A német játékkészítésről és forgalmazásról egyébiránt nem ártana egy külön cikket írni, mert ami ott zajlik az nonszensz. Ha jól tudom a Max Paynet ki sem adták náluk, a GTA-król és társaikról nem is beszélve. Az erőszakos játékokat sokszor módosítják, vér helyett zöldes trutyi folyik az ellenség artériáiból, a csúnya nyelvezetet frankón letompítják a szinkron során. Úgyhogy ehhez képest mi magyarok el vagyunk kényeztetve.

Ha ehhez hozzáveszem, amit a bevezetőben említettem, hogy egy normális játékot nem tudnak összekalapálni, a helyzet közel egyenlő a katasztrofálissal. Ráadásul odaát mintha mindenki stratégia mániás lenne. Lehet is jó pár példát találni rá, ahogy ontják magukból - a többnyire szintén sótlan - RTS-eket. No de nem ám fantasy, vagy sci/fi vonulatban. Második világháború. Az a tuti. Amiért egyébiránt a mai napig komoly bűntudat lakozik minden német állampolgárban, és talán már az is sejthető, miért ez a nagy visszafogottság játék terén is. Nehogy a véres játékok egy újabb Adolfot neveljenek. Hogy ez mekkora baromság arra nem térek ki, mivel van nekünk egy Jack Keanünk, ami már megint egy kalandjáték.

A játékot egyébiránt vagy hat éve kaptam Karácsonyra, akkor még 2000 hufot kóstált, mára már kapni se lehet, még a GoG-on se. De bőven megérte az árát, igaz nem azonnal toltam végig, ami elsősorban inkább egyéb irányú elfoglaltságaimnak köszönhető, semmint a játék színvonalának. Jelenleg, meg azért foglalkozunk vele, mert egy igazi, színes, szagos, nyári játék, akár csak a Giants, vagy a már említett Monkey Island.

A Deck13 csapata egyébként nem ismeretlen kalandjátékosok előtt, mert ők készítették az Ankh sorozatot, valamint a kevésbé népszerű Luka játékokat is. Azonban mindkét sorozat egészen apró csemetéknek való - jah igen, elfelejtettem, hogy a németek a stratégiák mellett a 0-10-éves korosztály számára való játékok készítésében is jeleskednek - és bizony a Jack Keane során is érezhető, hogy ez már nem teljesen az a játék, ami még egy 20-30 évest is leköt. Ilyen a poénok bárgyúsága, az elcsépelt párbeszédek tömkelege, a karakterek súlytalansága, vagy az inkább aranyos, semmint lehengerlő történetvezetés. Ha engem kellene kérdezni, azt mondanám a játék olyan 12-17 év közöttieknek való leginkább. És ezt komolyan mondom néhány résznél valóban kerülgetett a "ezzel már tényleg gáz játszani 28-29 évesen" érzés.

Szerencsére ilyen kínos pillanat csak párszor fordult elő, és a játék még mindig a szórakoztató kategóriába esik. Nem kiemelkedő, meg nem is olyan, amit ezer évre a szívedbe zársz, de azért egyáltalán nem bántam meg a ráfordított időt.

Hősünk, Jack Keane egy adósságtól roskadozó hajóskapitány - ő már nem wannebe pirate, hanem már az - akinek csodák csodájára még van egy rozoga teknője, és két matróza, akik ugyan folyvást lázadoznak, hogy mikor kapják már a bérüket, de összességében kiállnak Jack mellett. Hogy Jack mennyire hasonlít Guybrush Threepwoodra inkább nem mennék bele. Szerencsére vannak saját vonásai - például sokkal nagyképűbb és rátartibb - de azért elég sok közös tulajdonságuk is akad. Mint például a nőkhöz való viszony, a balfaszkodás és még sorolhatnám. De összességében Jack egy szeretni való muksó még akkor is, ha a teljesen fantáziátlan Jack névvel megelégedtek a fejlesztők.

A játék egyébiránt érdekes felütéssel kezd. Ki kell szabadulnunk a Big Benből. Személy szerint roppantul élvezem azon helyzeteket, ahol a hőst ki kell valahogy szabadítani - lehet gyakorolni ha egyszer hasonló helyzetbe kerül az ember az életben - általában ezek könnyűek is, mert mindent helyben kell megoldani.

