Hellobello, itt a 148-3. A 3-6-9-en. A tutimenők frankó helye. Na mi a pálya kicsi szívi? Hagyj csak üzit bátran!

Annyit hallottam már erről a sorozatról, főleg Szabi nyaggatott vele, hogy kezdjem el, mert egy istenkirály megaszuper sorozat, ami ráadásul durva és mellbevágó. Egyesek egyenesen a LEGJOBB sorozat a világon, és hasonló jelzőkig mentek. DE. Én alapjában véve nem vagyok nagy sorozatrajongó. A Trónok Harcát is inkább azért kezdtem el nézni, mert FANTASY rajongó vagyok. Ráadásul nem is értem azokat, akik képesek egy sorozatért megőrülni, amikor összesen kétféle sorozat létezik. Az egyik a Star Trek-féle, amely komplett epizódokat tartalmaz, ilyenkor örülünk mert nem rágjuk tövig a körmünket, egy epizód = egy történet. A másik meg az Alias-féle, amikor az ember alig várja, hogy megtudja mi is  lesz a folytatásban, és csak tépelődik meg elvonási tüneteket produkál. Ki a tökömnek hiányzik ez?

Annak idején persze néztem én is sorozatokat, de a 90-es években ki nem nézett? Amikor volt két adó, meg a kábel után három-négy. Az ember persze szívesen leült a Miért éppen Alaszka? vagy a Simlis és a Szende soron következő epizódja elé. Még a Dallas sem volt terhes a maga 350 epizódjával. Amikor aztán a KLUB betört a piacra, és kitöltötte az űrt, elhozva nekünk a Sliderst, akkor végre volt értelme sorozatot nézni. Minden napos csúszás! Fuck Yeah! Vagy az Alias, amiből szintén heti kettőt adtak, még az is elment. Az utolsó sorozat pedig amit tévében követtem az a Szívek Szállodája volt, mert abból is napi kettőt adtak. Mi lehet a következő lépés?

A VHS kazetták világában egy sorozatot kiadni szóba se került. A DVD azonban új utakat nyitott - nem is vagyok benne biztos, hogy a legjobb sorozatokat leszámítva Blu-rayen ez a hagyomány tovább él-e - és ma már egy egész évadot le lehet tudni egyetlen éjszaka alatt. És ezt szoktam csinálni a Trónok Harcával. Ez mekkora királyság már? És pontosan ezért nem értem, miért jobb hetente ugyanúgy leülni a tévé képernyője elé mint a 90-es években? Miért csinálja ezt ma már bárki? Magam részéről inkább megvárom míg lefut az adott évad, és aztán egyszerre, koncentrálva kérem az élvezetet. A Breaking Bad esete meg különösen szerencsés, ugyanis tavaly véget ért az egész sorozat. Úgyhogy a következő öt héten az egyes évadokról fogok beszámolni. Mert tényleg ez a sorozat, ahogy Mr. Spock mondaná: Figyelemre méltó.

Miről is szól ez a sorozat? Illetve miről szól az első évad hét epizódja? Sokakkal ellentétben én nem tartom a magyar címet elbaszottnak, mert a Totál Szívás nem csak, hogy találó, de még több jelentéssel is bír. Egyrészt utal a kábítószerre, ami a központi témája, másrészt meg arra is, hogy a főszereplők mindent - de tényleg MINDENT -, amit csak lehet, elbasznak, elkúrnak, elkefélnek, és még finoman fogalmaztam. Az eredeti cím - amit mondjuk a Gonosz Ébredésének lehetett volna fordítani, de egész konkrétan azt jelenti, ahogy valaki betör a gengszterek közé - inkább arra utal, hogy a hősünk egy kedves kertvárosi apukából, hogy változik át egy rohadt, tetves, gennygombóccá. DE!!! Ebből az első hét részben még nem igazán látunk semmit.

