Yakuza Filmes Pagodájának hála kiderült, hogy a Szellemharcosoknak létezik egy korábbi, 1960-as filmverziója, ugyanis ezt a kínai mesét többször is feldolgozták. Nem volt kérdés, hogy nekem ezt mindenképpen látnom kell!

Mivel nem szimpla remake-helyzetről van szó, hanem egy régebbi feldolgozásról, nem voltak az egekben az elvárásaim, ugyanis ott van az a 27 év különbség a két film között, ami igencsak a Szellemharcosok javára dolgozik. Ugyanakkor az is igaz, hogy az Enchanting Shadow-t Arany Pálmára jelölték annak idején Cannes-ban. Gondolom kitalálhattátok, hogy nem a látványra helyezték a fő hangsúlyt az alkotók, így az akciók és a varázslat elég rendesen háttérbe szorult. Ez mind természetes, nem is róhatom fel hibaként a filmnek.

Sajnálatos módon azonban minden más is „kimaradt”, olyan elhanyagolható apróságok, mint például a humor, a romantika, a zene, a tragédia és a melankolikus hangulat. Főhősünk nem egy ügyetlen, ártatlan és naiv fiú, hanem egy komoly, tanult férfi, de nemcsak ő, hanem senki más sem humoros a filmben, a helyzetkomikumok pedig hasonlóan elmaradnak. A főhősnőnk olyan, mint egy viasz porcelánbaba, semmi sincs meg benne Joey Wang érzékien gyönyörű, fájdalmasan szomorú, de mégis pajkos alakításából. Olykor-olykor dalra is fakadnak színészeink, és ahogy ezt teszik, az európai fülnek borzasztóan szokatlanul cseng: számomra érdekes volt, de biztos vagyok benne, hogy más egyenesen a falra mászna tőle. Akcióból és varázslatból csak a film végén láthatunk egy igencsak ingerszegény küzdelmet az öregasszony és a szakállas harcos között.

 A film cselekménye is jóval kevesebb, gyakorlatilag csak a történet csontvázát láthatjuk, azt is zavaróan színpadias tálalásban, nem csak a Shaw Brothers gyönyörű díszletei, hanem a végletesen egyszerű fényképezés és a túlzó színészi játék miatt is. Viszont a horrorelemek megtalálhatóak az Enchanting Shadow-ban: két vagy három ilyen jelenetről is beszélhetünk. Természetesen ma már nem számítanak félelmetesnek, de nagyon ügyesen és hangulatosan készítették el ezeket, biztos vagyok benne, hogy annak idején megtette a hatását a sok késleltetés, és a maszkmesterek kiváló munkája.

Valójában borzasztóan igazságtalan vagyok a filmmel, melynek az a legnagyobb hibája, hogy ugyanebből a történetből majdnem három évtized múlva egy sokkal jobb filmet hoztak össze. Önmagában nézve egy abszolút aranyos, érdekes filmecske, amivel simán el lehet tölteni egy estét a távol keleti alkotások rajongóinak.