Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hakkapelle! A 2. Világháborús finn honvédő harcok - I. rész. Talvisota (Téli háború 1989)

2016. január 24. - Oldfan

Hadd kezdjem rendhagyó módon ezt az ismertetőt, némi személyes emlékek felidézésével. A címben szereplő furcsa szóval még tizenévesként találkoztam először, az Izvesztyija Kupa jégkorong közvetítések során. Akkoriban még a Szovjetunió csapata vitte a prímet a legendás Mihajlov, Petrov, Harlamov csatár trió vezetésével, miközben a kapujukat az ugyancsak nagyra tartott Vlagyiszlav Tretyjak őrizte a góltól. Akkoriban a hidegháború jegét a elsősorban a szovjet-kanadai jégkorong meccsek olvasztgatták a nagyközönség örömére, mely előzőleg korántsem volt elkényeztetve ilyen közvetítésekkel. Melléjük zárkóztak a szintén kiváló csehszlovákok és svédek. A „négy nagy” közé csak elvétve tudott más beférkőzni, de például az amerikaiak és a finnek szorgalmasan igyekeztek borsot törni az orruk alá. Kapanen, Nokelainen és Selänne, azon finn nevek, amik mára jól csengenek a koronghajszolást kedvelők körében, időben még távol vannak. Ekkortájt a finnek szívós csapatnak számítanak, de technikailag még nem értek fel a legjobbakhoz. Tudván ezt, a sokütközéses, test-test elleni csatározás taktikáját vetik be, bodicsekekkel igyekezve szétrombolni az ellenfél játékát. Ez a harcmodor érthetően felpiszkálta az ellenfeleket, így az északiak meccsén mindig számítani lehetett a valami extra csetepatéra. A svédek ellen pláne, mert nincs édesebb a közvetlen szomszéd legyőzésénél. Szóval, egy svéd-finn mérkőzésen gyakorta nem csak az ütők csattogtak, hanem a betüzesedett korongozóknál lekerült a kesztyű és átváltottak ökölvívó meccsbe. Amibe a két csapat tagjai szívesen beszálltak. Ilyen tömegbunyó esetén zengett fel a lelátó finn részéről a „Hakkapelle!” buzdítás. Természetesen jöttek a nézői kérdések, mit kiabálnak. A közvetítők kinyomozták, hogy mit jelent ez a szó. Kiderült, hogy eredetileg a finn könnyűlovasság csatakiáltása volt, és magyarul körülbelül úgy adható vissza, hogy: ”Üsd-vágd!” Esetleg: „Csak a fejét!” Ez volt az első találkozásom vele, és természetesen utána néztem a kialakulásának is. Ahogy mondani szokás, az se kutya. Ám a filmhez igazából nem tartoznak az alább következők, így akinek nincs kedve olvasgatni, minden kockázat nélkül átugorhatja ezt a szakaszt.

Történelmi visszatekintés I.

