"Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen... A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá!"

Valami katartikus élményt, valódi drámát vártam ettől a filmtől, de ez most mind elmaradt.

Helyette volt nagyon giccses zene, hatásvadász lassítások, és gyakorlatilag minden második mondat egy-egy bölcsesség, néhol pedig egy-egy közhely volt. A filmnek valóban van mondanivalója, valóban nagyon sok értékes gondolatot tartalmaz, és elhiszem, hogy sok embernek adott valami filmélményen túli pluszt, különösen sportolóknak, de mint film, nemigazán állja meg a helyét. Engem pl alapból nem érdekel a torna, de a Fekete hattyú, vagy A király beszéde tökéletesen bebizonyította, hogy nem feltétlenül kell számomra érdekes téma egy jó filmhez.

A színészek sem tetszettek egyáltalán, a főszereplő Scott Mechlowicz csak az unszimpatikus, dacos kölyköt tudta jól megformálni, a békés harcosként inkább egy jógaiskolásra hasonlított. Nick Nolte-t pedig alapból nem szerettem sose. Nem jó színész, és soha nem is volt az. Ebben a filmben is totálisan jellegtelen, és hiteltelen, végig egy arckifejezéssel dörmögi a nagy bölcsességeket.

A legjobb jelenete a filmnek maga a baleset, ott nagyon szépen használták ki a lassítást. A legrosszabb, leghatásvadászabb rész viszont, amikor elengedi a rossz énjét... Az nagyon ciki volt.

Viszont mégis megéri megnézni a filmet mindezek ellenére, mégpedig a tanulásagai miatt. Bár jobb lenne, ha ezeket nem az arcunkba vágnák, hanem a drámából, a jellemekből, vagy a sztoriból jönne, de így is több, mint a semmi. A film nagyrészt az alázatról szól, arról, hogy a sikerért félre kell tennünk az egónkat. Hogy minden pillanatot a lehető legjobban ki kell használnunk. Hogy mennyire fontos az akaraterő, a kitartás, az álmok, az útunk, a céljaink, és hogy azt csináljuk, amit igazán szeretünk. Ennyi tanulságból pedig akár egy jó filmet is ki lehetett volna hozni...