Maga a történet azzal kezdőik, hogy Albuquerqueben - ez Új-Mexikó legnépesebb városa, nagyjából félmillió emberrel - egy középiskolai, kémia tanár, az ötven éves Walter White - aki az élet minden lehetséges területén szarrá van nyomva - egy nap megtudja, hogy megütötte a főnyereményt, és tüdőrákja lett, anélkül, hogy életében egy kibaszott szál cigit elszívott volna. Ráadásul olyan előrehaladott állapotban leledzik, hogy 90%, hogy túl se fogja élni. Maximum másfél-két éve van hátra, ha szerencsés - értsd bejön a sorozat :D Innentől kezdve az évad legnagyobb kérdése a következő lesz. Walter mikor mondja mindezt el a családjának?

Az őt alakító Bryan Cranston - akivel én sajnos csupán ITT találkoztam eddig - egész emberien formálja meg ezt a belső tépelődést. Elvégre ha valaki rákos lesz, lássuk be annak harangoztak. Mit lehet ilyenkor tenni? Azon kívül, hogy totálisan kétségbe esünk, és folyton azt kérdezgetjük, miért történik ez velünk? Gondolom nem vagyok egyedül, amikor azt írom, nem egy ismerősöm láttam, akit felzabált a rák. És ki tudja lehet rám is ez a sors vár majd harminc, negyven év múlva. Elvégre az embernek csak jó sokáig kell húzni, és ha nem üti el egy autó, nem kap szívinfarktust, vagy agyérgörcsöt, akkor száz százalék, hogy előbb utóbb rákos lesz. És nem tud vele mit kezdeni az orvostudomány, azt leszámítva, hogy hitegeti az alanyt. Ne adja fel a reményt.

Ennél nagyobb igazságtalanság kevés történhet az emberrel. Ráadásul ha tényleg egészséges életet élt, ez duplán igaz. És nincs ellenszere, nem lehet vele mit csinálni. Elmész az orvosodhoz, aki tényszerűen közli ezt veled, no meg azt is, hogy a speciális kezelést nem fedezi a TB-d, és ott az ajtó, vár a halál, kérem a következőt. Persze, ha még korán észreveszik akkor gyógyítható - egy ideig -, ha szarrákemóznak, amitől kihullik a hajad, a fogad, lefogysz, és önmagad árnyéka leszel. És amikor már totálisan elvesztetted a maradék emberi méltóságod is, akkor keserves kínok között döglesz majd meg, akkor is, ha történetesen te voltál az Apple elnöke.

Szóval TE mit tennél? Elmondanád a családodnak? Vagy eltitkolnád amíg lehet? Reménykednél, és kapaszkodnál az utolsó szalmaszálba? Vagy leszarnád és próbálnád kiélvezni maximálisan az utolsó napokat? Mert Waltert történetesen mindenki leszarja. Ott van rögtön a felesége, aki öt hónapos terhes - egy nem várt szerelemgyerekkel -, és úgy veri ki a férje faszát a pléd alatt, hogy közben a neten játszik. De hát ez a szülinapi ajándék a papának, muszáj, ha már leszopni derogál neki. Anna Gunn Skyler szerepében egy percig nem szimpatikus, viszont ha próbáltál már titkolni bármit az oldalbordád előtt, akkor könnyen felfedezheted mennyire jól adja, a folyton fejben kombináló nőt, aki elől egy férfi egész egyszerűen SEMMIT nem képes titkolni, nem, hogy hazudni.

A forgatókönyvírók egyébként nagyon sarkították az alaphelyzetet, mert ha mindez nem lenne elég, Walternak van egy tinédzser fia, aki little-kórban szenved. Jézus mária! Ez lényegében azt jelenti, hogy a srác félig béna, folyton mankóval közlekedik, nehézkesen beszél, és szerintem az agyában sincs rendben minden, de a sorozat szerint tök normális. Mindenesetre egy hülye kis pöcs. Aki azzal köszönti apját a reggelinél, hogy Naaa, milyen érzés öregnek lenni? Heheheheheheh. Én meg visszakérdeznék, hogy Naaaa, milyen érzés nyomoréknak lenni, te gyökér? Ráadásul ugye folyton vissza tud támadni apjának, hogy ő bezzeg harcol, pedig feladhatná, és az apja mennyire gyáva, megijed egy kis kemoterápiától. Őt egyébként RJ Mitte alakítja - what the fuck is RJ?

