Új podcasttel jelentkezünk, amelyben ezúttal egy hölgyvendégünk is van.

Kivesézzük az év csalódását, egy kritikuskedvenc akcióvígjátékot, utánajárunk, hogy mi a legnagyobb probléma Agatha Christie legjobb regényével, illetve a Trónok harcának legújabb évadával is foglalkozunk. Vigyázat rengeteg SPOILERT és szabadszájúságot tartalmaz!

Én szóltam.

Letölthető mp3 formátumban:
https://mega.nz/#!0UcBgQaQ

„Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."

Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük a harmadik évad első felét, a befejezésben pedig az 1969 első felében sugárzott utolsó első tizenegy részt ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!

Most akkor gyorsan mindenki kattint, görget, és megnézi a trailert. Megvolt? Wooooow. Mennyire rohadt jó film lesz ez már? Nem tudom, miről fog szólni, de az tuti biztos, hogy látni akarom. Douglas Aarniokoski olyan trailert vágott össze, hogy azt tanítani lehetne. A világ egyik legjobb filmjét ígéri ezüsttálcán. De vajon miért van ez? Csak nem azért, mert a rendezőnk elsősorban second unit direktorként funkcionál(t)? Klipet azt tud csinálni, milyen kár, hogy filmet már nem annyira...

„Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."

Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük a második évad maradék epizódjait, ezúttal pedig az 1968 második felében sugárzott harmadik évad első tizenöt részét ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!

"Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."

Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük a második évad első felét, ezúttal pedig az 1968 első felében sugárzott második évad maradék tizenegy részét ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!

Aki nekem még egyszer azt mondja, hogy ilyen jók a spanyol filmek, olyan jók a spanyol filmek, annak ajánlom mai alanyunkat Hihetetlen, hogy miket be nem hoznak ebbe az országba! Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a spanyolok fikarcnyival se csinálnak jobb filmeket nálunk, ellenben ugyanolyan módszeresen cseszik el a legtöbbet. Jó volt a Rec? Nézzétek csak meg, hogy alázták porba a Rec 2-3-mal. Van egy Alejandro Amenábarjuk, le is lépett Hollywoodba. Az Alatriste kapitány pedig annyival jobb a Honfoglalásnál, hogy több statisztát béreltek. De ez az akármi... Egyik ismerősöm szinte ugyanezt a forgatókönyvet tette le elém több mint tíz éve, csak tőke híján nem tudta leforgatni. A spanyoloknak sajnos volt pénzük.

„- A zsiványbecsületre!

- Én nem vagyok zsivány.”

Milyen vagány és tökös koncepció összepakolni a gonoszokat egy szuperhősfilmbe? Oké, a képregényekben már ezerszer előfordult, de a vásznon még nem láthattuk ennek a műfajnak a Piszkos 12-jét. Mennyi lehetőség, micsoda távlatok, hogy végre valami újat kapjunk a kicsit begyepesedett zsánerben. Jellemző azonban a Warner stúdió kapkodására, hogy előbb láthatunk saját mozit ebben az univerzumban a Batman amúgy igencsak lenyűgöző gonosztevőgalériájáról, mint magáról a hősről.

Már az elmúlt év végi összegző listákban is nagy várakozás előzte meg az akkorra megjelent előzetes alapján, mi is történik majd az otthon hagyott házi kedvencekkel — s a Grut is jegyző csapat mindent megtett azért, hogy ezt a filmjét is hasonló lelkesedéssel fogadja a közönség, még egy rövid minyon-előzetessel is megtámogatták a New York lakásaiban egész nap magányosan várakozó állati lakótársak életét taglaló történetet. De aki azt várta, hogy a kaland a lakások falai között marad, tévedett. Utalásrengeteg, tiszteletadások, filmes idézetek, jó karakterek, két egyenértékű, megfelelően illeszkedő történetszál és jó néhány apró poén a minden-jó-ha-jó-a-vége után is: a film nem cáfolt rá a várakozásra, érdekes turmixa az eredeti és régi ötleteknek, s nem felejti ki a romantikát sem, de azért képes kellőképp ki is figurázni azt.

A teljesen megújult második rész nagy sikere után már teljesen egyértelmű volt, hogy trilógiává kerekedik az amnéziás szuperügynök története. Természetesen a jól bevált gárdán nem akartak változtatni, sőt úgy igazán semmin sem. A harmadik etap teljesen a második stílusában készült, annak paneljeit folytatja, és azt adja, amit egy igazi folytatás tud nyújtani; ugyanazt mint az elődje, csak minden még több, és még jobb, ami ebben az esetben leginkább az akciójelenetekre értendő.

„Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."

Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük az első évad második felét, ezúttal pedig az 1967 második felében sugárzott második évad első tizenöt részét ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!

"Az űr. A legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó. Melynek feladata különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még ember nem merészkedett."

Idén ötven éve, hogy elindult a Star Trek eredeti sorozata. Egészen pontosan 1966 szeptember 8-án. Legutóbb átvettük az első évad első felét, ezúttal pedig az 1967 első felében sugárzott maradék tizenegy részt ismertetem. A kattintás után folytatjuk utazásunk a végtelenbe, és tovább!

Nem mondom el a sztorit, legyen meglepetés. Azt igen, hogy ezek a vígjátékok nem igazán a szívügyeim. De ha már nőkkel rebootolták a Szellemirtókat, nézze egy nő. Igyekeztek belezsúfolni mindent, ha már akkora sajtóvisszhangot kapott a téma, hogy érdemes-e így újraforgatni. Kisebb szerepekre megszerezték az eredeti Szellemirtók sztárjait is, akik a mellékszerepeikben jól teljesítenek: Bill Murray a hitetlen Martin Heiss szerepében hatalmasat repül a csak neki kiszabadított szellemtől, s Dan Aykroyd az apokalipszis perceiben meggyőzően adja a sokat látott és igen unott New York-i taxisofőrt; a szellemek szépen kidolgozottak, lebegnek, szállnak, ki-be mászkálnak az élőkből, bőséges ektoplazmát hánynak, s a kis rágcsálónak az 1984-es eredetiből itt lesz párja is. 

Van az a mondat Az utolsó akcióhősben, hogy "te nem halhatsz meg amíg kasszasiker vagy". Nagy igazság ez, ami alól nem jelent kivételt a Bourne-széria amnéziás szuperügynöke se. Robert Ludlum regényalakjának Matt Damon megformálásában életre keltett változata eddig három alkalommal hajszolta a filmvásznon múltja mozaikdarabkáit, de szegényt sose hagyták végleg békére lelni. Miután Damon és rendezője, Paul Greengrass makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy nekik egy trilógia elég volt, a stúdió kénytelen volt alternatív megoldást keresni, hogy franchise-gépezete düböröghessen tovább. A címszereplőt nélkülöző folytatás, melyet a sorozat írója, Tony Gilroy követett el, bár nem is futott olyan rosszul, a rajongók az igazi Jason Bourne-t követelték, így hát Damon és Grengrass megadták végül magukat a népakaratnak. Gilroy, akivel egyébként is megromlott a kapcsolatuk, szedhette a sátorfáját.

Blake Lively-t már az alapvetően elhibázott "Adaline varázslatos életé"-ben sem kedveltem és korábban a "Tolvajok városá"-ban sem nyújtott maradandót. Igaz ez "A zátony"ra is, amely viszont nem az ő alakítása, vagy halovány szereplése miatt került lőtérbe nálam, hanem azért, mert úgy tűnik ismét egy film, amely megpróbálja feltámasztani a cápa mítoszát. Kevés sikerrel, teszem hozzá.