Liam Neeson meglehet pár éve kapuzárási pánikkal küzd, de ha ez valóban így van a létező legjobb módját találta meg, hogy kifejezésre juttassa, miszerint öregember nem vén ember. Az Elrabolva óta ez a negyedik film amiben ugyan más névvel, de lényegében ugyanazt az elszánt, öntörvényű karaktert alakítja, aki előbb üt aztán kérdez, és leszámítva az Elrabolva folytatását háromszor betalált a nézőknél. Így a Non-stop is egy piszkosul pörgős film lett, kifejezetten hanyagolják azok akik repülőút előtt állnak.

Az idén hatvankét éves színész kirobannó formában van, ez a helyzet ha nem isszuk szét magunkat, nem hízunk el, és nem leszünk depressziósak a hűtlen feleségünk, vagy a tiszteletlen pereputtyunk miatt, ha nem csömörlünk meg a munkától, és persze ha kezünkre játszik, hogy Bruce Willissel az ügyeletes, bár hasonló módon kiöregedett akciósztárral mindez megtörtént. Csakhogy Neesonnál még az is közrejátszik, hogy hat évvel ezelőttig bele sem szagolt az akció műfajába, a legtöbb tornát igénylő szerepe a Baljós árnyak, meg a Batman: Kezdődik volt. Ráadásul mindegyik filmet Európában forgatta, francia rendezők keze alatt, akik úgy látszik Luc Besson babérjaira törnek, jelen esetben Jaume Collet-Serra az elkövető, akinek már a közel zseniális Ismeretlen férfit is köszönhettük.

Jövőre érkezik a rendező-színész páros harmadik közös filmje, a Run all night mely remélhetően méltóképpen koronázza meg ezt a nem mindennapi trilógiát. Az egyetlen probléma ezzel a filmmel is hasonló mint az Ismeretlen férfi esetében, a végén kicsit megbicsaklik, mintha elfogyna a nafta, persze nem arra kell gondolni, hogy az utolsó félóra rossz lenne, inkább az utolsó pár perc amikor kiderül, hogy ki is kavarta a kavarni valót.

No de túlságosan előreszaladtam. Szóval Neeson mester ezúttal egy szövetségi repülő marsallt alakít, aki az utasok közé vegyülve lesben áll ha netalán egy újabb arab terrorista el szeretné téríteni a gépet. És jelenlegi útján valami hasonló történik. Rejtélyes ismeretlen kezd sms-eket küldeni neki, amiben tetemes összeg ellenében azzal fenyegetőzik, hogyha azt nem kapja meg húsz percenként eltesz egy utast láb alól. Persze először hősünk rossz viccnek gondolja a dolgot, de hamarosan elkezdenek hullani az utasok, protagonistánk pedig egyedül marad a problémával, amit minél előbb meg kellene oldania. De ez meglehetősen rázós.

Nem mondom, hogy tökéletes film a Non-stop, mert bele lehet kötni jó pár helyen - teszem azt, miért egy mentálisan labilis marshallt küldenek fel vigyázni kétszáz ember életére, nincs alkalmassági vizsga, ahol kiszűrnék az ilyeneket, miért lázadoznak az utasok, és miért érzik felháborítónak ha egy ilyen marsall akcióba lép, elvégre csak teszi a dolgát -, de annyira végtelenül logikus film, hogy amikor a nézőben felmerül egy kérdés, pár percen belül megmagyarázzák. A zárt közeg és a paranoia pedig mindig érdekes dolgokat szül, szóval szerethető, és átélhető filmet kapunk, amiben akár hiszitek, akár nem még azt is sikerült megoldani, hogy 10-12 karaktert jobban kiemeljenek, foglalkozzunk velük, sőt jegyezzük meg az arcukat és akár mi magunk is gyanakodjunk, ne tudjunk bízni senkiben.

Az egyetlen fölösleges szereplőnek Julianne Mooret éreztem, aki lényegében megosztva kapta karakterét a nála sokkal gyönyörűbb Michelle Dockeryvel, a kotnyeleskedése egy idő után idegesítő, hovatovább teljesen fölösleges a szerepe, csak egy újabb utas a sok közül. Valamint a teljesség kedvéért említsük meg, hogy a filmben láthatjuk Lupita Nyong'o-t is, aki ugye az idei Oscar gála nagy nyertese volt.

A filmmel kapcsolatban külön ki kell emelnem, hogy az sms-ek szövegét nem feliratozzák, hanem kicserélték az eredetit magyarra, és valami hihetetlen menőn néz ki, elsőre meg is zavart, - azt hittem angolt olvasok - hiszen ha jól tudom ilyen megoldás még nem is volt eddig filmekben, általában maradnak a feliratnál, vagy még inkább kimondatják az írás szövegét a szereplővel. Én ezt a megoldást nagyon díjaztam, és csak támogatni tudom, hasonló módon ki lehetne cserélni levelek szövegét, tv reklámokat és így tovább.

Egyszóval a faszültség, akció, látható kamerakezelés tökéletes elegye ez a film, amit John Ottoman dinamikus muizsikája csak még jobban kidomborít, ráadásul a film 99%-ban tényleg a repülőn játszódik, ami még a Légörvényben sem volt ennyire bemutatva, nincs hely amit ne használnának ki, csak a torokszorító érzés, hogy enm lehet megállni, nem lehet kiszállni. Az utóbbi idők akciófilmjei közül, svájci óra pontosságával szállítják messze a legjobbakat a franciák - ha velük vannak az istenek, és persze Liam Neeson.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!