És hogy miért lett vége? Mert a filmek elkezdtek megbukni. Közben létrejött a Dreamworks, amelynek animációs részlegét az időközben a Disneytől kiugrott Jeffrey Katzenberg vezette. A Pixar ugyan nem tekinthető anyagilag konkurenciának, de teljesen más alkotócsapat készítette az ő filmjeiket, mint a Disney rajzfilmeket. A bukások után pedig szinte teljesen leállt az animációs részleg a nagyfilmek gyártásával, helyette minden létező korábbi sikermozihoz legyártottak egy direct to dvd gagyifolytatást. Amikkel most nem fogunk foglalkozni, viszont kiválasztottam három filmet a 2000-es évek elejéről, ezekkel fogunk megismerkedni egy kicsit, és találgatni, vajon miért nem jöttek be az egeres cég korábbi számításai.

Eszeveszett birodalom (2000)

Első látásra azt gondolná az ember erről a tényleg teljesen eszeveszett rajzfilmről, hogy úgy készülhetett, hogy a készítők felvázolták egy tipikus Disney mese ötletét, de aztán időközben rájöttek, hogy ez most már kevés lesz, így olyan szinten poénra vették az egészet, mint még soha korábban. A verbális és helyzetkomikumok mellett a folyamatos kikacsintgatások, önreflektív utalások teszik igazán különlegessé és élvezetessé ezt a filmet. A fő poén pedig az, hogy nagyjából tényleg így készült ez a film. Szerencsére az már nem érződik rajta, hogy mennyire nehéz, erőltetett szülés volt ez a projekt, mert a végeredmény habkönnyű és iszonyatosan pörgős.

Kezdetben egy epikus Oroszlánkirályhoz hasonló filmet szerettek volna csinálni belőle, The Kingdom of the Sun címmel, egy Koldus és királyfi történet lett volna gonosz boszorkánnyal – aki el akarja lopni a Napot - , meg persze némi romantikával az inka birodalomban. Az Oroszlánkirály rendezője, Roger Allers vezette a projektet, ami aztán teljesen dugába dőlt. Ha olvastátok a korábbi filmekről szóló cikkeket, akkor tudjátok, hogy ez nem volt különösebben nagy dolog a Disneynél, előfordult a Szépség és a Szörnynél és az Aladdinnál is, hogy a nulláról kellett újraindítani mindent. Azoknál ez sikerült is, itt nem tudtak megbirkózni a történet problémáival. Akit egyébként nagyon érdekel, és vágja az inglist, a The Sweatbox című dokumentumfilm könnyedén beszerezhető bizonyos külföldi torrentoldalakról. Az történt ugyanis, hogy Stinget kérték fel a betétdalok megírására – amelyeket végül nem nagyon használtak fel -, Sting pedig kikötötte, hogy a felesége rendezhessen egy filmet a Kingdom of the Sun készítéséről. A doksiban pedig őszintén szó esik a nehézségekről, a problémákról, a kirúgásokról, a rajzolók, a rendező, vagy akár Sting aggályairól, sőt az animációs részleg vezetőit is meginterjúvolják, illetve az értekezleteken is láthatjuk őket. Ez a dokumentumfilm soha nem került széles körben nyilvánosságra, egyetlen moziba futott, illetve két filmfesztiválon, a film dvd változatának extrái között mindössze két jelentéktelen részlete látható. Viszont 2012-ben szerencsére kiszivárgott a netre, a Disney pedig hivatalosan valószínűleg soha nem fogja a nyilvánosság elé tárni, úgyhogy akik jók angolból, nekik mindenképpen érdemes tenni egy próbát.

Az Eszeveszett birodalom szerintem abszolút jó film lett végül, olyan különlegesség, ami elválasztja ugyan a reneszánsz alkotásaitól, de az élvezeti értéke simán van olyan magas, mint azoknak, legalábbis sokszor hülyére röhögtem magam már rajta. Bevételek tekintetében a várakozásokon alul teljesített. Mivel összesen 6 évig készült, eltapsoltak rá kemény száz milliót, ami a végeredményen egyáltalán nem látszik – talán még a fele se -, viszont az USÁ-ban 80 milliót sikerült csak kasszírozni, világszinten pedig szintén ugyanennyit. Aztán az Eszeveszett birodalom úgy igazán VHS-en, illetve DVD-n találta meg a maga közönségét, és vált kisebb kultfilmmé.

