És azt hallottad, hogy az Új Világrend valójában már rég kiépült, és azért nem jutsz ötről hatra? A fiad se fog, meg a lányod se, mert előre leosztották a lapokat, hogy ki fog nyerni az X-faktorban, meg a Való világban, sőt jövő héten kihúzzák a lottószámokat, és már az is megvan, hogy a nyertes hányas kórteremben fog nyáladzani a Hárs-hegyen, mert természetesen beleroppan a hirtelen jött gazdagságba. Ne aggódj, te bele se fogsz szagolni, mert már a génjeid rosszak. Egész életedben fertőztek! Mivel? A vízzel, amelybe fluoridot kevernek, a kötelező oltásokkal, amelyektől csak az lesz rosszul, aki igényli – pénzért, persze, mert különben gyanús lenne –, a kajával, amiben nem azért van annyi adalékanyag, hogy neked jó legyen, és a sok permetezéssel, hát nem szoktál az égre nézni? Ettől vagy buta, mint a föld, ettől maradsz irányítható, persze annyira azért szabadon engedik a pórázt, hogy felnevelj te is két-három rabszolgát, kell az utánpótlás. Azt hiszed, bármi a te döntésed, a média erről szól, belemanipulálják az agyadba, mit vegyél, hogy vegyél, vajon miért nem olyan műsorokat látsz, ahol az emberek összefognak, minden verseny arról szól, ki ejti ki a másikat. Régen csak az iskolákban kezdték, de ma már a bölcsődében ezt tudatosítják a gyerekben. A sok hülye nő meg mennyire örül neki, hogy emancipálódhatott, ébresztő, kellett a munkaerő, mert ők már lassan kétszer annyian vannak, mint a férfiak, ráadásul szívósabbak, elszántabbak. Nem vetted észre, hogy a legrohadtabb munkákat ők csinálják? És persze otthon ugyanúgy főzzenek, mossanak, vasaljanak. A családokat egymásnak kell uszítani, mert a többségben az erő, az egyén pedig sebezhető, és a társadalom alapja a család. Mit gondolsz, miért terjed manapság, hogy nem is kell már házasodni, az olyan ódivatú. És persze kellenek a dezinformátorok, akik miatt az összeesküvés-elméletgyárosokat mindenki hülyének nézi, épp ezért fogunk mindent elérni, mert úgy manipulálunk, hogy azt hiszed, átlátod a rendszert, közben meg lövésed nincs. Most komolyan azt hiszed, saját akaratodból olvasod ezt a cikket? Na, kattints szépen a „tovább”-ra a kép alatt!

Amikor először láttam ezt a filmet, valamiért nagyon csalódott voltam. Ebben sok minden közrejátszhatott. Az HBO viszonylag gyorsan leadta, egy ismerősöm felvette nekem VHS-re, 17-18 lehetettem mindössze amikor megnéztem otthon, és akciót vártam Gibsontól, vagy nem is tudom, valami jót. Mindent, csak nem azt, hogy Esőembert játszik 135 percben. Bizony, több mint két óra alatt. A másik, ami miatt nem tetszett, hogy a 90-es évek végén az internet éppen csak kezdett éledezni, és korántsem volt rajta annyi minden, mint manapság, így nagyon sok filmet egész egyszerűen nem tudtam hová tenni. Nem értettem pl. a Truman Show koncepcióját, mert nálunk akkoriban nem voltak valóságshow-k, és egy nagy baromságnak tartottam az egészet, nem értettem az Amikor a farok csóválját se, mert azt hittem, a televízió azért vetít filmeket, mert örömet akar okozni az embereknek, miközben kizárólag a nézettségi adatokat monitorozzák a reklámok miatt – elvégre nálunk a kereskedelmi televíziózás szintén ekkor kezdett életre kelni –, és nem értettem ezt a filmet se, mert azt se tudtam, hogy mik azok az elméletek, amelyeket a film ont magából.

Ugyan rajongtam az X-aktákért, meg a Neve: Senkiért, de azok jóval kevésbé hétköznapi összeesküvéseket dobtak a nézőre, a Mel Gibson alakította taxisofőr viszont inkább csak fossa a szót mindenféle baromságról, pláne az első öt percben, hogy megteremtsék vele a film alaphangulatát. Ha lesz is akció, elsősorban ne azt várjuk Richard Donner filmjétől. Aztán valamiért a múlt héten elkapott, hogy meg kéne nézzem újra, mert semmire nem emlékszem belőle, és hogy tetszene vajon most felnőtt (????) fejjel, amikor az internetnek hála, kiművelődtem már az összeesküvés-elméletekből, sőt jómagam is lelkes híve vagyok az összeesküvés-elméleteknek – például megszállott Holdraszállástagadó.