Sajnos a borítón található szöveg, miszerint be lehet barangolni London, Fokváros, a nyílt óceán és az indiai dzsungel helyszíneit már megint csak parasztvakításnak tudható be. Mivel a játék tizenhárom fejezetéből, egy játszódik Londonban, egy Fokvárosban, a többi tizenegy meg Indiában, ami alapvetően nem baj, mert nem egy gyakori helyszín az biztos. De miért kell hazudni? Ráadásul a Londoni szín afféle demó pályának is betudható, mert pár perc alatt végigjátszható.

Már itt megcsodálhatjuk a Jack Keane igazi vonzerejét, ami nem más mint a full 3D-s helyszínek és szereplők rengeteg poligonnak köszönhető aprólékos kidolgozottsága. Maga a játék 2007-es vagyis ez el is várható lenne, de ne feledjük el, hogy a kalandjátékok valamiért nem akarnak kibékülni a full 3D-s megjelenítéssel. Nekem nagyon bejött a Jack Keane látványvilága. A színek élénkek és harsányak, akár a már említett Giantsban. A helyszínek változatosak, Indiában keresztül-kasul bebarangolhatjuk a játékteret, melyek máshogy néznek ki nappal, és máshogy éjszaka. A 3D-s megoldás nem mondom, hogy tökéletesen sikerült, de megszokható, és a legfontosabb, hogy az egér segítségével leküzdhetünk minden akadályt, nincs felesleges WASD vagy kurzorbillentyű irányítás.

Az inventory és a cuccok vizsgálása, felszedése a végletekig leegyszerűsödött, csak felcserélték a jól bevált metódust, és bal gombra nézelődünk, jobb klikkre meg cselekszünk. Ráadásul a kurzor folyvást változik, ami mutatja, hogy mit is csinálhatunk az adott helyen. Pl. nagyító a nézéshez, kéz a felvételhez, fogaskerék a használathoz - hm, loptak itt a Broken Swordból is - buborék a beszédhez, de külön ikont kapott az ajtók nyitása-csukása, sőt még a csak párszor használható hajózás, vagy ugrás is. Eltévedni biztos nem fogunk, bár néha a 3D miatt nehéz lesz pont odakattintani ahová szeretnénk, de kis gyakorlással ez kiküszöbölhető.

A játék egyáltalán nem nehéz, vagy csak én ismerek már mindenféle trükköt. Sajnos nem szedhetünk fel 60 tárgyat, általában 5-6 lesz nálunk amik közül pusztán variálva is hamarosan rájöhetünk a helyes megoldásra. Ráadásul minden tárgyat csak egyszer lehet használni, kivéve Jack kését ami egyben öröksége is. Ha nem tudnánk mi is a feladat, csak nyomjuk meg a Tab-ot és kapunk egy korrekt összegzést a teendőkről. És ha ez sem lenne elég, van egy beépített help gomb is minek lenyomása után láthatjuk melyek azok a tárgyak amiket használhatunk.

Az egyetlen nehézséget az okozza, hogy a játékban nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is lehet mászkálni. Ilyenkor észre kell vennünk, hogy hol csillog néha a felület, amelyre kattintva - igen, a kurzor átváltozik egy létrává - Jack felmászik - a londoni pályán fogjuk gyakorolni sokat - annyira nem bosszantó a megoldás, mintsem nyakatekert inkább, de ez lehet kötözködés a részemről.

A rajzfilmes színes-szagos világot sajnos nem egészíti ki hangulatos zene, legtöbbször csak ambient hangokkal kell beérnünk - dzsungel hangok, neszezés, kukorékolás, stb. - amik szerencsére nagyon élethűek lettek, ahogy a szinkronra sem lehet panasz. A német verzióhoz ugyan nem volt szerencsém, de az angol felveszi a versenyt bármilyen nagyobb volumenű alkotással.

Történetileg azonban vannak bakik, amiket a játék igyekezett abszurdabbnál abszurdabb karakterekkel kompenzálni. Igazság szerint Jack csak ki akar lábalni adósságából, ezért vállalja, hogy Indiába szállít egy angol titkos ügynököt, bizonyos Montgomeryt. Montgomery talán a játék igazi aduásza. Ilyen idióta, hatökörrel egész játékos pályafutásom alatt nem találkoztam. Az a fajta elmebeteg, aki még büszke is arra hogy ostoba, és fennen hangoztatja "furmányosabbnál furmányosabb" terveit miközben arra nem képes hogy normálisan elrejtőzzön. Meglehet őfelsége is inkább azért küldi a misztikus, de annál fejletlenebb Fog szigetre, hogy megakadályozza az őrült Dr. T-t.

