Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kill Bill I-II.

2016. december 10. - Lazók György

Quentin Tarantino talán az egyetlen filmkészítő, akit úgy tartanak eredetinek, hogy köztudomású, műveinek majd összes elemét kölcsönözte valahonnan. Olyan ő, mint egy szakács, aki veszi az ismert összetevőket és egy soha nem látott receptet alkot belőlük. A két részre bontott Kill Billbe belesűrített szinte mindent, amit szeret, felfogható akár a rendező kedvenceinek enciklopédiájaként is, amihez hozzáadta saját humorát és zenei érzékét. Az első részben az Ázsia-imádat kapta a fő hangot, míg a folytatásban a western hatás erősödött fel. A zsánerek keverésében való tobzódáson túl a Kill Bill elsősorban egy bosszú története. Megismerjük a sokáig névtelen Menyasszonyt (Uma Thurman), akit saját esküvőjének főpróbáján végeznek ki a teljes násznéppel együtt. Négyévnyi kómából felébredve – és egy kettős gyilkosságon hamar túlesve – listát készít azokról, akik kórházba juttatták, melyen ott sorakozik egy válogatott bérgyilkos kommandó, aminek régen ő is tagja volt, valamint annak főnöke, az ő egykori szeretője, Bill (David Carradine).

kill-1_2.jpg

Az I. részben Tarantino vadul belecsap az események közepébe és egy akkora stíluskavalkádot szabadít a nézőre, melyet korábban soha. Robert Richardson operatőr segédletével olyan fantasztikus látványú világot teremt, amelyben az se meglepő, ha egy, a Battle Royaleból kilépett pszichopata diáklány összecsap a Bruce Leenek öltözött hősnővel. A karakterekre ezúttal kevesebb idő jut, amit néhányan meg is sínylenek. A filmidő szerint elsőként kivégzett Vivica A. Fox például annyira hamar eltűnik a színről mintha Uma Thurman csak vele melegítene be. Bár a folytatásban Tarantino bepótoltja, amit lehet, de a Menyasszony riválisa, a félszemű Elle Driver (Daryl Hannah) hatásos belépőjével és egyéb aljasságaival együtt se kapja meg a kellő teret. Valami hasonlóra lett volna szüksége, mint, ami O-Ren Ishiinek (Lucy Liu), a tokiói alvilág kevert vérű úrnőjének jutott, akinek hátterét egy zseniális anime betétben ismerjük meg.

Miután a Menyasszony kardot kap, méghozzá nem mástól, mint Sonny Chibától, a Kill Bill I. gőzerővel halad minden idők egyik legnagyobb leszámolása felé. A film nem hazudtolja meg ázsiai gyökereit, ugyanis hektoliter számra ömlik benne a vér és kiderül belőle, hogy Tarantino tud akciójelenetet rendezni, nem is akárhogy. Felejthetetlen, etalon színvonalú kaszabolás tanúi lehetünk, melynek intenzitását a rendező az elkövetkezőkben nem tudja, igaz, nem is akarja felülmúlni. A folytatásban Tarantino a párbeszédekre és az érzelmekre bízza magát, amit mi se mutat jobban, ahogy a kezdésben visszatérünk a mészárlásnak helyt adó kápolnába. Az író-rendező lassan, ráérősen vezeti szereplőit, akik ezúttal sokkal többet érintkeznek verbálisan, mint fizikálisan.

