Remélem elégedettek azok, akik folyvást azzal jönnek állandóan, "már megint milyen hülye magyar címet találtak ki ezek a ferdítők". Nesztek itt van, lehet benne gyönyörködni! Miért nem lehet felfogni, hogy azért mert valami angolul szuperkúlnak hangzik még nem biztos, hogy ugyanez magyarul is ütni fog! Ehhez a filmhez jobban szerettem volna egy csöppet hangzatosabb címet. Mondjuk: Vonat a jövőbe, vagy Snowpiercer - a terror vonata. Bármi mást, csak nem ezt, amiről nagyapám cipész szerszáma jut eszembe.

A történet szerint a közeli jövőben 2031-ben járunk. Az emberiség 2014-ben - a globális felmelegedést megelőzendő - speciális vegyszert juttatott az atmoszférába, ami aztán olyan hatékonyan működött, hogy nem csak lehűtötte a bolygót a kívánt hőmérsékletre, hanem meg sem állt mínusz ötven fokig. Vagyis sikerült szarrá fagyasztani az egész bolygót, és kiirtani az életet rajta. Csupán pár ezer ember maradt életben, akik még idejében felszálltak a Snowpiercerre. Egy fantasztikus vonatra, amit a briliáns mérnők, Mr. Wilford tervezett. Ez a vonat több kilométer hosszú, és egy zárt ökoszisztémát képez. Tizennyolc éve, megállás nélkül robog egy végtelenített sínpályán körbe a Föld körül, a túlélők pedig miközben reménykednek, hogy egy nap talán újra felolvad a hó és jég, a vonat belsejében tengődnek.

Ugyanakkor nem egészen haverok, buli, fanta a helyzet, mert a beszállás során disztópikus társadalom jött létre. A hátsó kocsikban élnek a szegények, és a szolgák, míg elöl a gazdagok. Ők részesülhetnek a szauna, a fürdő, szórakozás és közepesen átsütött bélszín kiváltságaiból, míg a szegényeknek be kell érniük a mindennapi hitlerszalonnájukkal. Csoda, hogy hősünknek, a baltaarcú Curtisnek ez nem tetszik, és miután kellőképpen berág, elhatározza, hogy forradalmat robbant ki? De akkorát, ami kihatással lesz az egész vonat életére! Eddig is voltak kisebb nagyobb felkelések, de ő megcselekszi azt, ami még senkinek sem sikerült, végigmegy a teljes vonaton, és megöli a masinisztát.

No, hát mondanom se kell, sok anti-utópiát láttam már, de olyat, ami ennyire groteszk és fantasztikus nem igazán. Amint megtudtam, hogy az egész film egy vonat belsejében játszódik felvillanyozódtam. A filmhez persze jókora mennyiségű suspension of disbelief szükségeltetik, lévén már az alapkoncepció is több sebből vérzik. Először is, szép ez a pálya, de nincs olyan vonat, aminek egy év kellene, hogy körbefusson rajta. A világ leghosszabb vasútvonala, a Transzszibériai is egy hét és öt óra alatt teljesíthető - megállókkal -, arról nem is beszélve, hogy az Európát átszelő Orient expressz is, 90 km/órás átlagsebességgel kényelmesen a finisbe ért három nap alatt 1914-ben!

Itt meg a vonat 150 kilométerrel robog, és ugye soha nem áll meg. Ha leáll vége mindennek. Vége az életnek. És ugye, egy vonatot javítani is kell, de ennél is problémásabb maga a sínek javítása, amihez mindenképpen ki kell menni. Elég egy leszakadt viadukt, egy beomlott alagút, vagy egy síntörés, és vége a dalnak, - bár a filmkészítők nyilván tanultak a MÁV-tól, úgyhogy 18 évet nagyobb javítások nélkül másodjára átgondolva szó nélkül elhiszek. Ugyanakkor bizonyos dolgokat nagyon is logikusan tervezetek meg. Hogyan működhet egy ilyen zárt közösség. Hogy a víz elölről érkezik, ahogy a mozdony orra begyűjti a havat, és azt végül megtisztítják és ihatóvá alakítják. Hogyan jutnak tápláló eledelhez a lakók, hogy zajlik az alvás, vagy épp a gyerekek nevelése.

