Ragályi Elemérrel a Kukoricasziget című film Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon zajló bemutatója kapcsán beszélgettünk – az operatőr-rendező az idei zsűrit erősítette a fesztiválon.

A Kukoricasziget grúz–német–francia–cseh és magyar koprodukcióban, nemzetközi stábbal készült film. George Ovashvili rendezése Karlovy Varyban Kristály Glóbuszt nyert. A film mondanivalóját a neten már Jean Renoir Nagy ábrándjához hasonlítják. Bennem a felvételek egy David Lean film Jack Hildyard operatőr által fotózott nagyszabású képeit idézték fel. E filmet operatőrként jegyzi, de Ön rendez is. Rendezőként hogyan éli meg a film kettősségét? Igazi parabola ez, vagy a történet valóságalapja a fontosabb?

Ragályi Elemér: A fotografálás szempontjából tökéletesen mindegy. A parabolát nem lehet lefényképezni. Lefényképezni egy történetet lehet, jól-rosszul, aztán amikor film születik belőle, akkor kiderül, hogy van-e valamiféle másodlagos jelentése is ennek a történetnek, szimbolizál-e valamit, leképez-e valami mást is a történeten kívül. Amikor csinálom, én csak abban tudok gondolkodni, hogy azt a jelenetet, ami arról szól, hogy az öregember megérkezik egy csónakkal, kiszáll a csónakból és bemegy a házba, hogyan kell fölvennem. Nekem, mint nézőnek ettől szomorúnak kell lennem, jókedvűnek kell lennem, avagy közömbösnek kell maradnom? Legyen-e benne valami feszültség, vagy éppen oldjuk fel azt? Ezek azok a kérdések, amelyek engem közelebb vezetnek ahhoz, hogyan vegyem fel.

Egyébként nagyon elcsodálkoztam, amikor megnéztem a filmet, hogy mi mindenről szól, amiről menet közben nem igazán volt tudomásom. Annyira mindig a napi feladatot oldottuk meg, hogy az egész filozófiájáról, jelentéstartalmáról igen kevés szó esett. Engem igazából nagyon megzavart volna, ha leülök a rendezővel akár a film előtt, akár a film közben és azt mondja nekem, fényképezd le úgy ezt a filmet, hogy szóljon a humanitásról, az ember és a természet örök harcáról. Ezt nem tudom lefényképezni. Csak ennek egy bizonyos jelentre vetített realitását tudom fotografálni.

„Annyira jó egy film, amennyire együttesen jó a forgatókönyve, a rendezője és az operatőre.” – mondta valahol, s hogy az operatőrnek van bizonyos ráhatása a rendezőre. Ez a ráhatás mennyire érvényesült a Kukoricaszigetnél?

Ragályi Elemér: Nagyon pragmatikusak vagyunk mindketten. Nekem a rendező ne beszéljen filozófiáról vagy általános emberi értékekről. Mondja meg, ki hová menjen, és ez mit jelentsen a vásznon. Féljek tőle? Legyen csúnya? Ijesztő legyen vagy vonzó? Ezek azok a konkrétumok, amelyek kihívás elé állítanak egy operatőrt. A többi pusztán halandzsa – vagy benne lesz a filmben, vagy nem.

Konkrét példát véve, a film egyik jelenetében fát fűrészelnek a kunyhó építéséhez. Alsó kameraállásból indítja ezt a jelenetet. Ez az Ön döntése volt, vagy egy rendezői utasítás?

Ragályi Elemér: Közös döntés. Minden nap megbeszéltük, hogy a jelenetet hogyan fogjuk feldolgozni. Nekem voltak elképzeléseim, amelyeket vagy elfogadott a rendező, vagy nem. Ő végtelen tisztelettel viseltetett irántam, a szakmai előéletem, az életkorom miatt, s mert egy végtelenül udvarias ember. Nem is volt képes másképpen szólítani, csak Mr. Elemérnek. A Mr. Ragályiról is nagyon nehéz volt lebeszélni. Ám ugyanakkor semmi megalkuvás nem volt benne, amikor szakmai kérdéseket kellett eldöntenie. Ha egy ötletet mondtam, gondolkodott és aztán nagyon gyorsan azt mondta, hogy Mr. Elemér ez nem egy jó ötlet, s akkor nekem kellett egy másikat találni vagy az övét elfogadni. Az évtizedek során nagyon nagyot változtam. A karrierem kezdetén az volt a meggyőződésem, hogy csak egyetlen ötlet jó, az, amit én találok ki. Ma már tudom, hogy többféleképpen meg lehet csinálni, végül is befogadó vagyok én is.

5-6 mondat hangzik el összesen, mindent a képek határoznak meg. 35 mm-es filmre forgattak, ami ma már ritkaság, s Ön úgy nyilatkozott, nagy öröm volt ismét így dolgozni. Könnyebbé vagy nehezebbé tette a film relatív némasága a munkáját? Hozhatott még a forgatás valamilyen új szakmai felismerést?