Az igazi főfasz azonban Walter sógora Hank, aki hol máshol is dolgozhatna, mint a drogelhárításnál. Ami miatt Walter agyában megfogan majd a nagy terv, és ami miatt a sorozat evolválódása során folyamatosan képet kapunk a másik oldalról, történetesen ahogy a rendőrség igyekszik elkapni az új drogkereskedőket. Hank egyébként a Kemény zsaruk Vic Mackey karikatúrájaként is felfogható, ugyanolyan rámenős, erőszakos, hatalmával abszolút visszaélő, és kopasz! Egy ember, aki szereti a munkáját, élvezettel meséli hogy szedtek le három tagot, hullákkal fotózkodik röhögve, és posztolja a neten, rendszeresen beszólogat mexikói társának, és persze Walternek is, mert hát ugyan ő is férfi, de az alfa a családban mégis csak ő. Még Walter születésnapján is ő legyen a középpontban, jól van persze köszöntsük fel az ünnepeltet, de máris kapcsoljunk a hatos csatornára, mert épp bemondja a híradó, ahogy sikeres voltam egy akcióban.

Dean Norris igazi tévéfilmes bugyrokat járt be mire megtalálta ez a szerep, amit úgy érzem erősen átalakítottak az első évad után. Mert azért Hank az első részekben totál ellenszenves, később viszont egyik kedvenc karakteremmé vált, ahogy papírmasé karakterének szépen mélységet adtak. Például ő mint férfi nagyon is meg tudja érteni néha Waltert mit miért tesz. Az a fajta faszi, aki nehezen tudja kifejezni érzéseit, de nagyon is szerethető, amikor nem játssza az eszét. És ugye mondanom sem kell, egy csapásra megváltozik baszogatós hozzáállása is, amikor kiderül, hogy Walter rákos.

No és akkor említsük meg az ötödik kereket is, Skyler kleptomániás húgát, a kotnyeles Mariet is, akit Betsy Brandt játszik. Itt ugyan még nem sok vizet zavar, de mint Hank felesége, és a főhős feleségének húga, rajta keresztül aztán láthatjuk, hogy egy kertvárosi családban NEM LEHETNEK TITKOK. A nők kombinálnak, a pletyka önálló életet él, és a TITOK AZ amit TE TUDSZ, EGYMAGAD!!!! Bárkinek elmondod, holnap már a hetedik szomszéd tudni fogja, maximum TE nem fogod tudni, hogy már mindenki más tudja.

Egy ilyen alaphelyzetben ez a jó ember, oszt szoroz, és egy bevetés alkalmával, amire Hank elviszi, meglátja egy volt diákját, akinek valami köze lehet a speed gyártáshoz. Minthogy Walter ugye KÉMIA tanár, gyorsan összeáll a fejében a nagy terv. El kéne kezdeni speedet gyártani, ehhez elég meglovasítani a szertárból néhány lombikot, berendezni egy labort, és nekiállni a kotyvasztáshoz. Ha beüt a siker csomó pénze lesz, és a halála után is tud gondoskodni a családja jövőjéről - milyen szép gondolat. Természetesen úsznak az adósságban, Walter másodállásban is nyomja az elején - egy autómosóban -, és a kezelés se két fillér. Ha meg elkapják! Most ugyan mi történik? Mire elítélik, és börtönbe kerülne, rég halott lesz. Tuti nyerő helyzet :D

No de egy tisztes kertvárosi családapa nem tudja, hogyan is kezdje ezt el. Ehhez kell egy társ. No és ő lesz az ex tanítvány, akit anno kibuktatott, de most kapóra jön a kétes ismertség. Jesse Pinkman kétségkívül a sorozat legnagyobb arca, akit az elmebeteg forgatókönyvírók állítólag ki akartak nyírni az évad végén, de szerencsére a közönség megfenyegette őket, hogy ha ez bekövetkezik akkor mindjárt követhetik ők is. A Need for Speed - ez a sorozat után új értelmet nyert, csak nem emiatt? - debütálásakor nem értettem miért szidják Aaron Pault, aki elvállalta a főszerepet abban az agyatlan akcióban. Hát most már én se értem. Mert ott nagyjából egy nézése volt, amit meg itt leművel az a színészkedés legmagasabb foka.