Érdekes az emberi elme, mennyi hülyeséget képes kitalálni. Láthattunk már gyűrűvilágot, korongvilágot, belső bolygót, sőt egyik legkedvesebb játékomban, egy olyan bolygón élnek a lakosok, ahol a rétegek egymás felett keringenek. De robogó vonatvilág még nem volt. Az eredete 1982-ben jött létre, egy francia képregény formájában, mely a Le Transperceneige címet viselte, és ahogy olvastam a vonat az egyetlen ami megegyezett benne. Wilford számomra a Szép új világ gépközpontúságát juttatta eszembe, a rendező azonban ennyivel nem elégedett meg, akciófilmet forgatott az alapanyagból, ahogy Curtis vagonról, vagonra átverekedik emberivel egészen a mozdonyig. Az pedig, hogy ez a rendező nem más mint a dél-koreai Bong Joon Ho egészen egyedi ízt adott a filmnek.

A stáblistát figyelve döbbentem rá, hogy szinte mindent láttam Joon Ho-tól, bár ez az első, amire azt mondom kifejezetten tetszett, pláne ha az úriember előző filmjeivel hasonlítom össze, mint a 2003-as A halál jele, vagy a 2006-os A gazdatest. Ehhez lehet az is kellett, hogy a francia alapanyag, ázsiai újraértelmezését, amerikai színészek prezentálják. Ezáltal kaptunk egy olyan mixet... ami helyenként meglehetősen furcsára sikeredett.

Alapvetően a film halad a sci-fi utópia nyomvonalon, mint a szintén 2013-as Elysium. Curtis lényegében azért mérges, mert nem ő van a nyeregben, és bizonyára lenyugszik, ha elérte célját. Emiatt nem is igazán tudtam vele szimpatizálni, egy hálátlan paraszt, aki ahelyett, hogy örülne, hogy felfért a vonatra, lázítani akar az ellen, aki megmentett annyi embert, amennyit tudott. Már elnézést, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy Mr. Wilford tök jófej volt, hogy nem csak a családját engedte fel a vonatra, hanem egy csomó vadidegent is. Ki vitatná el tőle, ezek után, hogy ő kicsit jobban éljen mint a nagy átlag? Mostanában észrevettem - lásd még Az éhezők viadala ciklus -, hogy az "elnyomókkal" szimpatizálok a lázadók helyett.

Pedig régen a Csillagok háborúja, de még a Mátrix kapcsán sem merült ez fel. Akkor valahogy a lázadók értelmesebb dolgokért küzdöttek. Manapság meg pusztán azért, mert ők kerültek - bocsánat - a fasz rosszabbik végére. Curtistől is olyan szívesen megkérdeztem volna. Oké, eljutsz a mozdonyig... és aztán? Mi a nagy terv? Mert lássuk be, az emberek 99%-a odakint megfagyott, itt meg akármilyen szar körülmények között, de ÉL! 18 éve életben van egy rakás ember, akikről gondoskodni kell, akiket etetni kell, és így tovább. Ez a rendszer akármilyen szar... de működik. Átvezetve ezt jelenkori társadalmunkra, nem szerveznek ötévente népfelkelést pusztán azért, mert a másik kaviárt zabál. Pedig a mi vezetőink nem, hogy a fagyhaláltól nem mentik meg az embert, de még adóztatják ki!

Tessék szépen egy utópiához kitalálni valami magasztosabb célt, mert nekem az nem elég, hogy a szegény többet akar. A filmben szerepel egy jelenet, ahol elfogják a gazdagok szóvivőjét, és az az első, hogy ugyanúgy megalázzák, ahogy azt előtte velük tették. Tehát a lázadók ebben a filmben semmivel nem állnak felette a kizsákmányoló zsarnokoknak. Curtis valójában nem akarja eltörölni ezt a rendszert, ő csak ki akarja vakarni magát a trutymóból, és részese akar lenni mindannak a jónak, amit a gazdagok és főleg Mr. Wilford élvez. Elég nagy mínusz, hogy Curtis még vonatot se talált fel...

