Utoljára öt, vagy hat éve voltam animés Conon, talán éppen egy Animekarácsonyon. Akkor is a HungExpo adott helyszínt az eseménynek és lényegében összesen annyi változott azóta, hogy már nem 3000-4000 ember megy el rá, hanem 6000-7000 ami eszméletlenül sok. Iszonyatosan nagy tömeg van, erre mindenki készüljön fel, még úgyis, hogy a legtöbben egy adott programra mennek, és a közönség java része forog abban a 10-12 órában, amikor a rendezvény maga tart. Azt kell mondjam a HungaroCon sokkal közelebb áll a szívemhez - nyilván koromból és beállítottságomból kifolyólag is -, de tetszik, nem tetszik, ha valaki nem tud kijutni a San Diego-i legendás Comic Conra - és azért valljuk be, vagyunk így páran az országban - az látogasson ki egyszer egy Animés rendezvényre, és lényegében megkapja ugyanazt az élményt.

Az eseményt tavaly december 13-án rendezték meg, vasárnap reggel 9:30-tól, este 8:30-ig. A tizenkét óra 2500 forintba került, amiből ezer forintot le lehetett vásárolni a szervező Mondo és néhány egyéb standnál, ahol ezt külön feltüntették, elsősorban újságokra, DVD-kre, képregényekre mangákra. Ebben az a durva, hogy szerintem öt éves is ennyi volt már, úgyhogy lényegében nem igazán mozog ennek az ára. Mi körülbelül délre értünk ki - az érdemi műsorok olyan 10-11:00-tól kezdődtek - amikor már nagyban zajlott az élet. Igazából már az Örs Vezér terén zajlott az élet, ilyenkor azt nézik ki a buszokon, akik nincsenek cosplayben. De hát az én cosplayem a hipszter újságíró, ami egy darabig még tuti nem megy ki a divatból. A lényeg, ha nem tudod merre menj, csak kövesd a kék hajú nyulat, akarom mondani lányt, vagy a srácot azzal a batár nagy gitárral, azokat a kócos hajú, fehérre mázolt képű fiatalokat, és oda fogsz találni. Ráadásul az Örsről ingyenes busz szállította a Conra igyekvőket, ami nagyban megkönnyítette a logisztikát.

A kapunál viszonylag gyorsan bejutottunk, bár még ekkor is állt egy kis sor. Az, hogy tömeg van, már meg se lepett. Az, hogy 80%-ban fiatalok - értsd: 14-24 éves korosztály - az sem. De, hogy ennyire rohadt hideg van, az azért egy kicsit meglepett. Ezért, bár volt ruhatár, nem vettük igénybe. Sajnálatos módon a legtöbb megkérdezett arra panaszkodott, hogy még a kiállítótermekben is nagyon nagy hideg uralkodik. Konkrétan nem volt fűtés sehol! Mivel a bejárati ajtókat 0-24-ben nyitogatta a be és kiáramló tömeg, annak húszméteres körzetében pedig szó szerint meg lehetett fagyni. Úgyhogy kabát on, sál marad, sok ember együttesen pedig elviekben termel hőt is.

A programok három épületben, öt helyszínen zajlottak. A legtöbb időmet a D csarnokban töltöttem, ami lényegében a legfrankóbb dolgokat kínálta. Itt voltak ugyanis a sci-fi, fantasy és gamer rendezvények is. Ez azonban magával hozta azt is, hogy leginkább itt volt átfedés a nem régiben lezajlott HungaroConnal. Ha jártál ott, akkor itt is ismerős lehetett sok minden. Pl. itt is megtalálhatóak voltak a Kóbor Trekkerek, ahol most nem csigalét lehetett inni, hanem meg kellett akadályozni egy Borg támadást - ha ügyesen harcoltál ellenük még nyerhettél is ezt azt. Aztán volt Csillagkapu, Harry Potter és Dr. Who stand, sőt a Gyűrűk Ura/Hobbit most egész komoly kiállítást szervezett, ahol tünde fegyver replikák, öltözékek, kiegészítők, nyakláncok, gyűrűk, térképek, még Gandalf pipája is látható volt. Sőt ezek legtöbbjét meg is lehetett vásárolni, vagy épp beöltözve fényképezkedni.

