"Valaki leakasztotta a felakasztott emberemet. Itt lógott, és most meglógott."

Ez az idézet remekül példázza a film szerintem legnagyobb érdemét, amit továbbra sem tudok hova tenni, hogy pusztán a magyar szinkron érdeme, vagy már az eredeti franciában is törekedtek ezekre a kiváló szóviccekre. Bárhogy is legyen, ennek a filmnek a szinkronjáról csak a legmélyebb elismerés hangján lehet szólni, hogy Haumann Péter mennyire jó Louis De Funes-ként, arra nem tudok elég szuperlatívuszt összeírni. Átkozottul vicces lett neki köszönhetően a Fantomas trilógia befejező része.

Kicsit még visszább vettek az első részre még olyannyira jellemző James Bondos jellegzetességekből, és még inkább előtérbe tolták kedvenc francia komikusunkat. Ennek köszönhetően Fantomas, a világ legnagyobb gonosztevője, mintha nem is az ördögi tervein törné a fejét, hanem sokkal inkább azon, hogy Juve felügyelőből teljesen hülyét csináljon, ami nem egyszer sikerül is neki, borzasztóan humoros körülmények között. Így vált a Fantomas csúcskategóriás, kalandos-kütyüs világából szinte színpadi vígjáték. Persze, úgy mellékesen találhatunk némi bunyót, meg lovas üldözést, de garantálom, hogy mindenki sokkal jobban fog emlékezni Funes és a ló dialógusára, semmint az előbbiekre. Érdekes, hogy a franciák sokkal fogékonyabbak voltak a humorra, semmint a kütyükre és a díszletekre, bár én ezt simán betudom Funes zsenialitásának.

Ez a harmadik rész szerintem már nem sikerült olyan ütősre, bár kétségtelenül sokszor lehet rajta nevetni, és a készítőknek valószínűleg ez volt a célja. Mindenesetre nekem a kedvencem a második rész marad.