Walt és Pinky elég hamar egymásra találnak. Főleg miután Walter az első körben legyártja a legtisztább speedet, amit a világ látott. Az övé lesz a gyártás, Pinky meg beszerzi az alapanyagot és terít. A dologba csupán annyi hiba csúszik, hogy míg Walter valóban ért a dologhoz... addig Pinkman egy istentelen balfasz. De valami akkora nagy állat, amit a világ még nem látott. Kezdjük ott, hogy a kocsija rendszáma a Kapitány, és naná, hogy a 2000-es évek végén még rakatott bele ugráltatót. Mert hát az a gizdaság. Talán Jayt tudnám hirtelen megemlíteni a Kevin Smith filmekből, de még ő is kismiska, mert Jay tisztában van a saját korlátaival. Pinkman azonban kurvára nincs, ami odavezet, hogy már az első akcióban másfél hulla keletkezik, és ez bizony egy soha véget nem érő örvény lesz, amely csak húzza, és húzza egyre lejjebb hőseinket.

Az első évad rengeteg kérdést felvet. Példul. Hogy a picsában van Pinkynek saját lakása? Bocsánat, KERTES HÁZA. Hogy lehet az, hogy ha Walter ilyen lazán legyártja a speedet, akkor egy középsuliban tanít, ahol a diákjai látszólag le se szarják. Gyorsan közbevetem, nem elborult ötlet ám ez, nekem sok ismerősöm csak és kizárólag azért jelentkezett vegyésznek, és gyógyszerésznek az egyetemen, mert így házilag gyárthatott drogot. Aztán kiderül az is, hogy Walter itt szűkölködik, közben meg valami nagy cégnek lehetne a vezérigazgatója. Hogy is van ez??? Sajnos mindezen kérdéseket majd csak a második évadban bontják ki a szerzők, ami mögött én eleve azt látom, hogy az első évadban totál nem tudták merre is menjenek, csak írták, és írták a részeket, a siker meg beütött. Ha most arra gondolok, hogy EGY kibaszott évet kellett várni a folytatásra - ami közben ki tudja hány ember halt meg a tudatlanság mocsarában tipródva - még inkább áldom az eszem, mert megőrültem volna.

Aztán ott van a drámaiság is. Igen vannak benne ilyen részek, kétségtelen, de - tudom, én vagyok a beteg - én szarrá röhögtem magam az évad alatt. Egész egyszerűen rendelkezik egy beteg humorral, és meglehet ez a titka az egésznek. Épp azért viszolyogtam tőle sokáig, mert a faszom akar nézni egy újabb filmet/sorozatot, ami ilyen májerságnak állítja be ezt az egész drogozást. Nagyon örülök neki, hogy egyáltalán nem erről van szó, éppen az ellenkezőjéről. A drogozás ebben a sorozatban kurvára nem menő. Sőt leginkább a hátulütőjét, meg azt a sok szart helyezi előtérbe, ami ezzel jár, vagy ami a mámorító érzés után következik. Mondjuk, hogy nem lehet találni egy normális összekötőt, mert mindegyik egy elmebeteg, hülye állat. És mi az istent kezdjen az ember húsz kiló speeddel ha nem tudja eladni? Vagy ha el tudja adni, de nem elég gyorsan, nem elég drágán? És akkor még hol járunk attól, hogy ne sejtse meg a család, ne kapjanak el a zsaruk, na hagyj magad után nyomot, és ne gyilkoljon le a már eleve erre építkező maffia. Mert azért erre a piacra betörni nem gyerekjáték.

