Aki időrendet vagy logikát keres a dolgokban, az hoppon marad ugyan, de Motkány és Mannyék kalandjai eddig sem az egyedi, tökéletesen kivitelezett és jól megalapozott, önálló storylineról voltak híresek. Aki szereti Motkányt és imádatát a tápláléka iránt, illetve megszokta a klasszikus amerikai rajzfilmeknek azt a vonulatát, amiben Tomot mindig lealázza Jerry, a prérifarkas pedig mindig válogatott szívatások áldozata lesz önmaga és/vagy a gyalogkakukk részéről, az éppen annyira élvezni fogja Motkánynak a makk utáni vágyától hajtott nyomorúságos szerencsétlenkedéseit, ami valamiképp segít belenyugodni a ténybe, hogy egyikünk sem tökéletes.

Emlékeztek még az első Jégkorszakból arra a részre, mikor Manny, Diego és Sid a babával a Félsziklához tartva végül bent reked egy jéghegy alatti folyosón és végignézik az egyedfejlődést, illetve a jégbe zárt ősállatok sorát? Ott látható a falba fagyva egy űrhajó (repülő csészealj). Ami az első részben, 2002-ben még csak futó, másodperces poén, 2016-ban már a Motkány-karakter sztorijának leglényegibb eleme. A trailer szerint “minden kérdések legnagyobbika, hogy vajon miként keletkezett az Univerzum? Egy ragyogó terv állt a háttérben? vagy valami sokkal, de sokkal… lükébb?” Ez a lükébb volna Motkány, aki a Földön jégbe fagyott repülő csészealjba szállva a makk után, az űrbe lövi magát, ahol létrehozza az ősrobbanást, a bolygókat a megszokott pályára állítja, és meteorzáport indít a Föld felé.

Mannyék kalandját most is Motkány indítja el - az óriás meteor közelít a föld felé; Buck (Jégkorszak 3.) odahagyja a dinók földjét és feljön az alsó világból egy jóslattal, hogy segítsen megmenteni a Földet. Manny, Elly, Barack és új szerelme, Diego és kalózlány-párja, Sid, Nagyi és az oposszumok elindulnak hát megmenteni a világot. A vándorlás motívum adott; s már a szereplők felsorolása is érzékelteti, hogy nincs könnyű dolga annak, aki mindenkinek teljes értékű, kidolgozott szerepet akar adni ebben a kalandban. A mamutcsalád életének fejlődése, az apa-lány, illetve após-vej viszony kerül most épp terítékre, ha épp nem a világot mentik, s csakúgy, mint eddig, időről időre ‘átkapcsolunk’ Motkány kalandjaira, amelyek hatással vannak az ‘odalenti’ történésekre.

Aki azonban a szűköcske sztori előzményét keresi, most kevésbé lát tisztán, mint a sorozat korábbi részeiben. A legelső kalandba nehéz volt nem látni bele a Dzsungel könyve hatását, amit a második részben a keselyűk karaktere és klasszikus musicales, nagyszínpadi nótájuk is erősített. A Jégkorszak 2. Csábító hús betétdala tiszteletadásnak tűnik az 1967-es film előtt, még ha itt minden keselyű egyforma is, nem úgy, mint abban. Az amerikai rajzfilmek esetében, főleg e Dzsungel könyve-adaptációnál nem is meglepő ez a tiszteletadás, hiszen a majmok királya, Lajcsi király dalát még Robbie Williams is érdemesnek látta egy feldolgozásra (ha több időd van érdemes meghallgatni őket: Lajcsi király dala magyarul; az eredeti angol verzió; Robbie Williams és Olly Murs közös dala a Swings both Ways albumról. Bár ez az album nem csak a rajzfilm-klasszikusokhoz nyúlt hozzá, csaknem mindegyik dalának megvan az előzménye, így az Óz, a nagy varázsló Madárijesztő-dalát is feldolgozta: The wizard of Oz If I only had a Brain. Robbie Williams változata pedig itt. De ha a klasszikus rajzfilmeknél akarunk maradni: a Minnie the Moocher Cab Calloway által a Betty Boop alá felénekelt eredeti rajzfilm-változata és a Robbie Williams-változat stúdiófelvétele)

A harmadik rész Verne Utazás a Föld középpontja felé című könyvére írt variáció. A 4. rész (szerintem a sorozat leggyengébb láncszeme) a kalózfilmek sikerén felbuzdulva vitte tovább a karaktereket a vízen. Ennek a mostaninak a legfontosabb része talán Barack és udvarlójának költözése illetve az e körüli kérdések, viták, a család tagjainak fejlődése. Persze, van ez a közelítő óriásmeteor, amit el kell téríteni a pályájáról, de ez eléggé komolyan vehetetlen. A mostani Jégkorszak inkább szkeccsek egymásutánja, de ezek a szkeccsek még mindig működnek, s jobban működnek, mint a több évadosra nyújtott egész estés rajzfilmekből készülő rajfilmsorozatok.

Van olyan jelenet, amely egészen rövidke, van, ami hosszabb, de itt is sok filmelőzményre utalnak az alkotók. Ilyen a mamutok felvonulása esetében a Kutyaszorítóban vagy a Buck agyába belépő oposszumok esetében a Mátrix. Az egyik ilyen hosszabb szkeccsfilm abból a szempontból érdekes, hogy erősen összecseng az idei rajzfilmtermés egyik legjobb, ha nem A legjobb darabjának egy jelenetével: a Zootropolis (Zootopia) jóga-központ jelenete erősen emlékeztet a Jégkorszak 5. Geotópiájának shangri lámájára (vagy a bemutató időpontját tekintve fordított a sorrend) — nehéz ezeket az egybeeséseket puszta véletlennek betudni, viszont a csaknem azonos keletkezési idő miatt tiszteletadásnak sem mondanám (nem sok közös alkotó tűnik fel, különböző stúdiók filmjeiről van szó, s ha választani kell, a Zootopia jobb film, mint a Jégkorszak 5.), inkább csak érdekes egybeesésnek.

Összegezve: nincs igazán karakteres történet (bár még így is jobb, mint a 4. rész esetében), sok a szereplő ahhoz, hogy mind meghatározóak lehessenek, eltűnt a 4. részből Barack barátja, Tacsi, viszont jött helyette egy új udvarló, akit már “készen” kapunk, feltűnik Buck, a menyét, az oposszumok csak rövid, jó bemondásokra vannak hivatva, Diegoék lassan szelídülnek, s összességében inkább szkeccsek sora a film, amit látunk — ez azonban nem feltétlen gond, ha kedveljük a karaktereket. Nem azért néztük a prérifarkast sem, mert elhittük, hogy a logika világában mindig felkelne, mindig túlélné, s minden éppen úgy történne, ahogy a rajzfilmen, hanem mert egyszerre elégítette ki a kárörömöt és a mosoly iránti igényt.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!