A foci nagyjából erre az egy dologra jó, hogy pár okos kihasználja, míg a többiek ezt bámulják. Igazából én is ezt tenném. Kárpótlásul a kocsmákban muszájból végig ült megannyi foci miatt. A most következő film egy igazi unikum - és totál véletlen, hogy a tegnapi 86-os, ez meg 68-as. Annyira jó, hogy a csatornák nagyjából kétszer adták le az elmúlt, lassan ötven évben. Pedig a világ egyik legjobb caper moziját ajánlja nektek Tini Scal, amely tegnap éppen úgy elvarázsolt, mint legelső alkalommal. Pláne, hogy azóta se láttam az elejét, mivel jó darabig meg se találtam - nehéz ám olyan filmek után vadászni, aminek se a címére nem emlékszel, se arra, hogy kik szerepelnek benne. Ugye milyen gyorsan eltelt egy hónap? Szinte tegnapnak tűnik, hogy az Átjárót ajánlottam nektek Delontól.

Annyira bírom az amcsikat. Mindenre van egy elbaszott szavuk. Amikor már képben vagyok a heist-el, akkor megkapom ezt a caper-t. Mert a végén ráfogtam volna hogy heist. Vagy szimpla rablós film. Na szóval heist meg caper közt az a különbség, előbbi komolyan is veszi magát. Mindkettőnél többnyire aprólékosan ismertetik a tervet, amibe aztán hiba csúszik és emiatt a néző nem tudhatja mi lesz a végkifejlet. Jellemző még rájuk, hogy a film vége nyitott marad, és a néző azt gondol bele amit akar. A caper tónusa könnyedebb, nem veszi magát véresen komolyan, emiatt erőszakot, és hullát csak ritkán alkalmaz és vígjátéki elemekkel operál.

A heistek legtöbbje sokkal komolyabb, és inkább a thriller felé tendál, külön fázisban bemutatván a terv végrehajtásához szükséges emberek összeszedését. Ebből a szempontból nézve az Ocean's Eleven inkább caper mint heist - az eredeti film mindenképpen -, míg az Eredet egy hamisítatlan heist. Mindkettőben közös, hogy a TERV kivitelezése a néző szeme láttára történik, és a cselekményt a bűnözők szempontjából láttatja, akiket egyfajta romantikával átitatva ábrázol, hogy egyértelműen velük szimpatizáljon a közönség. Az üldözők a heistben profik, egy caperben gyakran karikatúraszerű pojácák, fajankók. Rajtuk lehet nevetni, hogy lám az okos bűnözők milyen jól kirabolták a csúnya gazdagokat, és röhejessé tették a rend őreit. Hogy pórul jártak. Ha... ha... ha...

Na most jutottam, el oda, hogy azt kell mondjam bajban vagyok. Mert, hogy ajánljak úgy egy filmet megtekintésre, amiről BÁRMIT leírni olyan bűn lenne, hogy azonnal bezárhatnának engem is melléjük a börtönbe? És bár szívesen ismertetném a cselekményt, a nem mindennapi - és felettébb intelligens tervet -, és a nagyjából ötpercenként előforduló újabb és újabb fordulatokat - ami igazán dicséretes egy százöt perces film esetében -, de szinte BIZTOS hogy ezt a filmet száz emberből jó esetben egy valaki látta. A legokosabb ha azt mondom, odalent megtalálhatod a TELJES filmet, belinkeltem, nézd meg, aztán majd kidumáljuk kommentben ha igény adatik rá.

Úgyhogy elsősorban a film hátteréről írnék. Először is, meg voltam esküdve, hogy ez a film a válasz az olaszoktól az angoloknak Az olasz munkára. Hiszen ott Olaszországban zajlik a rablás és brit filmről van szó, míg itt Angliában történik a rablás és olasz filmről beszélhetünk. Bár annyit azért közbeékelnék, hogy az olaszok itt angolokat játszanak, míg amott az angolok, angolokat. Persze nem kellett sok utánajárás, hogy rájöjjek, ez a film egy évvel előbb készült, és az olaszokra különben sem jellemző a sértődés, annál inkább az angolokra, akik nyilván úgy voltak vele, visszaadják a kölcsönt. Mi az, hogy a bobbykat komplett idiótának mutatják ebben a filmben, akiket semmi nem érdekel, csak az angol kupadöntő?

Nyilvánvaló, hogy Az olasz munka lett a sikeresebb, ismertebb színészeket is mutat be, - és abból már remake is született, ennek meg csak most készítik - egy csomó jó autót is látni - de azzal már vitatkoznék, hogy jobb lenne. Maradjunk annyiban, ha a farokméregetésnek az lesz az eredménye, hogy két ilyen jó film is készül két rákövetkező évben, hasonló témában, akkor ez legyen a világ legnagyobb gondja. Mindkét film egy tökéletes rablást mutat be, jól lehet Michael Caine csapatát nem érdekelte az alibi, míg az itteni srácoknak ez lesz az egyik legnagyobb aduásza.

