Az augusztus 20-i ünnepnapon megjelenő cikket mindig különös gondossággal választom ki, hogy azt be lehessen illeszteni az egész napi ünnepségek hosszú sorába. Azonban idén úgy voltam vele, hogy az István, a király, Honfoglalás, meg a szorosan mögötte igyekvő Sacra Corona helyett egy kevésbé ismert, mégis hasonlóan fontos filmet választok, mely hazánk életében mindig is meghatározó erővel bírt. De minthogy meglehetősen snassznak tartottam csupán a filmről értekezni, így idecitálom hát az eredeti alapokat szolgáltató könyvet is. Küzdjenek meg, lássuk, melyikük a jobb! Soha vissza nem térő alkalom, kedves hölgyeim és uraim! A piros sarokban A majmok bolygója 1963-ból, 150 oldal hosszú, és a balhorgával különösen vigyázni kell! A kék sarokban pedig A majmok bolygója 1968-ból, vigyázzunk fiatalabb a srác, és a maga közel két órájával bizony sok meglepetést tartogathat erre a mérkőzésre! Tegyék meg tétjeiket, hamarosan kezdünk!

Amikor gyerekként láttam először eme filmet, bevallom, már akkor sem tetszett. Leginkább azért néztem végig az egész sorozatot, mert... hát igen akkoriban még nem nagyon lehetett válogatni ha sci-fit akart az emberfia nézni, és a semminél ez is jobb volt. Ha jól csalódom, a szombati Disney sávban ment, ahová egy idő után mindenféle amcsi retro filmet is beválogattak, amikhez már köze sem volt a Disneynek. Okos gyereknek lenni nem csak áldás, de átok is, úgyhogy a film végi nagy csattanót sajnos kitaláltam, és egy ásítással nyugtáztam, hogy ez a történet mekkora egy marhaság. Persze nem mondom, sérti az emberi önérzetemet, hogy egy ilyen képet festenek rólunk, ami annyira bárgyú, hogy még a majmok is játszva átveszik az irányítást. Hát hogyne.

Utána megközelítőleg húsz évig feléje se néztem ezeknek a filmeknek, de most már érettebb (???) fejjel úgy gondoltam, ismét nekiveselkedem. Főleg mivel idén nyáron mutatták be a sorozat legújabb - nyolcadik - részét a mozikban. Eredetileg csak Tim Burton 2001-es filmjét akartam újra nézni, de a vége az lett, hogy elkezdtem olvasni az eredeti regényt, attól meg kedvet kaptam az összehasonlításhoz... és ha már térdig járunk a bűnben, akkor persze nézzük végig az összes filmet. A televíziós sorozaton még erősen agyalok, de szerencsére az beszerezhetetlen.

Pierre Boulle eredeti regényét magam sem tudom miért vettem meg, bizonyára jó vétel volt, de ebből is látszik, hogy a csillagok állása miatt kerülhetett hozzám minden olyan anyag, ami egyetlen irányba mutatott. Neked szent küldetésed fiam, hogy nagy ismertetőt/elemzést írj az eredeti művekről, a nép nevelésére. Ó bakker, ne már megint. Mostanában túl sok küldetést kapok Uram! Talán nem kell mondanom, de masszív spoilerhegyekbe futhat bele a kedves tovább olvasó. De ez esetben mindenkit bátran arra intenék, merjen szembenézni a frusztráló igazsággal.