Tehát a film társadalomkritikaként nem igazán működik, ezért a rendező az akcióra koncentrált. Tény és való, amikor akcióról van szó a Snowpiercer egy vonat sebességével dübörög, amire szükség is van, mert bő két órás film. Számomra a csúcspont a fegyveres párharc a vonatkanyarban, ott majdnem elhittem, hogy egy remekművet látok. Ahogy végre kívülről látjuk ezt a minden ízében egyedi vonatot, az tényleg fantasztikus. Igazán kár, hogy alig pár percig tart. Sokaknak biztos bejön majd a baltás gyilkolászás, de ott a rendező úr egyértelműen honi kollégáját másolja az Odlboyból. Persze nem rossz, de már láttuk ezt.

És akkor ezt a két már így is eléggé eltérő stílust, rendre megszakítja egy harmadik, és azt kell mondjam, hogy ez a legjellemzőbb a filmre. Ez pedig nem más, mint Jenuet groteszk látásmódja, akinek nem tudom mi köze a filmhez, - lehet a rendező nagyon szereti - de annyira erős, hogy amint megjelenik háttérbe szorít minden mást. Például a baltás harc közepén bemondják, hogy éppen áthaladnak a Jekatyerin-hídon, ami az év végét jelzi, és mindenki elkezd visszaszámolni, boldog újévet kívánni, aztán... folytatódik a mészárlás. Vagy a hal hasának rituális felvágása...??? Mi ez? És hemzseg ezektől az egész film, amit önmagában szeretek, de így inkább frusztrált, mert amikor már beleéltem volna magam egyik vagy másik stílusba, mindig történt valami. A terhes tanítónő telitalálat, azzal a sok gusztustalan kis nebulóval, vagy a tojásosztás, de ilyet egy Gilliam filmben várok el, vagy a már említett Jeunettól; Brazil, Elveszett gyerekek városa, Delicatessen és sorolhatnám.

A színészek a mérleget a pozitív irányba húzzák, két nagy öreget is üdvözülhetünk, John Hurt az 1984 és a V, mint vérbosszú után harmadjára játszik utópiában - nyilván nem véletlenül őt kérték fel a szerepre -, Ed Harris meg egyike azon keveseknek, akik öregkorukra se hígították fel filmográfiájukat. Curtis szerepében köszönthetjük Chris Evans-t, aki totál felismerhetetlen így szakállasan, akár némi iróniával úgy is fogalmazhatnék, hogy felolvadt a szerepében. És kapott egy rakat asszisztenst is, a szárnysegédjét Jamie Bell játssza, a hihetetlenül idegesítő néger nőt Octavia Spencer, a félkarú idiótát meg Ewen Bremmer a Trainspottingból - értitek train spotting :D De mindegyikőjükre köröket ver Tilda Swinton, aki annyira gusztustalan és visszataszító a kioktató demagóg szerepében, hogy le a kalappal, kevés embertől undorodtam így filmben.

Valamint szerepel három ázsiai színész is, bár egyértelműen a Snowpiercer Joon-ho első olyan filmje, amivel már nyíltan jelzi, Hollywoodba készülődik. Ennek megfelelően a látvány teljesen rendben van, bár fájóan kevés külső felvételt kapunk, és inkább csak az időtlenségbe dermedt városok látképeit csodálhatjuk meg. A film sajnos meglehetősen szégyenlős is, ugyan kapunk vért, meg közeliket, de az igazán durva jeleneteket sosem vállalja be. Az egyik lázadót például úgy büntetik meg, hogy ki kell dugnia karját a vonatból, és az szépen lefagy. Azután fognak egy kalapácsot és széttörik. De mi értelme az egész jelenetnek, ha az utolsó pillanatban rávágnak Evans arcára, hogy ez mennyire szörnyű? Én látni akartam a fagyos, véres, kardarabokat. Vagy ha ennyire gyávák, minek építik fel?

Mindezek miatt a Snowpiercer vegyes élmény, lesznek olyan részei amiket utálni fogsz, és olyanok is, amiket imádni. Egyáltalán nem értem miért maradt ez ki tavaly a mozik kínálatából - lehet megtudták, hogy ferde szemű a rendező? -, de lényegében mindegy is, aki szeretné most már megnézheti, így januárban talán pótolja ezt a fájó hó hiányt.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!