El tudjátok képzelni milyen lehet az, ha az ifjú, csibészes Belmondo, az elegáns David Niven, a bárgyú Bourvil, és a filmvászon egyik legkomikusabb rosszfiúja, Eli Wallach összeáll egy európai filmcsemegében? Na, pontosan egy ilyen mozi A nagy zsákmány. Mindenki azt hozza benne hibátlanul, amihez a leginkább ért. Egy élmény látni ezeket a jobbnál jobb színészeket, ahogy mindannyian megcsillogtathatják tehetségüket, és féktelenül bolondozhatnak ebben a filmben. Egyedül talán Eli Wallach szorult egy kicsit háttérbe, illetve Bourvil sokkal meggyőzőbb párosokat adott elő Louis De Funes-szel, mint ebben a moziban Belmondo-val, de ez legyen a legnagyobb probléma. A helyszínek is kellemes hangulatot árasztanak magukból a cselekményvezetés pedig kezdetben talán kicsit csapongónak tűnhet, de később már érezhető, hogy tudatos koncepció áll mögötte, és az alkotók humorérzéke a film elejétől a végéig tart egy bizonyos szintet. Igazából ügyesen felépített helyzetkomikumokra épülnek leginkább ezek a jelenetek, illetve a kiváló színészek karizmájára, bár nekem ez a fajta humor időnként túlságosan is idétlennek tűnt, de szerencsére nem ezek a pillanatok uralják A nagy zsákmányt.

A magyar szinkron ez esetben is nagyon régi, nagyon színvonalas, és gyakorlatilag hibátlan. Mindenki a szerepéhez nagyon illő karaktert kapott, külön kiemelném Harkányi Endrét és Sztankay Istvánt.