Szóval nem tudom, mivel kellene kezdjem. Újranézve a filmet továbbra sem estem hanyatt tőle, de tény, hogy 1968-ban ez üthetett. Meglehetősen profin építették fel, nagyon jó az üteme, és egy cseppet sem unalmas. Gyerekként sok minden idegesített, de ma már látom ezek okét. De ha létezik film, amit soha a büdös életben nem lett volna szabad... hm utánozni, akkor az pont A majmok bolygója. De hát ezek nem nagyon értették meg, miről is szól a regény. Ami még annak a tudatában is felelőtlenség, hogy hát az a tömör véleményem, hogy ez a regény nem valami jó. Sőt... kifejezetten rossz. A filmmel szemben azonnal elvérzik, ha nagyon pol korrekt akarok lenni, akkor úgy fogalmaznék, a második menetig hősiesen helyt áll. Mondhatnám, hogy hülye könyvnek hülye adaptációja születhet csak, de azon ritka alkalmak egyikének lehetünk szemtanúi, amikor a film képes túlnőni az alapanyagon. Noha a változtatások azért érdekesek.

Például a film azzal kezdőik, hogy Charlton Heston karaktere Taylor éppen az utolsó jelentését veszi magnóra, majd szépen hibernáltatja magát, és kezdődik a főcím. Igazából nem tudom, hányan veszik/vették észre, hogy a pár perces bevezető alatt, a földi idő számlálója négy napot ugrik előre, mintegy érzékeltetve a regény legjobb ötletét, a módszert amivel a csillagok között utazni lehet. A könyvben ugyanis egy évig folyamatosan gyorsul az űrhajó, majd egy évig lassul. Ennyi idő kell hogy elérjék a fénysebesség többszörösét, és az emberi test hozzá is szokjon ehhez a sebességhez, a kettő között pedig pár óra alatt, megteszik a hihetetlen távolságot két csillag közt. Eközben torzul az idő, és a Földön mintegy 700 év telik el. A filmben ezt jó 2000-re tolták ki. Egyedül itt éreztem, hogy sci-fit olvasok. Ügyesen meg van magyarázva, logikus, még akár hihető is.

A könyvben három férfi utazik, egy tudós, és a segédje, valamint a főhőst alakító újságíró. Természetesen mind franciák, és valamikor 2500-ban indultak útnak, míg a filmben 1972-ben. Kicsit magasra tették a mércét ezzel, hogy négy év múlva már csillag utaznak, vagy nagyon be lehettek sózva a közeli holdraszállás project miatt. A filmben négyen indulnak útnak, de az egyetlen nő már a landolásnál meghal, kiderül, hogy valami gebasz történhetett a fülkéjében és meghalt. Később, a film során meg tudjuk, hogy ő lett volna az új Éva. Na most... ha ennek az expedíciónak ez lett volna a feladata, nem célravezetőbb egy hímet, és három nőstényt küldeni? Vagy mondjuk, akkor két párt, és az esélyek máris megduplázódtak. És ha a csapat olyan bolygóra kerül, ahol csápos, nyálkás lények élnek? És még vad, félmeztelen nők se szaladgálnak pucéran szaporodásra várva? Ráadásul eredetileg a negyedik űrhajós is férfi lett volna, Dianne Stanley nevét még a stáblistában sem tüntették fel, aki egy hasonlóan tartalmas szerep után örökre felhagyott a filmezéssel.

Szóval tele van ám a film is baromsággal. Amikor bekapcsolódunk, megtudjuk, hogy már fél éve, hogy felszálltak, a Földön már 2673-at írnak. A könyvben egy nagy űrhajóval teszik meg az utat, és egy űrkomppal szállnak le a felszínre. A hajóban van bőven élelmiszer, egy kis kert, és csomó hely, ahol három ember nem megy egymás idegeire. Hestonék űrhajója viszont akkora, mint a régi szobám. Háromszor négy méter. Elfér benne négy ágy, meg két szék a pult előtt. Ha azonnal lefagyasztják őket, azt mondom belefér, de csillagközi utazáshoz nevetségesen kicsi. Főleg úgy, hogy fél éven keresztül négy ember mi a fészkes fenét tud csinálni egy ilyen kicsi helyen. Mit eszik? Hova ürít? Hogy kerülgetik egymást? Vagy, kettő mindig aludt, kettő meg vezette a hajót? Vagy. A Föld ennyi idő alatt nem talált fel semmi modernebb cuccot, amivel akár utol is érhetik ezt a hajót? Netalán megelőzhetnék?