A sorozat rendelkezik egy társadalomkritikai éllel is. Például nem azt üzeni ezzel, hogy pénzt szerezni, sok pénzt szerezni, és főleg gyorsan sok pénzt szerezni kizárólag illegálisan lehet? Sőt, lehet nem is azért tilos a drog készítése, mert az állam annyira szívén viseli polgárai sorsát... hanem mert mondjuk azok az emberek, akik szar melóval keveset keresnek, irigyek azokra, akik sok pénzt keresnek és jól élnek belőle. És ezért illegálissá nyilvánították a drogüzletet és vadásznak rájuk.

A másik ami meghatározza ezt a évadot, viszont nem annyira tetszett. Kicsit a MacGyverre hasonlít. Mr. White elmagyaráz valamit a diákjainak, egy újabb érdekes kémiai reakciót. Aztán később ezt látjuk hasznosítani az adott epizódban. Például, aki kémikus az a drog mellett, röhögve gyárt bombát, mérget, altatószert, tüntet el holttestet nyomtalanul, és így tovább. De ez a szál a későbbiek során szerencsére elhal.

Ami viszont telitalálat, az a dinamika. A pilotot leszámítva - ami egy órás -, minden rész negyvenöt perc. Nincs szarozás, benyomják a főcímet - ami kémiai elemek jelét is tartalmazza, - köztük a C10 H15 N149.24-et is mely a metamfetamin vegyi meghatározása - talán még emlékeznek a nézők Mengyelejev periódusos rendszerére - ami kb. öt másodperc, aztán már kapjuk is az adagot. Rendszerint a sorozat anakronisztikusan a végével kezdődik, aztán azt a folyamatot látjuk, ahogy eljutunk odáig. És ez elképesztően jól működik. Azt hinné elsőre az ember, hogy lelőtték a poént, pedig dehogy, tök érdekes, hogy mi vezet el a végkifejletig, miért történt az ami. És ami erre rátesz egy lapáttal, hogy a sorozat egyes epizódjai egybefolynak, egy végtelenített történetet mesélve el. Ezalatt azt értem, hogy nagyon sokszor nem két nappal később játszódik a következő epizód, hanem két másodperccel azután, hogy véget ért az előző. Nincs megállás. Persze közben telik az idő, de inkább az egyes epizódokon belül.

Az is nagyon izgalmas lesz, hogy mikor buknak le hőseink. Mert nagyon nem látszik ebből a hét részből - ami egyben letolva, öt és fél óra -, hogy ennek akár vége lehetett volna már a nyolcadik epizódban, hiszen Hank mindig csak egy kicsit lemaradva lohol a titokzatos speed gyártók sarkában, és gondolkoztam is, hogy hogy a picsába húzták ezt el öt teljes évadon át, hatvankét részen keresztül? De mindig van valami, ami továbblendíti a történetet, amikor már látszólag holtpontra jutott, és azt hisszük innét nincs tovább. Innét nem lehet lejjebb... de van :D

És akkor gyerekek most kis ismertető következik jóbarátunkról, a speedről, vagyis a metamfetaminról. A speed az egyik legveszélyesebb partidrog, általában egyetlen fogyasztástól már kialakul a függőség, és ilyen szép fogaid lesznek tőle. Semmilyen gyógyászati hatást nem tulajdonítanak neki, a világ összes országában tiltott a használata, - még Hollandiában is -, kivéve az USA-t ahol a gyógyszeriparban állítólag mégis hasznosíthatják korlátozott mértékben. Felhasználása igen egyszerű, általában fel kell szívni az orrodba, lenyelheted gyomrikádba tablettaként, pipából is elszívhatod, vagy akár intravénásan beinjekciózhatsz egy löketet az alkarodba. Ha már bevetted utána folyamatosan csinálni akarsz valamit, mondjuk ötvenszer kiraknia  Rubik-kockát, ha pedig nem kapsz, akkor kurva sokat alszol, állandóan zabálnál, és depis leszel. És mit kapsz cserébe? A speed felpörget, általános jókedvet okoz, oszt ennyi.

