Sokat elmond erről a filmről, hogy az IMDb oldalán megkapta a vígjáték címkét is, pedig a filmben nincsenek túlzottan humorosnak szánt jelenetek. De persze nem ez az első film, amelyben attól még, hogy egy jelenetet nem szántak humorosnak, még nem vált azzá. Pláne, hogy egy magyar filmről beszélünk. Egy olyan magyar filmről, amelyet szívből, szeretetből és nulla hozzáértésből hoztak ki az alkotók. A film egyik szereplője, Benesovits Áron úgy nyilatkozott egy interjúban, hogy mivel az ember a hibáiból tanul, szeretné, ha lenne benne hiba... Kérlek szépen, Áron, van egy jó hírem.

A premier előtti vetítésen több dolog is gyanús volt. Először is... nem látom a szokásos kollégákat. De egy darabot se. Ez két dolgot jelenthet. Vagy egyedül én kaptam meghívót, személyesen a film producerétől, Osvárt Andreától, akivel még interjút készíteni is nagy bravúr, nemhogy a saját kezéből átvenni a VIP-karszalagot. Vagy a többiek úgy voltak vele, hogy nem érdekli őket a film. Ez utóbbit persze nehezen tudom elképzelni, pláne, hogy meglehetősen sokan voltunk. Másodszor, nagy meglepetésemre, sört kóstoltatott a Hübris sörfőzde... lehet, tudtak valamit. A film kezdete előtt Osvárt beszélt pár szót, amikor elmondta, hogy a film készítői mind lelkes amatőrök, és egyikük sem tanulta a szakmát. Ha ezt nézem, máris van egy előnye, élből jobb lett mint a „profik” által összetákolt Cop Mortem.

Hogy mindenki amatőr lenne, azért az nem igaz, mert a szereplők mind színésznek tanulnak, sőt Osvárt maga is felbukkan egy apróbb szerepben, valamint Kálid Artúr is feltűnik a filmben. Osvárt saját cége, az Amego Film pedig két éven keresztül dolgozott, jeleneteket vettek újra, és többször is eltolták a bemutató dátumát, mire eljöhetett a premier. A rendező Slemmer Ádám ugyan jó érzékkel turizmust és vendéglátást hallgat a Metropolitan egyetemen, de a jövőben ő is filmezéssel szeretne foglalkozni. Azért a diplomájáról még ne mondjon le. Nem igazán értem ugyanis, miért éreznek felhőtlen késztetést emberek, hogy olyasmit csináljanak, amihez szemmel láthatólag nem értenek? Lehet, maximalistán hangzik, de ha az ember csinál valamit, azt csinálja már jól! Én például sosem szoktam otthon parkettázni, festeni, ablakba új üveget betenni, mert a végeredménnyel még én sem lennék megelégedve, nem hogy a környezetem. Miért? Mert egyikhez sem értek!

Ilyen esetben inkább megfizetek valakit, akinek ez a szakmája, aki éveket áldozott az életéből, hogy ezt tanulja, és mivel mai napig is ebből él, nyilván ért is hozzá. Nem mondom, keresgetni kell, de összességében elégedett szoktam lenni a szaki munkájával. Ő, ha mást nem, időt és energiát spórol nekem, én meg azzal ismerem el a munkáját, hogy derekasan megfizetem. De ne legyen ilyen bonyolult az élet. A hajamat se én nyírom le, felkeresek egy fodrászt, és gyrost se tapicskolok otthon magamnak, hanem leugrok a sarki törökhöz. Na most, a Vakfolt csapata vállalkozó szelleműbb mint én, és ők bizony addig tapicskoltak, amíg létrejött valami, ami hasonlít a gyrosra, messziről még el is hiszed róla, hogy gyros, de az íze sajnos, hát hogy úgy mondjam, hagy némi kívánnivalót maga után.

Kezdjük azzal, hogy technikailag meglepően jó az összkép. Jó a fényképezés, jó a világítás, el tudják helyezni a kamerát, tetszenek a beállítások, jók a zörejek, a hangok, még a zene is – bár ez egészen másért. A CGI egészen pofás, a robbantások és az apparátus is pöpec, vannak fegyverek, kocsik, még egy helikoptert is szereztek! Tetszett a főcím, a csiga lassúságával cammogó stáblista már nem annyira, de az látszik, hogy Slemmer tudott „szakembereket” hívni, akik segítettek neki filmet rendezni. Nem vonom kétségbe, hogy ő maga is kapiskálja a rendezés csínját-bínját de itt azért már nagyobb döccenők vannak, hiszen a dramaturgia helyenként egészen jó, máshol meg katasztrofális. A forgatókönyv is érdekes, és leköti az embert a film utolsó harmadáig, a vágás viszont brutálisan rossz. Ezt mind Slemmer végezte. Van, amihez jobban ért, van, amihez kevésbé.