A könyvbéli landolás totál simán megy, itt katasztrófába torkollik, bár innentől kezdve a könyv folyamatosan veszíti el a meglévő előnyét. Először is, ott a kompot szájtátva hagyja a három utazó, hogy a vademberek széjjelverjék. Fegyvereiket elszedik, ruháikat szétszaggatják. A filmbeli jelenet azért mást kommunikál, leginkább, hogy nem balfaszokat küldtek erre a misszióra, akiket az első kontakt annyira lenyűgöz, hogy hagyják magukat egy lövés nélkül elkapni.

Ugyanakkor a filmben szereplő hármas sem egy észlény. Totál hülyeségeket beszélgetnek egymás közt, Heston karaktere például egy hihetetlenül ellenszenves pöcs. A film első tíz perce azzal telik, hogy szekálja Landont - Robert Gunner második, és egyben utolsó filmszerepe, a csóka még 2001-ig élt, de felhagyott a filmezéssel. Heston karakteréről nem ártott volna tudni, hogy ki nem állhatta az embereket, márpedig azért, mert a nukleáris háború szélére sodorták a világot. Ne feledjük, a hatvanas évek tartalmazta az egyik legforróbb hidegháborús helyzetet, az 1962-es Kubai rakétaválságot. A könyvben Anatolle professzor a megfelelője, mert ő a tudomány embere, és egyébként is egy elefántcsonttoronyban él... legalábbis agyban mindenképp.

Taylor azonban nem tűnik tudósnak. Inkább egy bekattant kapitánynak, akikkel Jim Kirk tucatszám találkozik a Star Trekben. Apropó, a Star Trek csapata egy-egy földre szállás alkalmával, sokkal profibban viselkedik mint ez a filmbéli trió. Itt meg olyanok mint a gyerekek, akikre nem felügyel senki. Az isten háta mögött értek földet, de sebaj, lényeg, hogy apu nem lát. A film lazán követi innentől a könyv fő szálát, vagyis hőseink rábukkannak egy oázisra, ott gyorsan megfürdenek, a vademberek elrabolják ruháikat, szétszedik készleteiket, mert ezeket a bolygón a majmoknak tulajdonítják. A könyv egyik legjobb jelenete, hogy a trióval utazik egy kis majom is, és Nova nemes egyszerűséggel megfojtja a csimpánzt. Persze tudni kell, hogy eredetileg a könyvben az emberek meztelenek. Természetesen erről a filmben szó sem lehetett, hiszen a PG besorolás mindenek felett, de véleményem szerint is ezzel a meztelenséggel a filmben inkább visszatetszést váltottak volna ki. Félmegoldásként szóba került, hogy legyenek a nők is félmeztelenek, de a FOX ezt is leszavazta, hogy megnyerje magának a cenzorokat.

A társaságon az első félóra leteltével rajta ütnek a majmok, a lovagló, puskát szorító gorilla alakja különösen sokkoló. Feka - Jeff Burton - búcsút mond a filmnek az akkori szabályoknak megfelelően. Szegény, kapott vagy három mondatot. A regényben ugyanígy lelövik a professzor segédjét, a professzor pedig csak majd száz oldallal később kerül elő egy állatkerti ketrecben, négy hónap alatt totálisan visszafejlődve az állati szintre. Na most ezt megint nehezemre esik elhinni. Boulle annyira nem magyaráz semmit, pedig érdekelne mit húz elő a kalapból. Sokk érte a vén hülyét? Mert a legtöbb földi remete négy hónapnyi egyedüllét után, köszöni szépen, de jól érzi magát. A filmben sokkal hatásosabb, hogy csomó szenvedés után Taylor végre viszontlátja földi társát - pedig hogy heccelte nem is olyan rég - erre kiderül, hogy kivágták az agyát, és egy élőhalottat csináltak belőle. Ha ezt nézem, a feka egész jól járt.

