, vagy idővel maguktól tűnjenek el a párbeszédeink.

gyongyszemek_tiz_alulertekelt_kalandjatek_5.jpg

Bár a színek erősen pasztellszerűek, a környezet miatt ez sem hiba, 95-ben ez a grafika igenis jónak számított, még ma is elmegy, hiszen grafikus kalandjátékról beszélünk, ami egy új korszak hajnalát jelentette. A 200 háttér mindegyikét kézzel rajzolták, majd egyenként bescannelték. A mozgást mind a negyven karakter esetében motion capture-el rögzítették, ami még úgy is tisztességes mennyiség, hogy némelyikkel csupán pár mondatot válthatunk. Összesen hatvan ember dolgozott a játékon, másfél éven keresztül, hogy ez a 4-5 óra végül megvalósulhasson. Iszonyat rövid játékról beszélünk - a 90-es években pofátlanul rövid volt, ma már csak szimplán rövid. A fülszövegben 70 óra játékidőt hazudnak, ami elképesztően sok lenne, és röhejes, hogy ezt komolyan gondolták, a legnehezebb játékok tiszta ideje se tart eddig! Ha tizenhétszer végigtolod, akkor biztos igaz...

Emiatt a PoI egy interaktív filmre hasonlít, ahol a főbb karakterekről közeliket is rajzoltak, hogy még élethűbbnek érezzük őket. A játék indítása ma már sokkal problémásabb. Régen VGA és SVGA felbontásban is működött, de a két verzió mentései nem kompatibilisek egymással. Az egyik a DOS a másik a Windows verzió számára készült, ez utóbbi csak 640*480-as ablakban hajlandó futni. Ha eredeti CD-d van akkor még egy mp-t se vesz igénybe az install, mert csak a mentések kerülnek a vinyóra. Manapság emiatt a sima DosBoxos alapismeretek mellé kell a CD-s indítás is, ugyanis végig megköveteli a játék, mert minden átvezető animációt onnét játszik be. Szórakoztam vele vagy egy órát mire elindult. Utána már nem volt gond, különösen, hogy kb. négy óra alatt kipörgettem.

Persze elsőre tuti nehezebb, pl. a falklandi bázison senki nem fogja magától megtalálni az orvosi tűt - gratulálok a pixelvadászoknak -, a Buenos Aires-i könyvtár pedig megint képes volt beszopatni, annyira hajtépős a továbbjutás. Komolyan, a tíz leggecibb kalandjátékos átbaszás közt tuti ott lesz a helye. Tanácsom: legyünk éberek, szépen scrollozzuk végig a képernyőket, és tudjuk azt, hogy az Infogrames nem átallotta telepakolni red herringekkel a stuffot, vagyis nem kell mindent használnunk. Van ami csak azért van ott, hogy Ryan mondjon róla valamit, meg hogy mi azt higgyük, az a kulcs a megoldáshoz.

26897-prisoner-of-ice-dos-back-cover.jpg

Akkor mégis mi a jó ebben a játékban? Hát az elképesztően faszán megírt története! Igazából ha keresni kéne valami lovecrafti alapvetést, akkor Az őrület hegyei-t említeném, de ez kimerül az antarktiszi helyszínben. A történetért - ami nyomokban azért tartalmaz egy kis Terminátort is - teljes mértékben az Infogrames felel, amiben jó pár csavart fogunk találni, legkirályabb az időutazás behozása, aminek kapcsán a jövőbe is ellátogathatunk, - bár igazán kihasználhatták volna ezt kicsit jobban - a fagyasztó pedig pályázhat egy all-time cool fegyver címre is.