finnish_light_cavalry.jpgMenjünk hát vissza kissé az időben, egészen az 1600-as évekig. Északi rokonaink ekkor a Svéd Királyságba voltak betagozódva. A svédek egész normálisan álltak hozzá a bekebelezett területeken élőkhöz, nem akarták mindenáron és minden téren elnyomni őket, még kisebb autonómiát is kaptak. (Azért a finneknek nem esett jól az önállóság elvesztése, de ennek részletezésébe most nem mennék bele.) A hódítóknak hamar feltűnt, hogy az „ezer tó országában” ugyan sok halat fogyasztanak, de a népesség korántsem halvérű. Miután a hadseregük állandó emberhiányban szenvedett, külön lovasságot szerveztek finnekből. A „Hakkapeliita” – ez volt a hivatalos nevük – Gusztáv Adolf svéd király és a harminc éves háború idején tett szert igazi hírnévre. Mint azt az első Tulipános Fanfan film bevezetőjéből tudhatjuk, - kellenek a megbízható források, ugye, - a hadakozás lovassági része régen gyakran úri sportnak számított, bár nem teljesen veszélytelennek. Az érintett felek elsősorban pisztolyokkal felfegyverkezve ugrottak neki a másiknak, majd az akkoriban mérsékelten hatékony jószágok egymásra sütögetése és némi pengeváltás után hátat fordítottak egymásnak és biztonságosabb területre vágtattak újratölteni. Ez a taktika időnként veszélyesebb volt a saját gyalogságukra, mint az ellenfélre, mert a magasra tartott orrú lovasok mit sem törődtek a lenézett talpasokkal. Ha rossz helyen álltak, simán átgázoltak rajtuk. A finn könnyűlovasság alaposan beleköpött ebbe a kényelmes szokásba. Eleve praktikumhoz szokott földművesek adták a legénységet, akik új módit hoztak divatba. Kezdték azzal, hogy „szégyent hozva a nevükre,” a könnyű kardokat nehezebb, gyilkos pengékre cserélték, sőt, mellpáncélt öltöttek a csipkegallér helyett. Gyakorta megtették, hogy a pisztolyok kilövése után a lovakat hátrahagyva lepattantak a nyeregből, és vadul nekiestek az ellenség gyalogságának, lehetőleg hátulról, akik a megszokott módon, éppen szemtől szemben rendezték a soros vitás ügyüket a másik féllel. Emiatt kifejezetten udvariatlan fickók hírébe kerültek. A hagyományos portyázó hadviselésben rontották el végképp a renomét. Könyörtelenségük közmondásossá vált, miként az is, hogy ha fordult a hadiszerencse, akkor sem futottak meg, hanem a végsőkig harcoltak. Az északi hadjárataik során imába foglalták a nevüket, úgy, miként egykor a miénket. Igen, „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket” felemlegetéséről van szó, hasonló tartalommal. Ahol megfordultak, kő kövön nem maradt. Még a házak falába ütött vasszögeket is kihúzgálták, igazi északi gondossággal kerülve, hogy veszni hagyjanak bármi hasznosítható holmit. Az oldalt mellékelt kép a hírhedt fekete lobogósok több katonáját mutatja. A hármas számú lovas a tősgyökeres képviselőjük.

Történelmi háttér II.

Északi rokonainknak az őseik harciasságát sikerült átmenteni a későbbiekre. A nagy próbatételük 1939-ben jött el, miután a megkötötték a Molotov-Ribbentrop paktumot. Észtország, Lettország és Litvánia után a Sztálin a finnek is felajánlotta a „segítségnyújtást” és – úgy „mellesleg” – területi igényt jelentettek be a Karéliai-félsziget és a Finn-öböl jelentős részeire. Finnország számára nyilvánvaló volt, hogy az egész állami létük a valódi tét, így aztán elutasították a „nagylelkű” ajánlatot. Sztálin a zsarnokok jól bevált eljárása szerint megszervezett egy provokációt, Zsdanov, a leningrádi párttitkár, a saját csapataikra lövetett szovjet területről, és máris megvolt a háborús ürügy. A szovjet hadvezetés könnyű és gyors győzelemben reménykedett. Elvégre 175 ezer finn katona ellen egymilliós hadsereget küldtek. Tankokban és repülőkben még nagyobb volt a számarányi fölényük. Az északiak lőszerben és felszerelésben sem álltak jól.