Atlantisz (2001)

Szintén egy nagyon különleges rajzfilmről beszélhetünk, legalábbis a Disney vonatkozásában. Ez a film már teljesen szakított a korábbi tündérmesés-éneklős vonulattal, és a stúdió történetében először egy sci fi rajzfilm született. Ráadásul a rajzok jellegét tekintve sem mondanánk meg az Atlantiszról, hogy a Disney készítette, úgyhogy ha lemaradunk a főcímről, akkor több hasonlóságot mutat a Don Bluth féle Titan A.E.-vel, mint a ’90-es évek bármelyik Disney produktumával.

És nem csak a rendezők, a korábban A Szépség és a Szörnyeteget és A Notre Dame-i toronyőrt jegyző Kirk Wise és Gary Trousdale gondolták úgy, hogy ideje új utak felé kalandozni, hanem a stúdió vezetői is teljes mellszélességgel kiálltak a projekt mellett Az új utakkal alapvetően nem is volt semmi baj, csak nem a megfelelő irányba haladtak. 2001-ben, amikor bemutatták az Atlantiszt, hiába tartalmazott minden korábbi hagyományosan rajzolt filmnél több CGI effektet, egyszerűen nem tudta felvenni a versenyt a full CGI Shrekkel. Amit nem is csodálok, mert a Shrek egy mérföldkő, nem mellesleg ezerszer szórakoztatóbb, mint az Atlantisz. Nem mintha az Atlantisz egyébként rossz lenne, sőt bőven megvannak a maga erényei, mert nagyon látványos, a sztori nagyon pörgős, és kivételesen az egészet teljesen komolyan lehet venni, még a film humora sem emlékeztet a korábbi Disney filmekre. Viszont ezzel az a baj, hogy ha a néző befizet egy jól ismert márkára, és valami homlokegyenest mást kap, akkor gyakran elégedetlen lesz. Hacsak nem átütő a végeredmény, és bár az Atlantisz egy jó film, igazán átütő élménynek semmiképpen sem nevezném. Ami engem személy szerint külön idegesített a filmben, az sajnos maga a főszereplő személye volt, és ha nem is vágta teljesen taccsra az élményt, azért jelentősen megnehezítette az amúgy mívesen elkészített mozi élvezetét. És hogy milyen nagy odafigyeléssel készült a film, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy felkérték Marc Okrandot, hogy az atlantisziak számára alkosson egy saját nyelvet. Okrand egyébként arról a leghíresebb, hogy neki köszönhető a Star Trek klingonja. És bár akkor még nem volt olyan nagy név, mint manapság, de a szkript első változatát Joss Whedon készítette el, amit aztán mások folytattak, mert Whedont különböző Disney produkciókra kérték fel ezt követően. Maga a film készítése egyébként viszonylag zökkenőmentes volt, pláne a korábban tárgyalt Eszeveszett birodalomhoz képest, de a sok látványosság miatt így is elment erre a filmre is 100 misi, az Atlantisz pedig kísértetiesen úgy járt, mint az Eszeveszett birodalom. 80 millió otthon, 80 millió külföldön, aztán videón és dvd-n szűkebb körben sikerült kivívnia egy kultikus státuszt. A bemutató idején megosztott kritikákat kapott, ami nem is csoda, hiszen sokaknak szúrta a szemét a korábbi Disney filmekre jellemző stílus teljes hiánya.

Viszont szerencsére voltak, akik meglátták a vitathatatlan erényeket. Később egy Disney fejes úgy nyilatkozott, hogy most az egyszer nem egy édes tündérmesét akartak gyártani, és ez rossz döntés volt. Ez jól bizonyítja a szűklátókörűségüket, mert nem a kalandfilmes próbálkozással volt a gond, hanem azzal, hogy nem vették észre, hogy egy új korba léptek, és más típusú animációra van szükség. Bár nyilván a rengeteg tapasztalt rajzoló, animátor, és szakember azonnali kirúgása, vagy átnevelése sem tűnhetett még túl jó döntésnek a kilencvenes évek vége felé.

