Ha az ember egy vetítés végeztével szinte minden irányból azt hallja, hogy „Már nem is emlékszem, mi történt az első részben", az azért elgondolkodtató. Mondtam már, mennyire utálom a mai trendet? Mindenből kötelező kinyomni legalább három részt, kettévágni a filmeket, sorozatként vetíteni valamit, miközben egy ÉV telik el két rész között. És nemcsak a moziban megy ez az elmebetegség, de már a játékok világába is begyűrűzött. Egy sorozatot nem véletlenül vetítenek hetente, én pedig nem véletlenül nézek meg egy nap alatt egy évadot. Ez egy alapjaiban elbaszott koncepció, DE a tévézés világában érthető, a moziban viszont semmi, de semmi értelme. Mindenesetre, nekem ilyen gondom nem volt, ugyanis három nappal azelőtt néztem meg az első részt, hogy kiderült, megyek a folytatás vetítésére. Gondoltam, nem árt, ha van valami lövésem erről az egészről.

Pedig az első rész – rohadjak meg – tetszett. Akármennyire utálni akartam, bejött az egész. Hülye tini baromság, de annak nem rossz. Esküszöm, jobban tetszett mint Az éhezők viadala, amelynek az egész koncepcióját – amellett, hogy lopás – egy hülyeségnek is tartom. Szóval elmondhatom, hogy még egy kicsit vártam is A beavatott folytatását, de sajnos elég hamar kiderült, hogy ez tipikusan az a film, amelyből csak a poszter jó. Kevés filmet láttam, ami ennél fölöslegesebb folytatás lenne. Lényegében ugyanaz történik benne, mint az első részben, Tris és Négyes próbálnak harcolni a nagyon gonosz Kate Winslet bibircsókjával, aztán mennek, hogy elhagyják a várost. Nem ez történt az elsőben is? Sőt, annak megvolt az az előnye, hogy felfestette a disztópiát, ami itt már ismerősként köszöntött. De ez? Nagyjából az utolsó tíz perc tesz a nagy egészhez bármit is.

Egész végig azt éreztem, kötelező jelleggel zajlanak azon események, amelyek kimaradtak az első filmből. Pl. a maradék két frakció. Most végre megismerhetjük a gügye és együgyű Barátságosakat – nagyon nem hiányoztak –, meg az Őszintéket, akik nagy ívben leszarják, hogy felborult az egész rendszer. Különben is, nem arról volt szó, hogy az öt csoport közösen vezeti valami tanács által a várost? Még mindig nem értem, miért nem robban rá a másik négy szekció az egyikre, ha az egyensúly eltolódik. Miért hisz mindenki a Művelteknek: mert ő Winslet a Titanicból? Hol a rákban van a Bátrak vezetője? Mert az a gyökér, akinél tenyérbemászóbb henchmant már régen láttam, biztos nem vezér. És közben az is bevillant, hol találkozhattam már Jai Courtney tehetségtelenségével... hát itt! Igen, Ő volt az!!!!! Ezek a terroristák szó nélkül kiirthatnak egy egész csoportot? A Barátságosak meg közben levest mérnek, az Őszinték meg pasziánszoznak. De hagyjuk is, mert hót értelmetlen az egész.

Shailene Woodley levágatja a haját – hogy kifejezze, ő most lázad –, emiatt a fiatalkori Szulák Andreára emlékeztet a Xénia-lázból, Theo James meg továbbra is hasonlít Moritz Bleibtreura, vagy Paul Walkerre, kinek hogy, de ennyi. A kettősük aranyos, de már inkább töltelékszaga van – kialakult a szerelmi szál, onnantól kezdve unalmas –, az pedig, hogy szinte megismétlődik a Mátrix - Újratöltve kapcsolós, csatlakozós szexjelenete, hát vérlázító. Egyébként is gyűlölöm azt a részt, életemben nem gondoltam volna, hogy kopizni fogják. A film másik felét pedig egy totál kitalálható próba teszi ki, de már ezt IS láttuk az első részben. A szereplők hülyén és következetlenül cselekednek, egyik percben kiállnak a főhős mellett, a másikban már hátba szúrják, aztán fátylat rá, mehet minden tovább.

Perverz módon azt vettem észre, hogy Miles Teller gyökérkedése kifejezetten szórakoztatott most, dacára, hogy az első részben képen töröltem volna. Itt viszont felüdülés volt minden egyes megnyilvánulása, pl. ahogy kicikizi a Barátságosak bárgyúságát, meg hogy nem lehet sose tudni végül is kinek az oldalán áll ő. Leginkább a sajátján. Lehet, Teller átlátta ezt a káoszt, és próbált jól szórakozni, ha már egy szar filmben játszik. Mindenesetre most kivívta szimpátiámat – aminek bizonyára örül hollywoodi otthonában: kivívni Scal szimpátiáját mindig nagy kegy.

Összességében egy kiábrándító és borzalmas filmet kapunk tehát, amelynél az alapanyag lehet hogy jó, de a rendező, Robert Schwentke nem tudott vele mihez kezdeni... nem mintha eddig bármivel, ami a keze ügyébe került, tudott volna mit kezdeni. Nem jó a zenéje, nem jó a története, szarok a párbeszédek, jó színészek téblábolnak benne, és teszik magukat röhejessé, és két óra totál fölöslegesen megy a levesbe, mert ha ezt nem nézed meg, és az első után rögvest a harmadik – és máris kettévágott – résszel folytatod, SEMMIRŐL nem fogsz lemaradni.  És ezt úgy mondom, hogy azokat még be se mutatták.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!