Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hab (2020)

2024. július 05. - scal

Kiss Manyi, és Kállai Ferenc után Kerekes Vica is megtapasztalta, hogy az élet bizony nem habos torta. Tartok tőle, hogy a készítőknek az agyára mehetett a cukormentes, mindenmentes, finommentes macaron maratonozás. HABár a végeredmény mégsem lett annyira ehetetlen, mint a fondant a torták tetején, éppen eléggé csomósra sikeredett, nagyjából mint egy mochi, és ha a néző nem vigyáz, könnyen a torkán akadhat.

164.jpg

Előre szólok, hogy nem vígjátékot nézünk minden összetevő ellenére, amit a film pasztell színvilága, az abból összevágott trailer, és Kerekes művésznő sugárzóan szeplős egyénisége sejtet. Sokban hasonlít a pár napja ütött Cicaverzumra, leginkább abban az aspektusában, amikor képtelenek az alkotók eldönteni, hogyan is akarnak egy történetet becsomagolni, de szerencsére attól fogyaszthatóbb, bár mint a bevezetőben írtam, könnyen megülheti a néző gyomrát. Ugyanis Dóra szintén egy súlyosan sérült személyiség, de a toxikusabb verzióból, bár ezzel a film sokáig nem foglalkozik, és ugyan Dóra is mézből és méregből lett kikeverve, csak éppen az arányok eltolódtak. Ő is olyan párkapcsolatban létezett, ahol valójában a szerető szerepét töltötte be, csak ezt nem volt hajlandó észre venni és kényelmesebbnek tűnt önmagának hazudni. Amikor pedig Dávid kidobja hirtelen rázuhan a rideg valóság, nem az ő kezét fogják megkérni, egyedül marad, és olyan depresszióba zuhan, amivel a csoportterápia sem tud mihez kezdeni.

A legtöbb nő ilyenkor átsírdogál pár hetet, miközben a Habhoz hasonló blődli romantikus vígjátékokat néz, és befal egy vödör fagylaltot. Dóra viszont elhatározza, hogy inkább beleveti magát magánvállalkozásába, ami történetesen egy cukrászda. Mivel azonban hősnőnk nem spórolt semmin, a könyvelője felhívja a figyelmét, hogy amennyiben nem akarja elveszíteni az utolsó kapaszkodóját a valósággal - és ezt kezeljük nagyon szabadosan -, úgy igénybe kellene vennie egy állami támogatást. Ekkor került a szar a macaronba, kicsit később kifejtem miért. Nem tudom mennyire ismerik a tisztelt egybegyűltek, hogy jelenleg hazánkban szinte csak és kizárólag akkor lehet bármihez is - vállalkozás, házépítés, felújítás, ilyen-olyan pályázat - állami támogatást igényelni, HA párkapcsolatban élsz, és van gyerek is, de legalábbis útban van. Ha te szingli vagy, akkor dögölj meg, old meg saját zsebből. Na most a film ezzel az egyébként igen súlyos és diszkriminatív problémával, konkrétan NULLA másodpercet foglalkozik, pedig lett volna hova leásni.

Ehelyett a film kétharmadától leutaztatja hősnőjét egy coaching táborba - annak minden kliséjével együtt -, ahol a négy legsikeresebb család valóságshowt megszégyenítő kapálózását szenvedhetjük végig. Ebből az egyik ugye Dóra, aki meggyőzi a vízilabdázónak is beillő, fogorvos Marcit - miután öt perc alatt hatszor botlottak egymásba a puszta véletlennek köszönhetően -, hogy ugyan játssza már el a férjét. Gyereknek meg jó lesz a szomszéd Láciká, aki azzal szórakoztatja magát a lépcsőházban, hogy olykor Chaplinnek öltözik - hát mint a tíz éves kölkök manapság mind - tehát van színészi vénája, így el tudja játszani hitelesen, hogy a "házaspár" gyermeke. Azután itt van a karót nyelt, arisztokratát alakító Elek Ferenc - az ügyeletes comic relief, tegye fel a kezét, aki meglepődött - kompániája, ahol a feleség terrorizálja a családot. Az ő ellenpólusuk a naturalista, biolófasz, neohippi, szittya család, ahol Kovács Lehel már a paródia paródiáját hozza, ha ez egyáltalán lehetséges. És ki nem találnátok ki lesz a negyedik család, hát persze, hogy Dóra exe Dávid, meg a nő, akiért dobta.

156.jpg

Az utca emberét hülyének néző, megvezető, Amerika utánzó, háló helyett halat adó, személyiségfejlesztő táborokról, és az azokat üzemeltető pénzhajhász szarházikról is meg van a véleményem, láthatóan az alkotóknak is, de ezzel se kezdtek semmit, néhány borzalmasan ostoba helyzetkomikumon kívül. Márpedig a film második felében azt nézhetjük, hogyan csetlenek botlanak hőseink, és Dóra hogyan ébred rá, hogy ebben a történetben nem ő a pozitív szereplő, ő a házasság bomlasztó, önző, rohadt dög, aki, ha nem kapja meg, amit akar, akkor bárkinek az életét öt másodperc alatt pokollá teszi, és mindenkit úgy és akkor használ ki, ahogy személyes céljai kívánják. Én már csak felismerem a magunkfajtát. No de elég nehéz erre ráébredni, ha ezt az antihősnőt egy olyan istennő alakítja, mint Kerekes Vica, akit elképesztően sajnálok, hogy keveset is játszik hazai filmekben, és akkor is ilyen félresikerült akármikben. Tegyük hozzá nem rajta múlott, ő viszi magával a filmet, cseréljen az irányt tízpercenkét.