Taylorba gyúrták a könyv embergyűlölő professzorát, meg az újságíró személyét is. De az újságírónak volt esélye a menekülésre, mert az űrhajó továbbra is ott keringett a bolygó körül. Taylorék viszont lezuhantak. Miben reménykedne? Még ha meg is szabadul a majmok karmai közül? Igazából nem is Majmok bolygója kellene, hogy legyen a film címe, hanem Majmok városa. Mert nekem végig olyan érzésem volt a film nézése közben, hogy ez csak egy kis terület. Mi van ezer mérfölddel odébb? Semmi hírt nem kapunk arról, hogy ez lenne a helyzet az egész bolygón.

Aztán itt van a filmben megjelenített majmok társadalma is. A kulturális szintjük leginkább a görög városállamokét idézi, ahogy ülnek a kőlépcsőiken, meg tartják a szónoklataikat. A technikai szintjük viszont olyan kései 1800-as, vagy maximum korai 1900-as évek. Erre leginkább az utal, hogy nincs autó, lovaskocsival járnak, miközben a fényképezőgépet már ismerik, és vannak puskáik is - noha ezek a filmben M1 Garandok, amiket először 1941-ben gyártottak, és a II. Világháborúban használt az amerikai hadsereg. A könyvben azonban műholdakat is tudnak már az űrbe juttatni, vagyis pontosan azon a szinten járnak, amikor Boulle megírta a regényt. És ez vezet el oda, hogy nem is sci-fit írt, hanem társadalomkritikát, amit gyakran ágyaznak sci-fibe. A könyv és a film megegyezik a majmok szerepeiben, a gorillák alkotják a hadsereget, az orangutánok a politikusok, a csimpánzok pedig az értelmiség, kutatók. A filmben alig találni nőstény majmot, gorilla és orangután nincs is, csimpánzból is csak néhányat fedezni fel.

Leginkább itt látszik, mit is akart írni Boulle, ugyanis manapság is jó néhány politikus hasonlít a lefestett orangutánokra. Konzervatív gondolkodásúak, tehetségük semmi, egymást szeretik megtapsolni, és ugyanazon könyveket leírni újra és újra, semmit se változtatva a világ előregördítésén. Igazából a gorillákkal nem is foglalkozik annyit, ők a filmben sokkal több jelentőséget kaptak, bár igaz, majd csak a későbbi részekben. Az orangutánokat Dr. Zaius, míg a csimpánzokat Zira és Cornélius alakján keresztül mutatja be Boulle. A könyvben hónapok telnek el, és hősünk megtanulja lassan a majomnyelvet, ez egyébként logikus is. De a filmben - bár elég érthetetlen, hogy értik meg egymást, még az írott szavakat is szinte azonnal - sokkal hatásosabb hogy Taylor is megsebesül, amikor elfogják, - meglövik a torkán - így a következő félórában egy szót se tud szólni. Szinte kiszakad belőlünk a fokozott tehetetlenség utáni megkönnyebbülés, amikor ráüvölt a gorillára, hogy: Vedd le rólam a büdös mancsod, te mocskos majom!

Sajnos a filmben nem kaphatott szerepet az sem, ahogy a főhős meghágja Novát, természetesen miután eleget győzködte magát, hogy ő csak egy állat, és nem értelmes lény. De persze azért tegyük be neki, suttyomban. Boulle szinte elnézést kér, hogy a vad asszonyt, mint egy birkát néha megdugja a főhőse... A filmben viszont Nova a tökéletes nő: iszonyat jó teste van, aranyos az arca - kéretik megfigyelni a két plakát közti különbséget, aki megtalálta odalent kommentben sikíthat -, és nem beszél!

Azon gondolkodtam, ez a Heston lehet iszonyat nagy faszkalap volt, de ebben a filmben le a kalappal előtte. Mert nagyon sok szarság történik vele. Először is a film 90%-ban szakállas, márpedig egy acélos arcéllel áldotta meg a sors. Aztán majmok abuzálják egész végig, nyakörvet tesznek rá, vízzel locsolják, ütik verik, lemeztelenítik, megalázzák. Egy jó darabig még hangja se lesz. Ez a film iszonyatosan nagy alázatot követelt ettől a színésztől. És a végső jelenetben amikor már azt hiszi, új életet kezdhet Novával, akkor semmisül meg legjobban, mert rájön a nagy titokra. Hogy már sehova sem mehet.

A film és a könyv élesen kettéválik a kétharmadot jelentő tárgyalási jelenettől. A filmben a hős elbukik, a könyvben viszont épp csak díszpolgárrá nem avatják, és onnantól kezdve pávaként járkálhat a majmok közt. Később a régészeti jelenet, és a baba megtalálása szerepel még, amit átvettek, de a film innentől már teljesen szabadon valósította meg a NO A-BOMBS frázist, amit a második óra felé már kicsit túlságosan szájbarágósnak is ítéltem.

Nem tudom ki vette észre, de a tárgyalási jelenet tiszta vicces lesz, amikor a három bíró megformálja a híres "ne lásd, ne halld, ne szóld a gonoszt" majomszobrot. Először azt hittem csak a véletlen, de amikor a harmadik majom is eltakarta a száját, akkor már biztossá vált, hogy ez egy kikacsintás. Ugye a majmoknak Taylor jelenti a megtestesült gonoszt. Főleg, hogy a filmben Zaius nagyon is tudja, hogy Taylor kicsoda, honnét jött. A jelenet amúgy totál improvizáció, a rendező ötlete volt, és végül benne hagyták a filmben, mert a tesztvetítésen a közönség jól reagált, a komor hangulatot kicsit oldotta.

Szerepel a csókjelenet, ami a filmben megint bájosabb, a könyvben már olyan dolgokat sugall, amibe inkább nem is gondolok bele. Érdekes mennyit változik ugyanazon mondat, ha más kontextusba helyezzük. A könyvben ugyanis Zira végül nem ad csókot a hősnek, mert hát annyira "ronda". Ugyanakkor a hős egyre kevésbé kezd vonzódni Novához - mert ugye csak egy állat -, de Zirának ellenben milyen formás kis pofikája van. Mert intellektuálisan szerelmes lesz... egy majomba. És ezt a plátói szerelmet Zira is viszonozza. A könyvben előrevetítik a harmadik, és negyedik rész cselekményeit. Hogy is emelkedtek fel a majmok, egész egyszerűen leutánozták az embereket, és az emberek meg ripsz ropsz megadták nekik magukat... A jelenetet amikor egy nő elkezdi felidézni az elektrosokk hatására többféle hangon, és hanghordozással a sok száz éve történteket, nem is tudom hova tenni, de itt már túl voltam azon, hogy Boullenál bármire is keressek magyarázatot.

Nagyon nem tetszett a francia öntudat ami ordít a regényből, - ez Vernénél se tetszik, de ott ennyire nem irritáló. Hőseink amikor megérkeznek, látják, hogy civilizált lények lakják a bolygót, és ezután mi az első dolguk? Elnevezik. Ez mekkora kivagyiságról tesz tanúbizonyságot? Miután a főszereplő folyékonyan beszéli a majomnyelvet, ugyanúgy hivatkozik rá, még csak nem is veszi a fáradtságot, hogy megkérdezze, vajon mégis, hogy hívják a bolygót valójában? Aztán az a rengeteg mellékzönge amit hősünk minden oldalon ötször leír. Hogy ő mennyire értelmes és sértve érzi magát, ha ezt nem veszik észre a majmok. Mintha ez lenne a megszokott. Elég lenne egyszer normálisan körülnéznie, hogy rájöjjön kb. azt várja, mintha a Földön megszólalt volna egy csirke etetés közben. Egyáltalán nem normális viselkedés.