Minthogy még rengeteget fogok beszélni a sorozatról, egyelőre nem mennék bele, morálisan mennyire szép a családunk jövőjét megalapozni úgy, hogy másoktól cserébe elvesszük azt. Mennyire örülne ennek családunk, akit meg se kérdezünk róla, stb. stb. stb. Helyette még gyorsan megemlíteném, hogy ez a sorozat nem az egyik nagy amerikai adó terméke, csupán az 1984-től üzemelő AMC csodája. Eredetileg amerikai klasszikus filmek vetítésére szakosodott kábeltévének indult, aztán 2002-től jelentősen átkonfigurálták az egész arculatot, és műsorkínálatot. A Breaking Bad mellett a Mad Men és The Walking Dead nagy sikerű sorozatokat is ők adták a világnak. Szóval a Trónok Harcát leszámítva hármat ők prezentáltak a 2010 utáni négy legsikeresebb televízió sorozatból.

Az egyes epizódok gyakran tartalmaznak time-lapse effekteket, melyekkel szerintem a speedes hatásvilágot akarták visszaadni - bár fogalmam nincs milyen tüneteket észlel a fogyasztó. A zene viszont szinte hiányzik a sorozatból, illetve nincs, de nem is hiányzik. Nincs egy meghatározó felvezető zene, de különféle betétdalok persze néha előfordulnak. Pozitívumként viszont elmondható, hogy a Breaking Bad nagyon komolyan vette a házi feladatot. Például egy egyetemi professzor magyarázta el Cranstonnak, miről és hogyan is kell beszélnie az órákon, amikor a különböző elemeket, molekulákat, vegyületeket oktatja. Így az írók hiányosságait ki tudták még idejében javítani. Sőt főszereplőnk több órát töltött ismét az iskolapadban, hogy figyelje a kémiatanárokat. Egy igazi DEA ügynök mutatta meg, hogy is néz ki a metamfetamin kristály, és hogy dolgoznak náluk az ügynökök, hogy minél hitelesebben adják ezt vissza a későbbiekben.

És ez a hozzáállás meg is látszik az egész sorozaton, nem csak úgy van, hogy írjunk már valami jót, meg érdekeset, hanem látszik a belé fektetett kutatómunka is. És ez DERÉK! Jöttek is az Emmy-díjak, Cranston zsinórban kapta meg 2008 és 2010 között háromszor, Paul 2010 és 2012-ben, és még Gunn-nak is jutott egy 2013-ban, valamint természetesen a legjobb sorozat díját is megkapta még ugyanebben az évben. A magyar szinkron szerintem kifejezetten jó lett, egyetlen hátránya, hogy az első pár részből érthetetlen okokból kihagytak pár jelenetet - pl. a faszverős rész totál hiányzik -, meglehet azért, mert nálunk 2011-től vetíti az Rtl Klub? Egyáltalán nálunk vége van már a sorozatnak? :D Háda János és Szabó Máté nagyon jól hozzák a karaktereket, de emiatt a cenzúra miatt mindenképpen azt ajánlanám, hogy az első pár részt inkább angolul nézzétek.

Összességében azzal zárnám az ismertetőt, hogy az első évad - alig hét rész - engem nem igazán győzött meg, de minthogy azóta már mélyen benne járok a második évadban, ahol azért már sok miden kidomborodik és értelmet kap, tekintsük ezt egyfajta felvezetésnek. Mert ez tényleg egy olyan sorozat, amibe érdemes az időtöket fektetni, öt és fél óra, az semmi, legutóbb többet vártam a fogorvosomnál. Ja és egy jó tanács a végére, amennyiben hallgattok rám. Ha elkezditek nézni az egyes részeket, se előtte közvetlenül, se közben NE EGYETEK SEMMIT.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!