Utópia: görög szó, jelentése: seholsem. Eredetileg egyenértékű az eutópia, vagyis „jó hely” jelentéssel.

1990-ben Shirow megírta az Appleseed Databookot, mely az Appleseed hátterét tartalmazta. Betekintést kaphattunk a sorozat történelmébe, megismerhettük szociológiáját, technikai fejlettségét. Valamint a kötet tartalmazott egy novellát, amelynek Játék volt a címe. 1996-ban pedig, mintegy zárásként, kijött az Appleseed Hypernotes, amit később egy újabb Databook követett. Bár a pletykák egy 5. részt is emlegettek, de Shirow úgy nyilatkozott, nem kívánja folytatni az Appleseed-univerzumot.

1988-ban már akkora rajongás övezte az Applesedet (pedig a Book 4 még ki sem jött), hogy önálló filmet kapott egy 71 perces, kizárólag videón érkező, végül felemásra sikeredett alkotás formájában, Katamaya Kazuyoshi rendezésében. A fő problémát valószínűleg az okozhatta, hogy nem a manga cselekményét dolgozta fel, csupán a szereplőket és a helyszíneket helyezte egy átlagos történetbe. Honnét olyan ismerős ez? 2004-ben jött el az ideje az újabb lépcsőnek, s ekkor már 3D-s anime készült a történetből Aramaki Shinji rendezésében, majd ezt megfejelte 2007-ben egy Ex Machina alcímet viselő folytatás, amelyet szintén Shinji rendezett, producere pedig nem volt más, mint az akciófilm istene, John Woo.

Ahogy Shirow legtöbb műve, az Appleseed is rengeteget merít a cyberpunk világból, a mechák alkalmazásából, a filozófia és szociológia világából, és ugyanakkor reflektál a jelenkori politikára is. Az Appleseed egy különös víziót tár az ember szeme elé, amelyet egy kívülálló csak nehezen tud összerakni az apró, elejtett részletekből. A teljes történet élvezeti értékéhez a mangasorozat ismerete elengedhetetlen alapkövetelmény.

A sorozat két ESWAT-tag, Deunan Knute és Briareos Hecatonchires kalandjait követi egy „tökéletes” városállamban, Olympusban. A 22. században, egészen pontosan 2131-ben járunk, melyben véget ért (?) egy olyan III. világháború, mely a jóslatok ellenére nem atomfegyverekkel zajlott. A Föld lakosságának fele azonban így is elpusztult. A régi államok nem találják helyüket a háború utáni kaotikus állapotokban. Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és még jó pár nagyhatalom teljesen elvesztette vezető politikai szerepét, területeiken a totális anarchia uralkodik.

Mindeközben olyan új erők, mint a Mumna Szent Köztársasága vagy a Poseidon, a semmiből szerveződtek – ahogy az már lenni szokott, a régi rendszerekből kivált, azzal elégedetlen, radikális csoportosulások, lázadók –, és magukhoz ragadták a hatalmat. Az új világ legerősebb városállama Olympus, az élhető világok legjobbika. És ennek az államnak a védelmi ereje az ESWAT. Olyan elit egység, mint napjainkban a SWAT, csak elé került egy E betű, vagyis extra-speciális fegyvereket és taktikákat alkalmazó alakulat. A filmben ők képezik a Föld leghatékonyabb fegyveres testületét.

Olympust egyetlen szuperszámítógép vezérli, Gaia. Ő egy egyszemélyes parlament, egyházközpont, ami mindenből a legjobbat adja a polgároknak. Gaiát azonban nehéz megérteni, csak az arra hivatottak kommunikálhatnak vele. Ezt a vének tanácsa végzi, akik kérdéseket tesznek fel neki, és aztán a válaszokat, az arra hivatott szervezeteknek (Athena, Niké és az ESWAT) továbbítják.

Olympus azonban nem lenne utópia egy dolog nélkül. Ők a bioroidok. Voltak már robotok, androidok, kiborgok, replikánsok, most pedig itt vannak a bioroidok. Afféle műemberek, akiket biológiailag módosítottak, kiválasztván a legjobb emberi tulajdonságokat –  DNS-ük elnyomja az erős érzelmi reakciókat, amik kiváltó okai az olyan dolgoknak, mint a háború, legyenek azok negatívak avagy pozitívak. A bioroidok reprodukálni sem képesek önmagukat, vagyis nem szaporodnak. Körülbelül Olympus fele bioroid.

A bioroidok arra születtek, hogy szolgálják az emberiséget. Szebbé és jobbá tegyék az életüket, olyan kényelmessé, amennyire csak lehet. Ők végzik az adminisztratív munkákat, szerelnek, kiszolgálnak a boltokban, éttermekben, kocsmákban. Érzelemmentességüknek hála a bioroidok segítségével a béke és a törvény könnyen kézben tartható. Azonban egyeseknek Olympus nem a tökély városa, csupán egy aranykalitka, amelyből nincs szabadulás. Talán nem nehéz kitalálni, hogy az emberiség ellenszenve hamar fellángol a bioroidok tökéletessége ellen, és a filmben ez lesz a legfőbb mozgatórugó.