Dr. T. már filmnek is szar volt, de ebben a játékban egyébiránt a legfárasztóbb klisétenger. Alacsony, Napóleon-szindrómában szenved, egy hajdan zseniális tudós, aki mára azonban megőrült, így megszakított minden emberi lénnyel bárminemű kapcsolatot, és kizárólag majmokkal vette körül magát, meg egy emberinek éppen nem nevezhető házsártos házvezetőnővel. Természetesen nagyon gonosznak hiszi magát, amikor őrült terveit bejelenti sátáni kacajt hallat, és a világtól elvágva, egy hegy ormán lakik laborjában. Ezenkívül beszédhibás is, talán ő a leggyermetegebb karakter az egész történetben, márpedig a fő gonosz megalkotását illett volna alaposabban átgondolni. Valóban kínosak azok a jelenetek ahol szerepel, szerencsére nem sok ilyennel fogunk találkozni.

Dokikánk gonosz terve egyébiránt az, hogy kifejlesztett egy húsevő növényfajt, melyek nem húst, hanem teát esznek, amíg a tea még cserje, és mivel az angolok közismertek tea szenvedélyükről ez a teanélküliség térdre fogja őket kényszeríteni, és övé lesz a világ!!!! Muhahahahahahahaha! Bocsánat elragadtattam magam. Amint lehet látni az alapsztori nem egy nagy etvasz, azonban a játék szerencsére, vagy csupán dramaturgiai bakik miatt, csak lassan csordogál ez irányba, és mintha Jack a lehető legkésőbb akarná megoldani a dolgokat, először hitelezői elöl menekül, később egy esküvőt hoz helyre, majd saját sötét múltjáról fogja fellebbenteni a fátylat.

Szerencsére a pályák kialakítása meglehetősen élvezetesre sikeredett. Lesz amikor a múltban kalandozhatunk, vagy mozgó gépezeteken kell megoldanunk a problémákat, mint az aeroplán, vagy a zeppelin. Az indiai őslakosok engem egy idő után fárasztottak, ahogy a rengeteg filmes utalás - merthogy ezeket nem lehet kihagyni egy német játékban (DE KI LEHET!!!!!), de azért ennyire erőltetetten mégsem kellett volna. Ismétlem magam, a német humorral egyetlen gond van: nem létezik.

Ugyan nem vettem a fáradtságot, hogy utána számoljak, de a nyakamat teszem rá, hogy nincs a játékban negyven megszólítható karakter, még úgy sem, hogy Fokvárosban, van két-három személy akikkel mindössze pár mondatot beszélhetünk. Mindenesetre a fülszöveg negyvenet ír, de ugye a fülszövegnek nem lehet hinni. Ráadásul az Indiában megtalálható szereplők, a katonák - merthogy India angol gyarmat volt a játék idejében - és a bennszülöttek több helyen is előfordulnak amivel megint csak azt a hatást érték el a készítők, hogy kvázi kiváltották az újabb karaktereket a régiekkel, csak írtak melléjük két mondat erőltetett magyarázatot, miért is szerepel az alsó szinten dolgozó boltos, a felső - elméletileg a - gazdag negyedben is. Sajnos Montgomery a negyedik fejezet tájékán eltűnik - érthetetlen módon - és jó ideig nélkülöznünk kell infantilizmusát.

Helyette azonban megkapjuk Amandát, aki - Guybrush ruháját kapta meg a második részből és betudható Elaine Marley kivetülésének - a másik irányítható és egyben sokkal racionálisabb karakter a játékban. Ő egy aranyos, okos csaj, van benne valami erotikus kisugárzás is, amit sajnos nem mertek jobban kihasználni a készítők. Bár nem olyan sokat fogunk vele játszani, talán 2-3 alkalommal, de jó, hogy gondoltak rá, és feldobja az olykor-olykor ellaposodó játékmenetet.

A játékban azért található némi egyediség is, ez pedig, hogy bizonyos feladatokat többféleképpen is megoldhatunk. Ez egyébként már a régi LucasArts kalandjátékokban is felbukkant párszor, de itt inkább csak az adott feladatot oldhatjuk meg kicsit másképp, semmint egy teljesen új utat járnánk be. Tipikus példája, amikor Fokvárosban a boltban csupán néhány - igen haszontalan - holmit vehetünk meg, és aztán ezekkel kell boldogulnunk. Végezetül pedig - hogy ezt ki találta ki - az új idők szavára hallgatván gyűjtögethetünk tengeri csillagokat is amikkel különböző bónuszokat nyithatunk meg. Valamint egy idő után megnyílik a viaszcsarnok, ahol a főbb karaktereket találhatjuk meg, és mondanak egy-egy mondatot. De összességében kihagyott ziccernek érzem az egészet.

