Tök jóindulattal álltam neki ennek a filmnek. A kezdő képsorok persze rögtön elbizonytalanítottak. Igaz történet alapján. Most komolyan azt hiszik ettől jobb, vagy hatásosabb lesz a film? Hagyjuk már… Aztán a első jelenet, ahol folyamatos villódzással próbálják elérni, hogy féljünk, totálisan sikertelenül.

 

Később pedig jönnek a sablonok, a sablonhelyzetek, a sablonszereplők. A szokásos kísértetház, a nagyon idegesítő hülyegyerekek, a kislány szellem és itt van nekünk megint a szupertehetségtelen, bambafejű, ám a felsőtestét funkciótlanul előszeretettel mutogató Ryan Reynolds, aki ismét nagyon halovány, pedig nagyrészt az ő alakítására támaszkodna a film. Ami – igaz történet bullshit ide vagy oda – nem több egy nagyon gyenge Ragyogás másolatnál. És ez még akkor is igaz, hogyha az eredeti Amityville Horror egy évvel korábban készült Kubrick mesterművénél. Ez a film leginkább sokkeffektusokra épít, de olyan kiszámíthatóan, hogy nem sokszor sikerült megijednem. A többi félelmetesnek szánt rész pedig egyáltalán nem váltotta ki belőlem azt a hatást, amit az alkotók szerettek volna.

 

Azonban nem leszek teljesen igazságtalan, ugyanis akadt a filmben két egészen jó jelenet. Az egyikben a kislány a ház tetején egyensúlyoz, és bármelyik pillanatban leeshet. Na ez egy valóban feszült, izgalmas és kiváló jelenet. A másikban pedig fát vág a mostohaapa a gyerekkel, és kényszeríti, hogy fogja meg a fát.

 

De azért ne legyenek illúzióitok, két jó jelenet miatt nem éri meg végignézni az Amitíyville Horrort.