- az ördöggel cimborált?

Idén október 23-a alkalmából két film is készült, melyet a forradalom emlékének ajánlottak. Ebben még nincs semmi meglepő, de amikor kiderült, hogy mindkét film Mindszenty József bíboros életéről szól – mintha valami filmes nagyhatalom lennénk, ahol versengenek egymással az azonos témájú filmek – bizony megnövekedtek az elvárásaim.

Különösen, hogy míg az egyik egy több mint kétórás dokumentumfilm – amit mozi fog vetíteni! –, addig a másik versenyző kicsit szabadabb formában dolgozza fel az egyházfi életét. Ez utóbbit írta és rendezte Pozsgay Zsolt, és már az elején fel kell hívni a figyelmet, hogy TIZENHAT éve futó színházi darabjából adaptálta.

A film egyfelől bemutatja az ember Mindszentyt, a soha meg nem alkuvó, örök idealistát, aki – nyugodtan mondhatjuk – az ország legszörnyűbb időszakában élt, és mert nem adta fel elveit élete nagy részét bezárva, avagy rács mögött töltötte. És ehhez kapunk egy félig-meddig fantasztikus szálat. Mindszentyt Faust, vagy Az ember tragédiája módjára megkísérti az ördög és végigvezeti élete fontos állomásain. Láthatjuk amint a pap Szálasi Ferenccel, Rákosi Mátyással, Nagy Imrével és végül VI. Pál pápával is találkozik, az egyes színek között pedig dokumentumfilmekből beillesztett montázsokat kapunk.

A film végletekig minimalista, – szinte csak egy helyszínt és jóformán három színészt kapunk – azonban csodák csodájára mindez működőképes. Izgalmas, eseménydús, miközben elborzaszt, tanít, s néha még humorizál is. A Mindszentyt alakító Lux Ádám, mintha maga lenne az egykori hercegprímás, az ördögöt alakító Kautzky Armand azonban már nem ennyire jó. Bár tegyük hozzá, egyetlen filmben eljátszani Tildy Zoltánt, Szegfű Gyulát, Jávor Pált, őszentségét, és magát az ördögöt nem kis teljesítmény, és bizony meglehet, többet kíván a ruhánál és egy hangzatos bemondásnál, hogy: „Nem ismer meg? Jávor Pál vagyok!” Elsőre még elmegy, a sokadiknál azonban  inkább vicces a megoldás.

Ezért említettem, hogy adaptációról van szó, csak Pozsgay valamiért azt hitte, hogy a darab és a film között csak egy kamera a különbség. A film közel száz perce alatt az járt a fejemben, ez baromi jó, de még jobb lenne színpadi műként. No hát ezért! Ha azonban ezen túl tudjuk tenni magunkat, akkor mindenképpen egy tanulságos filmet láthatunk az egyik legnagyobb magyar hazafi, hányattatott életútjáról.

A kritika először 2010-ben jelent meg az ELTE TTK-s Nyúz lapjában

Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4