Nem tudom, ha egy elfogadható cselekményt képes írni – értsd: a film története nem egy totális baromság –, akkor hogy a búbánatban tud ennyire hiteltelen párbeszédeket faragni hozzá? Hát nem volt ott senki, aki szóljon: Ádám, így senki nem beszél a valóságban! Ez amúgy elképesztően sok magyar film hibája, szóval nem csak a Vakfolt esett bele ebbe a hibába – és nem csak az amatőrök, lásd Cop Mortem! Az már sokkal durvább – és kombót képez az előzővel –, hogy a filmben egyetlenegy szereplő sincs, aki hitelesen játszana, vagy nem válna nevetségessé két perc alatt. És ez különösen azért kegyetlen, mert ezek mind színészpalánták, ilyen-olyan egyetemekről. A film halálát az okozza, hogy rosszul játszó fiatalok olyan mondatokat darálnak, amelyek a valóságban sosem hangzanak el.

Kezdjük a főszereplővel, Attilával, akit a Kaposvári Egyetemről belasszózott Rábaközi Gergő alakít. A plakáton ő a borostás srác, aki olyan szomorúan néz. A karakter motivációja tök jó, a húga örök életére tolószékbe kényszerült egy baleset miatt, aminek a súlya Attila vállára nehezül. Emiatt muszáj elfogadnia Zsolt és cége ajánlatát, még úgy is, hogy érzi, valami bűzlik. Azonban Rábaközi olyan félve dadogja el a mondatait, mintha minden percben elnézést kérne azért, hogy ő húzta a rövidebbet, és főszereplő lett belőle. Ha pedig nem ezt csinálja, akkor idegesen magyaráz, hogy: De hát nem érted, ezek mindenütt ott vannak! Amit én látok, azt ők is látják! Azonnal segítened kell! Elég nagy baj, ha valaki ennyire hiteltelen, és még nagyobb baj, ha a főszereplő az.

Legjobb barátja, Gyula egy szemész, akit a már említett Benesovits alakít. Ő néz olyan hülyén a plakát tetején abban a lehetetlen kockás ingben. Igen, kitaláltátok, ő lenne a vicces mellékszereplő, akinek egyébként jutott is EGY jó poén, de a figurája alapból nem működik, ami egyebekben az összes karakternél probléma – és úgy jellemzi az amatőr filmesek egyik legnagyobb betegségét. Miért? Mert 18 évesnek látszik, és még csak meg sem próbáltak rajta parókával, sminkkel öregíteni. A főszereplőnél ez még oké, mert informatikus, azok mind fiatalosak, de egy orvos? Mire leteszed a diplomád, vagy 24, és aztán még hány év, mire praktizálhatsz. Legalább tettek volna rá egy szakállt. Azzal próbálták orvosolni a helyzetet, hogy írtak neki egy feleséget, meg egy gyereket, aki ha egyéves lenne, még el is menne, de nem annyi, hanem tizenkettő. A teremben a legnagyobb nevetést az váltotta ki, amikor ketten nézik a tévét, és Gyula magához húzza a kislányát... Jézusom. CUT!

Tudom, úgyse hallgatja meg senki, de: Tisztelt amatőrök, akik filmezéssel kacérkodtok! Vagy találjatok idősebb szereplőket is a produkcióhoz, vagy írjatok olyan forgatókönyvet, ahol hiteles, ha mindenki tinédzser. Bernáth Viktor is az egyetlen, aki végig hiteles a szerepében, viszont neki meg a karaktere lett gyengén megírva. Ő a szemüveges csóka, akinek trutyis a keze. Aki viszont nem színész, hanem kaszkadőr, az Járosi Róbert Gábor – a kopaszra borotvált szakállas a fegyverrel –, „alakítása” precedensértékű, miért ne írjunk kaszkadőrnek mondatokat. EGYET SE! Nem tud hangsúlyozni, nem tudja hitelesen előadni a szerepét, állandóan jön a: Mit ugacc be? Beszótá? És hasonlóan kreatív sztereotip egysorosaival, ha csak szigorúan néz, és ott áll a főgenya mögött minden jelenetben, már ötven százalékkal megugrik a teljesítménye.

