Azt hiszem, minden embernek meg van a chips zabálós időszaka. Ez többnyire fiatalkorban lezajlik, amikor végre betöltjük a tizennyolcat, és többet a hülye felnőttek nem pofáznak, hogy mit együnk, meg mit ne, mert nem egészséges. Úgyhogy tömjük magunkba a Chio és Lays chipseket, a Pringlest a Pom Bart, a különböző tortillákat meg a Cheetost. Jó esetben miután lenyugodtunk, már csak hébe hóba veszünk egyet nassolni filmnézés mellé, persze vannak, akik soha nem növik ki ezt a korszakukat, na hát ez a film nem nekik szól.
Lehetne lassan egy külön kategóriát indítani az olyan filmdeknek, amik egy adott brand kitalálásáról, bevezetéséről szólnak. Az elmúlt években kaptunk filmet a McDonald's megalakulásáról, a csavarható felmosórongyról, de tavaly jött a Nike Air film is, meg ez a csoda, a Flamin' Hot Cheetosról. Ami már nem is egy világmárka, csupán egy terméken belüli ízvilág. Alapvetően imádom az ilyen filmeket, mert már gyerekként érdekelt, hogyan készül a kenyér, a virsli, a csokoládé, a Coca Cola és minden egyéb, amivel talákozok otthon a háztartásban. Érdekel, hogyan lesz valamiből, egy teljes más produktum, meg akarom érteni a mechanikáját, meg szeretem azt is tudni mit eszek. Szerencsére nagyon sokszor és már nagyon korán eljutottam ilyen helyekre, még amikor a múltszázadban jó ötletnek tűnt, hogy a világbank pénzén környezetmérnöknek tanuljak.
Azután ott van ez a csípős, kukorica alapú rágcsálnivaló. Mi magyarok imádjuk a cspős kaját, mindegy, hogy mit raknak rá, Erős Pistát, vagy jalapenot, hegyes erőst, vagy habanerot, esetleg wasabit, a lényeg, hogy marjon mint az istennyila, lehetőleg még másnap reggel is. Ha megnézzük a chips kínálatot egyik másik boltban, a sima, és a sajtos mellett teljesen biztos, hogy valami paprikás változat lesz ott, és minden egyéb, hagymás-tejfölös, mézes-mustáros, ketchupos, ne adj' isten pizzás vagy barbecues csak ezután következhet. Szóval a film témájának befogadásához nem feltélenül kell mexikóinak, vagy spanyolajkúnak lennünk, akik mindent kukoricával és jó erősen esznek, hogy egyáltalán ehetővé tegyék valahogy. Ennyiből is látható, hogy abszolút a célközönségének éreztem magam, amikor elindítottam ezt a filmecskét a Disney+on.
Pláne tetszett, hogy alig több száz percnél, szóval minden adott volt egy könnyed, laza így lettem ótvaros takarítóból a Frito-Lay marketingigazgatója sztorihoz. Aztán jött Eva Longoria és rendezett ebből egy akkora rakás szart, hogy nincs az a csípős szósz, ami ezt jótékonyan elfedné. Abszolút látszik a filmen az első rendezések minden egyes gyerekbetegsége a túlságosan szépelgős történetvezetésen át, az ügyetlen dinamikán keresztül, a szereplők koordinációjának teljes hiányáig. Pedig Longoria ezeket mind megszerezhette volna a televízióban töltött elmúlt tíz év során, mert jó pár sorozat epizódjait ő vezényelte le. Itt azonban meglehet annyira bizonytalan volt, hogy még A Hangya egyik legjobb fogását is ellopta, hadd érezzük, hogy az ő ereiben is spanyol vér csörgedez.
Mi az egyik legnagyobb hiba amit életrajzi filmnél el lehet követni? Például ha annyira sziruposan meg akarjuk kedveltetni a főszereplőt, hogy szinte csöpög. Richard Montanez pont ilyen, olyan okos volt, meg olyan ügyes gyerekként, meg annyira jó üzleti érzéke volt, hogy még egy érettségit se hozott össze, úgyhogy örülhetett, hogy felvették takarítónak. De ott is addig, addig jófejkedett, hogy tíz év után is pont ugyanott találta magát. Aztán ripsz ropsz előállt ezzel az ötlettel, hogy legyen csípős a Cheetos, és felhívta vele a Pepsi Co. akkori elnökét Roger Enrico-t, aki ráharapott a dologra. Értitek ugye, ráharapott! Ha, ha. És a dolgok itt valamennyire be is indulnak, de annyira hosszú és dagályos lett az expozíció, hogy ez se menti meg a filmet a dögunalomtól. Meg persze erősen sántít, ez a jaj csak a szegénység, meg persze az előítélet vitt a bűnbe, Ricsi, nem vagy szimpi bazd már meg!
Pláne úgy nem, hogy ennél a Jesse Garcianál hitelesebb színészt is találhattak volna - teszem azt Danny Treyot -, mert negyven évesen alakítja a 18 éves, a 30 éves, és a 60 éves Montanezt is. Ez vagy egy elbaltázott rendezői koncepció ami akkora suspension of disbeliefet igényel, amit a világ még nem látott, vagy komolyan elhitték, hogy Garcia képes valami Dustin Hoffmant is megszégyenítő alakításra. De a helyzet az, hogy nem képes, és nem is tudom melyik szerepében a hiteltelenebb, - de tudom a 18 éves, jóképű!!!! csiklófogó szerepében, a többiben csak szimplán elviselhetetlen. A feleségét, aki egy trampli, Annie Gonzales alakítja, úgyhogy a két értékelhető szereplő, az Enrico bőrébe bújt Tony Shalhoub, de őt talán senkinek nem kell bemutatni, és Dennis Haysbert, Clarence C. - C mint cinikus - Baker szerepében, aki viszont akkora meglepetés, hogy szinte kinyílik a film, amikor képernyőre kerül. De hogy mondjak jót is, volt két dolog ami tetszett, az egyik egy képi megoldás, az idő múlásának érzékeltetése egy vágatlan snittben, az valóban ötletes volt. A másik Montanez viszonyának bemutatása az apjával, amit szépen végigvezettek a filmen.
Végezetül annyit megjegyeznék, hogy egy olyan filmtől, amely pont az ellen emel szót, hogy ne sztereotipizálják a latinókat, mert nem csak csalnak, lopnak, hazudnak, hanem próbálnak kitörni a mindennapi mélyszegénységből. Szóval egy ilyen filmtől elég nagy blama, hogy a bemutatója után két perccel kiderül, hogy az egész történet egy hazugság, ami odaát nyílt titok, - nem Montanez találta fel a csípős Cheetost, csak utána rászórta a pop cornra, és kiderült, azt is el lehet adni. Ugyan pár vicces utalás történik rá, mégsem szögezik le, hogy ez így ebben a formában nem igaz. Tehát van egy csaló latinónk, aki minderről írt egy hazug, csúsztatós könyvet, amiből egy másik latina rendezett egy hazug, csúsztatós filmet. De ha te azt feltételezed egy mexikóiról, hogy át akar verni, akkor egy előítéletes szar vagy.
U.I.: Ja igen, hogy ez a "film" beette magát az Oscarra tényleg csak azt bizonyítja, hogy az egész rendszer megérett a pusztulásra. Egy szintet igazán lehetne tartani, még a túlkompenzálásban is.
U.I.2: És mivel nálunk ezt nem is lehet kapni, várom a hazai filmet a Kuki csemegéről.
Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4