Kis kibeszélés: Magyarország a háború kitörése után segíteni próbált a rokonoknak, de a németek megakadályozták, hogy az önkénteseink időben eljussanak a harcok színhelyére. Éppen orroltak ránk, mert nem járultunk hozzá, hogy a németek használhassák a vasútvonalainkat a Lengyelország elleni hadműveletekben. De a finnek szánt felszerelés azért odaért. Így ha a moziban valaki magyar vassisakot lát finn fejen, az nem filmes baklövés, sőt, ellenkezőleg. Illik megemlíteni, hogy rajtunk kívül mások is igyekezetek segíteni, összesen 26 nemzet majdnem 12 ezer önkéntese tette kockára az életét a vörös invázió feltartásában. A fő érdem azért Mannerheim tábornoké, aki finnek nemzeti hőse lett. Az általa kiválóan kialakított vonal, - ami a szovjet propaganda által a nagy veszteségek miatt alaposan feltupírozott erősségűként jelent meg, – és a remek hadi taktika - alaposan meglepte a nagy szomszédot. Vorosilov marsallt hiába figyelmeztették előre a sztálini tisztogatást túlélt, kevesen megmaradt képzett tisztek, hogy óvatos legyen, neki esze ágában sem volt gondos tervet készíteni.(Később a 2. Világháborús filmekből ismert Tyimosenkó vette át a helyét.) Az első világháborúban bevált módszerekkel próbálkozott. Tüzérségi előkészítés után tömegroham. Ehhez jöttek „újdonságként” a tankok és a repülők, de valódi tervezés nélkül. Tekintve a finn hadsereg hivatásos katonáinak csekély létszámát, és azt, hogy fronton elsőként a polgárőrség korántsem a helyzet magaslatán álló tagjai vonultak fel, tulajdonképpen indokoltnak tűnt a vén hadfi nagy mellénye. A finnek nagy szerencséjére sikerült hozzájutniuk a szovjetek megfejtett kódjaihoz, így a csekély létszámú csapataikhoz mindig időben elért a kisegítés a veszélyeztetett szakaszokra. Ám ettől még a kétségbeejtően rossz helyzet vajmi keveset javult, így szükség volt a finn katona elszántságára. Erről az időszakról szól az 1989-ben készült Talvisota (Téli háború) című mozi, amelyhez végül csak eljutott a locsogó cikkíró, aki három filmről tervez írni, a harcok idősorrendjét követve.talvisota_02.png1939 őszén a finn hadsereg mozgósítást rendel el. A bevonulókat gyér ellátás és bizonytalanság várja. Moszkvában még folynak a tárgyalások, de a háború szaga betölti a levegőt. A Hakala fivérek szikár egyszerűséggel búcsúznak a családjuktól, bízva benne, hogy nem kell a puskáikat használni. Ám hamarosan a frontra kerülnek, ahol olyan helyzetek várják őket, amikor minden tudásukra és elszántságukra szükségük lesz, mert amivel szembe kell nézniük, több mint embert próbáló feladat. Az elsöprő túlerő feltartóztatása lehetetlennek látszik. De eljön az a pillanat, amikor a hazaszeretet, az otthon féltése olyan erőt ad, ami tulajdonképp meg sem magyarázható. A finn hadsereg bőven rendelkezik hasonló lelkierővel bíró katonákkal, pedig egyszerű emberek mind. Szükségük is van rá, mert önmagukon kívül csak a csodában bízhatnak az oroszok özönlő tömege, tankjaik és repülőgépeik ellenében. Továbbá a kézben szorított fegyverekben, amelyeket nem hajlandók letenni, hiszen tudják, mi várna a szeretteikre az ország lerohanása esetén.talvisota_01.png