Ezek után talán senkit nem lepek meg vele, de iszonyatosan tetszett a film. Hiszen ezúttal már nem az akciót vártam, hanem pont ezt a paranoiát, amelyet utoljára a 70-es években volt divat ilyen nyíltan megfogalmazni. Ha nem tudnád, miről beszélek, akkor vedd elő A keselyű három napja, a Maraton életre-halálra és A Parallax-terv szentháromságot, aztán gyere vissza. Bár ezek inkább a kormányzatra kenik a dolgokat, és inkább politikai thrillereknek szokás őket hívni. A 90-es években, pláne a vége felé, az összeesküvés elméletek célpontjai már mások lettek: a pénzes családok, akiknek atombunkerük, szigetük, meg parcellájuk van a Holdon. Ők tartják kezükben a politikusokat, teljes kontrollt gyakorolnak a médiában, és azon serénykednek, hogy az egyénig le tudjanak nyúlni. Mindezt azért, hogy egyfajta utópisztikus világot hozzanak létre, amelyben náluk található az összes pénz - már most is egyébként -, neked meg a robot maradjon egy gyárban, és elégedj meg az alvás-zaba-kúrás triójával, oszt' jó napot kívánok.

Manapság valamiért már nem gyártanak ilyen filmeket, mert a Családok elhatározták, hogy csak és kizárólag képregényfilmekkel fogják az embereket butítani, ezért először is elzavarták az értelmes forgatókönyvírókat. Donnernek is ez volt az utolsó értelmes dobása – csinált még egy pocsék Idővonalat és egy közepes 16 utcát –, és kizárólag azért él még, mert anno Schwartzbergről módosította a nevét, és szóltak pár jó szót az érdekében. Az író, Brian Helgeland likvidálását el kellett halasztani, nehogy gyanús legyen. Baleset  szóba se jöhetett, mert a legtöbb művésszel ellentétben nem iszik, nem dohányzik, nem drogozik, így meg kellett venni. Neki ígérték '98 forgatókönyves Oscarját a Szigorúan bizalmasért, majd beajánlották rendezőnek. 2003-ban viszont végre szereztek egy megfelelő hasonmást, így zokszó nélkül kinyírták. Az egyetlen, ami erről árulkodik, hogy azóta olyan filmeknek írja a forgatókönyvet az egykori csodagyerek, mint a Hajsza a föld alatt, a Rémségek cirkusza vagy éppen a Robin Hood.

A legkeményebb dió azonban Gibson volt, őt nem lehetett csak úgy félreállítani, vagy éppen megkenni. Öt merényletet úszott meg, mire rájöttek, a halálával csak mártírt csinálnának belőle. A Millió dolláros hotelben ezért alakít egy nyakmerevítős detektívet, mert előte éppen csak életben maradt, de Wim Wenders így is bevállalta. 2002-ben kapott utoljára főszerepet a Jelekben, és bár megfenyegették Shyamalant, ő csak ment a feje után, meglehet nézni, azóta milyen irányt vett a rendező karrierje. Gibson ezután akárhová ment, 2010-ig a kutya se törölte belé a lábát. Hosszadalmas aknamunkával teljesen ellehetetlenítették, és mára el is érték, hogy még egykori hívei is úgy nyilatkozzanak róla, bár a filmjeit szeretik, emberként elítélik. Lassan nem is látható a vásznon, mert azok a mozik, amelyek még játszották a 2000-es években is a sztár projektjeit, egymás után húzták le a rolót. Sly is nagyon mellényúlt, amikor szerepet ajánlott neki, mert egyből ment a filmje a netre, és totális bukást könyvelhetett el.

Julia Roberts eleinte nem is akarta ezt a szerepet, így nem járt ennyire rosszul – különben is, Jodie Fostert és Winona Rydert kellett befenyíteni, akik kézzel-lábbal kapálóztak a szerepért –, de őt azóta még kevésbé veszik komolyan, mint előtte. Sajnos még az olyan elismert filmkritikusok, mint Puzsér Róbert is bedőltek a manipulálásnak, és azt okádják, hogy tehetségtelen. Pedig elég megnézni játékát e filmben, és a napnál is világosabb, hogy a hölgy igenis tud valamit. A dologból Patrick Stewart jött ki a legjobban, mert cserébe, hogy távol tartja magát a jövőben az ilyen projektektől, neki adták X-professzor szerepét. És ugyan itt nagyon jól állt neki a gonosz szerep, Magnetót még ő sem kaphatta meg.