Az ekkor már a küszöbön toporgó Star Wars őrület itt is az egekben tombolt, amely nem csak a kiállítók terén nyilvánult meg - rengeteg pólót lehetett venni a témában, de volt R2D2, meg a többi robot, amiknek biztos van nevük, de azokat már én sem ismerem - hanem a cosplayerek közül is sokan választották ezt az univerzumot. Nem csak Han Solo, Luke, meg Leia hasonmásokba lehetett lépten nyomon belefutni, de az előzménytrilógiát is szívesen megelevenítették, így volt Darth Maul és Amidala is, hogy a szimpla rohamosztagosokról, és egyéb birodalmi tisztekről már ne is beszéljek. Darth Vader és Palpatine is volt, érdekes módon csak Jar Jarnak nem akart öltözni senki... hogy ez miért van?

Nem csupán Star Trekből meg Star Warsból áll az élet - nem? -, és volt egy elég durván beöltözött Predátorunk is, valamint két óvóhelylakó a Fallout 4 világából, amely ekkoriban még sikeresen uralta a gamerek tudatalattiját, nem tudván, hogy egy héttel később a Star Wars mindent elsöpör. Több cosplayerrel is eldiskuráltam, akik just for fun alapon öltöztek be, és imádtak pózolni a fényképezőgépnek, de persze ugyanúgy volt verseny is, amelyre a helyszínen délig még lehetett jelentkezni, és szigorú előírás volt, hogy mindent te magad készíts a jelmezedhez. Az a helyzet, hogy egyre hardcore-abb jelmezeket készítenek egyesek. Volt például egy Gyűrűlidérc, aki olyan durván nézett ki, mintha a filmből lépett volna ki, vagy Master Chief, aki a Halo központi hőse, és amikor ezek az hősök találkoznak, vagy összeállnak egy közös fotó erejéig, a legelképesztőbb crossorverek születnek. A Sylvanas Windrunnernek öltözött lány a WarCraft világából, például nem is mert indulni, mert félt, hogy nem elég jó a jelmeze...

Aztán a szemem rátalált egy Harley Quinnre, mondom ez atom jó, simán veri a legutóbbit, aztán rá kellett döbbenjek, hogy azért, mert ő Enji Night, aki legutóbb Supergirlnek öltözött, és hát vérprofi. Manapság már visszavonult, és egyáltalán nem versenyzik, műsort vezet, zsűrizik, amikor hívják és egyéb háttér tevékenységet végez. Én meg már egy félórája őt kerestem, hogy mégis hol lehet, de mint kiderült, ezúttal minimálisan vett részt a szervezői feladatokban, párszor konferált, és dedikálta fotóit, meg persze engedte, hogy fényképezzék mint a bolond.

A D csarnok központi része adott helyt a craftolásnak is, ahol a megannyi minden közt papercraftolni - Tardist, az a kék telefonfülke a Dr. Who-ból ha valaki nem lenne eléggé geek -, a Warhammer 40k figuráit festeni, és, dobpergés Bébi Grootot - A galaxis őrzőiből - lehetett mintázni agyagból. Nosza, mivel legutóbb gárdistát festettünk, és azon keseregtem, hogy nekem már soha nem lesz Bébi Grootom, amint felszabadult két hely, mint a hiénák vetettük le magunkat és fogtunk lázas munkába.

Az asztalnál ülő hostess lány nagyon kedvesen megadta az utasításokat, és a főbb ösvényt kirajzolta, hogyan is kéne elkészíteni, hogy a végén valami Groot formája legyen a tapicskolásunknak, de ez is könnyebbnek néz ki, mint amilyen valójában. Az ember csak egy órát elbíbelődhet azzal, hogy megfelelő mennyiségű vizet keverjen az agyaghoz, hogy az végül egyben is álljon, pedig mindenféle profi mintázó eszköz az ember rendelkezésére állt. Aztán egy félórányi szenvedés után kiderült, hogy egyikőnk tudja a legszebb cserepet hengergetni, a másikunk a hajacskákat beültetni, a harmadik a karokat megformázni... Szóval miután septiben alapítottunk egy Groot készítő manufaktúrát valahogy egyből könnyebben haladtunk vele. Lehet azt hiszitek viccelek, de volt aki, egymás után tíz testet is legyártott. A gyurmászolás után kezdődött a festés, már ha eleget vártál vele a végeredményt lehet megcsodálni, szerintem olyan kis bánatos lett. Bizonyára tükrözi a készítője lelkivilágát.

Az esemény nem telt el incidens nélkül. A hostess lány két percre ment el, erre jön egy anyuka, körbedicsér mindenkit mennyire ügyesek vagyunk, aztán felkap egy Bébi Grootot - az egyik legszebbet, amit egy japán lány készített és itt hagyott száradni -, hogy ezt ugye hazaviheti, a gazdája majd készít másikat. Mert a gyerekének milyen jó lenne, de ilyen erőszakos, meg akaratos stílusban. Mindenki néz ki a fejéből az égbekiáltó pofátlanság hatására. Kb. hatszor kellett rászólni, hogy ugyan ne vigye már el más ember munkáját, de nyugodtan üljön le és csináljon egyet, ha már annyira szeretné a gyereke - azt a valamit, amiről öt perccel korábban azt se tudta micsoda. Ehhez már nem fűlt a foga, és még mindig azt tartotta a legjobb megoldásnak ha zsebre teszi és elviszi. A húgom ekkor fogta magát el elküldte a kurva anyjába, hogy ne értetlenkedjen már, és azonnal rakja le. Erre a nő visszadobta az asztalra, majd elviharzott. Szerencsére a Bébi Groot megúszta a nagy kalandot. Most joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért nem készítettem neki is egyet? Hát csak azért nem, mert ezt is KÉT órába telt összerakni, és még szerettem volna mást is csinálni. A legnehezebb feladatnak végül a Bébi Groot becsomagolása, és biztonságos hazaszállítása bizonyult.

A D csarnok hátsó traktusában, League of Legends eSport verseny zajlott szinte egész nap, ami nem igazán kötött le, annál inkább érdekes volt a szinte összes valaha létező konzolt megtekinteni libasorban, mint egy kis mini múzeumot a színpad sarkában. De volt jó néhány PS4 is, és aki esetleg ki akarta próbálni a legújabb játékokat, de otthon nincs konzolja, az megtehette ezt is. Míg a másik oldalán a PC Guru árulta régebbi magazinjait, mindössze egy ezresért hármat. Gyorsan be is zsákoltam pár hiányzó példányt - az itt vásárolt MDK HD-t azóta már sikerült ki is pörgetni, ismertető hamarosan érkezik róla. A középső részen pedig egész napos táncverseny - Just Dance - zajlott, egyetlen zenére, be is teszem ide nektek, ha megtalálom, csakhogy érezzétek a törődést.

Hogyha pedig megéheztél a sok sürgés-forgás közben, akkor betérhettél az Amai Matsuri teaházba, ahol nem csak teát, de különféle kínai, és japán fogásokat, leveseket és tésztákat is ehettél - valamint ha szívatni akartad magad, akkor megpróbálkozhattál karácsonyfadíszt kihalászni a vizes lavórból evőpálcikákkal. Itt lehetett még origamizni, bekötött szemmel karácsonyfát díszíteni, és különféle japán viseleteket - kimonot és kendot - no meg kabuki álarcokat felpróbálni... amik között voltak, enyhén szólva is egészen... khm, érdekesek. De ha nem vagy vevő az ázsiai kosztra, átellemben lehetett kapni hagyományos szendvicseket és még kávét is, meg Asahi sört. Ugyanakkor itt még sushit is készítettek mosolygós lányok.

Ha mindez nem lenne elég a D csarnokban még előadások is voltak, jó néhány olyan is, ami a HungaroConon is elhangzott, de ha akkor lemaradtál valamelyikről, azt most pótolhattad. Egyetlen negatívuma az volt, hogy az előadások közvetlenül a bejáratnál kaptak helyet, így mindenki pokrócban didergett. Többek között elmerülhettünk a japán teaszertartás rejtelmeiben, megtanulhattunk evőpálcikával enni, vagy otthonunkban birodalmi rohamosztagos páncélt készíteni. A 3D-s nyomtatásról is kaptunk egy előadást, a csillagkapusok ezúttal bakikkal készültek, hallhattunk interjút a vámpírokkal, Miharu mester pedig bemutatta, hogyan is készülnek minőségi fantasy páncéljai. Ezen kívül volt smink és parókakészítő workshop, valamint seiyuu eladás, amit úgy tudnék fordítani szabadon, hogy bevezetés a szinkronizálás rejtelmeibe.

