"Steve Rowland, ezennel letartóztatom, az egyesült államok elnökének meggyilkolásáért"

A XIII című grandiózus sikertörténetet 1984-ben kezdte meg két belga fickó, az író Jean Van Hamme, és a rajzoló William Vance. A történet erősen merít Robert Ludlum 1980-as A Bourne rejtély című regényéből, vagyis itt is a főhős egy amnéziával küzdő ismeretlen, akiről a történet előrehaladtával kiderülnek dolgok. Nem szép dolog a nyúlás, de a helyzet azért nem ilyen egyszerű, mert aki látta az eredeti Bourne Rejtélyt (1988) annak lehet némi fogalma arról, hogy Ludlum kicsit másra helyezte itt a dolgokat, csak ez már 2000-ben nem lett volna elég. Úgyhogy Hamme úgy gondolta, több van ebben a karakterben mint azt Ludlum gondolta - aki egyébiránt a két folytatást már közel sem tudta úgy csavarni, hogy az is bestsellerré váljon - és a karakter alapproblémáját leszámítva, "férfi nem tudja magáról kicsoda, és partra mossa a tenger" minden mást lecserélt.

Először is kreált egy olyan frankó alternatív történelmet, amilyennel csak a Watchmen rendelkezik. A történet pedig az 1970-es években játszódik, amikor még minden labilis és képlékeny volt. Ebben a világban, nem Kennedyt lövik le, hanem egy William Sheridan nevű, elnököt, - aki egyébként minden kétséget leszámítva tisztelgés Kennedy előtt, elveivel, gondolkozásmódjával, és tragédiájával - szinte botrányosan hasonló helyzetben, mint a mi világunkban Kennedyt. Az öccse Walter itt azonban nem lesz merénylet áldozata, - Bobby Kennedyt szintén meggyilkolták - hanem felteszi az életét, hogy bekerül a Fehér Házba és helyre állítja a rendet a terrorizmusban fuldokló országban.

Talán már kitaláltátok, a XIII egy már-már művészien megrajzolt, és csavarosan megírt képregény, amely már az első megjelenésekor siker lett hazájában, majd pedig elindult meghódítani a világot. Tündöklése egészen 2007-ig tartott, amikor Van Hamme bejelentette, hogy rettenetesen belefáradt, ami azért 23 év távlatát elnézve, érthető. Az első három rész még hagyományos füzetekben jelent meg, de hamar átálltak az albumos közlésre, ami azt eredményezte, hogy eleinte évente, majd kétévente jelent meg egy-egy rész (azért ebbe most egy kicsit gondoljunk bele) és aztán a korszakok formálták az eleinte "csupán" egy bonyolult összeesküvésre fókuszáló történetet is.

Vance stílusa minden kétséget kizáróan európai, ez nem az amerikai comics, itt minden kockának súlya van, ezen albumok egy-egy példánya igazi műkincs. A hősöknek komoly hátteret tudott adni, azáltal, hogy olyan apróságokra figyelt, mint XIII halántékában a fehér hajtincs, vagy, hogy Amos ezredesnek hiányzik a bal karja, mégis ő a CIA első embere. A főhős megalkotásakor Burt Reynolds, Burt Lancaster és Paul Newman lebegett Vance szeme előtt, míg Carrington tábornok kiköpött Lee Marvin lett.

A képregényre azután átok is ült, mert szinte sehol nem jutottak tovább a 4. 5. albumnál, Amerikában vagy háromszor próbálkoztak a sorozat megjelentetésével, mindannyiszor csúfos bukta lett a vége, nálunk a 4. rész után a kiadó lehúzta a rolót, ami azért is kár, mert az első öt album egymással szorosan összefügg. És ez az öt album adja mai filmünk témáját is, azaz, erre épül(ne) a fő cselekményváz.

De előtte még egy kör. Úgy jutottam el e filmhez, hogy nem régiben megnéztem a Halhatatlanokat, és ott Stephen Dorff egész jól hozta az egyik mellékkaraktert, gondoltam megnézem mit alkotott még. Aztán amikor láttam, hogy a XIII-ban ő játssza a főhőst, mondom amúgy is meg kell nézni, de így már nagyon is. Rögtön el kezdtem gondolkodni, hol voltam én 2008-ban, hogy ez a film elkerülte figyelmem. Aztán tüzetesebben ismerkedve a művel, rá kellett ébrednem, hogy ez egy minisorozat, ami annyira mini, hogy mindössze 2 részből áll. Szóval leginkább egy két részes tévé filmmel van itt dolgunk, 180 percben. Öt albumot 3 órába zsúfolni azért kicsit karcsú, az a mínusz 1 rész ordítóan fáj, mindenképpen legalább 3 részben kellett volna ezt feldolgozni, de ha 5 lett volna a végső szám, én azon sem veszek össze.