Igazából ennél többet mondani róla vétek lenne, mert ahogy haladunk előre a játékban, úgy bontakozik ki előttünk ez a misztikus történet, aminek a végén hihetetlen jól összeáll a kirakós minden eleme. Pár karakter visszatér a Shadow of the Cometból, de ha nem játszottunk azzal a játékkal, akkor is érteni fogunk mindent. Sőt, egy helyen még mag a mester - H. P. Lovecraft - is feltűnik egy cameo szerep erejéig. Ez egyike lesz a rengeteg átvezető animációnak, amiből nagyon sokat kapunk majd. Kicsit divatjamúltak mára, de akkoriban ezekért őrjöngtek a népek, és jó ha egy játékban egy vagy maximum kettő szerepelt, nem tíz-húsz. Ez mind erősíti a történetiséget. Sőt a készítők még kétféle befejezést is applikáltak a játékba - bár ez egyrészt irtó felesleges, másrészt nem is sikerült a legjobban megoldaniuk. Amikor véget ér a játék simán kiválasztjuk melyiket akarjuk megnézni... - WTF????

Ennél is durvább, hogy a történetet három képregénnyel is megfejelték a későbbiekben, ahol a játékban szereplő karaktereknek írtak spin-off történetet, hogy jobban elmélyítsék a hátterüket. Ezek, Sears, Jorgé, a Buenos Aires-i könyvtár vezetője, valamint a norvég felfedezők. Sajnos a képregények csak francia nyelven jelentek meg, fordításukat nem találtam. Valamint még regényeket is írtak a teljesség kedvéért. A játék kiadásakor, egy hetes vakációt lehetett nyerni az Antarktiszra, - már ezért megértre beszerválni a cuccost. Mindezt az Infogrames kísérletnek szánta...

4839-prisoner-of-ice-dos-screenshot-captain-sears-your-superior-officer.gif

A játék zenéje olyan amilyen, a szinkron nem rossz, engem kicsit idegesített, hogy egy színész mennyi karakternek adja a hangját, de hát a 90-es években annak is örülni kellett, ha egy játék egyáltalán KAPOTT szinkront. Kis érdekesség, hogy 97-ben Sega Saturnra, és PlayStationra is portolták, és vagy a CD pörgése vagy valami más megváltoztatta a hangok mélységét, így olyan érzésünk lehet mintha két teljesen különböző szinkronnal játszanánk. Mondjuk frankón vannak olyan karakterek, akiknek totál más a hangjuk, szóval ezt nem egészen értem. Az Infogrames ezúttal is kedveskedett egy kis extrával, a játék víz alatti örökmozgó logóját beállíthattuk képernyőkímélőnek is akár.

A furcsaságok, és pár pixelvadászat ellenére a Prisoner of Ice mindenképpen egy olyan játék, amit szívesen ajánlok kezdő kalandoroknak. A logikus feladványok és a letisztult kezelőfelület miatt ideális választás egy kis agytornára, akár nyelvtanuláshoz, akár a műfajjal való ismerkedéshez, akár pedig ahhoz, hogy ízelítőt kapjunk a lovecrafti hangulatból.

Ui: a játék 2015. júliusától elérhető a GoG kínálatában is, november 5.-étől pedig már a Steam szelekciójába is bekerült, így az indítás minden bizonnyal kevésbé macerás mint ha a régi verzióba próbálsz életet lehelni, így én ezeket ajánlom.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Nincs még eleged Cthulhu hívásából? Olvass tovább!

Call of Cthulhu - Shadow of the Comet (1993)

Necronomicon - The Dawning of Darkness (2001)

Call of Cthulhu - Dark Corners of the Earth (2006)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lazók György · http://filmekapolcrol.blog.hu/ 2014.10.02. 14:55:41

Ezek a klikelős kalandjátékok kimaradtak ifjúkori játékoséveimből a nyelvi akadályok okán, de maga a stílus mindig szimpatikus volt. A játék pl. nem jutott el hozzám, de az 576-ban többször is elolvastam a King-féle Halálos árnyék végigjátszását.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.02. 15:45:41