kill-7.jpg

A halállista még hátralévő két legfontosabb szereplője, Budd (Michael Madsen) és Bill másként érik el végzetüket, mint elődeik. Budd egy időből kizuhant, lecsúszott alak, aki a tartását a cowboykalapjában hordja, de még azt is hajlandó levenni. Akár egy Sam Peckinpah filmből is jöhetett volna. A II. részben már csak minimálisan van jelen az ázsiai hatás, de az a kevés a mű fénypontjául szolgál. A Pai Mei könyörtelen leckéi címet viselő fejezet a legkedvesebb emlékű kung fu mozik kiképzéseit eleveníti fel, persze a korszellemet tükröző őrült zoomolásokkal. A film egyetlen nagyobb akciójelenete az Elle Driverrel való párbaj, ami valamelyest az I. epizód csajbunyóját ismétli meg. Az, hogy ezúttal a Tarantinos párbeszédek kiemelt szerepet kapnak, öröm lehet a rajongóknak, de azért azt meg kell hagyni, hogy egyes dialogók túlságosan terjengősek lettek és bizony megfizetteti magát, hogy emberünk szerelmes a saját szövegeibe.

Mire eljutunk magához Billhez, alaposan megismerjük őt és a Menyasszonnyal való, meglepően intim kapcsolatát. Tarantino eléri, hogy megértsük, sőt megkedveljük ezt a brutális fickót, akinek van kedves és gyengéd oldala is. A visszaemlékezésekből kirajzolódó viszony egy jól előkészített emocionális összecsapáshoz vezet, amiben két olyan ember készül leszámolni a másikkal, akik tulajdonképpen szeretik egymást. David Carradine élete alakítását nyújtja, megdöbbentő látni, hogy a lesüllyedt színész valójában milyen tehetséges. Uma Thurman néha pengeélen táncol, hogy hiteles maradjon keménycsajként, de elbírja a kihívásokban bővelkedő szerepet. Sajnálatos, hogy azóta nem nagyon nyílt rá alkalma, hogy megmutassa a benne rejlő kvalitásokat. Tarantinonak a Kill Bill egy új, némiképp öncélúbb korszak kezdetét jelentette, duplafilmjével mégis úgy idézte meg és egyúttal formálta a maga képére mindazokat a zsánereket, melyeknek a szerelmese, hogy mi is a rajongóikká váljunk.

kill-17.jpg 

A BD-kiadásról:

A Kill Bill-filmek hazánkban DVD-n több kiadást is megéltek a Best Hollywood gondozásában, Blu-rayen viszont a Fantasy Film vette át a forgalmazást. A két epizód különálló kiadások formájában jelent meg, akkoriban barátságosnak számító egységáron. A menük magyar nyelvűek és könnyen áttekinthetők. A lemezekre a film DVD-n is megtalálható verziója került, tehát a Kék levelek házában történő leszámolás során ugyanúgy fekete-fehérre vált a kép. Elvileg létezik egy, kizárólag a japán piacra szánt színes változat is, amely tartalmaz még egy-két egyéb eltérést, ám a hírek szerint semmi lényegeset. Évről-évre hallani, hogy a két film egy nagy egésszé összevágott verziója, a „The Whole Bloody Affair” is egyszer megjelenésre kerül, de eddig csak egy rendkívül limitált mozis vetítésig jutott el Amerikában, melyre még 2011-ben került sor.

kill-9.jpg

A film DVD-n is csodálatosan festett, azonban Blu-rayen még közelebb került a tökéleteshez. A transzfert alaposan megdolgoztatják a jelenetek, de veszi az akadályt ott is, ahol a DVD elbukott. A szemcsésséget, ahol csak lehetett, minimálisra redukálták, méghozzá anélkül, hogy a végeredményt sterilitással lehetne vádolni. A színek teltebbek, a részletgazdagság és az élesség pedig egyenesen lenyűgöző. Élmény nézni minden egyes képkockát legyen szó akár közelikről, vagy távoli beállításokról. Az O-Ren Ishii-vel való küzdelem során tisztán látható a legutolsó hópehely is. Ma már nem olyan mellbevágó a kép szépsége, de a megjelenés idején nem volt túlzás a referencia jelző sem.

