Az idei Filmhéten volt még egy szekció, amiből szintén csak egyetlen filmet láttam, és hát most mit mondjak, ez nyerte az ismeretterjesztő filmek kategóriáját. Emiatt pedig Mosonyi Szabolcs filmje időről időre feltűnik a haza mozikban is. Bár kövezzetek meg, nem tudom mennyi értelme van egy ilyen filmet moziba küldeni, én inkább eleve a DVD kiadáson gondolkodnék, esetleg eladni minél több hazai tévéadónak, és esetleg külföldinek, ahogy azt a vetítés után elmondták a készítők. Hiszen tipikusan országimázs építő jelleggel is bírhat egy ilyen csodálatosan fényképezett filmecske. Az egyetlen gond, hogy nekem nagyon úgy tűnik - azért tűnik, mert nem tévézek -, hogy a természetfilmek egész egyszerűen eltűntek a televíziók kínálatából, illetve ami van, az kizárólagosan az adott témakört sugárzó csatornán bukkan fel.

És akkor most ki is fejteném személyes kapcsolatomat a természetfilmekkel. Gyerekkoromban egész egyszerűen rajongtam értük, ha egy ilyen műsor a tévé képernyőjére került, én ott ültem, egyaránt faltam az állatokról, növényekről szólókat, a bogarak, vagy rovarok életét pedig kifejezetten kedveltem - pedig őket aztán gyűlöli a fél világ. Aztán a bolygó életét, működési elvét bemutatókat is szerettem, a csillagászatért, űrkutatásért pedig egyenesen rajongtam. El is határoztam, hogy MINDEN egyes ismeretterjesztő filmet megnézek... hogy kiterjesszem vele... az ismereteimet. Persze ez a későbbiek során egyre nehezebb lett, pláne miután MÁR hétfőnként is volt adás :D Majd az MTV2 is gőzerővel beindult. De én csak gyarapítottam szorgosan földrajzi és biológiai ismereteimet, előfizettem a A természet csodái-ra, meg szenvedélyesen olvasgattam a Búvár zsebkönyveket.

Két televíziós sorozat különösen érdekelt. Az egyik David Attenborough bármelyik műsora volt, a nagy ellenfelet pedig Gerald Durrell  jelentette, aki szintén sok, több mint tíz sorozatot készített. Az ő 1995-ben bekövetkezett halála aztán meg is viselt. Ráadásul mindig volt egy nagy problémám ezekkel a filmekkel. Ez pedig a be nem avatkozás - Prime Directive? - elve. Mindjárt elmagyarázom. Szerintem az iszonyatosan kegyetlen, hogy a gazellát szétmarcangolja az oroszlán. Erre föl, amikor ott vannak az emberek és jól pofán tudnák verni az oroszlánt, körülbelül így: fúj oroszlán, nem takarodsz el innen! Szóval ehelyett, nem, hogy megmentenék szegény, kicsi, ártatlan, és aranyos gazellát, hanem még fel is veszik kamerával, ahogy éppen eszik.

Ez az igazságtalanság -, amit aztán olyan frázisokkal szoktak elbagatellizálni, mint a narrátor szájába adott: ez a természet rendje, meg a kedvencem: a dzsungel törvénye, az erősebb megeszi a gyengét - aztán ahogy cseperedtem, egyre inkább nem tetszett. Hiszen, értem, hogy ez van akkor, HA nincs ott egy felsőbb hatalom, és éppen elég gazella el is pusztul ilyen esetekben. De amikor ott van, és még meg is tehetné, helyette pedig inkább végignézi, és felveszi? Ki tudja hányszor, hogy tökéletes legyen? Ez azt hiszem kimeríti a kegyetlenség fogalmát. Aztán ott van a másik, az állatok szaporodása. Neked hogy esne, hogy éppen szaporodsz a barátnőddel - vagy legalábbis kísérletet tesztek rá :D - erre jön egy UFO és elkezdi felvenni, csak mert tanulmányozzák az emberi szokásokat?

Tudom, hogy vannak olyan emberek, akik ebből élnek, de azok egészen más természetfilmek, a legtöbben rohadtul nem szeretnék, ha ezekben a pillanatokban felvennék őket kamerára. No, és mindezek miatt a természetfilmektől szépen lassan elfordultam. Pedig ekkoriban már annyi volt a gombamód szaporodó csatornáknak köszönhetően, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Egyiket, másikat még megnéztem, de aztán időm is kevesebb jutott már rá. És végül már csak nosztalgiából vettem meg egyik másik DVD kiadást, pl. Bolygónk a Föld, és hasonló sorozatokat, de kb. ennyi.

És, hogy miért e roppantmód nosztalgikus, múltba révedő, hovatovább újabb felettébb érdekes szegmense, életemnek? Nos azért, mert mégis mit írjak egy természetfilmről? Hogy röpül a kerecsensólyom? Hogy gyom között gyors gyík szalad? Hogy látunk, dámszarvast, aranysakált, túzok madarat, és az elmaradhatatlan kérészek teljes életművét? Hogy Csernák János hangja még mindig érces, és kimondottan jó narrátorként? Hogy a falra másztam a háttérben szóló népdaltól? Egyesek szerint a Kunság egy kevéssé ismert régiója az országnak, de nekem, aki innét származom, és gyermekkoromban minden hónapban egyszer elmentünk valamelyik Kunsági Nemzeti Parkba, nem annyira. Sőt, szerintem a hatvan perc nagyon kevés, és lehet négy évig készítették, összességében egy nagy zanzának tűnik az egész. Mutassuk be pár percben ezt, aztán azt, de kell még idő arra is, emiatt inkább csak kapargatja a felszínt a project, semmit valóban adna egy tényleges rálátást a nagy egészre. Kicsit olyan, mintha egy iskolai tananyag lenne, nézd meg, és akkor holnap ötöst kapsz a dolgozatírásnál, ezt kell tudni a Kunságról.

Mosonyinak nem ez az első ilyen filmje, ő készítette a Vad Szigetközt is, vagyis ez a mostani egy nagyobb sorozat része. Azon kérdésemre, hogy tervezik e bemutatni a többi Nemzeti Parkunkat is - mondjuk a sokak által nem is ismert Őrséget - kategorikus nemmel válaszoltak. Ebben a formában azonban ez a film sokkal inkább a külföldieknek szól, mert ők nagyságrendileg soha az életben nem jutnak el ide. Te viszont, aki ezt olvasod, miután kidolgoztad a beled, vagy éppen a huszadik fejfájásodon vagy túl valamelyik tucatfesztivált megjárva, abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy nagyságrendileg 5000 forintból BÁRMELYIK Nemzeti Parkunkba el tudsz jutni, beszívni egy kis eredeti, hamisítatlan levegőt, és ráébredhetsz, hogy mennyire csodálatos országban is élünk, ahol még nincs minden teljesen elbaszarintva. Úgyhogy keljél föl a székből, most, és ameddig jó idő van, máris tervezz be egy kirándulást. Gyerünk, gyerünk! Ezt a filmet meg majd megnézed télen, ha adja valamelyik tévécsatorna.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

U.i.: Ezt a filmet ma, az az 2017.01.22-én ismét megnézheted a Magyar Kultúra Napja alkalmából: Kino Café - Nagyterem, 15:00. A belépőjegy mindössze 500 forint.