A D csarnokon kívül a Fogadóterem és a K épület volt még látogatható. Előbbiben a kirakódóvásár kapott helyet. Itt is volt egy hangulatos teázó, az egyik távolabbra eső sarokba pedig a DDR volt száműzve, ahol egész nap lehetett ugrálni a táncszőnyegen, akár versenyszerűen, akár csak szórakozásból. A vásárban egyébként mindent meglehetett találni, amit ilyenkor szokás, könyvek - Galaktika, Főnix, antikvár és új egyaránt -, képregények, csecsebecsék, bögrék. Nekem most elsősorban a pólók tetszettek, egyrészt mert baromi jó kedvezménnyel lehetett őket vásárolni, másrészt mert egész extrém darabokat is beszerezhetett a szemfüles vásároló. Amikor egy Free Hugs? Get Lost! feliratúval találkoztam, hangos röhögésben törtem ki, mert eddigre csak ötvenen akartak meghuggolni - ez milyen szépen hangzik magyarul - fiúk, lányok vegyesen, akik szinte könyörögtek érte, csak hagy adhassanak végre egy ingyen ölelést. Tényleg vicces, amikor néha belefut az ember - tavaly az EFOTT-on láttam először ilyet -, de amikor minden bokorban egy ilyen feliratot hordozó emberkébe lehet belefutni, az már kifejezetten fárasztó.

A K épületben, az információs pult, és a ruhatár fogadta az érkezőket, majd alapvetően három helyszín közül lehetett választani. Lent a nagy színpad, ahol a fontosabb előadások kaptak helyet, fent a kisterem, ahol régebben animéket vetítettek, de itt ma egész nap, EGÉSZ NAP csak karaoke volt, úgyhogy ezt a termet ezennel le is tudtuk - egyébként itt volt talán még a legmelegebb. A mellette lévő másik teremben elviekben rajzverseny zajlott, de ide is bárki beülhetett aki rajzolni akart, vagy csupán, egy kis csöndre vagy nyugalomra vágyott. Ez volt a nyugalom szigete a nagy forgatagban. Az előtérben helyet kapott még egy újabb étkező, itt is leveseket, és szendvicseket lehetett vételezni. A többi helyiség a cosplayerek részére volt fenntartva, itt lehetett átöltözni, vagy ha szükséges javítani a jelmezen.

A nagyszínpad legnagyobb baja az volt, hogy akármennyi szék is volt bent, nem volt elég. Nem csak a földön, de még az ajtóban is toporogtak az emberek, pedig az a terem legalább egy futballpálya nagyságú. Mindezek tetejében, talán már mondanom se kell, hogy itt is hideg volt, és még sötét is, szóval ha bejutottál egy jó helyre, és sikerült leülnöd, akkor nem nagyon ugrálhattál. Reggel 10-kor itt tartották az esemény megnyitóját, itt hirdették ki az egész nap zajló versenyek győzteseit, - pl. a sütikészítős, rajzverseny, AMV verseny (anime music video), táncverseny, és természetesen az est fénypontját képező cosplay versenyt is, amely elsősorban most a craftolásra helyezte a hangsúlyt, vagyis az előadásmód nem számított, csak és kizárólag, hogy mennyire jó jelmezt készítettél - és itt volt a tombolahúzás is. Az eseményeket a magyar cosplay nagyasszonya, Mező Judit, azaz Yuriko konferálta a már szokásos profi stílusában.

A versenyeket, és eredményhirdetéseket leszámítva, jó pár előadás is kapott helyet. Déltől egyig animés kerekasztal hallatszott a legfrissebb animékről, mintegy ismertető, tájékoztató jelleggel, majd három órától a talán legjobban várt esemény, a Movie Fight vette kezdetét. Ahol három filmkritikus, Szekeres András Márk - aki a MondoConok és így a mostani Animekarácsony főszervezője -, Miyazaki Jun - akiről én csak most tudtam, meg hogy filmkritikus (???) is lenne - és Szirmai Gergely mérte össze a tudását, egy egy esemény kapcsán, ahol különböző szereplőket, karaktereket hívtak életre, mintha csak egy Pokemon ütközet lenne. Nahát ekkor aztán végképp nem lehetett leejteni egy gombostűt sem. Talán mondanom se kell, hogy Gergely győzött egy Titanic hosszal, amit egyébként én nem a válaszainak, sokkal inkább népszerűségének tudok be. Erről árulkodik az is, hogy amint ennek a műsornak vége lett, robbant a terem, és 75% azonnal elhagyta a helyét, hogy Gergővel fotózkodjon, váltson pár szót, vagy autogram adásra kötelezze.