A mozi remek választással a hadüzenet előtti feszült pillanatokkal indít. Anyák búcsúznak a fiaiktól szerelmes lányok a kedvesüktől. A férfiak, ki hetykén, hki részegen, vagy éppen a háború elkerülésében reménykedve érkeznek a seregbe. A polgárháborúban jártakat nem lehet megtéveszteni, tudják, mi a valós helyzet, hivatalos bejelentés sem kell hozzá. Minden hazafias frázis pufogtatása nélkül belepillanthatunk egy, az sorsáért aggódó ország népnek gondolkodás módjába. A film készítői az első perctől kezdve nem fényezik magukat. A bevonulók közt éppúgy akadnak szoknyapecérek, nagyképűek, iszákosok és tudálékosak, mint megbízható, tisztességes és felkészült harcosok. Ott vannak a polgárháború veteránjai, akik igyekeznek felvilágosítani az újoncokat, hogy mire számíthatnak. Az éles bevetésnél úgyis kiderül, kiben mi lakozik. Ez a sokszínű kavalkád, az életből ellesett helyzetek sora teszi érdekessé az amúgy elég hosszúra szabott felvezetést. Kerülik a mű-pátoszt. A tényleges háború érkeztének a híre olyan, amilyen akkor lehetett. Az egyik, szabadságát emiatt elvesztő, lihegve érkező katonától tudjuk meg, nem az állam képviselőitől, akiket egyébként csak emlegetnek, de képre nem kerülnek. A finn nép a hős, nem a vezetői. Nyilvánvaló az alkotói szándék. A szándékosan egyszerű ember- és helyzetábrázolás végig kíséri a mozit, a végére erénnyé válik. A lövészárkok realitása többet mond el a hősiesség mibenlétéről, mint azt a gomolygó tömjénfüst tenné. Jó az alapfelállás, mivel nincs olyan ország, amely a történelme során ne nézett volna szembe lehengerlőnek látszó túlerővel, így a világ minden részén könnyen befogadható a helyzet néző részére.talvisota_03.pngUgyanakkor nem szűkölködünk a nagy formátumú mozikhoz létszükségletet jelentő részekben sem. A Talvisota igazi epikus háborús mozi. Pazar fényképezéssel és nagy kiállítással készült. Miután nemzeti ügy volt az elkészítése, számítógép generálta alakok helyett nagy tömegű statisztériát alkalmaztak, ami fölöttébb jól mutat a képen. Kivitelben bármely hollywoodi szuperprodukcióval állja a versenyt. Akkurátusságban fölül is múlja őket, mert gondosan ügyeltek a korhűségre. Tankok, repülők, lőfegyverek és egyenruhák, minden precízen lett összeválogatva, megadva a monumentalitás érzetét, amikor annak eljön az ideje. (Egyébként a fényképezés néha festőien érzékeny, vagy egyenesen intim, máskor grandiózus. A film erősségei közé tartozik. Kari Sohlberg dicsérendő érte.) A csatajelenetek hosszúak, izgalmasak és jó érzékkel adagoltak. A Ryan közlegény partraszállási nyitányát nem óhajtják felülmúlni keménységben, de időnként képileg is az arcunkba nyomják, miszerint a frontvonal durva hely volt. Kerülték az egykori csaták percről-percre, eseményenkénti rekonstruálását, csak az érzetüket akarták visszaadni. Sikerrel elvégezték a feladatot. Viszont, ha kell, kellő időben megszakítják az ütközetek sorát, visszavezetik a nézőt a hátországba vagy a hétköznapi katonai élet pillanataihoz, nehogy csömörünk támadjon a sok lövöldözéstől. A vágyott otthon sem marad ugyanaz a hátországban, mint ami a háború kitörése előtt volt. Szülők előtt kell zárt koporsóval eltitkolni, hogy a szeretett gyermek darabokban tért haza, vagy azt, hogy senki nem tudja él-e vagy meghalt az eltűnt. Netán elkövette a legszégyenletesebb tettet, vagyis dezertált. Nem építgetik tovább a városi legendát, miszerint a finn katonák könnyedén elviselték az oroszok számára is szokatlanul kemény hideget. A csizma mindkét félnél átázik, lefagy az ember orra, ujja vagy egyebe, ha éppen a tábori WC-re kell mennie. A halál pedig nem válogat egyik fél esetében sem.talvisota_04.pngAz ellenség, a szovjetek bemutatására kényesen ügyeltek. Nem akarták a „jó finn kontra gonosz orosz katona” könnyű megoldást kínáló kártyáját kijátszani. Többnyire csak távolról mutatják a hullámokban előhömpölygő csapataikat, akiket minden eszközzel távol akarnak tartani a fehér álcázó ruhát viselő hazaiak. Azon kevesek, akik közelképre kerülnek, a finnekhez hasonlóan megviseltek, borostásak és féltik az életüket. Éppoly ártatlan áldozatai egy hatalmi játszmát vívó diktátornak, mint a meghódítandók. Tulajdonképpen szánandóak, amint a vágóhídra hajtják őket. Maguk is a fronton tanulják a hadakozást, hatalmas árat fizetve életekben a tudásért. Tekintve, hogy mi az alapszituáció, igazán tisztességes képet festenek róluk mindvégig.talvisota_07.pngKülönös színfolt volt számomra a nemiség problémájának ábrázolása. A háborús történetek gyakran, mondhatni szinte kikerülhetetlenül, eljuttatják a hőseiket a bordélyokba vagy az alkalmi prostituáltakhoz. Erről itt szó nincs. A finnek az élet természetes részeként kezelik a problémát, ekként is oldják meg. Az elesett testvér helyét átveszi az életben maradt a földművelésben, a gyermeknevelésben és az özvegy ágyában. Nincs abban semmi kivetnivaló, az ő felfogásuk szerint. Miként abban sem, ha a vasárnapi pihenőjét szántással töltő katona ágybeli jutalomban reménykedik, vagy a távollévő jegyes helyébe a közelben sátorozó, holnap talán a halálba induló újonc kapja a csókot. Az elesetteket pótolni muszáj, az élet élni akar és kész. Egészséges felfogás és a vásznon sem tűnik frivolnak.talvisota_08.pngA kísérőzenében az egyházi zsoltároktól a hazafias nótákon át képre komponált szerzeményekig mindent felvonul. A legjobb bennük, hogy mindig érzik hol a határ. Nincs tele egy Nino Rota vagy Morricone kvalitású szerző fémjelezte, fülből kitörölhetetlen dallamok sorával, de mindenkor stílusos, odaillő a zene. Juha Tikka kiváló munkát végzett, a témához méltó munkát adott ki a kezéből.