A könyv vége egy rossz vicc, ami egyedül abban segít, hogy Burton 2001-es filmjének végére se haragudjunk a továbbiakban. Elvégre ő se csinált mást, mint sajátosan interpretálta ezt a divatjamúlt regényt. A kerettörténet amiben ez az egész helyet foglal, egy totál kitalálható, gyenge, írói fogás, nem is értem erre vajon mi szükséget érzett Boulle. Könyvének sikerét én annak tudom be, hogy meglehetősen nagy hátszelet kaphatott, ugyanis ő írta a Híd a Kwai folyón-t is. És azzal picit azért nagyobb hírnevet szerzett. Mindezek miatt a könyvet nem tudom ajánlani senkinek. Szerencsére nem hosszú, egy délután alatt letudható. Igazából a filmet se ajánlom ma már senkinek, de ha a kettő közül kell választani, akkor habozás nélkül az utóbbi mellett emelek lándzsát.

A film hátteréről -

Arthur P. Jacobs a film producere még azelőtt megvásárolta Boulletól a jogokat, hogy a regény egyáltalán megjelent volna. Ezután hat éven át kilincselt, mire a Fox alelnöke Richard D. Zanuck zöld utat adott a projectnek. A forgatókönyv oroszlánrészét a Homályzónáról elhíresült Rod Serling írta, de a tényleges forgatásig még jó párszor átírták, többek között besegített az egykori feketelistás Michael Wilson is. Serling forgatókönyvére a világ minden pénze nem lett volna elég, Wilson tehát radikális változtatásokat eszközölt, többek közt újraírta az összes dialógust és ő változtatta meg a majmok társadalmát ókori, középkori környezetre, amit olcsóbb volt felépíteni a modern társadalom helyett. A film ütős végét azonban Serlingnek köszönhetjük. Nem volt egyértelmű hogyan nézzen ki a szobor, egyik verzióban csak a fej, és a kar látszódott ki, egy másikban darabokban volt, ezt később felhasználta az Űrgolyhók. Létezett egy harmadik forgatókönyvíró is, de őt nem említik a stáblistában sajnos, pedig ő írta a film legjobb beköpéseit.

A rendezést eredetileg J. Lee Thompson kapta volna, de később kifarolt, és inkább leforgatta a Mackenna aranyát. Utóbb a negyedik és ötödik filmben kiélhette hajlamait. Serling ajánlotta Blake Edwardsot, Heston pedig Franklin J. Schaffner-t, akivel a színész együtt dolgozott a Hadúrban. Jacobs megbízott Heston emberismeretében, és végül megkezdődhetett a forgatás. Schaffner eddig a filmig lényegében ismeretlen volt, de ezután olyan filmeket rendezett mint A tábornok, a Pillangó, és a Brazíliai fiúk. Vagyis megragadta a soha vissza nem térő alkalmat. Heston nagyban befolyásolta a film alakulását, szívét, lelkét beletette a projectbe. Bár az eredeti regény nem nyűgözte le, felismerte a lehetőséget benne, hogy egy remek filmet lehet belőle kanyarítani. A filmnek eredetileg három vége is volt, de végül az győzött, ami mellett a Heston kardoskodott. A forgatás jelentős részében náthával küszködött, a jelentben amikor vízzel locsolják az nem színészkedés, valóban dühös volt, de azért, hogy minél előbb legyenek már kész, mert majd szétrobbant a feje a betegségtől. Azt viszont nem akarta, hogy csússzanak akár egy napot is emiatt. Valamint ez az első film, amiben a sztár levetkőzött, 45 éves volt ekkor.