Azért még ütném egy kicsit ezt a csodát, ugyanis a történetbeli bugyutaságok, és az inkább kínos, mint frappáns utalgatások mellett vannak nagyobb gondok is. Az egyik ilyen a mentés-töltés ideje. Még akkor is nagyon sok, ha az egész játék 3D-ben pompázik, és annyira azért nem jó a látvány, hogy ilyen döcögősen haladjon a játék. A másik ami engem felettébb bosszantott az a karakterekkel való csevegés.

Néha huszadjára is megkérdezhetjük ugyanazt a marhaságot, mégsem küldenek el a fenébe. Így néha nagyon meglehet kavarodni, hogy mit is kérdeztünk meg kitől, mert amikor egy új kérdés jelenik meg, néha az összes többin is újra át kell rágnunk magunkat. És ami erre az egészre rátesz egy lapáttal, hogy sajnos az egész játék magyar feliratozást kapott, viszont ezek az elírások azért már tényleg durvák, és nagyon lerontják a játékélményt.

Az egyik helyen például egy indát kellene megszereznünk és Jack felszól a bennszülötthöz, hogy ugyan dobja már oda neki az indát. Inda = Wine. A mondat: "Could you please toss the wine?" és hogyan fordították? Na ná, hogy "Ide tudná dobni a bort?"-nak. Mivel a wine bort is jelent. És ehhez hasonló ökörségekkel lépten-nyomon fogunk találkozni. Szerintem felettébb zavaró, ráadásul aki kevésbé tud angolul, azt meg is zavarhatja. Szóval ez egy indiában játszódó német játék, angol szinkronnal, magyar felirattal, és mint tudjuk, közös játéknak túrós a háta.

Vagyis a játék, szinte mindenben ellentéte annak, amit a fülszöveg ír: "Vad, akciódús Point & Click kalandjáték." - Nem, nem az! Miért kell hazudni? Ezt a hülyeséget aki kitalálta, nem tudja mit jelent a két fogalom. A Jack Keane egy tisztességes kalandjáték, sem több, sem kevesebb. "Lebilincselő történet számos utalással ismert film- és játékklasszikusokra." Hát ilyet ki sem írnék a borítóra, mert a játékot nem a story fogja eladni. A történet inkább jópofa, mint lebilincselő, néhány helyen mint írtam kifejezetten leül. Az meg, hogy tele van utalással. Valahogy nem az jutott eszembe, hogy jééé, hát ez meg XY filmből van. Hanem inkább az az oldalba bökdösős, hogy érted, ÉRTED!!? Úgyhogy inkább amolyan feszengősek ezek a részek.

"Átvezető videók a pályák közt és negyvennél is több eredeti karakter." Ha nagyon vesszőzni akarnám a játékot úgy éljek utána számolnék - gyanítom még a megböködhető majmokat, és húsevő növényeket is bele kellene számítanom - de mivel alapjában tetszett a játék, így szemet hunyok felette. Főleg mivel a játék meglehetősen hosszúra sikeredett. Elképzelhető hogy nem elég rá egy hétvége. Bár ebbe lehet belejátszik az akadozás, meg a nem túl jól sikerült 3D-s irányítás is. Az átvezető videók a játék motorjával készültek, úgyhogy ne számítson senki valami húha érzésre. Inkább csak vannak, de igazából tényleg annyi a szerepük, mint a Monkey Islandban, csak ott nem hívták fel külön erre a figyelmet.

Akárhogy is, ezekből az ígérgetésekből vajmi kevés igaz, ez pedig nem szép. Én különösebben nem rajongok érte ha hülyének néznek. Szerencsére a játéknak tengernyi egyéb érdeme van - amit inkább kiemeltem volna - mint például a frankó látvány, a debil karakterek, a hosszú játékidő, az egzotikus környezet, a többféleképpen megoldható feladatok, stb. Éppen ezért a Jack Keanet én mégiscsak ajánlom mindenkinek, előbb utóbb minden kalandjátékos tegye be a gépébe a DVD-t - bár inkább előbb, amíg még fiatal - és merüljön el India - jobbára a 80 nap alatt a Föld körülből ismert - világában.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!