A kincses bolygó (2002)

De az igazán nagy szívás csak ezután jött a Disney számára. Ron Clement, és John Musker, akik A kis hableányt, az Aladdint, és Herkulest rendezték, már 1985-ben, A kis hableány készítése előtt közvetlenül, felvetették az ötletet, hogy Robert Louis Stevenson A kincses szigetét szeretnék feldolgozni. Jeffrey Katzenberg az animációs részleg akkori vezetője azonban nem lelkesedett az ötletért, így elnapolták. Miután a két rendező elkészítette A kis hableányt, elindítva ezzel a Disney reneszánszot, illetve megcsinálták a kiemelkedően sikeres Aladdint, már úgy gondolták, zöld utat kaphat a projekt. Katzenberg azonban ismét beintett nekik; ha letesznek még egy Aladdinhoz hasonló sikerfilmet, akkor jöhet A kincses bolygó. Ez lett volna a Herkules, de nem aratott közel sem akkora sikert, mint az Aladdin, viszont már Katzenberg sem volt a Disneynél, így elindulhatott a projekt. Katzenberg viszont valamire nagyon ráérezhetett.

Sok mindent el lehet mondani A kincses bolygónál, amit az Atlantisznál már leírtam, hogy egyrészt nem igazán disneys, és bár rengeteg a CGI, a közönséget ekkor már jobban érdekelték a full CGI rajzfilmek. További gond lehetett a film belső logikája, és látványvilága, ami egy kicsit elszállt. A filmben ugyanis hagyományos vitorlás hajókkal szelik át hőseink a világűrt, mászkálnak a hajó fedélzetén, miközben nem fagynak meg, kapnak levegőt, és még a gravitációval sincs különösebb gondjuk. Egy ilyesmi húzás remekül megférne egy animében, igazából ott fel se tűnne, mert egy animében bármi megtörténhet. De az amerikai közönségnek egyszerűen túl sok lehetett ez a tényező. Nekem sikerült ettől elvonatkoztatnom, sőt igazából tetszett az ötlet, hogy ezzel összekombinálják Stevenson eredeti koncepcióját, a retrós-kalandfilmes érzést a modern technikai vívmányokkal, például a robotokkal. Az Atlantisszal ellentétben A kincses bolygó főszereplője nemhogy nem idegesítő, de kifejezetten szerethető karakter, mégsem őt emelném ki, hanem a történet főgonoszát, aki a leginkább árnyalt személyiség a Disney rajzfilmek történetében, igazából nehéz eldöntenünk, hogy szimpatikus-e vagy utáljuk, valahol a két érzés határán egyensúlyoz, és éppen ettől válik emlékezetessé. Azt pedig gondolom, mondanom sem kell, hogy baromira látványos ez a rajzfilm is, kifejezetten sajnálom, hogy nem láttam annak idején moziban. De hát, mi tagadás, addigra már kinőttem abból, hogy Disney meséket nézzek a moziban, és engem is jobban érdekeltek a full CGI látványosságok.

A közönség többi része is hasonlóan gondolhatta, A kincses bolygó ugyanis egy nagyon drága produkció volt, és a stúdió az Atlantisz szerény box office szereplése után is belefektette a bizalmát, ami az ő szempontjukból kár volt. A 130 milliós költségvetés Észak-Amerikában csak 38 milliót hozott vissza. A világ többi részén már inkább vevőek voltak az emberek, mert 110 millió összejött külföldről, de a stúdió így is csúfos bukást könyvelhetett el.

Persze, akadtak azért a fentieknél sikeresebb filmek is, a Dinó (pofátlan Őslények országa koppintás), a felejthető Mackótestvér, vagy a tényleg cuki Lilo és Stitch, de ezek sem értek el olyan sikert, mint a reneszánsz filmjei. Arról nem is beszélve, hogy nem A kincses bolygó volt az egyetlen bukás, a Legelő hősei szintén hatalmas csalódást okozott a stúdiónak, ahogy a Csodacsibe is. A 2000-es években leginkább a Pixar kapta meg azt a folyamatosan magas elismerést, és sikert, amit korábban a Disney animációs részlege ért el.

Most, hogy a Pixar és a Disney összeolvadt, néhányan egy második reneszánszt emlegetnek az olyan sikerek után, mint az Aranyhaj és a Jégvarázs, ami a bevételeket tekintve jogosnak tűnhet. Szerintem meg már négy éve nem készült igazán jó animációs film, a Toy Story 3 volt az utolsó igazán színvonalas munka ezen a téren, azóta éhkoppon vagyok, és szerintem az animációs filmek műfaja alapvetően válságban van. Elhiszem, bár nem értem, hogy sokaknak tetszik az Aranyhaj, meg a Jégvarázs, de kötve hiszem, hogy úgy ki fogják állni az idő próbáját, mint a Disney reneszánsz filmjei.