Eredetileg Heston helyett a stúdió John Waynet szerette volna, de Jacobs mindig is Hestonra gondolt, ha a színész visszautasította volna, akkor Marlon Brandot kereste volna meg. Linda Harrisonra azért esett a választás, mert a stúdiófőnök Zanuck kefélgette. S minthogy a forgatási munkálatok elhúzódtak, - 1967. május 21 és augusztus 10 között - az utolsó napokban már sokat kellett trükközni a beállításokkal, hogy növekvő pocakja ne szúrjon szemet. Később Zanuck el is vált a feleségétől és kilenc évig Harrison férje lett, aki két gyermeket szült neki. Harrison gyakran nyilatkozta, hogy mindig is őt akarták a producerek, és ez így is volt... miután sem Ursula Andress, sem Raquel Welch, sem pedig Angelique Pettyjohn - tudjátok a csaj a Star Trekből aki nekem annyira bejön, és persze, hogy bejön, hiszen pornós múltja van - is mind nemet mondtak. Dr. Zaius szerepére eredetileg Edward G. Robinsont - a Key Largo maffiózója - szemelték ki, de miután a Foxnak leforgattak egy meggyőző kisfilmet, Robinson kifarolt a projectből, mondván ő ezt nem fogja bírni, hogy órákon keresztül sminkeljék és maszkolják. Így került a helyére Maurice Evans. Ingrid Bergman szintén visszautasította Zira szerepét, mert az egész filmet maszkban kellett volna töltenie, és azt akarta látszódjék a szépsége. Ezért Zirát Kim Hunter játszhatta el, aki A vágy villamosából lehet ismerős. Bergman később úgy nyilatkozott, élete legnagyobb baklövése volt, és mélyen megbánta, hogy elszalasztotta a Hestonnal való dolgozás lehetőségét.

Ez volt az egyetlen majmos film, amit nyáron forgattak, és rengeteget szívtak vele. A színészek, statiszták, mind majd megőrültek a maszkok alatt, amit órákig tettek fel, kényelmetlen volt benne létezni, és fájdalmas, amikor végre leszedték. Természetesen iszonyatosan meleg volt benne, így a sorozat további részeit ősszel és télen forgatták. Arról pedig szó sem lehetett, hogy a szünetekben leszedjék, mindenki így járkált, szipkával cigarettázott, és szívószál segítségével pépesített ételeket fogyasztott, mert a rendes étkezés megoldása teljességgel lehetetlennek bizonyult. Hunter például klausztrofóbiás lett a forgatás alatt, és minden reggel váliummal indított hogy kibírja a napot, végül inkább nem evett sehogy se, mert túlságosan fárasztónak titulálta. Annyit viselte a maszkot, hogy amikor Heston végre találkozott volna vele rendes körülmények közt, simán elment mellette. Roddy McDowall, aki James Brolin helyett ugrott be Cornélius szerepére bírta a legjobban, ő szívesen hordta a maszkját, és hazafelé még az autósokat is riogatta az autópályán. Állítólag még a zeneszerző, Jerry Goldsmith is kért egyet, hogy vezénylés közben jobban beleélje magát a majom szerepbe. 

A maszkok készítése John Chambers ötletei alapján forradalminak bizonyult. Egy II. Világháborúban alkalmazott technológiai eljárást tökéletesített, lényegében mai napig ezt alkalmazzák, bármilyen maszkot kell készíteni. Előbb mintát vesznek a színész arcáról, majd később ha megkötött ezt kiöntik, így mindenkinek személyre szabott maszkja lesz. Ezt valamennyi munkanap gondosan felhelyezik a maszk tulajdonosának arcra. Chambers órákat töltött majmok tanulmányozásával a Los Angeles-i állatkertben, de az eredmény őt igazolta. A helyszínen tanította be a maszkmestereket, munkája bőven lehetett, mert ekkor már 80-ra rúgott azok száma, akik egész nap csak a maszkokat tették fel, és távolították el. Emiatt szinte minden egyéb produkciót ami maszkmestert kívánt el kellett tolni, mert egész egyszerűen nem maradt ember, aki ne ezen a filmen dolgozott volna. A film költségvetésének jelentős részét, egyhatodát ez vitte el. McDowall javasolta, hogy a maszkot hordók erőteljesebben, és gyakran pislogjanak, grimaszoljanak, így elveszik annak gumiszerűségét és ezáltal életet lehelnek a karakterbe.

