A Zimmer Feri 2 tényleg olyan, mint a címe, egy ötlettelen, sótlan, vértelen és még fokozhatnám folytatás, aminek ki lehetett volna találni egy „szellemes” alcímet, de minek, amikor bőven elég számára az arab kettes, hiszen ugyanaz a film pepitában, mint az első rész csak ezúttal az ötlet sajnos már ismert.
Szinte hihetetlen, hogy a nagy hírverés, a majdnem félévet felölelő kampány egy ilyen film mögé sorakozott fel. Hol van már az a formabontó, lázadó szellemesség, ami létrehozta az Egészséges erotikát, a Csapd le csacsit, a Csinibabát, de akár még jelen alanyunk előző felvonását? Lehet, nem szeretik hallani a direktorok, hogy állandóan régmúlt dicsőségüket dörgöljük az orruk alá, de hát mit csináljunk, ha egyszer tényleg így van. Ráadásul Tímár Péternek nem ez volt az első botlása, mert akkor még járna a pardon. De a csetlő-botló 6:3 avagy, Játszd újra Tutti, vagy Vakvagányok után kilenc éve várunk már valami nézhetőre. Ha valaki nem tudná, Tímárnak köszönhetjük a Le a fejjel, A herceg haladéka, és a Casting minden című mozgó rémségeket is!
Sajnos a Zimmer Feri 2 csupán egy paraszthajszállal nézhetőbb, és ez a sárm is az 1998-as első részből származik. Nyerészkedő főhősünk még mindig keresi a szerencséjét, még mindig azt nézi, hogyan adhatná el a szénné sült kalbászt, csak épp a környezet változott. A Balaton helyett ezúttal egy festői kastély lesz a potyázás színpada. Illetve egy ódon, romos kastély, amit szépen megvesznek, és a buta turisták, meg falusiak intelligencia hányadosára alapozva elterjesztik, hogy a kastélyt kísértetek járják. Így válik – valamilyen mértékben – a Zimmer Feri 2 az év legszellemesebb vígjátékává.
Az alkotók sajnos nem vették észre, hogy nosztalgiázáson, kikacsintásokon kívül semmi, de semmi értelme ennek a folytatásnak. A filmnek lehetett volna bármi más a címe, egy új, ötletesebb Tímár alkotás, ahol Reviczky megteremthetett volna egy újabb kultikus figurát, mert az ő játékát azért mindig élvezet nézni. Ez esetben még azt sem írhatom le, hogy akinek az első rész tetszett, annak ez is fog, mert mint a Macskafogó esetében itt is mintha szándékos kultuszrombolást végeztek volna. A kérdés már csupán annyi, megérte?
A kritika először 2011-ben jelent meg az ELTE TTK-s Nyúz című lapjában!
Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!
Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4
gigabursch 2024.06.20. 10:41:49
Sokat nem vesztettem.,
Nekem az első se jött be.
A Csapd le csacsi sem.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2024.06.20. 18:57:54
amúgy én se bírom az elsőt se :D