A filmet az a Stephen Sommers dirigálta, akit ha kedvező színben akarok bemutatni, A Múmiát emelem ki tőle, ha pedig egy kreténként, akkor A Múmia Visszatért említeném. Mindezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy Sommers neve egyáltalán nem garancia szerintem semmire. Néha elkapja a gellert, néha meg csak csinál valami filmszerű dolgot. A Van Helsing nekem speciel bejött, de a világ jelentős része ettől függetlenül még utálja, úgyhogy ez is fokozta a várakozást vajon milyen filmet látok. Szerencsére a G.I. Joe - A Kobra árnyéka egy nagyon izgalmas, és felettébb látványos akciófilm lett. Ez már az első tíz perc után borítékolható. És ami a legjobb az egészben, hogy működőképes annak ellenére, hogy Sommers az elmúlt tíz év terméséből - bizonyos esetekben még régebbről is - minden összelopott amit csak lehetett.

Kezdjük, ott, hogy a G.I. Joe és ősellenségeik a Kobrák ugyanúgy a remekül felépített karaktereknek köszönhetik a népszerűségüket, mint a Mortal Kombat, vagy az X-men. Azonban mivel rengetegen vannak, Sommers kiválasztotta a négy legjobbat mindkét oldalról, és csak azokra koncentrál - ahogy azt az X-men első részében láthattuk. Ennek megfelelően telepakolta a filmet kevésbé ismert színészekkel, és néhány ismerős arccal, akik azonban csak pár villanás erejéig tűnnek fel. Brendan Frasert levadászni külön élvezet volt.

A másik szembetűnő "ötlet" hogy ez is eredet film, akár az új Robin Hood, vagy minden eredet filmek eredetfilmje, a Batman: Kezdődik. Nem is értem hogy lehetséges, hogy Guy Ritchie nem ment lépre a Sherlock Holmes kapcsán, sőt egyenesen belevágott a közepébe. A két film abban is hasonlít, hogy nagyon szembeötlő módon beépítettek mindkettőbe egy tökéletesen felesleges szálat, ami előrevetíti a reményteljes folytatást. A G.I. Joe-ban erről a szálról Arnold Vosloo és Jonathan Pryce gondoskodik.

Nézzük a színészpalántákat, merthogy leginkább 25-35 közé esik a korhatár, ettől meg kicsit Csillagközi Invázió érzésem lett. A történet szerint a jók éppen egy nagyon titkos koffert visznek A-ból B-be, persze rajtuk ütnek a Kobrák - akik ekkor még nem tudják hogy ők a Kobrák - a felettébb csinos Sienna Miller vezetésével, aki eredetileg szőke és olyan filmekben kapott nyúlfarknyi szerepeket eddig, mint a Csillagpor, az Alfie vagy a Casanova, és még a Kis Vukban is szinkronizált. Miller alakítja a Bárónőt, aki dögösen morcos az egész film alatt és a legjobb benne, hogy még klasszul felépített háttérrel is rendelkezik. Egységével pikk-pakk szétrúgja ex-pasija csapatát, és csak az exe az elmúlt időben totálisan befutott Channing Tatum valamint annak idegesítő sidekickje, Marlon Wayans éli túl a dolgot.

Itt most álljunk meg egy szóra. Wayans a legalja az egész filmnek. Érthetetlen hogy kaphatott szerepet egy önmagát csupán csak fél percre komolyan vevő alkotásban. Eddigi élete során kizárólag nevetséges figurákat jelenített meg, és itt sincs olyan beszólása, ami ne lenne bicskanyitogató. Bárki más jobb lett volna semmitmondó szerepére, Terence Howard, Don Cheadle, de még Will Smith is akit egyébként utánoz. A rakétakövetős vadászgépes rész szintén egy nyúlás A Függetlenség Napjából. Szóval az értékelés során egy pontnyi mínusz jár ennek a gyökérnek a szerepeltetéséért.

Persze az utolsó pillanatban megérkeznek a Joek, a dögös bögyös Rachel Nichols - Star Trek, vagy Alias sorozat - és a szótlan ninja, Kígyószem vezetésével, aki az egész film legkúlabb arca. Ő japánt játszik, dacára hogy a skót Ray Park alakítja, aki még a Mortal Kombat 2-ben kezdte meg pályafutását, de ő játszotta az X-menben Varangyot is. Persze könnyen teheti, hiszen mint mondtam megszólalnia nem kell és az arcát sem láthatjuk egyszer sem.

Hamarosan megérkezünk a Joek bázisára, ahol Dannis Quaid, mint Sólyom parancsnok ismerteti a tényállást, és kiképzik ideiglenes Joek-ká Tatumot és Wayanst. Quaid kapta egyébiránt az egyik legjobb nőt a filmben, akit a cseh Karolina Kurkova - az ilyen neveket mindig díjazom - alakít. Hogy Sommersnek mennyire nincs ízlése mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor rajtaütnek a Joek bázisán ő az első aki elvérzik. A gonoszok közül még kettőt érdemes megemlíteni, Christopher Ecclestont, akinek már a nézése sem áll jól. Szerencsére Sommers hamar leleplezi, hogy ő egy velejéig rohadt köpönyegforgató figura így az ő karaktere sem süllyed el.

Valamint itt van egy másik ninja, aki viszont minthogy rossz, fehérben jár - John Woo szerint azon jobban mutat a vér, amikor majd a film végén meghal - ő nem más mint Viharárnyék, és őt legalább egy koreai alakítja, Byung-hun Lee, aki A Jó, a Rossz és a Furcsa-ban játszott, meg a Hős-ben. Valamint lesz még egy utolsó gonosz is, de róla már nem mondok semmit, mert az már merénylet lenne a film ellen. Ennyiből is látható, hogy a karakterek viszik a hátukon a filmet, és dacára, hogy zöldfülű mind, nagyon odateszik magukat, korrekt háttérrel, motivációkkal, kapcsolódási pontokkal rendelkeznek, szerethetőek, utálhatóak, lehet velük azonosulni, egyszóval élnek.

A történet sem rossz, végre nem atomfegyverek ellen kell küzdeni. A nanorobotok valami szenzációs látványt nyújtanak, ahogy felzabálják a fémtárgyakat, ki sem találhattak volna jobb helyszínt a demonstrálásra Párizsnál. A film fordulatai közül néhány ugyan meglehetősen gyengére sikeredett, de vannak bizony meglepőek, sőt olyanok is, amik képesek feszültséget kelteni. Azonban többnyire a színtiszta akcióra, meg az adrenalinpumpára helyezték a hangsúlyt. A CGI helyenként eszméletlen, máshol kifejezetten siralmas - például a Joek különgépe, de én abban sem vagyok biztos, hogy akár Arizónáig leutazott a stáb, hogy felvegyék az Egyiptomi bázist.

Mindezt kiegészíti Alan Silvestri nagyszerű zenéje, és a tudat, hogy igenis lehet akciófilmet készíteni kamerarángatás nélkül is. Úgyhogy aki egy laza két órára vágyik, az vegye elő a G.I. Joe-t, utána meg irány egy játékbolt, beszerezni mindenféle emberkét és büszkén kiáltani, hogy KOBRÁK!

 Amennyiben tetszett a kritika, legyél szíves és lájkold be a Facebook oldalunkat!