@Lazók György: én szerintem azért kaptam rá, mert KALAND JÁTÉK - csak a kockázat hiányzott a végéről

aztán mire rájöttem hogy ezek kicsit másról szólnak, addigra már totál beleszerettem ebbe a nem erőszakos játékstílusba

hát én is eléggé hadilábon álltam angollal, de miután kiszótáraztam a Broken Swordot, a Fate of Atlantist, és a Monkey island 2-őt ez szignifikánsan javult, olyannyira hogy még egy fordítóversenyt is megnyertem a suliban az angoltanárnőm meg el volt ájulva

most betettem a játék CD-jét és két perc után install nélkül elindult, csak a kutyának van kedve ma már egy 640*480-as ablakban játszani, meg azt is észrevettem, hogy a CD-n keletkezett egy szép nagy repedés :D

szal volt értelme újra végignyomni ezt a stuffot, mert a CD-n nem lehet a CD zenét beállítani, lehet restricted volt a bundle verzió miatt??? és először most a CD zenét egy Dos-os verzióban hallottam, ami azért egy fokkal jobb mint a Midi ami bár ne is lenne

erről a Stephen Kingesről most hallottam először, mondjuk alapban nem vagyok egy nagy King fan, a filmfeldolgozások egy életre elvették a kedvem tőle, napokban merült fel bennem, hogy lehet valamit mégis el kéne olvassak tőle

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.02. 16:16:18

@Santino89: egy buzi drogos, úgyhogy nem olvasok tőle semmit :D

lehet amúgy ez a játék irányította a figyelmem Lovecraftre is már nem mondom meg

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.02. 16:23:09

@scal: aszittem inkább azért nem, mert félsz tőle :D

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.02. 16:37:09

@Santino89: viccet félretéve lehet pont a filmadaptációival kezdem majd... de olyan kurva vastag könyveket írt, hogy faszom...

könyveken nem szoktam félni, szal nem hinném, hogy félnék rajta

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.02. 16:47:43

@scal: vannak rövidebb könyvei is, Menekülő ember, Holtsáv... nem muszáj rögtön az Azzal kezdeni

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.02. 17:01:06

@Santino89: az a baj, hogy a Langolierek is, azon totál látszik, hogy nem azért szar mert film, ugyanez a duma duma lesz a könyvben is, és nekem nem ez kellett volna attól a filmtől :D hogy hallom hogy valahol csámcsognak a szar CGI szörnyek :D

Verghaust 2014.10.04. 02:54:45

Lovecraft jstekok kozul szerintem meg megemlitendo a Call of cthulhu: dark corners of the earth. Egy fps jatek ami a Shadow over Innsmouth tortenetet dolgozza fol, fps jellegu de kifejezetten survival horrorkent indul, majd kesobb lazabb lesz kicsit. Nekem nagyon hozta a Lovecrafti univerzumot amit sztem eleg jol ismerek, reven hulyere olvastam a Kornya Zsolt fele fotditasokat.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2014.10.04. 05:29:54

@Verghaust: oda is eljutunk szép lassan, mind a négy CoC játékról írni fogok

remélem most az ötödik amit hegesztenek nagyon jó lesz, ez a Dark Corners valami eszméletlen jó volt, az a menekülés a hotelból, valósággal megelevenedtek a novella lapjai, nagyon kevés játékon borzongtam még ennyire

de hogy a vége felé mennyi bug maradt benne, sürgősen ki kellene javítani valakinek mondjuk GoG-ban reménykedek mert a Steam füle botját se mozdította, kiadta ugyanolyan pocsék verzióban sajnos

én annyira nem vagyok elszállva a Kornya-féle fordításoktól, nekem a Bihari is jó, a Dunwich-ot Gáspár készítette és az is nagyon jó, sőt hallottam már olyan pletykákat is, hogy Kornya szeretett hozzá irogatni

az viszont elidegeníthetetlen érdeme hogy segített letisztázni valójában mit is írt a mester és mit az epigonok az ő neve alatt