"Megöljem neked?"
Az Amerikai szépség már bemutatása pillanatában klasszikussá vált, így természetesen én is láttam, de az már jó régen volt. Akkor nem igazán értettem, hogy mitől olyan nagy szám ez a film. Éreztem, hogy nagyon érik egy második megtekintés, úgyhogy felvettem az „újranézendők” listájára, ahol mindjárt az első helyen landolt. És most már értem. És imádom ezt a filmet.
Eredetileg hét részes minisorozatnak indult az Ultimate Spider-Man, azzal a céllal, hogy egy új, fiatalabb generációval ismertessék meg a Pókember képregényeket. Alapvetően nem hangzik túl jól ez a koncepció, mert egy lebutított, gyermeteg remake-t ígér egy olyan korban, amikor már sok felnőttes, sötét és kemény sztorit olvashattunk a hálószövő szuperhősről. Ehhez képest a fantasztikusan tehetséges író-rajzoló páros akkora sikert aratott a régi és új rajongók körében egyaránt, hogy az Ultimate Póki nem csak instant klasszikus lett, de rögtön sorozattá nőtte ki magát, majd pedig egy egészen új Marvel univerzumot építettek köré, ami végül több, mint egy évtizedig futott az eredeti, hivatalos univerzum mellett.
Ha egy filmsorozatban öt évvel később érkezik a következő rész, az mindig jelzésértékű. Még akkor is, ha Dan Brown csak három éve méltóztatta megírni Langdon professzor jelenlegi kalandjának regényváltozatát...
Én, mint a Glorious PC Master Race oszlopos tagja meglehetősen elégedett vagyok a PC-s felhozatallal, mert évről évre születik egy cím, amit képtelenség kontrollerrel irányítani, és magabiztosan dőlhetek hátra, hogy jó befektetést csináltam, amikor anno még valamikor az őskorban 1998-ban úgy döntöttem megépítem az első PC-met. Mindössze 25.000 forintot invesztáltam bele, de az az enyém volt. Ismertem minden rezdülését, ha baja lett megbütyköltem, ha szereztem egy kis plusz lóvét fejlesztettem, és így szépen eljutottam a mai - már már csillagászatinak nevezhető - negyedmilliós erőművemhez. Ami elsőre ugyan soknak tűnik, DE a PC legnagyobb előnye, hogy ha recegni kezd egy játék, elég ha kicserélsz egy alkatrészt, és nem egyben kell megvedd a következő next gen generációt. Mióta létezik a Steam, meg a GoG minden probléma megoldódott PC fronton is, ami az installálás, patchelés, és egyéb olyan furcsa szavakat illeti amit a tehetséges konzol jobbágyok számára mai napig misztikus. Mert vannak, akiknek létezik a fejükben egy olyan szerv, hogy agy és értenek a gépekhez, játékokhoz, és tudnak tweakelni, meg moddolni, és vannak, akik csak betolják a lemezt és lesnek ki a fejükből, mikor villan már fel a PLAY gomb...
Van-e értelme egy olyan moziról írni, amely a filmtörténet kikezdhetetlen klasszikusa, rengegeten ezerféle helyen agyonelemezték már? Aki életében valaha vett már a kezébe egy filmlexikont, vagy akár a legalapabb szinten foglalkozott a manapság már videojátékokban, filmekben is annyira divatos film noirral, annak találkoznia kellett A máltai sólyommal. És meg kellett néznie A máltai sólymot, ha jót akart magának. A legnagyobb mázlink mégis az, hogy ez a filmtörténeti mérföldkő - ami egy mai napig élő, mindenhová beszivárgó új stílust, és az ezzel együtt járó kliséket, jellegzetes figurákat teremtette meg, amelyek ezer és egy helyről köszönnek vissza - még a mai napig is rendkívül élvezetes, mi több, szórakoztató, ami azért kevés '41es moziról mondható el.
A harmadik szezonjához érkezett a Bungie FPS-RPG hibridje, melynek a népszerűsége a hiányérzetet maga után hagyó kezdés ellenére is töretlen.
A nagy sikerű filmet most szombaton este hat órától ismét megnézheted a Kecskeméti Planetáriumban, a Valóság a Sci-fi-ben című sorozat következő epizódjaként.
Egyike vagyok - véleményem szerint - az utolsó embereknek, aki megnézte a filmet. Több, mint két hónappal a haza premier után! Csak mert egyike akartam lenni azon keveseknek, akik a létező legjobb helyről nézhetik végig a XXI. század útmutató filmjét. Amikor először hallottam erről a filmről - ami azóta szinte minden létező rekordot megdöntött, most jár kb. 2,5 milliárd USD bevételnél - már majdhogynem elfelejtettem ki is az a James Cameron.
Le kell szögeznem, hogy Hajdu Szabolcs ismét egy olyan magyar rendező, aki rettentően szimpatikus, ezt közvetlen stílusával, amit a sajtóvetítést záró beszélgetésben megfigyelhettem sikerült elérnie. Ha ez nem lenne elég, nagyon tetszik pár korábbi munkája, mint a Fehér tenyér, aminél nagyobb kritikát nem is csinálhattak volna a versenytorna lélekromboló mivoltáról, vagy a Bibliothéque Pascal, ami szinte már Taxidermia magasságokat nyaldos. Szóval Hajdu nem csak emberileg jó arc, de szépen magyarosan fogalmazva egy baszott jó rendező is. Tehát a kritikát tessék úgy olvasni, hogy az csak és kizárólag a filmnek szól...
Új podcasttel jelentkezünk, amelyben ezúttal BEM mozis kultélményeinkről fogunk értekezni.
A mikrofonnál Santino és Scal.
Az adás SPOILERES.
Letölthető mp3 formátumban:
https://mega.nz/#!ftAEgYKJ!WEIvlOvbgR5drT-A6rtmuRVkZoHahQg1jMoBXJWze6s
Ha tetszett a bejegyzés, lájkold a facebook oldalunkat!
"Paris in the fall, the last months of the year, at the end of the millenium. The city holds many memories for me, of cafes, of music, of love, and of death..."
A sok lehúzó kritika ellenére engem érdekelt ez a film, úgy gondoltam egy valamilyen szinten szórakoztató, kalandos látványosság azért csak lesz belőle. Ehhez képest nem csak minden várakozásomat alulmúlta ez a lélektelen blockbuster, de olyat kaptam tőle, amire egyáltalán nem számítottam. SPOILERES, de olyan szar a film, hogy szerintem nem gáz, ha elolvasod.
A Fantasmania,hu online játékbolttal közösen újabb nyereményjátékot hirdetünk!
Részletekért kattints a Tovább gombra!
Méltatlanul kevesen ismerik ezt a 2002-es mozit, pedig rengeteg szempontból érdekes. Hogy mást ne mondjak, ez volt a szépreményű Edward Norton utolsó nagy alakítása, akit a ’90-es évék végén okkal tartottak generációjának legnagyobb színészének, de az utóbbi 11 évben sajnos semmi nem valósult meg mindabból, amit Nortontól várhattunk. Az utolsó éjjelben is hibátlanul birkózik meg a drogdíler ellentmondásos szerepével. Egyrészt egy szimpatikus, karizmatikus, hiperszociális, vagány férfit láthatunk, akivel szívesen azonosulnánk. Másrészt viszont egy olyan semmirekellőt, aki kegyetlen gyilkosokkal haverkodik, és mások nyomorából harácsol össze komoly pénzeket. Ez a feloldhatatlannak tűnő ellentét az egész alkotást végigkíséri, de még sehol sem lennénk, ha pusztán ennyiből állna a dolog.
