Ez egy olyan bűnrossz film, hogy erőteljesen gondolkoztam, ez kapja-e az oldal legelső 1-es osztályzatát. Annyira pocsék, hogy a legutóbb taglalt Az erőszak városa hozzá képest a non plus ultra. Bár megfogadtam, hogy ebben a két hétben csak 2000 utáni ázsiai filmekkel foglalkozom, de ez egy régebben látott alkotás, és hosszú ideje tolul az utálat, meg az óva intés, NEHOGY MEGNÉZZE BÁRKI IS!!!!!!

Azonkívül Hongkong szerves részét képezte az 1980-1990-es évek ázsiai filmgyártásának, amíg 1997-ben, ugye egy szerződésnek köszönhetően, vissza nem került Kína fennhatósága alá, és a tehetségek tömegével emigráltak az USA-ba, hogy ott riksakulik, meg kutyahentesek legyenek. Azóta mintha nem érkezne normális – meg úgy egyáltalán bármilyen – film innét.

A filmet jó pár éve vettem meg – nagyon fontos, hogy látatlanban –, amikor újranéztem az összes Chow Yun-Fat-filmet, amit idehaza csak kiadtak DVD-n. Mint látható, az öreg Chowka nagyon nagy hatással van az életemre, képes vagyok vakon filmet venni, ha csak a nevét meglátom. Megjegyzendő még, hogy játszik benne Leslie Cheung is, akivel Chow együtt aratott a Szebb Holnap mindkét részében, valamint a Tolvaj voltam mostanáig (Vér nem válik vízzé) John Woo filmekben, de a Szellemharcosokban is domborított, vagyis az ő neve sem ilyen szemetekben tűnt fel – egészen 1996-ig.

Az már egy intő példa, ha a borítóra a producer nevét írják ki, mert Tsui Hark ugyan szintén egy ismert név arrafelé, de most komolyan, miért is ő a leghíresebb a készítők közül? Merthogy a rendező úr is készített egy rakat filmet, és EZ volt a zárókő életművében, talán rituális öngyilkosságot követett el – említettem, hogy az ázsiaiak nem tudnak szégyenben élni, vagy ez csak a japánokra vonatkozna? És az ilyen hangzatos baromságokat is kerüljük, mint a „távol-keleti Keresztapa”. Ennek a filmnek maximum annyi köze van a Keresztapához, hogy a ruhák szabásmintáit onnét lopták.

Melyek a film hibái ezek mellett? Nos, egy szedett-vedett gengsztertörténetet kapunk, ami unalmas, érdektelen, klisés, és rosszul fényképezett, pocsék képminőséggel és hanggal. Cheung a tajvani kormány ügynökét alakítja (Hui), aki természetesen utolsó akcióját – klisé 1 – hajtja végre Sanghajban, társait megölik – klisé 2 –, így összefog egy wannabe maffiózóval – klisé 3 –, akivel egy nap alatt összebarátkozik – klisé 4 –, de persze Hui valójában eltitkolja, hogy ki is ő – klisé 5 –, ami majd a nagy összeveszésre okot ad – klisé 6. Hogy bosszúját beteljesítse – klisé 7 – Hui hamarosan beépül a legfelső triádkörökbe – klisé 8 –, ahol elnyeri a triád keresztapa bizalmát is – klisé 9, + hülyeség – és persze a fantasztikus bosszúba beleszólnak az érzelmek, mert a két jó barát közös nőbe szeret bele – klisé 10!!!!!

Úristen, az elmúlt tíz év összes hongkongi filmjéből sikerült felhasználni egy vagy két elemet! Tudom gonosz vagyok, mert ilyen alapon a legtöbb akciófilmet ki lehetne gúnyolni, és alapjában véve nem zavar, ha csupa hatvanszor látott fordulatot bámulok a képernyőn, de akkor legalább legyen izgalmas vagy fordulatos, netalán cselekménydús. Ez azonban? Csak a hülyébbnél hülyébb jelenetek egymásra pakolászása, mígnem már olyan zavaros és érdektelen az egész, hogy messiásként várunk a stáblista eljövetelére. És erre egy lapáttal rátesz a pocsék vágás, aminek hála, néha úgy hagynak félbe egy jelenetet, amiért egy DJ esetében simán halálra kövezés járna.

A filmben Cheung társát, a sokkal szimpatikusabb és tehetségesebb Andy Lau alakítja, aki 2000 után olyan remekművekben bizonyíthatott, mint a Szigorúan piszkos ügyek, vagy a Repülő tőrök klánja, ahol látszik, hogy bőven szorult tehetség a srácba, itt meg az ellenkezője, hogy egy töketlen rendező keze alatt sík hülyének látszik végig.

A „keresztapa” még egész jó lenne, mert megvan benne a kellő méltóság, csak éppen Hsing-kuo Wu nem színész, hanem operaénekes, akinek egyetlen ezen kívül említésre méltó szereplése a 2001-es Kamukém – Jacke Chan első igazi nagy égése. A szépséget alakító Jing Ning valóban megérne pár átsírt kispárnát, de a helyzet az, hogy lényegében ez volt első komolyabb szerepe, utána ugyan feltűnt még filmekben, de az európai nézőkhöz egy sem tudott eljutni.

Nyilván feltűnt a kedves olvasónak, hogy sokat dumáltam ugyan, de Chow Yun-Fat mesteri játékát nem igazán méltattam. Ennek egyszerű oka van. Tekintve, hogy a filmben NEM SZEREPEL Chow Yun-Fat. Semennyit. Egy másodpercet sem. Egy uncredited cameo erejéig sem. Nevét nagybetűvel feltüntetni a borítón, persze ekkor is pofátlanság, de talán még megbocsátható lenne. De itt nem erről van szó! Egész egyszerűen a kiadó összekeverte a fiatal Lau fizimiskáját a mesterrel – vagy arra gondolt, a néző úgyse ismeri fel a nyilvánvaló hasonlóság, és rossz minőségű kép alapján –, így a borítóra odatette a nevét, hátha jobban fogy a film. És bevált!

Ez a fajta szándékolt – vagy dilettantizmusra valló – megvezetés pedig gusztustalan. Még úgy is, hogy külföldön is ugyanilyen pocsék a borító – megérte volna kicsit többet invesztálni, és az eredeti hongkongi borítót beszerezni, ami még valamennyire stílusos is. Lehet, e nélkül fele olyan rossz lenne ez az alkotás, hiszen az ember nem ülne mint a marha, és várná, hogy jöjjön már Chow Yun-Fat, és lőjön mindenkit szét a picsába. A film élvezeti értékét mondjuk egy 4-esre, simán gyengére javítanám, de így, ennek tudatában állíthatom, hogy soha életemben nem csalódtam akkorát ázsiai filmben, mint ebben az összeszabdalt, összevarrott szemétrakásban, ami ebben a formában maximum a távol-keleti Frankenstein szörnye lehetne.

Ha tetszett a kritika akkor azért, ha pedig nem, akkor azért oszd meg a Facebook oldaladon!