"Én értelmiségi vagyok: okirat hamisítás, méregkeverés, pénz hamisítás, filmkritikák az igen. Na de gyilkosság?"

Egy magyar rajzfilmklasszikus, amit gyerekkoromban nem igazán szerettem. Dehát miért is kellett volna szeretnem, amikor tele volt groteszk figurákkal, és sehol sem volt egy tündibündi szereplő sem. Ha csak a fekete macskát nem számítjuk annak. Most újranézve sem vált a kedvencemmé, közelében sincsen a Vuk, vagy éppen a Macskafogó kiemelkedően magas színvonalához, de ettől függetlenül nem rossz mese egyáltalán. A rajzok szépek, kellően kidolgozottak, és jellegzetesek. A zene pedig annyira magyaros, amennyire azt csak el tudjátok képzelni. A karakterek közül most sem vált senki sem a kedvencemmé, de kétségtelen, hogy akadt benne jópár remek poén, verbális és képi egyaránt. Ezek többnyire olyanok voltak, amiket nyilván a gyerekek nem értenek, csak a felnőttek. A szinkronhangok természetesen elsőrangúak, dehát ez akkoriban alapdolog volt. Így végeredményben a Szaffi mindenkinek ajánlatos, de mély nyomokat tutira nem fog hagyni.