Ahol csak néztem, ott a Kill Bill-filmek PCM, vagyis tömörítetlen eredeti hanggal jelentek meg, ám a magyar kiadáson dts és dts-HD angol hangsáv található. A keverést legjobban úgy lehetne jellemezni, hogy agresszív. A csatornák kihasználása maximális, a hátsó sugárzók is szinte folyamatosan dolgoznak. Ha más nem, akkor a zene dübörög rajtuk. Külön ajánlom az élve eltemetési jelenetet a II. részben - hátborzongatóan jó a hangzás. A DVD-ről ismert magyar szinkron szintén elég erőteljes és egyéb szempontból is korrekt munka, de nem hibátlan. A II. rész nyitányában például Bill szavait valamiért lehagyták. A feliratozás kiváló munka, nagyrészt követi a szinkron szövegét. Magyar hang esetén automatikusan bekapcsol a kiegészítő felirat, amely a japán nyelvű részekre a hűség jegyében sárga színűre vált.

kill-16.jpg

A film sovány bónusztartalma a korábbi DVD-s kiadások kombinációjából jön össze, ám akadnak eltérések. Nem tudom, ki mennyire sajnálja, de lemaradt a magyar szakértői kommentár, ellenben a második rész werkfilmje ezúttal hosszabb. Nem 11, hanem kb. 25 perces. A két magyar feliratos „hogyan készült” szokványos promóciós anyagnak indul, ám Tarantino kötelező agyondicsérésen túl érdemleges információkkal is szolgál. Az első rész extrái közt megtalálható egy koncertjelenet is, amelyben a filmben látható együttes nyom le még pár számot. A második rész bónuszai közé is jutott egy koncertfelvétel, melyet a premieren rögzítettek. Az egy szem kivágott jelenet jó minőségű, anamorph képű, viszont felirat nincs hozzá. A szóban forgó részt, amiben Carradine lerendezi Michael Jai White-ot, az előzetesben is mutogatták, de nem csoda, hogy végül nem került bele a filmbe.

A lemezeken megtalálhatóak még előzetesek, B-roll felvételek és a werkfilmekben nagyrészt elhangzott interjúk nyers változatai. Ha ez valakit megnyugtat, az amerikai kiadásra se jutott több extra.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.12.10. 23:28:31

elég sokat elmond róla, hogy miután megnéztem a két filmet, és eltelt cirka 15 év, egyik nap játszok a zseniális Sleeping Dogs-sal (ami neked annyira nem tetszett) és az unlockolható jumpsuit után elgondolkodtam, de miért öltözik be Kill Billnek a csóka... jaaaaaa vagy úúúúgy :D

látogató_ 2016.12.10. 23:46:10

Nem tudom, ezeket a leírásokat, miért hívod kritikának. Helyenként fanyalgó megjegyzésekkel tűzdelve felmondod a történetet. Látjuk, hogy láttad, és megtudjuk, hogy mi nem tetszett és mi nem. De amit itt leírsz, az még meztélábas zsurnálkritikának is gyatra.

Ez kb. egy harmadikos gimis szint. Közepes szintű gimiben.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2016.12.11. 01:40:15

@látogató_: Kérlek, könyörgök, esedezek, taníts minket, mester! Mutass utat, gyújts fényt az éjszakában! Vagy legalább egy referenciát, hogy mégis milyen szint az, amit egy látogató minimum megkíván.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.12.11. 02:06:53

@Santino89: én is valami hasonlót akartam írni a Maestronak, bár a kommentje helyenként több helyen is problémás,

egyrészt Lazók kollega nem ír olyan gyakran, hogy a "leírásai" ekkora felháborodást kívánjanak meg, óhatatlanul is arra gondoltam, már megint nem nézi a kommentelő, hogy többen is írunk az oldalnak, ergo valszeg nekem szánta ezt :D - ami viszont arra mutat, hogy szorgos, dolgos, visszajáró olvasó :D helyes

azt mondjuk nem tudom hogyan találta el, hogy harmadikos gimnazistákkal íratjuk a kriti... leírásainkat, akikre természetesen az ebben a korban gyakran kialakuló fanyalgás a legjellemzőbb