Én egy sci-fiben mindig azt találom a legfantasztikusabbnak, hogy a legtöbb "bolygót" a Föld szolgáltatja, és micsoda helyszínek találhatók ezen a csodálatos planétán. Értitek, még olyanok is, melyekről simán el lehet hinni, hogy nem is a Föld. Ehhez csupán Utah, és Arizona kietlen területei kellettek, meg egy lecsapolt folyómeder egy nemzeti parkban, ahol a film kezdetét veszi. A híres jelenet a szabadságszoborral pedig egy jól sikerült festmény.

A belsőket, és a majomvárost a Fox Ranch-en építették fel, Los Angelesben. Az épületeket egy híres spanyol építész, Antonio Gaudí tervei ihlették. A zárójelenetet pedig Malibutól nem messze, egy elhagyatott parton forgatták. A Zuma Beach és Point Dume által határolt terület, és az ott található barlang manapság zarándokhely ahová a rajongók járnak el, bár megközelítése még manapság is nagyon nehéz. Minthogy negyven méternyi sziklafal határolja el mindentől, a színészektől kezdve, a díszleteken át, egészen a lovakig helikopterrel szállítottak a helyszínre mindent. További bravúrja a filmnek, hogy valamennyi jelenetét vágás nélkül vették fel, kivéve a film eleji, és a film végi elsötétedést. Hasonlóan jók a filmben alkalmazott kamerabeállítások, mely fokozzák a frusztráltság és a kivetettség érzését, Schaffner ezért nagyon sok kézi kamerás felvételt is készített. A cenzorok nem csupán a meztelenség és erőszak ellen emeltek hangot, de a káromkodást is meg akarták változtatni, tudniillik Taylor a végső mondatban Isten nevét meri felhozni, hogy átkozza el azokat akik megölték a bolygót. Heston végül hosszas vitában meggyőzte őket, hogy ez igenis fontos része a filmnek, és nem csak úgy a vakvilágba káromkodik. 

A majmok bolygója lett az első film, mely már komolyan alapozott a merchandisingra, és elkészülte után egész sereg játékfigura, uzsonnás doboz, póló, és hasonlók árasztották el a piacot. Jacobs pedig azzal érte, el, hogy ingyen reklámot kapjon a film, hogy sok statisztát újságírók közül válogatott ki majomszerepekre, akik azután maguktól megírták az élményeiket.

A film kritikai, és anyagi sikert könyvelhetett el. Boulle amikor megtudta, hogy megváltoztatták a végét - az ő regénye, ugyanis nem a Földön játszódik - tajtékzott a dühtől. Kis túlzással élve, az egyetlen utalás a regényére, egy szarkasztikus mondat amit Heston szájába adtak, amikor megkérdik mégis hol lehetnek. Később az író úgy nyilatkozott, jobban tetszik a lezárás, mint az övé, élete vége felé pedig egyenesen a legrosszabb művének nyilvánította a regényt. A hat milliós költségvetés, 32 millát fialt, és egy Oscar a 2001 Űrodüsszeia majmai elől elhappolva, mert a zsűri azt hitte, ott értelmes majmok vannak betanítva, közben azok is maszkok voltak. Szóval így nézett ki egy siker 1968-ban.

Azt kell mondjam ez a film meglehetősen merészre, és brutálisra sikerült, hiszen 112 percen keresztül így alázni az emberi fajt mindenféle módon, még nem láthatta közönség 1968-ban. De bizony még manapság is nagyítóval kellene keresni, ha csak hozzá hasonlót szeretnénk találni. Arról igazán nem tehet, hogy kicsit rosszul öregedett, és persze, hogy ez az alapötlet, amennyiben elvonatkoztatunk a mögöttes tartalomtól, meglehetősen bárgyú.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!