Aztán itt van a bűvös hetes szám. Hét karakter, aki részt vesz a rablásban, bizonyos téren mindegyik megfeleltethető egy ismertebb színésznek. Az Áltengerészekből ismerős Gordon Mitchel hallgatag szőkéje például egy az egyben James Coburn, vagy Steve McQueen szokásos karakterét hozza, ő a csapat szótlan verőembere - a filmbeli neve Big Ben. Nazzareno Zamperlát manapság tuti valami japánnal, vagy kínaival helyettesítenék, mert ő a fürge, mozgékony parkour, aki tetőkön mászkál, fel alá szaladgál, meg ugrabugrál. Őt csomó Spencer&Hill vagy Guilanno Gemma westernben, esetleg Federico Fellini Satyriconjában lehetett látni. Egyik legelső nyúlfarknyi szerepe pedig egyenesen a Ben Hurhoz köthető. Ebben a filmben Bananas a neve.

Teodoro Corrá Briggsként a kissé szerény, dadogós, technikai zsenit alakítja, aki mesterien ért a telefonos hálózatokhoz. A filmben mellesleg őt franciaként ábrázolják, karaktere engem Peter Sellers Clouseujára emlékeztetett. Neki ez volt az első nagyobb szerepe, utána jött a B kategóriás spagetti westernek darálója, és '96-ban ő lett az első, aki meghalt a csapatból. Paolo Gozlino stílszerűen angolosította nevét a film erejéig Paul Stevensre, ő amolyan Michael Caine light, vagyis a szépfiú, aki jól vezet, bár e filmben egyértelműen ő lett leginkább háttérbe szorítva, mert neki kint kell várakoznia, míg a többiek végrehajtják az akciót. Őt a filmben Bingónak hívják.

Nyilván már kitaláltátok, hogy mindenkinek B-betűvel kezdődik a neve a csapatból. Így a vegyészt Bodoninak, az orvost meg Bernardnak hívják. Mindkét színész elhunyt azóta, a vegyészt alakító Raimondo Vianello öt éve halt meg, és a Hétszer hét tekinthető élete utolsó filmszerepének, lévén utána már csak sorozatokban szerepelt. Turi Ferro inkább a televízióban fordult meg, és 2001-ben távozott az élők sorából. A filmben ő is a háttérben marad, mert ő a "belső ember", aki nélkül a legtöbb szökés, rablás eleve kudarcra ítéltetett. Mindenesetre a film írói igyekezték mozgatni a bandát, csomó jelenetben lehet látni, hogy mindenki egyformán kapott egy-egy mondatot, pl. amikor azt tervezik mire költik majd a szerzett lóvét, vagy amikor arról beszélgetnek, egyik társuk nem-e elárulta őket.

No de. A főszerepre sikerült egy annyira ambivalens csókát találni, hogy nem is tudom róla eldönteni kedveljem, vagy ne? Egyrészt van a modorában valami megnyerő, még kopaszon is - Telly Savalas vagy Lex Luthor light -, másrészt annyira visszataszító, hogy fizimiskája a kriminalisztika teljes tárházát kínálja rendőrnövendékeknek. Malac szemek, bulldog pofa, agresszív, kiugró orr, kicsi fülek, stb. És mégis tökéletesen hozza a kifinomult angol urat keménykalapjával - olaszként. Ő az agytröszt, aki összefogja a csapatot, úgyhogy neki kijárt egy tisztességes név: Benjamin Burton. Gastone Mochin talán a csapat legsikeresebb tagja, mert ő játszott a Keresztapa filmekben, alakította Don Camillot Fernandel és Terenece Hill között, mostanában meg a Don Matteoban szerepel.

Na és hogy miért Hétszer Hét a címe? Szerintem azért, mert a csapat hét emberből áll, de a doki a börtönben marad, így lesznek hatan, azonban akciójukat megneszeli egy piti zsebtolvaj, Sam, aki minden áron be akar szállni a buliba. Szóval így is, úgy is heten lesznek. Sam - már a neve is élesen elkülöníti a csapattól - az első perctől fogva azért felel, hogy a többieket megőrjítse, és folyamatosan hátráltassa tervük végrehajtásában. Az igazi kiállhatatlan, pofátlan, mihaszna kolonc, olyan bicskanyitogató kijelentésekkel, hogy néha viszketni kezd az ember tenyere. Ugyanakkor nélküle egy profi, de unalmas filmet kapnánk, ő lesz a humorfaktor. Megformálója Lionel Stander, amerikai, már a forgatáskor is meglehetősen idős volt, és végig azt hittem Ernest Borgninet látom. Életemben nem láttam még két ennyire hasonlító embert. Sőt, mazsolázva filmográfiájából arra is rádöbbentem, hogy legalább 50%-ban őt láttam, amit eddig Borgnine számlájára írtam. Tőle származik a film legjobb mondata is: "Inkább vigyetek vissza a börtönbe!"