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.12.11. 10:32:52

@látogató_: szerintem Santi nem azt kérdezte, hogy mely helyekre nem vettek fel

amúgy kapard össze magad nyugodtan, van az oldalon filmtörténet-filmelmélet szakot végzett (csak nem a gusztustalan szombathelyi főiskola - hihetetlen, hogy manapság minden taknyos varjú hely megkapja az egyetem kitételt -, mert oda max az jár, akit minden nívósabb hely elutasított) szokj hozzá, ilyen cikkeket tudnak utána írni :D ami megjegyzem, max neked nem felel meg

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2016.12.11. 11:47:02

@látogató_: én itt egy db filmkritikát sem látok. arra meg van példa, hogy valaki szarul meg szarságokat ír, annak ellenére, hogy valamely neves egyetemen filmelméletet tanult, szóval sajnos még mindig nem derült ki számomra, hogy mégis mire gondolsz, legfeljebb az, hogy erősen túlbecsülöd a harmadikos gimiseket.

@scal: Ahhoz jelentkezni kellett volna valahova, te nagyon hülye, hogy ne vegyenek fel :D

Csokáv 2016.12.11. 12:14:41

Index címadónak faszkorbács!

látogató_ 2016.12.11. 13:12:36

@Santino89:

Vannak jó harmadikos gimisek. Nem sokan, de vannak. Azért jók, mert nem jártak filmelmélet-filmtörténetre sehova. Viszont empatikusak, van arányérzékük és eredeti meglátásaik. Egyedi módon fogják meg a karaktereket és a viszonyokat.

Ez a sokadik olyan filmblog, amiből szerintem éppen ez hiányzik. Az egyediség, az eredetiség.

De persze ez az én problémám, nem a tiéd. Ez a blog, meg a többi is, teremtett egy kis belterjes mikróközösséget, amiben jól elvagytok. Bocs, hogy beleléptem, valójában magamra voltam dühös, hogy már megint lépre mentem.

Merthogy én is szeretem Tarantínót, meg a Kill Billt is.

uh.golb.www 2016.12.11. 14:40:38

"Tarantino rádubláz" ???????????

dubláz = ???????

Az iromány olyan minőségű mint az Indexes címe.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2016.12.11. 15:05:43

@Csokáv: +1

@látogató_: köszi a kritikát, de én tényleg kíváncsi lennék tőled valamilyen követendő példára, mert emiatt kicsit olyan levegőbe beszélés jellege van a dolognak. pl: persze, létezhet olyan harmadikos gimis, akire igaz, amit írsz, de hogy nem ez az általános, az is biztos, mégis ez volt a kiindulópont.

Ha pedig esetleg van kedved, vagy időd, ajánlom figyelmedbe az oldalon mondjuk scal Vissza a jövőbe, Trónok harca, vagy esetleg Breaking Bad cikkeit. Eléggé eltérő meglátások vannak benne, mint bárhol máshol. De olyan cikkeket se sok helyen találhatsz, mint amilyen alaposan field körbejárta a Salo vagy Szodoma 120 napját, és nála ez csak egy a sok közül. Természetesen ez nem megy minden nap, de azért vannak itt érdekes meg egyedi dolgok az egyszeri filmbarátok számára, ami máshol tuti nincs.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2016.12.11. 15:18:57

Vagy ha csak az ezt a cikket író Gyurinál maradunk, szerintem anno a blogszféra legjobb kritikáját olvashattuk róla a Birdmanről: filmbook.blog.hu/2014/12/22/birdman_avagy_a_mellozes_meglepo_ereje_517

látogató_ 2016.12.11. 15:31:02

@Santino89: Nincs követendő példa, én inkább csak nézni szeretem a filmeket. Ez a harmadik gimis dolog is csak azért jött elő, mert friss az élmény. Belecsöppentem egy vitába, ahol volt pár ilyen kölyök és jók voltak. Lehet, ha le kellet volna írniuk, amit mondtak, már ők is igazodni szerettek volna valamilyen mintához. De ott és akkor, a nyers élmény szólalt meg bennük, így jókat mondtak.

