És itt is van a következő Mike Nicols film, viszont zavarbaejtően sok hasonlóságot mutat a Közelebb-el. Ez is egy színpai dráma alapján készült, melyben évekig követhetjük nyomon két pár sorsát, leginkább a szerelmi életükre fókuszálva. És ami a legfontosabb, ez a film is legalább olyan illúzióromboló a romantikus kapcsolatokat tekintve, mint a Közelebb. Szintúgy kiváló színészek vannak ebben is, akik közül természetesen magasan kiemelkedik Jack Nicholson és ezúttal nem csak karizmájának köszönhetően, hanem mert valójában ő a központi főszereplője a Testi kapcsolatoknak. Bár borzasztóan hiteltelen 35 évesen szűz főiskolásként, de ezen kénytelenek vagyunk túltenni magunkat. Ann-Margret a film másik csúcspontja, elképesztően dögös nőstényről van szó.

Ahogy a Diploma előtt, úgy ez is három jól elkülöníthető részre oszlik. Az elsőben a szerelem felfedezését követhetjük nyomon, ami egy naiv állapot, bár már itt sem mentes a romlottságtól. A második részben egy komolyabb kapcsolat kibontakozását és lassú halálát követhetjük nyomon. Sajnos az egész nem olyan élvezetes képi szempontból (természetesen azért itt is vannak különleges megoldások), mint a Diploma előtt és nem is annyira szórakoztató. A párbeszédek sem olyan ütősek, mint a Közelebb-ben, ahogy a drámai vonulat sem. A harmadik rész pedig már csak egy teljesen kiábrándult levezető. Pedig borzasztóan hiteles az egész, mindenki gyarló módon viselkedik benne. Jack egy akaratos, kötözködő férfi, Ann-Margret egy lusta dög, Art Garfunkel (tényleg ennek a filmnek miért nincs jó zenéje?) unalmas, Candice Bergennek pedig semmi tartása nincs. Így persze nem is csoda, hogy szomorú vég vár rájuk.