A szereplőkről annyit, hogy egyetlen melléfogás sem volt a szereposztásban. Aki jó, az hihetően az, a felfuvalkodott tiszt nem pojáca, a kétbalkezes katona nem csak szerencsétlen ügyetlen. A lányok szépek, a fiúk daliásak, az öregek tapasztalt férfiak benyomását keltik. Rengeteg a fontos és jó karakter, képtelenség volna mindet felsorolni. A Martti Hakalát alakító Taneli Mäkelä-val kivételt teszek, mégiscsak ő a főhős. Rászolgált, hogy megkapta a szerepet.talvisota_05.png

A rendező a dallamos nevű Pekka Parikka, aki a történet megírásából szintén kivette a részét. Biztos kézzel vezényelte le a forgatást. A grandiózus csaták felvételében éppoly otthonosan mozgott, mint a kamara jellegű jelenetekben. Mindenképp méltó módon tisztelgett a honvédő ősei előtt a nagy támadás ötvenedik évfordulójára készült eposszal. Egyedül talán abban hibázott, hogy 20-25 perccel vehette volna rövidebbre a mintegy 3 órás mozit. Aki találkozik vele, azért hívja meg a nagy pohár Finlandia vodkára, megérdemli.

talvisota_06.png

 Történelmi háttér III.

A finn legények derekasan állták a sarat és a havat, de semmit nem értek el. 1940. márciusában Moszkvában megkötik a békét. Finnország a területének kb. 10 százalékáról kénytelen lemondani. Többről, mint amennyit a szovjetek eredetileg akartak. Keseregtek is az északiak, mondván, hogy minden fontos csatát megnyertek, "csak" a háború veszett el. Viszont a gazdaságuk és a hadseregük egyaránt a végkimerülés szélére jutott. Egy újabb szovjet támadást nem mertek megkockáztatni, mert tisztában voltak vele, nem bírnák ki, és a teljes országukat megszállnák. Fogcsikorgatva bár, de aláírták a békekötés dekrétumát. A visszavágás vágya persze égett bennük, és hamarosan módot kaptak rá. De annak filmes feldolgozásáról inkább majd a következő cikkben.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