Logikátlan és ostoba a forgatókönyv, - aki látott már pályázatot, az tudja, ezek az első rostán nem jutottak volna át, szóval ez azért nem így működik - a legtöbb párbeszéd életszerűtlen - Dóra és Marci Életnek nevezi egymást -, a rendezés pedig unalmas, érdektelen. Bárki, aki két hasonló filmet látott, az pontosan tudja, hogy amint Dóra belebotlik Marciba - szó szerint, jaj -, ő lesz az, akit a film végén választ SZOPOJLER! nem pedig Dávid, akiért miért is kellene veszettül rajongania? Elvégre Bányai Miklós Dávidja semmilyen - azért, ha Dávidnak hívnak valakit, elvárok egy szintet, ha nem is Michelangelóit - a film pedig annyira in medias res kezd, hogy nem ártott volna egy bevezető felirat, mi történt Dórával eddig. Tudjátok olyan 75 fokban döntött, ami eltűnik a messzeségben. Úgy lehet jobban elhinném. Így meg csak, higgyük el. Sanyi HIGGYÉL NEKEM ez így van! A románc amúgy a másik irányba sem hihető, egy deka szikra nincs Dóra és Marci között. A Kojotból ismerős Mátray László pedig annyira mély orgánummal rendelkezik, - szinte leugrik a csávóról a saját hangja - hogy előbb hinném el az RTL Klub felolvasóját neki, semmint a hősszerelmest, aki még csak nem is rossz fiú!

Ennyi óbégatás után azért megnyugtatnék mindenkit, hogy közel sem nézhetetlen alkotásról van szó, egy két poén egész vicces, még Kerekes tájszólására is reflektálnak. Mácsai Pál cameoja egész jópofára sikeredett, Lovas Rozi is szuper volt nyúlfarknyi szerepében, Katona László másfél perce is telitalálat, de jobban örültem volna, ha kiderül, hogy karaktere valójában bujkáló sorozatgyilkos. De mindez eltörpül azon tény mellett, hogy a Lácikát alakító Gyarmati Erik minden pillanata aranyat ér, azok a jelenetek, amiben ő szerepel automatikusan jók lesznek, egy istenadta tehetség ez a gyerek, hatalmas komikusi vénával. Ráadásul ő az egyetlen, akinek - nyilván véletlenül - sikerült egy érdekes és fordulatos karakterívet írni, bár a nagy szerelmi fellángolása gyorsan hamvába hull. Nagyon remélem nem kallódik el. Egy tizenhárom éves gyerek mentette meg a haza becsületét (meg a filmeteket)!

És akkor most térjünk vissza arra, hogyan csúszott félre az elsőfilmes Lakos Nóra, valamint a Tóth Jánosokon és Diplomatavadászaton nevelkedett, de szintén első nagy játékfilmes Fekete Fruzsina közös projectje. A film elején megismerjük Dóra munkahelyét, egy olyan cukrászdát, ahol nem csak mesébe illően giccses sütiket lehet kapni, de az egész sokkal inkább egy mozira hasonlít, abból is a klasszikus Hollywood aranykorát idézi meg hírdetőtáblájával, meg az egész kialakításával. Dóra a süteményeket híres színészekről nevezi el, mint Humphrey Bogart, Robert Redford, és készít ízben hozzájuk illőt, mert párosan szép az élet. Pl. Woody Allen Diane Keatonnal csúszik igazán. Mekkora ötlet már ez? Ehhez jönnek a pasztellszerű színek, az ötvenes évek világát idéző belső, a ruhaköltemények. Az egész produkciós design csillagos ötös, Szurdi Juci csodálatos munkája díjat is érdemelt.

Hogy nem vettétek észre, hogy bőven elég, ha ebben a közegben másoljátok a Shop Stopot, vagy akár a Presszót, vagy a Szívek szállodáját, csak persze ahhoz kellett volna írni jó poénokat, meg okos párbeszédeket. Még azt is jobban elhittem volna, hogy mindenki mindig egymásba botlik, mert egy ilyen helyre az emberek gyakran visszajárnak, és akkor nyugodtan zúdulhatott volna ez a sok probléma a hősnőnkre, miközben ki kell szolgálnia a vendégeket is. És akkor ilyen setting után inkább kiűzitek a szereplőket, és vele együtt a nézőt kukutyinba, hogy egy túltolt burleszk legyen a vége? Pedig ahol ennyi nő sürgölődik egy film körül, az ember elvárná, hogy legalább egyikőjük tudja, ha a tejszínt túl sokat kavarják, abból nem hab lesz, hanem vaj.

Ha tetszett a kritika, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása