85 éve született és tavaly május 8-án hunyt el Maurice Sendak, Amerika egyik legnagyobb hatású gyermekkönyv illusztrátora és írója. Én természetesen már jó ideje azért figyeltem fel rá, mert 1981-ben ő írta az Outside over there-t amelyben egy lány öccsét goblinok rabolják el és neki kell megmenteni. Igen ez az 1986-os Fantasztikus Labirintus alapja. A könyvet még az 1932-es Lindbergh bébi elrablása ihlette, elgondolkodtató hogy a legtöbb nagyszerű történet mindig valami szörnyűség következménye. Mai alanyunk azonban leghíresebb művén, az 1963-as Where wild things are-on alapszik és a közös kapocs hogy erre a könyvre is úgy figyeltem fel, hogy szintén található egy utalás rá a Labirintusban, egyrészt Ludo karaktere szinte egy az egyben innét származik, másrészt maga a könyv megtalálható Sarah szobájában. Mindezekből én arra következtettem, hogy ez is valami jó kis fantasy filmecske lesz, és kapva kaptam az alkalmon, hogy megnézzem amikor 2009-ben Spike Jonze megfilmesítette. Nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat.

Nem tudom mit gondoljak Sendak úr munkásságáról, de az kétségtelen, hogy ez a könyve nem gyerekeknek készült, és nem is gyermekkönyv, és teljesen biztosan nem nekik való. Sendak ehelyett arra törekedhetett hogy a gyermeki lélektant bemutassa, ábrázolja mi is játszódhat le egy gyerek fejében, hogy hátha szüleik miközben elolvassák a "mesét" megértenek valamit abból, hogy gyermekük bonyolult és sokszor zavart személyiség, akire különösen kell figyelni. Persze lehet ezt nem Sendak írta bele, csak Jonze interpretálása miatt gondolom így, mindenesetre ez valami szörnyű film volt. És nem azért mert fércmunka lenne, hanem annyira nyomasztó amit benne látsz, hogy ezután nem is lehet kérdés miért gyilkolnak gyerekek alkalomadtán, ha véletlenül fegyverhez jutnak.

A filmben Max egy meglehetősen érzékeny lelkületű gyerek, aki középső gyerekként úgy érzi mindenből kimaradt, nem találja helyét a világban, szüleivel - akik persze elváltak - nem érti meg magát, és barátokat se nagyon tud szerezni. Így a képzelet világába menekül egy szép napon, amikor különösen csúnyán összeveszik anyjával. Ebben a világban Maxot királyukká választják a nagy szőrmókok, és ezen a buja dzsungellel borított mindentől elvágott szigeten nem csupán elfogadott ha valaki rosszalkodik, de egyenesen kötelező. Azonban  ezek a lények már a szimbólumbirodalomba kalauzolnak, ahol minden egyes szörny egy érzelmi tulajdonságot, vagy éppen egy családtagot formál meg. Ezeket egy gyereke felfogni minden bizonnyal képtelen, ő valószínűleg halálra rémül ezektől a "bájos" állatkáktól. Max hamarosan azonban ráébred, hogy a jóból is megárt a sok, és mikor végre elérte, hogy nem szólnak rá, sőt ebben a birodalomban ő a király, ő maga is kezdi érezni, hogy valami nincs rendjén, célt kell találni ebben az életben neki is.A baj inkább ott kezdődik, hogy annyi agresszió, és pusztítás látható a filmben, hogy szinte magunk is érezzük miként tombolnak az érzelmek ebben a zavart lelkületű gyerekben. Mi lehet a baj vele? Nem törődtek vele? Elkényeztették? Nem beszéltek a fejével időben, hogy 'jó" gyermekké váljon. És ugyanakkor lehet, hogy ő csak erre vágyik, hogy hagyják békén, élje kis világát, és ha a viharok elmúltak, ha kitombolta magát majd visszatér a valós életbe. A másik meg elképzelhető, hogy egy jó nagy pofon kéne neki, aminek azért néha napján ha hiszik ha nem van ám nevelő hatása.

Szóval Jonze harmadik filmje valahol félrecsúszott de kegyetlenül. Kinek készült ez? 12 év alatt senki nem fogja érteni, de megkockáztatom 14 év alatt se, fölötte meg pont az a korosztály következik ami telibeszar mindent ami ilyen szimbólumokkal van tele. Ők tudják mi a jó nekik, lázadnak, nem kérnek ilyen bugyutaságot, az ember ehhez a filmhez 20 éves kora után juthat el legközelebb amikor már régen túlhaladott ez az egész, és megint marad az, hogy ha majd lesz gyerek, akkor megmutatja neki. De miért is tenné? Én biztos nem vetíteném le ezt a kölykömnek, mert rögtön ott van a Labirintus, a Végtelen történet, de még a Herceg menyasszonya is és még legalább hatezer másik mese amin inkább szórakozzon a csemete. Ennyire depresszív és komor, hovatovább sokszor az üresjáratoknak köszönhetően unalmas film nem gyerekeknek való, a felnőttek meg fanyalognak rajta, mert semmi izgalmas nem történik benne, és ő számukra végképp elveszett az a varázs ami a gyermeki képzeletben oly intenzíven él. Néha én is visszagondolok, régen egy egyszerű ágy csatahajó volt, meg űrrakéta, lakatlan sziget, és ki tudja mennyi minden, de ez ma már nem megy. Valami elveszett és soha nem tér vissza, mert egész egyszerűen felnőttem. És hiába a jó kis zene, az egész kellemes látványvilág, ha pont ez a varázslat hiányzik a moziból, inkább taszít mint beszippant, és nem is értem a korhatár besorolást a DVD oldalán.

Jonze mondjuk amúgy is furcsa filmjeiről ismert, elég ha csak a John Malkovich menetre vagy az Adaptációra gondolok, de ami Tim Burtonnek, vagy Terry Gilliamnek jól áll, az benne még vagy nem forrott ki egészen, vagy teljesen hiányzik, és akkor meg ne erőlködjön. A film egyértelmű bizonyíték arra, hogy ami nem giccses, és valami mást akar, még nem feltétlenül lesz jó, csak azért mert egy alternatív szálat követ, s a legtöbb ember ez elől a film elől úgy fog felkelni, hogy mi a franc akart ez lenni. És ez minden bizonnyal nem az, amit a rendező el akart érni.

Színészekről nem beszéltem, ez nem véletlen, hisz alig vannak, jó magam leginkább csak az anyuka szerepében pár percig tündöklő Catherine Keener-t említeném meg, mert a kis srácot alakító Max Records helyneként már az agyamra ment, és ahol ő a főszereplő azért ez elég nagy baj. Persze azért azt tegyük hozzá, 12 évesen ilyen bonyolult személyiséget eljátszani nem lehetett neki valami sétagalopp, nyilván ha kap egy szerepet a Narniában, vagy a Harry Potterben annak jobban örült volna - lásd még a nevét se változtatták meg nehogy össze zavarják.

A DVD-nek képe szép, hangja jó, a szinkron megfelelő, az a négy extra ami rákerült a korongra olyan mintha nem is lenne, egy audiokommentár bődületes módon hiányzik, nem értem miért pont egy ilyen fajsúlyosabb darabról hagyták le, főleg, hogy amikor a film készült még Sendak is élt. Eze egyébként a Blu-ray-en sem kapott helyett, helyett még hat kisfilmet kap aki bezsákolja az alkotást, viszont ők nem kapnak plüssöket cserébe. Ugyanis a legvonzóbb számomra a vételben kétségtelenül az volt, hogy két plüssfigura közül lehetett választani, az egyik az oroszlánruhás Max - ami szerintem elég gyatrára sikerült - a másik pedig egy szőrmók. Ez utóbbit vettem meg, és hogy ennyire jól döntöttem mi sem bizonyítja jobban, minthogy a húgom mai napig átlopkodja a saját szobájába amikor csak tudja.

UI: Egyébként ebből látszik mekkora hazugságok vannak a trailerekben, mert elnézve ezt, egy vidám, önfeledt kis gyerekmese képét kapjuk. De higgyétek el, ha valami abszolút az ellenkezője mindennek, akkor az a Ahol a vadak várnak.