Figyelem, előkerült Spielberg ezidáig ismeretlen filmje a ’80-as évek elejéről! Csak ezúttal a Mission: Impossible 3 kapcsán rendkívül sokat szapult J.J. Abrams írta és rendezte ezt a mozit, amely tökéletes időutazásra visz minket, egy filmezés szempontjából sokkal szebb időbe.

Persze, az is megmosolyogtató, ahogy a vadonatúj walkman-t már nem tudja jó szemmel nézni az idősebb seriff, ahogy a barkókon, meg a ruhákon is elszórakozhatunk, de nem ez a lényeg hanem, hogy milyen maga a film. Olyan, hogy ha 10 éves lennék, ez lenne az abszolút kedvenc mozim minden szempontból. Bár eredetinek nem mondanám, eszembe jutott többek között az Állj mellém, vagy az E.T., Romero munkásságával pedig maguk a készítők poénkodnak, de a háttérben láthatunk Halloween posztert is. Erre még rátesz egy lapáttal, egy finom mellékízt ad neki az a momentum, hogy kis hőseink filmet forgatnak, méghozzá nyomozós-zombisat. Nem sok mozi szól ennél jobban a FILM szeretetéről, csak amúgy mellékesen. A Super 8 azonban több szempontból is megállja a helyét; a gyerekfőszereplők tökéletesek minden szempontból: aranyosak, vagányak, humorosak, és ami a legfontosabb tökéletesen hitelesek. A legjobb, hogy a történetbe belecsempésztek némi drámaiságot is, így sokkal inkább együtt tudunk érezni velük, aminek köszönhetően a kalandos jelenetek jóval izgalmasabbá válnak.

A látványvilággal sincsen semmi gond, mondhatni teljesen korrekt. A „valamit” nagyon sokáig késleltetve mutatják meg nekünk, ami egyrészt nagyon hatásos, másrészt azért is jó, mert így nem róla szól a történet. Harmadrészt pedig nem néz ki valami jól ez a szörny. A film a végére kicsit megcsúszik, néhol logikátlanná válik, ami csalódást kelthet, a stáblistán futó zombis jelenetek azonban tesznek róla, hogy mindezt egy szempillantás alatt meg tudjuk bocsátani a Super 8 alkotóinak.

J.J. Abrams, ha ilyet össze tud hozni, akkor lehet, hogy érdemes még belenéznem más munkáiba is.