Szóval a film elején kapsz egy gyorstalpalót azokból, amiket itt-ott hallhatsz, ha szörfölsz a neten, és nem csukod be a füled. Gibson itt leginkább improvizált, Donner azt mondta, minden utasának mást mondjon, és totál rábízza, mi legyen az, de törekedjen provokatív és meglepő témákat feldobni, hogy az utasok reakciói őszinték legyenek – az apácás-Vatikános téma telitalálat. Aztán ott van például az RFID chip, amit '97-ben kutyákba ültettek az USA-ban, erről például azt se tudtam, hogy létezik. És lőn, eltelik húsz év, és chip van a kutyádban Magyarországon! És senki nem tesz ellene semmit! Ugyan, mikor fogják bevezetni, hogy az ember fülcimpájába is belesüssenek egyet? Elvégre így sose fogod elveszteni a gyermeked, ha az elcsászkálna otthonról – mondok valamit, neveld normálisan, és akkor SEM FOG. Amúgy meg most is éjjel-nappal van nálad egy chip, csak nincs a bőröd alatt, úgy hívják, hogy bankkártya. Majd ha gondolnak egyet, szépen leszívják róla a megtakarításod. Micsoda, azt biztos nem? És a magánnyugdíjad hogy érzi magát? Figyeld meg, akkor is ugyanígy fognak háborogni az emberek, és lószart se csinálnak, mert azt se tudják, mi az, hogy összefogás. Ellenben NEKIK meg lesz a betanított speckó magánhadseregük, aki megvédi őket TŐLED, te meg pénz nélkül kaját se tudsz majd szerezni, és egy hét múlva úgy legyengülsz, hogy golyó se kell már. Micsoda? Hogy találnak majd rád? Az emberekről ma már nem kell nyilvántartást vezetni, hiszen saját maguk készítik a Facebookon. De nem csak magukat, családtagjaikat, újszülött gyermeküket, sőt vadonatúj kocsijukat, meg a szépen berendezett lakást a sok ellopható értékkel is lövik fel serényen. Egyesek akkora digitális árnyékot húznak maguk után, hogy kétszer körbe érné a Földet, és még csak nem is tudnak róla, mert azt hiszik, ha felvesznek egy hülye nicket, azáltal biztosítva lesz az anonimitásuk, a proxyhoz meg nem sokan értenek. Most komolyan: ebben az országban a legtöbben a kenyérpirítóval is gondban vannak.

A hadseregnek nagyjából tíz másodpercbe telik bemérni egy mobiltelefont még kikapcsolt állapotban is. Hogy juttassunk emberekhez nyomkövetőt legegyszerűbben? Érjük el, hogy meg akarják venni. Az Apple ezt profi módon véghez is vitte. És ezért durva ez a film, mert csupa olyasmit mutat, ami banális, amin a legtöbb ember röhög, hogy ilyen nem is létezik, meg nincs. Én meg azt mondom, egy valóban gondolkodó ember – tudom, tudom, hogy nehéz, de néha, próbáljátok meg – egész egyszerűen nem vetheti el a lehetőségét, hogy mindez sajnos nagyon is előre kitervelt, és az alapok bizony már évtizedek óta bebetonozódtak. A legtöbb összeesküvés-elméletgyárosra flúgosként tekintenek, és ezért ábrázolják Gibson karakterét is így. Azonban élt egy pofa az USA-ban, úgy hívták George Carlin, és ő is ebben hitt, csak mindezt humorba ágyazta. És ha valamit ő mondott, abban sajnos mindig volt valami. Úgyhogy én azt mondom, nagyon örülnék, ha a sok nevető emberkének lenne igaza, mert ha csupán 1% esély is van arra, hogy nekem... akkor ez egy nagyon csúnya, sötét és hazug világ.

Az is nagyon brutális, ahogy bizonyos dolgok valóra váltak a filmből évekkel később. Például említik, hogy Oliver Stone a kormány szócsöve, hiszen amilyen témákhoz nyúl, már rég elhallgattatták volna, ha nem az ő emberük lenne. A nép meg beszopja, hogy ő bezzeg megmondja mindig a frankót. Láss csodát, 2008-ban elkészítette a W. Bush-ról szóló remekművét is. Más rendezőktől még az első vágás jogát is elveszik, neki meg megengedik, hogy negyedjére vágjon meg egy olyan rakás szart, mint a Nagy Sándor! Azonkívül lehet, az amcsiknak ezt nehéz benyelni, mert náluk még nem dőlt meg a rendszer, de nálunk Hofiról is ugyanezt mondták, és ugyan sokáig nem akartam elhinni, de a halála után egyre többen kezdték mondani, hogy tényleg ez volt az igazság.