Deunan és Briareos mint Olympus új lakói, közösen lépnek fel új hazájuk ellenségeivel, legyen az külső vagy belső. Briareos régen ember volt, de még a háborúban olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy szinte a teljes testét géppé kellett alakítani. Tehát ő egy kiborg. Erősebb mint bármely ember, azonban arca a felismerhetetlenségig eltorzult, szemei helyén kamerák tucatjai pislognak. Koponyáján egy furcsa fémsisak trónol. Fülei helyén antennák. Deunan Briareos szerelme volt a háború előtt, azonban annak kiborggá válása lehetetlenné teszi szerelmük beteljesedését. Briareos sokáig nem is kereste Deunan társaságát, mert úgy vélte, új formája csak elrettentené a lányt. Az, hogy újra találkoztak, csak a véletlennek köszönhető. Ez egy újabb szál, amely a fő sztori mellett fut, és amely néha érdekesebb is lesz.

Ezzel elérkeztünk az Appleseed legnagyobb hibájához. Hiába gyönyörűek a rajzok – egyike a legelső, 100%-ig számítógépes technikával létrehozott animéknek –, hiába szívbemarkoló zenék, a speciális effektek, és hiába van mélysége és személyisége az utolsó mellékszereplőnek is, ha egyszerűen nem tudtak egy koherens történetet alkotni a forgatókönyvírók. Ígéretesen kezdődik, majd egy huszárvágással teljesen más irányt vesz, és ez bizony a legtöbb nézőben kiábrándultságot eredményezhet. Ennek oka ismételten az lehet, hogy megint csak a karaktereket és helyszíneket vették át az eredeti mangából, és egy teljesen új történettel álltak elő, mely valójában nagyon egyszerű, mégis sikerült a lehető legbonyolultabb módon előadni.

Sőt maga az alaphelyzet is sablonokból épül fel, nem véletlenül csak akkor vették elő, amikor a Ghost in the Shell már kitaposta az ösvényt. Ez az egész utópia amely alapvetően a görög városállamok társadalmán alapul, nem valami eredeti, az összes név is onnét származik, persze aki gyerekkorában Herkules egyetlen kalandját se olvasta, vagy átaludta a teljes ókort történelemórán, nem szereti a mitológiát, annak talán mond valamit. 105 percbe mindezt a hátteret belesűríteni, mozgatórugót adni a karaktereknek, látványos akciókkal megspékelni, és élvezhető történetet írni bizony sokszor nem sikerül, és sajnos most sem jött össze. A nőzőben inkább olyan érzés maradhat, mintha egy sorozat 3-4 részét nézné, de úgy, hogy megkapja az 1. a 3. a 7. és a 25. epizódot, a többit meg találja ki.

A film legnagyobb erénye az új dimenziók nyitása. A teljességgel 3D-vel gyártott rajztechnika forradalmi a maga nemében. Nem egyszerűen CGI, mint a Final Fantasy, CGI-rajz, melyről alig tudnád feltételezni, hogy nem kézzel készült, inkább első benyomásod, hogy egy 20-30 rétegből álló rajzot látsz. Remek és véres akciójelenetek kerültek a filmbe, melyek próbára teszik 5.1-es házimozink teljesítményét: a golyók becsapódnak a fülünk mögött, az üveg megható kecsességgel törik milliárd darabra. A robbanások mélyről jövők, az eső és a vihar eszméletlenül valóságosnak hat. Bizonyos jeleneteket kihegyeztek a 3D-re, sajnos azonban ezeket nem élvezhetjük 3D-kiadás híján.

A DVD-kiadásokról  

Sajnos az Appleseed nem kapott akkora tiszteletet és körültekintést, amekkora járna neki, míg a Ninja Scroll gyönyörű steebookban jelenhetett meg, a Szentjánosbogarak sírja pedig kihajtható papírtokban, az Appleseed egy átlagos műanyag tokot kapott, a lemez szitázása szörnyű, és a filmen kívül nem tartalmaz semmilyen extrát. Ezt kiküszöbölendő egy évvel később egy újabb kiadást ért meg, amelyen már volt pár nyalánkság is. Ez ugyan kimerült egy werkben és egy rendezői kommentárban, de mindez magyar felirattal azért sokat hozzátett a dolog élvezeti értékéhez.

Azonban az első verzió 5.1-es angol hangját 2.0-ra butították, kaptunk viszont helyette cseh 5.1-et. Az extra verzió ugyan bumfordibb borítót kapott, de már van belső borítónk is. A legnagyobb hiba azonban, hogy 141 percesnek tüntetik fel a filmet – a werk hossza 36 perc. Akik tisztában vannak vele, hogy a Mirax milyen kiadásokat adott ki a kezéből, még így is hálás lehet. A kiadót méltán büntette meg tudatlansága, hogy gyerekfilmként aposztrofáltak egy animét, mert amikor legutóbb találkoztam a filmmel, már halmokban állt papírtasakban egy turkálóban.

Mindezek dacára, aki szereti az animét, az bátran adjon egy esélyt a filmnek, mert a fantasztikus látványvilág, a vérbő akciók és a szerethető, emberi karakterek miatt hamar elszállt a bő másfél óra, s mindeközben a film érdekes kérdéseket vet fel, amelyekkel nem itt fogunk először találkozni. De időről időre nem árt elgondolkozni rajtuk, hogy emberek tudjunk maradni az emberek között.

Ha tetszett az ismertető, kérlek, lájkold a Facebook oldalunkat!