A filmmel máris van egy baj. 2008-ra, már kijött a három vadiúj Bourne film, amelyek mindegyike kőkeményen merít a képregénysorozatból - mire jó a vice versa -, és ugye itt van a 24, ami meg 11-el több a XIII-nál (bocsáááánat). Szóval azért ezeket nehéz figyelmen kívül hagyni. Meg azt is, hogy ez csupán egy tévés akármi. Mindegy örüljünk neki, XIII-ból eleddig csupán egy játékfeldolgozás született 2003-ban, ami azonban egyedülálló a cell-shaded játékok - és amúgy minden játék - között is. Ott is az első öt albumot dolgozták fel, közel tökéletesen. A filmről sajnos azonban ezt nem lehet elmondani.

Leginkább a lelkesedés volt itt meg, mert az azért látszik, hogy rajongók valahol a film készítői, és változtattak is, csak kicsit túl sokat, és nem is legjobb helyeken. Gondolom, úgy vélték egy elnökgyilkosság annyira nem nagy ügy ma már, ezért ha a 24-ben ellőtték az első fekete elnököt, akkor itt lelövetik az első nőit (uram irgalmazz a harmadik verziónak). Hogy ez miért volt csúcs ötlet?? Egyáltalán az volt? Nem mindegy? Ettől XIII gonoszabb lesz? Ne aggódjatok, azzal nem lőttem le semmit, ha elmondom, XIII lőtte le az elnököt, nem ez lesz amit ki kell derítenie, illetve nem ettől lesz jó. Kicsit félek egyébként hogy sikerült túl körülményesen elmesélni a történetet, és aki nem olvasta a képregényeket (mint ÉN), vagy nem játszott a játékkal (mint ÉN) az helyenként nagyon el fog veszni. Aztán az is látszik, hogy annyira nem akartak a Bourne-ra hasonlítani, hogy éppen ettől lettek teljesen a másolói. Ha a kamera rángana biz' isten adhatták volna ezt a címet is neki.

Itt van az összeesküvés is, a képregényben XIII egyenként levadássza a római számmal megjelölt - tetoválás a szív fölött - társait, hiszen csak ez alapján tudják egymásról, hogy az Összeesküvésben részt vesznek. Míg végül kiderül ki is Number One. De ez 5 albumban, vagy egy több napig eltartó játékban elmegy. 3 órában azonban? Most meghalt a XX-as, emitt lelőtték a XIX-et, megtalálták XV-öt, XIV-et, és így tovább és ledarálják szinte az összeset. Egyedül a XX-as kapott valamiféle karaktert, meg a XII-es, de az is miért. Ó atyám! De erről később.

Az akciók helyenként egész pofásak, legtöbbször azonban a nevetségesség határát súrolják, ahogy például XIII behatol a SPADS-ba hát azt tanítani kellene annyira szar, annál már csak a menekülése röhejesebb, hogy még csak egy kósza golyó se találja el. Viszont azok a részek, amikor főhősünk a saját múltját kutatja, egészen ígéretesek lettek, sőt hát az egyik karakter, Sam, érdekes, izgalmas, szexi, mégsem történik semmi. Az albumokban az adta a hajtóerőt, hogy Hamme beetette a jó népet, és amikor az megnyugodott, akkor fogta és csavart egyet az egészen, és még durvábban belerántotta a szövevénybe az olvasót. Ez szerencsére itt is működik, aki nem ismeri a történetet, az bizony néhol pisloghat párat. Egy idő után lehet be is sokall a sok dupla csavartól, de ezek egyike sem öncélú, helyük van a történetben.