Note to self: ne vállalj előadást Szirmai műsora/szereplése után, mert a kutyát se fogja érdekelni, ezt tapasztalta meg most Miyazaki Jun, aki szívesen beszélt volna a Star Wars Expanded Universeről, de a kutyát se érdekelte, ahogy erre önmaga is próbált viccesen utalgatni. A Star Wars szinkronszínészeinek előadása már szerencsésebb helyzetben volt, szórakoztató, érdekes, és informatív előadást hallhattunk Mózer Károly, és Szokol Péter részvételével. Többek között bepillantást kaphattunk a szinkronizálás berkeibe, hogy miért is rosszabbak ma már a szinkronok mint régen. Szerintem vitán felül a legjobb előadás volt a Conon, egyedül a címet éreztem félrevezetőnek, mert a Star Warsról talán öt percet beszéltek és ugyan Mózer adta Anakin hangját az előzménytrilógiában, Szokol csupán Greedonak adta a hangját - igaz zseniálisan - még a legelső Csillagok Háborúja szinkronban, abban a két percben, míg Han Solo ELSŐKÉNT le nem lőtte.

Én mindig érdekesen élem meg a találkozást egy szinkronszínésszel, mert az esetek többségében totál máshogy festenek, mint ahogy a hang - vagy az általuk szinkronizált karakterek alapján elképzelné az ember. Kicsit olyan, mintha szinkronizálnák saját magukat. Az előadásokat nagyjából két hete töltötték fel a YouTube-ra, így ma már bárki megnézheti azokat a Coplay.hu vagy a Mondo csatornáján, a fontosabbakat be is linkelem ide, - a többit meg majd levadásszátok, lényegében a nagyszínpad egész napos programját rögzítették - aki szeretné nézze meg, nagyon jók a felvételek, mintha első sorból látnátok az egészet.

Ezen kívül kapott még itt helyet a közönséget megmozgató Tömegkvíz, CONbeugró, Táncos AMV, és Para Para is. Ez utóbbit még én sem ismertem, lényegében szinkrontáncot jelent, ahol egymás mozgásait kell leutánozni, vagy afféle kánonban való táncolást jelent, ahol az előre begyakorolt koreográfia nagyon meghatározza az egészet. Majd beteszek róla egy videót alulra, és akkor sokkal egyértelműbb lesz, meglátjátok.

A szervezéssel kapcsolatban ezúttal nem nagyon tudok, vagy akarok hőzöngeni, lényegében profi volt minden, és azzal, hogy tartani tudják öt éve a belépő árát, és egyre többen jönnek, el is érik nálam, hogy szemet hunyjak a kevés kuka - délután kettőre, már mindegyik tömve volt szeméttel -, vagy éppen a lépten nyomott jelzett hideg fölött, amit sok esetben még a meghívott előadók és a szervezők is megjegyeztek! Ha rosszul lett valaki, azonnal kapott elsősegélyt, sőt volt, hogy mentőt hívtak hozzá! Talán annyi még, hogy sokkal több szórólap kellett volna, mert összesen két helyen volt kiplakátolva, melyik program mikor és hol található, és persze, hogy mindenütt volt csúszás. A tömeg pedig pikk pakk felszívta az összes műsorfüzetet, szóval ha dél környékén még találtál egyet, akkor nagy szerencséd volt.

Délután öt felé afféle Búcsúszimfóniát kezdtek játsztani a kiállítók, és mire kettőt fordultál, már hárman össze is pakoltak. Aztán ez úgy begyorsult, hogy a D csarnok, este hatra totál kiürült. Hét felé így mi is leléptünk, és sehol nem találtuk a Conbuszt, a hagyományos járat pedig már ezer éve nem közlekedett - azért nem volt rossz, hogy negyed óra várakozás után két amerikai turista közölte, hogy itt most nem fog busz megállni. Emiatt figyelmesek lettünk, hogy magyar Camino alakult ki a hazafelé tartó résztvevőkből, akik a HungExpóról a Pöttyös utcai metrómegállóba iparkodtak. Lényegében nem lehetett eltéveszteni, aki innen gyalog ment, az a metró felé ment. És egy kis testmozgás mindig kell, egy röpke félóra pedig társaságban hamar eltelik.

Én szokásos módon remekül éreztem magam, igyekeztem maximálisan kihasználni azt a hat-hét órát, amíg itt voltam. Mindenkit arra buzdítok, ha kicsit is érdekel a japán kultúra, az animék, mangák világa, szereted a sci-fit, vagy fantasyt vagy csak egyszerűen csak szeretnél kikapcsolódás gyanánt kipróbálni valami mást a mozin, túrázáson, korcsolyázáson kívül, akkor kerekedj fel, és zarándokolj el egy Con-ra. Itt elmerülhetsz abban a közegben amihez egyébként a hétköznapokban számítógép, televízió, vagy minimum egy könyv kell. Legközelebb márciusban lesz MondoCon, addig még van két-három hónapotok, - akár egy ruhát is varrhattok még - ott jó eséllyel ugyanezt az élményt megkapjátok.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!