Slemmer egyébként játszik is a filmben. Ő alakítja az enigmatikus Zsoltot, aki a film gonosza lesz: azt kell mondjam, ő játszik a legjobban, legalábbis az első órában totál rendben van, látszik, hogy ő érti, miről van szó. Sajnos a többiek meg mintha nem egészen tudnák, hogy mire megy ki a játék. Lehet, Slemmer jobb lenne színésznek, mint rendezőnek? Azonban a végére ő is át esik a ló túlsó oldalára, és elmebeteg művigyorral nyomja, abszolút ripacskodásba fulladván. És akkor legyen már szó az est fénypontjáról, a plakát kellő közepére jó ízléssel elhelyezett Réti Nóráról. Nóra aki a rendkívül szexi Laura nevet kapta a rendezőtől, a Nagyon Jó Nő, és eddig ez rendben is lenne, mert tényleg nagyon szép.

Szerepe szerint bérgyilkos, ami két másodperc alatt hitelteleníti, pláne hogy Nórához köthető az összes olyan akciójelenet, verekedés, ugrás és minden egyéb, ahol már a vágó se bírta idegekkel, és indokolatlanul jobban csúszott az ollója. Értsd: azok az akciójelenetek, amelyekben Nóra szerepel, élvezhetetlenek. Többször említettem a Cop Mortemet, és azért is adja magát az összehasonlítás, mert ott az Árkád volt a nagy attrakció, itt meg a Sugár, és az átvezető híd. De nem attól lesz ám valaki Paul Greengrass, hogy ÖSsze-VISsza RánGatJa a KameRÁt, MeRT ÉN Is ÍRHAToK így, de attól még nem lesz valami jobb. Sok hibája van a filmnek, de a legnagyobb, hogy eszméletlenül komolyan veszi magát. Végig feszülten kellene figyelni, hogy ami itt történik, az fontos. Lehet, hogy az, csak nem érdekes. És engedtessék megjegyeznem, ordít a filmről, hogy ez valami olyasmi, ahogy a fiatalok manapság elképzelik a filmezést. Ezt csinálják az USA-ban, akkor ezt kell itthon is. És azt hiszik, nem lesz röhejes? Azért ez szomorú.

Mert az IMDb-oldal szerint a nulla költségvetés inkább olyan 75 millió felé tendál, és hát azért ezt el is hiszem, mert bizonyos téren profinak néz ki a film, amivel az alkotók nem tudtak mihez kezdeni. Mintha kaptak volna pénzt, hogy ezt most valamire költsétek el, és akkor lett belőle egy Vakfolt. A R.E.M. egy nulla forintos magyar film volt. Osvárt, ha arra költ, talán jobban jár. Mert én aztán leszedtem arról is a keresztvizet, viszont az kétségkívül a film javára írandó, hogy Molnár Szilárd tisztában volt vele, meddig nyújtózkodjon. Ott a karakterekről el lehetett hinni, hogy azok, akiknek mondják magukat, egy zsebhokis, meg egy drogos, akik egy panelban tolják. Persze lehet, ha több pénzt kap, vele is elszalad a ló, de az ártatlanság vélelme okán megadok neki ennyit.

És, hogy miért említem a R.E.M.-et? Mert van ám egy kapocs a két film között. Egy interjúban olvastam, hogy Slemmer az ihletet – dobpergés – Christopher Nolan Eredet című filmjéből vette. De állítólag ezt senki nem vágta le. Én azonban jelentkeznék, mert szerintem üvölt a filmről, hogy az az... eredete. A beállítások, az öltönyök, a pisztolyok tartása, még a zene is – igen, mondtam, hogy az jó a filmben, de azért, mert Helesfai Ádám kicsit áthangszerelte, amit ott Zimmer csinált. A Vakfolt beültetésének megtervezése, basszus, még a építkezési terület is mintha az ikertestvére lenne az Eredetben látottnak. Tiszta heist az egész! Megnézték azt a filmet. De frankó! Csináljuk meg mi is. Szóval csak annyit akarok halkan közölni, ha még egy magyar amatőr filmes azzal jön, hogy az ihletet Christopher Nolan Eredete adta neki, ott azt kell csinálni, amit Modor Tibi mondott anno. Megfordulni, és elszaladni. Jó messzire.

Ha tetszett a kritika, kérlek, lájkold a Facebook oldalunkat!