Vagy például ott van a földrengés is, ami már komoly háttérmunkára utal. 1999-ben Törökországban 7.3-as erősségű földrengés történt – pontosan akkora, mint amit filmben mondanak –, az elnöki látogatást nem sokkal előzte meg. Űrsikló természetesen fent volt az űrben. Milyen érdekes, hogy azt a projektet is hirtelen be kellett szüntetni, a NASA meg vigye el a balhét. Azután a Zabhegyező, amely magányos, „őrült” gyilkosok szeretett olvasmánya, vagy hogy mindegyiküknek három neve volt. Érdekes módon csak olyan embereket öltek meg, akik a békét és szeretetet hirdették. Volt valaha is olyan, hogy egy diktátort ölt meg egy magányos gyilkos? Na ugye, hogy nem! A készítők pedig minderre reflektálnak is.

Gibson egy könyvkereskedésből egy moziba menekül, Oswald ugyanazt tette, miután – állítólag – megmerényelte Kennedyt. Vagy például a zseniális kínzójelenet, amelyben bárki felismerheti a már említett Maraton életre-halálra, de talán még a Mechanikus narancs képsorait is. Ugye, ez utóbbi is a manipulációról és az akarat megtöréséről szól. Kedvencem mégis a menekülős rész. Gibson karaktere minden pillanatban azt várta, mikor billen le a sörösüveg, és kész volt mindent felégetni maga után. Ő nem csak hobbiból ilyen, ő ebben él. Kétszer nem megy ugyanúgy haza, nem engedi, hogy lefényképezzék, nem fizet bankkártyával, lakását több zár is védi, sőt számkombinációs a hűtőszekrénye, és azon belül a kávé, a puding, a narancslé, minden. Keresi a kódot az újságokban, a mindennapokban, a rádióműsorokban. Olyan paranoiás, hogy az már kétségbeejtő, nem bízik senkiben, nem hisz el semmit... és a film persze azért működik, mert ott veszi fel a fonalat, amikor mégis, és ki akarják iktatni.

Ebben a cseppet sem irigylésre méltó életben, hősünknek csupán egyetlen öröme adatik meg, hogy távcsőn keresztül kukkolhatja Alicet – még ott lakik –, aki pedig feltette az életét is arra, hogy ha törik, ha szakad, de bíróság elé állítja apja gyilkosát. Kettejük közt furcsa kapcsolat alakult ki, mert noha az ügyvédnő nem kezdene ezzel a dilinyóssal, megtűri, mert egyik éjszaka megmentette két molesztálótól. Aztán persze kiderül, hogy véletlenek nincsenek, és e két ember sorsa nagyon is összefonódik, de ennél tovább nem mesélem a történetet, mert ezt a filmet mindenkinek látnia kell. Nem egyszer, minimum kétszer, hogy minden kirakós elem a helyére kerüljön.

A film persze, akármennyire is jól rendezett és fordulatos – és mint írtam, dacára a 135 percnek, egy pillanatig sem unalmas –, nem lehetett siker, éppen csak visszahozta az árát: 80 milliós büdzsével 136 milliót kaszált be. A kritikusok közül ugyan páran merték hangoztatni, hogy nem mindennapi, és Gibson végre valódi színészi alakítást is nyújt, de összességében jól működött a propaganda, és nagyon hamar a feledés homályába került ez a film – mint írtam, én magam is totál elfelejtettem. De most örülök, hogy ismét felfedeztem, a történet és a hangulat mellett pedig piros pont jár a jól megválogatott zenéknek, és, hogy végre többet láthatunk New Yorkból, mint amit megszoktunk: Union Square, Greenwich Village, Queensboro Bridge, Roosevelt Island és a Westchester Medical Center Valhallában... ezeknek még saját Valhallájuk is van, beszarás.

Úgyhogy, ha kicsit is fogékony vagy a témára, szinte kötelező anyag, ha pedig nem, akkor is igazi csemege a mai vészterhes időkben. Szerezd be a sajnálatos módon totál fapados DVD-t, és ne feledd: ne bízz senkiben, ne higgy el semmit, sose ülj háttal az ajtónak!

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!