classy57 2016.01.24. 16:05:54

Jó kis ajánló ...kedvem támadt megnézni . Eddig valahogy kihagytam, pedig a téma nagyon érdekelt valamikor. Köszönöm ! :)
Amugy vigyázat ! Nem összekeverendő az ugyanezzel a cimmel 2008-ban készült holland filmmel. www.imdb.com/title/tt0795441/

Egy kis érdekesség : a téma a játékkészitőket is megihlette . Talvisota: Icy Hell cimmel készitettek 2007-ben egy harci játékot belőle.
www.youtube.com/watch?v=zItHa6dQ6Qo

Oldfan 2016.01.24. 16:17:51

@classy57: Remélem, kiderült az ismertetőből, hogy nem kevertem össze a két filmet...:)
Akkor várlak vissza a mozi megtekintése után egy új kommentárra.

classy57 2016.01.24. 20:18:03

No nem is neked szólt ...hi hi ...csak én mikor beirtam a kersőbe ,ezt dobta , már a dátum sem stimmelt , de láttam én már mindenféle csodát ....Velem pl. az fordult elő , hogy megszereztem egy filmet , és eléggé el nem itélhető módon még el is dicsekedtem vele , igy hármasban ültünk neki hogy megnézzük , feliratos filmről van szó , és csak a 10. perc körül jöttem rá hogy ez a felirat nem az a felirat :D :D júúj de kínos volt ...

luftwaffe44 2016.01.24. 21:54:41

Hakkapelle a címben inkább hakkaa päälle ;)

A cikk kiváló, a film pedig nagy kedvenc, a dvd ott figyel a polcomon.

Oldfan 2016.01.25. 10:01:37

@luftwaffe44: Nos, jó régen, az ált. suliban ilyesmiket tanultam, hogy "vér-veri / vaj-voi / kéz- käsi / hal-kala." A finn szókészletem ezzel ki is merül. Így nem vitatom, bizonnyal helyes az általad megadott írása a kifejezésnek. Olyan "finnesnek" tűnnek...:)
Harci témákkal foglalkozó blogokon találtam meg az általam alkalmazott írásmódot, de ezek szerint azokat sem nyelvészek üzemeltetik. A folytatásokra is marad a cím, mert az egységesebb írásmód segít megtalálni a cikkeket - a félszáz olvasónak. Különben is, az ember ragaszkodjon a tévedéseihez és lehetőleg csináljon erényt belőlük. "Megmagyarázva," miért úgy jó. Ezt minden blogszerző tudja..:)
Örülök, hogy tetszett az ismertető. A mozi ismertsége nő, akadnak már kedvelői a filmnek. Bízom benne, sikerült néhány újat toboroznom.

2016.06.26. 03:20:11

Na, elkezdtem a trilógiát megtekinteni.
Bevallom, nekem kicsit kaotikus volt a film. A finn neveket képtelen voltam megjegyezni, az arcok (főleg már a fronton) mind ugyanolyanok voltak. Néha kicsit gondolkodnom kellett, kiről beszélnek épp.
Amúgy: valóban nagyszabású film, látványos jelenetekkel, szerintem nagyon jól visszaadja a helyzet hangulatát, nyomasztó és reménytelen, igazából akiről azt gondoljuk, hogy fontos szereplő, a következő pillanatban már halott (és nincs patetikus zene bölcs utolsó mondatokkal, egyszerűen jön a halál, és kész). Nagyon jól lejött a fásultság, ahogy az újabb és újabb támadás/visszavonulás után összeszedik a halottakat és a különböző testrészeiket, igyekeznek a sebesülteknek segíteni.
Néhol kicsit azt éreztem, hogy az adott jelent furcsán meg van vágva, hirtelennek tűnt, vagy kicsit gondolkodni kellett rajta, mert egy-két logikai lépés mintha kimaradt volna. Nem tudom, vajon rövidebbre kellett volna-e venni (a nemzetközi forgalmazásba került változat jó két óra hosszúságú), vagy pont az említett jelenetek miatt hosszabbra (a sorozat 4 és fél órás)?
Mindegy is, összességében azt mondom, jó film, nagyon megéri a 3 órát ráfordítani.
És persze nem utolsósorban köszönet a feliratért :-)