Ragályi Elemér: Technikai szempontból nekem a digitális film tud újdonságokat hozni. Olyan szempontból volt újdonság, hogy az összes fizikai nehézség dacára egyfajta paradicsomi állapotba tudtam kerülni a forgatás során. Azzal, hogy egy szigeten dolgoztunk, nemcsak fizikailag vágtam el minden szálat a szárazfölddel, hanem mentálisan is. Magam mögött tudtam hagyni a saját gondjaimat. Szabad voltam. Nagyon-nagyon régóta nem tudtam úgy odafigyelni egy munkára, mint erre, hiszen semmi más dolgom nem volt, mint hogy ezzel a történettel foglalkozzak 62 napon keresztül. Olyasfajta kontemplatív állapotba hozott engem, ami a lelkemnek is nagyon jót tett.

Még valamit fontosnak tartok megemlíteni: a pályám nagy részében idegen emberekkel kellett kapcsolatot létesítenem, nagyon gyorsan, nagyon rövid idő alatt, nagyon intenzíven. Amerikában sokszor a forgatás előtt három, de inkább két héttel kerültem be egy stábba, ahol én voltam az idegen. Ez alatt a két hét alatt kellett nekem olyan kapcsolatba kerülnöm nagyon sokfajta emberrel, hogy azokat a magam oldalára állítsam, hogy olyan embereket találjak, akik hisznek bennem, akik segítenek nekem. Erős kapcsolatépítő képességre kellett szert tennem az elmúlt évtizedekben, és ez az alkotás is olyan, hogy az a mongol díszlettervező, az az izraeli zeneszerző, az a német hangmérnök és most sorolhatnám mindazokat, akik rész vettek a filmben…

… 23 nemzet dolgozott együtt…

Ragályi Elemér: … a saját kultúrájukból, saját látásmódjukból mind beleadtak valamit. Ha ez, csak nagyon kicsit is, benne van a film egészében, az nyereség. A sok különböző szemléletmódból azért valamiféle univerzalitás is kisejlik.

Ön rendezőként is megmérette magát. A Csudafilm komoly közönségsiker, de szakmai bukás volt. Azt mondta valahol, a Csudafilm arról szólt, hogy egy negyven éven át felépített teljesítményt hogyan romboljunk le öt perc alatt. Ennek szépítése lett a Filmszemle-fődíjas, a Pusoma-történetet feldolgozó Nincs kegyelem (2006), amelynek fogadtatás-történetéről dokumentumfilmet is forgatott A tévedés joga címmel (2007). Most operatőrként dolgozott a Gondolj rám című Kern András-filmben, ami ősszel kerül a mozikba, és a Kincsem-filmnek is Ön lesz az operatőre…

Ragályi Elemér: Ha lesz ilyen film. Az az érdekes, hogy két Kincsem vágtat a pályán. Van egy magyar és egy másik magyar Kincsem. Az egyiknek Andy Vajna a producere és Herendi Gábor a rendező. Ez nagyon hátul volt, de rácsaptak a ló farára és ott van a másik nyomában, sőt, most már úgy néz ki, hogy be is előzött. Szerencsére van egy másik ajánlatom is.

Voltak azonban további rendezői tervei is – egy török kamionsofőr apa és egy halottnak hitt magyar anya nevelőotthonba került gyermekének története. Mi történt ezzel a filmtervvel?

Ragályi Elemér: Igen, ez egy kilenc hónapos forgatókönyv fejlesztés eredménye volt. Szerintem remek forgatókönyv született, sokat fejlődött ez alatt a kilenc hónap alatt, de végül sajnos a fő döntnökök, akik elé került, már nem támogatták a projektet.

Végképp le is mondott erről a filmről?

Ragályi Elemér: Nem én mondtam le, de ha nem adnak hozzá pénzt, mit tehetnék? Egy ablaknál lehet sorba állni.

Az eddig megszerzett nemzetközi kapcsolataival, tapasztalatával nem lehet ilyen jellegű koprodukcióra pénzt szerezni?

Ragályi Elemér: Koprodukciós filmet úgy lehet csinálni, hogy az ember odamegy az érdekeltekhez, azt mondja, jó napot kívánok, van egy forgatókönyvem és van rá ennyi magyar pénzem, ehhez kéne hozzátenni még valamennyit. Ha magyar filmet akarok csinálni, de nincs magyar pénz egyáltalán, úgy nem lehet.

Arról mondana valamit, mi az a másik magyar ajánlat, ami várja Önt?

Ragályi Elemér: Neveket nem mondanék, mert bár fölkértek a filmre, még nem tudom, hogy a szükséges pénzt milyen bizonyossággal kapták meg. Júniusban derül ki. A rendező egy jó nevű fiatalember, szóval meg vagyok hatódva.

Pályája elején közel volt hozzá, hogy Ön játssza Jancsó Miklós A harangok Rómába mentek című filmjének főszerepét…

Ragályi Elemér: Szerencsére nem így lett, nagy ripacstól menekült meg a világ…

…operatőrként pedig közel járt hozzá, hogy Stanley Kubrick-kal dolgozzon. Van-e a filmtörténetnek olyan klasszikusa, amiről úgy érzi, szerette volna ön fotografálni?

Ragályi Elemér: Mondjuk Kubrick 2001 Űrodüsszeiáját nagyon szívesen csináltam volna… a Ragyogást... és a Keresztapa-trilógiát.

Köszönjük!

(Az interjút készítette: Györe Gabriella és Demkó Sándor)