A most következő kritikát közel húsz éve írtam egy SZTE-Reo című hallgatói lapnak, abban az időben, amikor egyetemista voltam Szegeden, vagyis ez volt az első filmkritikám, 2005 szeptemberében. Sokat filozofáltam rajta, hogy átírjam, átjavítsam a kor és jómagam elvárásainak megfelelően, de aztán úgy voltam jobbára érintetlen hagyva, a szövegkörnyezet könnyebb megértése végett, csupán ezt a bevezetőt fabrikálom hozzá. Legalább láthatjátok, miből lesz a cserebogár.

Régi nagy vágyam teljesült a napokban, végre magam mögött hagyhattam az egyetemi bürokráciát, minden szükséges papírt leadtam, és sikeresen szert tettem 136 szabad percre. A kínzó bűntudatot, hogy mivel is fogom ezt az időt hasznosan eltölteni, hamarosan megoldotta Michael Bay, akinek pontosan ennyi ideig tart A Sziget c. legújabb filmje.

Véleményem szerint, még egy olyan rendező is alkothat néha nagyot, aki képes olyan szörnyűségeket létrehozni, mint az Armageddon, a Pearl Harbor, vagy éppen a Bad Boys, melyet még tíz éve könyvelhettem el, mint az egyik legnagyobb filmes csalódásomat. Michael Baytől ezek után csak olyan filmeket szabad megnézni, melyek egy szavasak, és névelővel látták el őket (A Szikla – 1996, A Sziget – 2005) a többi maradjon béke poraira.

Pedig A Sziget témája korántsem újszerű. Láthattunk már hasonlót a Szárnyas Fejvadászban, vagy egyik-másik Philip K. Dick adaptációban. De találhatóak benne utalások az 1979-es The Clonus Horrorra, vagy George Lucas THX-1138 c. vizsgafilmjére is. Leginkább mégis az isteni Michael York főszereplésével készült Logan Futása, 1976-os filmre emlékeztetett, amiben ugyanígy egy fiú és egy lány keresi a hazugságok mögött rejlő lehangoló valót.

A közeli jövőben járunk ugyanis, amikor a külvilág fertőzött. Egy rezervátumban éldegél Lincoln 6 Echo (Ewan McGregor – Trainspotting) boldog semmittevésben, ugyanakkor nyomasztó unalomban. Egyetlen célja életének; várni. Várni, míg nevére sor kerül, és akkor végre átköltözhet a Szigetre, mely az abszolút jólétet hivatott jelképezni. A Sziget azonban átverés, így Lincoln megszökik a rezervátumból, és ebben társra is lel, egy leányzó, nevezetesen Jordan 2 Delta (Scarlett Johansson – Elveszett jelentés) személyében. A külvilágban aztán fokozatosan rá kell ébredniük, semmi sem az, aminek látszik. Ők valójában klónok, egy kereskedelmi társaság termékei, s a súlyos összegeket kifizető ügyfelek biztonsági másolatai, kiválasztásuk egyet jelent legyilkolásukkal.

Maga a rezervátum bemutatása egy tipikus utópia világot rejt. Azonos ruhában, tökéletes fegyelemben zajlik az élet, az egymással való érintkezés legkisebb momentumait is kizárva. Annak ellenére, hogy Bay még életében nem rendezett sci/fi-t, nagyon jól eltalálta azt a megfoghatatlanul törékeny atmoszférát, melyben egyszerre érezhetjük magunkat biztonságban, ugyanakkor tudatlanul, birkaakolban. Miután a két klón megszökik, hogy felfedezze az igazságot, helyet kap a filmben az ilyenkor már-már szokásos – vagy inkább elvárható – filozofálás, joga van-e az embernek Istent játszani.

Michael Bay egész rendezői repertoárját előveszi, hogy bebizonyítsa, ő minden idők legcoolabb rendezője. Előszeretettel alkalmazza a pillanatvágásokat, pátoszos kamera-beállításait, olykor alulról filmezi a főhősöket, másszor körfahrtot használ (megpörgeti a kamerát, miközben szereplőit az ellenkező irányba forgatja) valamint szétszűri az összes képet, hogy a néző egy valódi vizuális orgiában vehessen részt. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, autópályás üldözés, a Tron fényciklijét idéző motorozás, felhőkarcolós menekülés.

Technikailag is hozza a film a 2005-ös elvárásokat, nincsen ocsmány CGI, ha az ember nem tudná, hogyan készítenek ilyesmiket, még akár el is hihetné, hogy mindez a realitást tükrözi. McGregor szinte rutinból hozza a szerepét, nem csoda, hiszen az írók sok mindenben a kedvére tettek. Beleszőtték a filmbe skót származását, a motoros üldözés pedig egyenesen azért került a filmbe, mert McGregor szenvedélyesen rajong a motorokért. Johansson bájosan értetlenkedik ha kell, és megpróbál valamit kihozni butuska szerepéből, mégis ő a film egyik gyenge pontja, hiába szép, hiába áll kegyetlenül rajta mindenféle szűk ruha, bólogatásoknál és feltétlen pavlovi reflexeknél többre sajnos nem futja a 21 éves színésznőtől.

A mellékszerepekben olyan színészekkel találkozhatunk, mint Steve Buscemi (Kutyaszorítóban) vagy Sean Bean (Equilibrium), aki már-már olyan gonosz státuszba emelkedett mint Alan Rickman, vagy Gary Oldman. Aztán itt van másik személyes kedvencem, Michael Clarke Duncan (Daredevil), aki igaz, mindössze egy cameo szerep erejéig látható a filmben, mégis teljes erőbedobással játszik.

Fantasztikusan hangulatos a zene. Az ember szinte ott érzi a távolban a szigetet, helyenként kifejezetten pörgősebbé, emelkedettebbé teszi a hangulatot, egy-egy jobb zenei betét. Valamint a film helyenként iszonyatosan jó poénokkal oldja a feszültséget, ezáltal a legkönnyedebb utópiafilmmé válik, amit valaha forgattak.

A Sziget, bár semmilyen áttörést nem hoz magával, hihetetlenül szórakoztató film, ami még napjaink egyre égetőbb morális kérdését is boncolgatja. A film magával hozza azt, amire egy film hivatott; kikapcsolja az embert arra a kis időre, amíg elfelejti a napi gondokat, és ami talán ennél is fontosabb; szórakoztat. A néző együtt menekül a főhősökkel árkon-bokron át és egy ilyen filmben nincs szükség Shakespeare-i alakításokra sem.

A DVD/Blu-ray kiadásról -

Most nem sokat fogok beszélni, ugyanis egy 15 perces kisfilmen kívül - amiből számomra leginkább az derült ki, hogy Michael Bay egy ritka nagy farok - semmi egyebet nem tartalmaz a korong. Még a külföldi kiadás audiokommentárját sem, úgyhogy ha valaki extrákra vágyik, képek, videók, interjúk, az így járt. A kép jó, a hang tiszta (5.1), a borító pöpec, de ez egy 2000 után készült filmnél alap, úgyhogy legszívesebben meg sem említeném. A Blu-ray verzió is egy dekával több érdekességet sem tartalmaz, nincs még DTS sem, hogy a True-HD hangról ne is beszéljek. Így kell kinyírni a BD piacot is.

Santino kritikáját a filmről ITT találjátok!

Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4