Oldfan 2016.06.26. 14:22:12

@Tralfamador75: Örülök, hogy nekiláttál a filmeknek. Gondolom, a nyári hőségben hűsítőnek szántad a mozit....:)
Kaotikus volna? Nem éreztem annak. Az eleje kissé lassú, de könnyen követhető a történet.
Sok a név és megjegyezhetetlenek? Ez mondhatni semmi egy Shaw Brothers darabhoz képest, ahol csakúgy jönnek-mennek és halnak a cifra nevű szereplők....:)
A Talvisota az elmúlt évszázad meghatározó eseménye volt Suomi népe számára. Megadták a méltó kiállítást a filmes változatnak, kellettek a szereplők. Talán jobb lett volna a mi Honfoglalásunk mintájára forgatni, ahol 120 magyar átvergődik a Vereckei-hágón és a hét vezér reménytelenül igyekszik zászlókkal beteríteni a vásznat uraló üres tájat?
Hosszúság: A nemzetközi (vágott) változatot nem láttam, miként a hosszabb sorozatot sem. Úgy gondoltam, a hazai piacra szánt mű lesz a legautentikusabb, a fordítást is ahhoz készítettem, amit szívesen, egyébként.
Hogy valami biztatót írjak a végére: Az "Előőrs" esetében nem lesz gondod néváradattal, mert majdnem kamaradráma a film.

2016.06.26. 22:57:11

@Oldfan: Nem tudom, én elvesztem a nevek, meg az arcok közt (azt még hozzáteszem, hogy nem jó az arcmemóriám :-D )
Oké, persze, egy kínai vagy japán film aztán pláne.
Én ezt nem tekintem a film hátrányának, ez inkább az én fogyatékosságom, szóval ja.
Na, ja, a Honfoglalás... Khm. Szerintem összesen nem volt 120 ember az egész filmben.

Oldfan 2016.06.27. 07:43:43

@Tralfamador75: Ilyen arc- és névmemóriával jobb ha ki sem kezdesz a Trónok harcával. Az néha tényleg maga az őskáosz ebből a szempontból. Pláne amikor egy karakter szerepét átveszi egy másik színész. Igaz, az nem játékfilm, meg az erőszakkal sem fukarkodik, így aligha a szíved csücske.

2016.06.27. 15:05:29

@Oldfan: Á, a Trónok harca többszörösen hátrányos helyzetű, mert kvázi középkori, fantasy, na meg már régóta megy. Ezt a mellek sem kompenzálják :-D

isengardlord 2018.01.06. 19:04:38

Nagyon tetszik a blog!!! Meg a finn hadtörténelem is! A FRONTVONAL MÖGÖTT/ Framom främsta linjen egy igen jó finn háborús film, amiről itt nem olvastam. FINN FELDERÍTŐ KATONÁK MINDENNAPI ÉLETÉT, KÜZDELMEIT MUTATJA BE, EGY VETERÁN TÚLÉLŐ ELBESZÉLÉSE ALAPJÁN, TÖRTÉNETHŰEN!

Oldfan 2018.01.06. 22:10:40

@isengardlord: Nem ismerem az említett mozit, de ezek szerint érdemes volna megnézni.
Esetleg egy linket hozzá?

Oldfan 2018.01.08. 18:37:10

@Oldfan: Közben már "levadásztam.
süti beállítások módosítása