Erről beszélgettünk: www.youtube.com/watch?v=O28K4Lnk4FE

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.12.11. 20:25:11

@látogató_: "Ez a sokadik olyan filmblog, amiből szerintem éppen ez hiányzik. Az egyediség, az eredetiség. "

hát ezt is megértük, sok mindennel vádolták már ezt a blogot, speciel ezzel nem, sőt a közösségünk pont azért jár ide mert igényesebb kritikákat/ismertetőket kap mint máshol (ahol egyébként az író közelebb áll a harmadikos gimis szinthez, mint itt)

milyen mintához igazodunk? annyira elegem van a tanárok minden tudó hülye hozzá állásából

annyi történt hogy amit olvastál nem tetszett, ennyi

és ha már tőlem ajánlott Santi, ott van tőle a Disney sorozat, amitől átfogóbbat nem igazán olvashatsz sehol, rengeteg embernek tetszett, éppen csak maga Walt nem köszönte meg

szóval azért a marhaságok dobálásával is csínján kéne bánni, mert az hogy nincs a cikkekben egyediség, meg eredetiség, az egyszerűen nem igaz

látogató_ 2016.12.11. 21:21:05

@scal:
"annyi történt hogy amit olvastál nem tetszett, ennyi" Így van. Maradjunk ennyiben.

Petrus Rosidus Maximus 2016.12.12. 21:55:38

Nagyon egyedi filmek. Egyedi ízlés, egyedi sztori, egyedi látványvilág és rendezés.

ingyenebed 2017.01.01. 21:04:01

nekem is egyik kedvencem a kill bill, soha nem unom meg újra nézni. a bruce lee párhuzamról jut eszembe, hogy igazából egy bajom van vele, ugyanaz ami általában a mai akciófilmekkel, hogy hazudnak az emberről. bruce lee-nél nekem érték, hogy amit nála a filmen látunk, azt ő meg is tudta csinálni. harcművészeti szempontból ugyan vitatják, hogy az ő stílusa csak látványos volt, de nem hatékony, nem reális harcművészet - én ehhez nem értek, szerintem ő egy különleges fizikai adottságokkal és kitartással megáldott ember volt, ő tudta csak úgy művelni azt a maga által kialakított spec stílust. de amit a vásznon nála látunk, az az igazság. ezzel szemben amiket a mai filmekben látunk, azok fizikai képtelenségek. és szerintem ez baj. (zárójelben nem csak az embereknél, hanem a katanával kapcsolatban is - sokkal erősebbnek és tökéletesebb kardnak mutatja a köré épült euro-atlanti mítosz mint amilyen a valóságban volt.) - innen nézve a kill bill tkp egy nagy giccs. de jól eltalált az biztos, valami megfogja benne az embert.
na pont erre lennék én kíváncsi egy ilyen blogon, hogy kapok-e tippet arra, hogy mi fog meg benne. és nem kapok. úgyhogy "látogató_"-nak tök igaza van.

Lazók György · https://filmekapolcrol.blog.hu/ 2017.01.02. 12:28:17

@ingyenebed: Tarantino a erőszakot mindig eltúlozza. Talán csak az egyébként is visszafogott Jackie Brown jelent ezalól kivételt. A Kill Billnél mondjuk a film gyökerei is indokolják, jóval többről van itt szó, mint a közönség igényeinek kiszolgálásáról. Azzal egyetértek, hogy a mai akciófilmek gyakran már zavaróan elrugaszkodnak a valóságtól. Az akcióhősökből kész cirkuszi akrobaták lettek. Ezzel együtt egy akciófilmnek elsősorban szórakoztatónak kell lennie. Ameddig betart bizonyos határokat, nem teszi önmagát akaratlanul nevetségessé, nincs azzal semmi baj, ha felülírják a realitást.
süti beállítások módosítása