Javában dübörög a Marvel második fázisa, amivel a Disneynél két Bosszúállók rész között csillapítják a fanok étvágyát önálló szuperhősös kalandokkal. Az első követ már szinte mindegyik ismertebb szereplő lefektette, most jött a nagy próbatétel: tudnak-e még valami újat, valami frisset mutatni a szuperhőskommandó new york-i kalandja után. A Vasember 3 (hiába tartom a legjobb résznek a trilógiából) sokaknak okozott csalódást (kivéve a producereket, mert tavasz óta a befolyt zöldhasúakat számolgatják), szóval nagy volt a nyomás Odin fián.

Az eredmény pediglen egy első osztályú folytatás lett. Mármint az előző részhez képest, ugyanis itt sincs szó olyan magasságokról, mint a Bosszúállók esetében, de talán ezt nem is lehetne/nem is kell elvárni. Mi magyarok kicsit szerencsétlen helyzetben vagyunk, mert a fél bolygó már két héttel előttünk megtapasztalhatta a sötét világot a legutóbbi Vasember 3-as kamerázós fiaskónk miatt, de azért nem kell csüggedni, mert megkésve bár, de Thorve nem, november 14-től mi is megcsodálhatjuk, hogy milyen jót tett a nagyobb büdzsé és a rendezőcsere...

Thor a pörölye segítségével rendet rakott mind a 9 világban, szóval papíron beköszönteni látszik a béke. Ám a rég legyőzött(nek hitt) sötét elfek egykori titkos fegyverére, a jól eldugott Aetherre pont az asszonykája (ki más?), Jane Foster talál rá, amikor felfedez egy... izét... valami dimenziókapu-szerűséget. A predátorok űrhajóján vegetáló elfek, vezérükkel, Malekithtel az élükön kiszagolják az Aethert (és ahogy azt a nevéből sejteni lehet, jól el is bódulnak tőle), szóval kezdetét veszi a szokásos "elpusztítjuk a(z összes) világot" cselekmény, mert hát mit ad isten pont most fog együtt állni mind a 9, ami 5000 évente szokott csak előfordulni és amikor épp emiatt el is lehet valamennyit törölni.

Ez a rész látványosabb. Azért meglátszik, hogy a Disneynél már bele mernek ölni komolyabb pénzeket is ebbe az egészbe, mert tudják (és most már okos vagyok a boxoffice adatok ismeretében), hogy tódulni fognak az emberek a mozikba, ha valamelyik Bosszúálló legújabb filmjét vetítik. Asgard szebb, mint korábban volt, nem annyira műanyag, nem annyira giccses, bár még mindig meglehetősen steril. Jóféle, kicsit a Star Wars-ot is megidéző csatát is összehoznak, aminek köszönhetően...

Ez a rész grandiózusabb. Most azért már szerencsére nem kell annyival beérnünk, hogy egy papírfalú folyosón ken el pár katonát a főhős, vagy hogy ledarálnak 5 darab szerencsétlen helyen álló autót egy új-mexikói kisváros főutcáján... Nem. Most egyrészt találtak is okot rá, miért érdemes Londonba helyezni a cselekményt, másrészt mivel az egy elég nagy város, sok-sok aprítás várható, ráadásul a dimenziókapuk segítségével szó szerint világ(ok)ra szóló végső összecsapást kapunk. De szerencsére azzal is tisztában vannak, hogy ez egy skandináv isten és egy gonosz tündér harca, szóval nem átallottak a készítők belevinni sok-sok humort, aminek köszönhetően...

Ez a rész viccesebb. Persze lehet húzni a szánkat emiatt, de én ezt a világot sosem tudnám komolyan venni, úgy, mint mondjuk Nolan Sötét lovag-trilógiájával tettem. Ide igen is kellenek a poénok, itt igen is szükség van arra, hogy pár halál komolyan elmondott, irtózatosan hülyén hangzó, bölcsességnek álcázott bullsh*t között legyen min nevetni. Kell a jelzés a készítőktől, hogy tisztában legyünk vele: azért ezt ők sem gondolták ám komolyan. De persze ez nem jelenti azt, hogy félvállról vették volna a munkát. Épp ellenkezőleg: látszik rajta a belefeccölt energia, aminek köszönhetően...

Ez a rész jobb. Egyszerűen csak jobb, mint az első rész. Nem sokkal, de jobb. Valamiért (néhány kivételtől eltekintve) egyébként is jól szoktak sikerülni a "szuperhősfilmek" második részei (lásd X-men, Batman, Pókember) és szerencsére a Thor is ezt a szisztémát követi. Persze ezer helyen bele lehet kötni a történetbe (XY miért egyedül harcol itt, meg ott, miért történik PONT ez, meg az, pont ekkor, meg akkor, stb...), de az a jó ebben a filmben, hogy képes annyira szórakoztatni, hogy ott helyben, a moziban ülve nem érünk rá ilyesmikkel foglalkozni, mert épp átadjuk magunkat az élménynek.

Az emberszereplők zöme most csak a poénokért felelős, az egyedüli komolyan vehető karakter Natalie Portman Jane Fostere, de csak úgy, mint az első résznél, most sem használják túl sokat. Thorral talán kicsit több közös jelenetük van, ami jót tesz, mert fel-fel villan az a bizonyos szikra kettejük közt. Az asgardi isten-pajtik is háttérbe szorultak az előző részhez képest: a film címének megfelelően viszont Thorból (Chris Hemsworth) lényegesen többet kapunk (az elmaradhatatlan nedves felsőtestvillantással, meg kalapácslengetésekkel együtt).

De az a vicces, hogy még sem ő az, aki miatt a mozinézők nagyobb része beül a filmre: a leghálásabb szerep ezúttal is Lokinak (Tom Hiddleston) jutott, minden pillanatát öröm nézni a vásznon. Szerencsére bemutattatják vele a figura emberi (hahaha) oldalát is, amitől hiába a tenyérbemászó mosolya, minden eddiginél szimpatikusabbá válik a csínytevés istene. Bónuszként pedig hála neki, megkapjuk a Marvel-filmek eddigi legviccesebb cameoóját is. Ellenben Christopher Eccleston Malekithje - ahogy a Marvel főgonoszok többsége - meglehetősen súlytalanra sikeredett.

A skandináv Pars Krisztián kalandjai tehát bőven megérik a mozijegy árát: az a büdzsé ismeretében nem meglepő, hogy szebb lett a CGI, azonban szerencsére nagyon szép a 3D-s kép is. Most egyáltalán nem érzékeltem, hogy homályos lenne, egyszerűen szépen nézett ki és szerintem Asgard (kis túlzással) meg is kívánja a 3. dimenziót. Oké, oké, sok a forgatókönyvben a blődség (áltudományosság, asgardi törióra, stb.), de azért nah... ezt már megszokhattuk a Marvelnél...

Végszóként pedig már csak arra hívom fel a figyelmet, hogy természetesen vannak plusz jelenetek, szám szerint kettő: az egyik a stáblista előtt kis ízelítőt ad a következő nagy Marvel-projektből, a másik a stáblista után pedig, ahogy az már a Vasember 3 esetén is volt, csupán egy szimpla poén. De szerintem megéri kivárni... Utó-utószóként pedig szeretném felhívni az olvasók figyelmét erre az INTERJÚra, amit scal kolléga készített egy magyar VFX artisttal, aki ezen a filmen is ügyködött röpke 10 hónapot.