Nézzük a karaktereket. Itt megint az van, hogy bizonyos szereplők atom jók lettek, pl. Carrington tábornok, aki úgy néz ki, mintha a képregényből köpődött volna ki, Walter Sharidannek, - hol találták ezt a fickót? - még a barázdái is képregényesek. Még azt is elnézem, hogy Carrington segédjéből, Jonesból, az indiánból, feketét csináltak, de... Amosból hogy lett egy zöldfülű taknyos, akinek úgy próbáltak egyéniséget adni, hogy szarrámaszturbálja a szemüvegét? Oké, legyen meg mindkét karja. De hogy lesz valaki 24 évesen CIA-s? Ráadásul annak a főnöke? És ki is herélték. Egy idióta, sötétben tapogatózó, marhává degradálták, akit egy jelenetben meg is utáltatnak elég alaposan, mert dr. Mengele hozzá képest a Télapó. Aztán itt van XIII-as nemezise, La Manguszta, vagyis a Mongúz kinek hogyan tetszik. Ő egyértelműen a Sakál párja, de ha valaki utánaolvas, hogy a muris név azt az állhatatos élőlényt takarja, amelyik egyedülálló módon még a kígyót is kicsinálja, akkor már érthető, miért ez a neve. A Mongúz feladat XIII-at elkapni. Ez a képregényben elég hangulatosra sikeredett, itt a filmben viszont mintha megkapná a forgatókönyvet, egyszerűen mindig ott van ahol a főhős, és akkor lövi.

Ráadásul Val Kilmer alakítja, pocsékul. És akkor beteszik őt XII-esnek, amikor ő egy kívülálló, akit azért bérelnek fel, mert az Összeesküvés már nem tudja kézben tartani az ügyet, és be kell vonniuk valakit. Ráadásul a Mongúz megjelenésében, és stílusában olyan mint akit Telly Savalas alakíthatna, igazából nem tudtam volna hirtelen mondani senkit se erre a szerepre - esetleg Frank Lagella -, de legalább borotválták volna le Kilmer haját. De nem. Még én is csak nehezen jöttem rá, hogy kérdem, hol van már a Mongúz - tökre várom hogy feltűnjön - erre lassan leesik, hogy bazmeg ott szaladgál a képernyőn, csak épp Val Kilmer az. Az a baj, hogy nem igazán jöttek rá az alkotók, hogy itt nem véletlenül szerepel egy csomó öregember, egy tábornok, egy bérgyilkos, egy CIA-s, mindegyik úgy öregedett meg, hogy hitt az igazában, hogy van itt egyfajta tragédia, leélt életek, és a megszerzett hatalomhoz való foggal körömmel ragaszkodás. De hát ebből egy deka sem jön át.

Na de, itt van nekünk Dorff, bár ne lenne. Annyira rossz a főszerepre, hogy az botrány, ahogy a mélabús szemével néz, a karfiolfüle meg ott leng az arcához stiftelve. Nem egy Reynolds, vagy egy Newman, de még csak nem is Lancaster. Igazából ő nem azért rossz, mert az arca olyan amilyen, hanem mert őt fogjuk nézni a film 90%-ban, mert ő a FŐHŐS, és egy főszereplő meg ne legyen már ennyire hiteltelen.

Egy mondat erejéig kitérnék a zenére is, ami szintén felemás, néhol elkapja az ívet, és ott atomjó, de többnyire teljesen jellegtelen. A játékban a 70-es évekbeli filmsorozatokat utánozta a zene, azt hiszem azt kellett volna követni mintaként, még ha itt ugye minden a jelenben játszódik, érdekes anakronizmust hozott volna létre a két korszak találkozása.

Na jó. Szóval nem vártam sokat egy két részes tévéfilmtől, és nem mondom hogy ne nézd meg, mert tény, hogy azért próbálkoztak a fiúk. Ezt a filmet Dorffal és Kilmerrel akarták eladni, és az a baj, hogy rajtuk kívül mindenki jobb. Főleg a mellékszereplők lettek nagyon jók, és bizonyos részek, pl. a nyomozás, meg a választási kampány, hát azok a jelenetek a film legjobbjai. Mintha megelevenedett volna a képregény. Ráadásul a film nem nagyon ül le, ami egy ilyen akármitől dicséretes, és vannak benne jól, meg kevéssé jól sikerült akciók, úgyhogy egy unalmas estén simán lezavarható, sőt érdeklődék, hogy végső csavarra ki jött rá, aki "szűzen" ült le a film elé, mert ilyen téren ugye nekem már nem tudott újat mondani.

Alapvetően azonban a 180 perc semmire sem elég ideje a fő ludas, ezt a történetet, minimum 19 résznyi 50-60 percnyi epizódos évadban kellett volna leforgatni, és akkor belefér volna minden, még talán Val Kilmer, meg Stephen Dorff is.

UI: Ééééés íme a 2003-as játék egyik jelenete, csak hogy az is értse mit kellett volna másolni legalábbis hangulatban, aki nem ismerné ezt a csodát.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!