Az apróbb szerepekben pedig olyan színészeket szúrhat ki a szemfüles néző, mint Terry-Thomast a rendőrkapitány szerepében, Adolfo Celi-t akinél parasztabb börtönigazgatót nagyítóval nem lehetne találni - egy percig nem gondolok rá, hogy ezek lényegében megérdemelnek minden alázást, mert nyilván lakja a börtönt pár gyilkos, meg erőszakoló is -, ekkor mindössze három éve játszotta el a Tűzgolyó Másodikját... akarom mondani Largoját. Erika Blanc vetkőzős jelenete csupán pár percig tart, de annyira tetszetős a szemnek, hogy anno a legtöbb plakátra ő került, mintha a filmben kulcsfontosságú szerepe lenne. És akkor említsük meg Gladys Dawsont is, ha már neki köszönhető a film egyik legütősebb suspense jelenete. A tipikus kotnyeles nyugdíjas, akit mindenki a pokolba kíván - ha netán nyugdíjas vagy és ezt olvasod, jó tanács: te ne légy ilyen. Szegény néni egy évvel a bemutató után meg is halt.

A filmnek kellemes, olaszos zenéje van, amit Armando Trovajoli komponált. Legalább annyira emblematikusak muzsikái az autókázások alatt, mint a '69-es Olasz munkában, pedig itt csak egy londoni buszt, egy tűzoltóautót, és egy darus kocsit lopnak el... vesznek kölcsön a fiúk. Felhozhatnék tőle példának rengeteg olasz filmet, de a hitetlen pogányokat úgyis az fogja meggyőzni, hogy Tarantino személyesen válogatott munkái közül a Kill Bill forgatásakor.

A csavaros forgatókönyvet Sergio Donati, a Volt egyszer egy vadnyugat írója ütötte össze, és bár sok helyen bele lehetne kötni, - például, ennyi mindent képtelenség nemhogy kilencven perc, de még két óra alatt is végrehajtani, aki megpróbált már Pesten csak eljutni A-ból, B-be, az tudja ezt -, mindez puszta szőrszálhasogatás lenne, hiszen az itt látott dolgok még bőven a hihetőség határain belülre esnek. Ráadásul a börtön védelmi rendszere - kamerák, őrök, monitorok mindenütt, és állandó felügyelet 0-24-ben - meg is magyarázzák részben miért csak a focidöntő alatt lehet ezt a melót megjátszani. Hiszen még London utcái is elnéptelenednek, annyira mindenki, DE TÉNYLEG MINDENKI ezt a rohadt meccset nézi, mint valami droid.

Végezetül már csak a rendező úr maradt, akinek kijár egy kisebb taps, hogy mindezt tető alá hozta. És csak azért nem nagyobb, mert Michele Lupo ezután lényegében teljesen kiszolgálta Carlo Pedersoli étvágyát, és ilyen Aranyeső Yuccában, meg Bombajó bokszoló, Seriff az égből és hasonló trágyákat forgatott. Na jó, néha csinált filmet Gemmával is, pl. Afrika expressz. Valószínűleg mai napig ezt folytatta volna, ha 89-ben nem hal meg ő is.

A film szinkronja nagyon jól sikerült, nem esküszöm meg, hogy ezzel láttam elsőre, és az ISZDb szerint volt egy korábbi is. Kopaszkánknak Kránitz Lajos a hangja - az elsőben Láng József volt, nyilván azzal se lehet rossz, meg is nézném vele - Sam Szabó Ottó hangján sopánkodik, de hallhatjuk Szacsvay László, Úri István, Rubold Ödön, Komlós Juci, Kiss Erika, Versényi László, Grúber Hugó és Dózsa László jellegzetes orgánumát is. Szóval második szinkron ide vagy oda, ez bizony még az aranykorban készült.

Szívesen írtam volna többet is, a film elkészítésének módjáról, mert a anyakamat teszem rá, hogy a legtöbb helyszínt Rómában vették fel, és bevetítették a háttérbe a Westminster apátságot, a Tower Bridget, és a Big Bent, mert pár jelenetben nagyon kilóg a lóláb, de az is elképzelhető, hogy valóban kiutaztak Londonba forgatni pár napot. De hát DVD az nálunk ebből nincs, és valszeg egyhamar nem is lesz. Újfent a lenti - meglehetősen rossz minőségű - YouTube videót ajánlanám, míg le nem tiltják. De a minőségre jelen esetben igaz az ősi kínai mondás. Egy capert ne a borítója alapján ítélj meg.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!